Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

Szombat, 1987. november 21. II Bemutató a Klubszínpadon Melina megmondja Ben Túrán Róbert Melina ci'mü darabját mutatja be a Szeged i Nemzeti Színház Klubszinpada ma, pénteken este 8 órai kezdettel. A Sándor János által rendezett (sőt: „tervezett") produkcióban Bognár Zsoltot, Király Leventét, Bobor Györgyöt, Högyc Zsuzsát, Both Andrást és Somló Gábort láthatja a közönség, a címszerepet pedig az a Fehér Ildikó alakítja . .. — ...aki Szegeden talán már korábbról ismerős lehet: itt tanultam magyar—történelem szakon a tanárképző főiskolán, a Paál /síi-féle Egyetemi Színpadon az Elektrában is játszottam, később Dunai Tamással kerültünk a színművészetire, melynek elvégzése után Miskolcon, a pesti Várszínházban, majd öt éven át Szolnokon voltam. Most ismét Miskolc után kerültem ebben az évadban ügyelő férjemmel ide, Szegedre. Mivel Kecskemét környékéről, Kerekegyházáról származom, a család egyik fele arrafelé — a másik viszont itt él, hát kicsit tényleg haza is jöttem. Sót, talán nem is olyan kicsit: Szeged kifejezetten jó hangulatú város, szeretem. Melina Mercourit eljátszani, bemutatkozásként? Óriási dolog. Azt viszont rögtön tisztázni kell: ebben a darabban egyáltalán nem élettörténetről van szó. Hanem mindössze egyetlen napról, amikor 1972-ben, a görög katonai junta uralma idején a párizsi emigrációban élő Melinának megengedik, hogy 24 órára, édesanyja temetésére hazalátogasson Görögországba. így egy Fehér Ildikó mii.t Melina, Király Leventével (Alekosz) — a próbákon közismert személyiségnek a diktatúrával való kapcsolata szinte vegytiszta körülmények között vizsgálható: mennyi minden történhet egy emberrel egy ennyire kiélezett helyzetben . . . Melina Mercouri egyébként engem csak annyira érdekelt ebben a munkában, amennyire a tudatosan fölvállalt politikum egy színésznő életében jelen lehet... A modell különben tud a szegedi vállalkozásról, sőt, ígérete szerint el is látogat majd ide, megtekinteni valamelyik klubszínpadi előadást; csak a Phaedra című filmben láttam, ám mint személyiség, ebből a műből eléggé plasztikusan áll előttem. A darabról még csak annyit, hogy első mű, a Fiatalok rivaldája című kötetben látott annak idején napvilágot, szerzője pedig a Madách Színház dramaturgja ... A Melina a politikai-eszmei hitvallásról és helytállásról szolgáltat elsősorban példázatot, arról, hogy éles politikai helyzetekben hogyan kell viselkednie a művésznek. Meiinában borzasztó indulatok tombolnak, hihetetlenül sok minden történik vele egyetlen nap alatt; éppen ez a fő nehezsége is ennek a szerepnek . . . D. L. a biológiában A TIT szegedi és városkörnyéki szervezete, valamint a Bartók művelődési központ ismét megrendezi „természettudományi hét" elnevezésű eseménysorozatát Szegeden, november 23. és 27. között. Az immár hagyományosnak mondható ismeretterjesztő fórumnak az eddigi években is az volt a célja, hogy érdeklődésünket a természettudományok felé terelje; s az a felismetés hívta életre, hogy segíteni kell a nem speciális érdeklődésű embereknek is az új és új tudományos ereőmények lehetséges követésében. A korábbi „hetek" előadás-sorozatain ós bemutatóin a természettudományok különféle ágaiból válogatott témákkal ismerkedhetett a közönség; az idén egyetlen tudományág, a biológia új eredményeiről hallunk egy teljes héten át. A hétfői megnyitó után naponta, délutánonként 5 órakor a Szegedi Biológiai Központ két-két kutatója tart előadást a Bartók művelődési központban. E legszélesebb nyilvánosságnak szánt program mellett „fut" majd a másik: Szeged középiskoláiban is előadás-sorozatokat szerveznek. A tematikát Szabad János tudományos főmunkatárs, az SZBK kutatója állította össze, s ö kérte fel az előadásokra kollégáit. A Genetikai Intézet egyik nevezetes, „muslicás laboratóriumában" (mint arról már ezeken a hasábokon is többször hirt adtunk, a genetikusok kedvenc kísérleti alanyai ezek az apró élőlények) azért kerestük fel, hogy megkérdezzük: egész embert kivánó kutatói elfoglaltsága mellett miért vállalkozott ismeretterjesztő és szervezőmunkára? — Többféle indoklást adhatok. Mint a TIT szegedi elnökségének tagját, felkértek erre. S azért vállaltam el, mert tudom, hogy az utóbbi egy-két évben is fantasztikus újdonságokat produkált a biológia, olyan eredményeket, amelyekről a Laikusok jóval kevesebbet tudnak, mint kellene. Talán segít valamit, ha ilyen koncentráltan, szervezetten tálaljuk ; érdeklődést ébreszthetünk. Miközben tudniillik rohamléptekkel halad a tudomány, a kutatók átírják az egész biológiát, az iskolai tananyag a megszokott nehézkességgel, megengedhetetlenül sok éves késéssel változik, maguk a tanárok is roppant nehezen tudják kísérni az újdonságokat. A laikusok pedig, még az érdeklődő, gondolkodó emberek is, ismeretek híjári hajlamosak a hosszú evekig széltében-hosszában szajkózott, igazságnak föltüntetett tévedés szerint ítélni; még mai szóhasználatban is létezik a „nem termelő ágazat'' kifejezés, és ma is túl sokan gondolják, hogy az alapkutatás csodabogarak Úri passziója. Magyarorszagnak pedig van egy világszínvonalon dolgozó kutatóintézete, a Szegedi Biológiai Központ, ahol az elmúlt évek során meggyőző menynyiségü, megfogható haszon termelődött, s ahol bárkinek bármelyik kollégám pillanatok alatt bebizonyíthatja, hogy az alapkutatás nem holmi életidegen luxustevékenység, hanem létszükséglet. Ez a hét jó lehetőséget kínál nemcsak a tévhitek oszlatására; talán nem szerénytelenség: a szegedi közönségnek egyedülálló lehetősége van arra, hogy közvetlen forrásokból tudja meg. mi történt a világban — a biológiában. Minthogy a világélvonalhoz tartozó kutatókat hallgathatják.. . . — Nehéz volt megnyerni őket erre a vállalkozásra? — Egya!talán nem. Valamennyien szívesen vállalkoztak, mert — akárcsak én — érzik, hogy ennyi év után is létezik valami nem egészen egészséges elkülönültség: a kutatóintézet és a város kapcsolatai — linoman szólva — nem elég intenzívek. Nos, a „falakat" bontogató, kapcsolatteremtő készség az SZBK berkeiből kétségtelen, egyik bizonyíték a jövő heti előadás-sorozat. A nyitóelőadást az intézet főigazgató-helyettese, a Biokémiai Intézet igazgatója, Venetianer Pál vállalta, arról beszél hétfőn 5-kor • a Bartókban, hogy mire képes a génsebészet — és mire nem. Lesznek más előadók is a „biokémiából", mint Duda Ernő (Daganatkeletkezés és -pusztulás), Borsodi Anna (A kábítószerek, fájdalomcsillapítók hatásának biológiai alapjai); a Biofizikai Intézetből Párduez Árpád (Beszéd az idegsejtek között); Soós József (Építkezés aminosavakból: viskók és paloták): a Növényélettani Intézet kutatója a növénynemesítés lehetőségeit tárgyalja (Medgyesi Péter)-, Fodor András a biokertészetét, a genetikusok, Putnoki Péter, Haskó István tudományuk orvosi és mezőgazdasági területen hasznosítható eredményeit. Szabad János pedig a dédelgetett muslicákkal folytatott kísérletek újabb állomásáról, a fejlödésgenetika nagy hatású új felfedezéseiről beszél. Orvosok, biológiatanárok, biológiával magukat eljegyzett középiskolások, mezőgazdászok, s mind a „laikus érdeklődök" — figyelem: gondolatébresztő, ötletindukáló, az alapkutatások gyakorlati hasznát is bizonyító, de mindenekelőtt roppant érdekes dolgokat lehet megtudni a jövő.héten; s mindazon felfedezéseket, „első kézből", melyekkel az SZBK mostanában, vagy a közeli jövőben „kiáll" a világtudomány színterein. S.EKeleti gyűjtemény, emlékkiállítás Ligeti Lajos emlékezete „Születtem 1902. október 28-án kisiparos családból Balassagyarmaton, Nógrád vármegyében. Elemi és középiskoláim szülővárosomban végeztem, ugyabott az állami főgimnáziumban 1921ben kitüntetéssel leérettségiztem" — kezdődik Ligeti Lajos 1945-ben kelt önéletrajza, amely a JATE központi könyvtárának kamarakiállításán olvasható. A curriculum vitae alatt néhány fényképen az egyetem aulájában 1984-ben rendezett díszdoktorrá avatás ünnepi pillanatai. A világhírűvé lett altajisztikus, orientalista kutató 1925-ben, tanári szakvizsgájának letétele után a párizsi Sorbonne-on tanult kínai, mongol, tibeti és török nyelvészetet, töj-ténelmet, vallástörténetet és régészetet. Három évvel később már Mongóliában kutatott a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Az ott töltött húrom esztendő alatt addig ismeretlen mongol nyelveket fedezett föl, átvizsgálta a korábban teljesen ismeretlen szentkönyvgyűjteményt, a Kandzsurt, amely a mongol buddhizmus fölbecsülhetetlen értékű forrása. Hazatérte után nem sikerült fizetéses állást találnia, s ezért Párizsba költözött, ahol mongol filológiát oktatott. Munkaadói — értesülve magyarországi megélhetési gondjairól — fölajánlották a francia állampolgárság megszerzését, hogy tokiói kutatóhelyükön néhány évet eltöltve, majd Párizsba visszátérve bekapcsolódjon a francia tudományos életbe. Ekkor írta: ..tp.éSa'dóatátlannajv látszó telki konfliktus elé kerültem", ám a gyötrődést a kultuszminisztérium távirata megszakította. Ligeti Lajos állást és bért kapott a pesti bölcsészeten. Innentől — ha szabad ilyen nagyvonalú kifejezést használni — egyenes ívű a pályája. Tanít Franciaországban és itthon, bejárja Perzsiát és Afganisztánt, tanulmányokat, könyveket ír, forrásokat gyűjt és közöl. A kaukázusi magyarság című dolgozatában ígv ir az őstörténeti kutatás érdekességéről: „Minden nép eredete az ismeretlen, távoli évszázadok titokzatos homályába vész. Minden nép őstörténete tele van ismeretlen, felkutathatatlan elemekkel. Izgalmasan érdekes kutatási terület, lenyűgözően érdekes olvasmány éppen ezért minden őstörténet. De túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar nép eredete, őstörténete szinte valamenynyi közt a legizgalmasabb, a legérdekesebb. Egy Európa legtávolibb Keletéről kiszabadult nép, a magyar, [mint indult vándorútra, mint jutott az uráli őshazából a kaukázusiba, onnan mint érkezett meg DélOroszországon, Levedián, Etelközön keresztül Európa, a Nyugat ázívébe?" Ligeti Lajos most lenne nyolcvanöt éves. Erről az évfordulóról emlékezik meg a kiállítás, s erre az időpontra időzítették a könyvtár dolgozói a „Ligeti Lajos keleti gyűjtemény", azaz a jeles kutató hagyatékának az összeállítását. A mintegy 15 009 könyvtári egység — amit még életében az Egyetemi Könyvtárnak adományozott Ligeti Lajos — igen jelentős szakkönyvtár. Máder Béla, a könyvtár főigazgató-helyettese elmondta, hogy mivel ez a gyűjtemény nemzetközi értéket képvisel, gondoskodni kell annak nemzetközi megismertetéséről. Olyan katalógust kell tehát elkészíteni, amely minden kutató kezébe eljuthat. Ligeti Lajosnak az volt a célja, hogy az altajisztikai kutatásoknak legyen vidéken is magas színvonalú központja. Előbb tanszékcsoport alakult, majd tanszékké szerveződött a Róna Tas András vezette munkaközösség. Számukra és az őstörténetet elmélyülten tanuló egyetemisták részére jelent értékes könyvtári hátteret a Ligeti-gyűjtemény. Dluszlus Imre TDK-konferencia Tegnap reggel nyolc óra előtt nyitották meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tudományos diákköri konferenciáját. A tíz — köztük NDK-beli, lengyel és csehszlovák — felsőoktatási intézményből összesereglett hallgatók nyolc szekció előadás-sorozatán ismertették dolgozataikat, majd vitában védték meg nézeteiket. Az egésznapos programot a képzőművészeti alkotókor kiállítása és az ének-zene tanszék előadói diákkörének hangversenye egészítette ki. (Nagy László felvételén a megnyitón részt vevők egy csoportja.) Magyarázatainkat, emlékeinket a világ jelenségeihez igyekszünk fűzni, emberek, virágok útját kísérjük figyelemmel, akik kis maroknyi földet, tájakat járnak be keresztülkasul. Valahogy így történt ez a madarak kutatójával is. Csatakosan, csapzottan így jutottunk el vele a kis vasútállomásról a mocsárillatú víztükrök közt a búbos kemencés kisházig. Sokan voltunk tanítványai, hűséges munyamparái, versengtünk, hogy vihessük mindig nehéz hátizsákját; öreg madárgyűjtő puskáját. Egész héten a vasárnapot vártuk, hogy közelében lehessünk, halhassuk okös, humoros történeteit, csipkelődő, évődő barátkozását. Mindig társasággal járta a Fehértót; kezdetben vadászcimborákkal, majd az elmélyült kutatómunka során hazai és külföldi szakemberek sokaságával. De mindig nyitva volt a szive és a tó nevezetességei, a „csak" természetszerető emberek, csoportok előtt is. Számlálhatatlan csoportot vezetett, s megismertette velük a tó madáréletének szépségét, színes világát. Megmutatta a féltett gulipánfiókákat, a Koromsziget sirályfészkelését, merülő csónak, gyerekes csínyek, Kázmér görénye, Laci sárjáró csizmái, mind sok-sok élmény, embert formáló apróságok, ma már agysejtekben lüktetnek. Szállj madár... Beretzk Péter hivatására nézve nem volt pedagógus, de állandó, vidám fehértavi csapatával, a kirándulások szertartásaival, a madarászat műhelytitkainak megmutatásával olyan generációkat nevelt fel négy évtizedes fehér-tavi tevékenysége során, amelynek nincs párja a hazai terepbiológiában. Megfigyelt, gyűrűzte a madarakat, puskájával begyűjtötte a bizonyító példányokat és madárszeretete mélyen gyökerezett benne. Olvassuk mondatait (majdnem háromszáz cikket irt a lapokban, így a Délmagyarországban is gyakran publikált), s egyszer csak felkapjuk fejünket egy-egy megállapításánál, igen ezt már magunk is százszor láttuk, átéltük, de sohasem vált bennünk tudatossá, most fedezzük, fel végre, most ismerjük fel a szavak hálójában megfogott természeti jelenséget. Írásaiban is pedagógus volt! Irt, előadásokat tartott, mesélt szerelett madarairól, s vitte magával a diáksereget. . . szállj madár . . . mosolygott, mindig vidám, nyílt egyénisége közelében lenni ... jó volt. Azóta felnőtt nemzedékek számára örök élményt adott, amelyek megérezni engedték összetartozásunkat az előtte éltekkel, a szülőkkel, s a szülőfölddel) városunkkal és a körtöltés környéki szögedi tájjal, fűvel-fával, vadvirággal és a legkedvesebb lényekkel: a MADARAKKAL. Most, az emlékoszlop fehér-tói avatásánál fölemeljük fejünket, a ködös kékséget nézzük . . . szállj madár . . . ! Az alkotó agyműködés és nádsuttogásnyi nosztalgia mindig újrateremti a ma számára a régi értékeket. S a generációk tudati munkálásánál megtartjuk és átadjuk ami a miénk, amit a fiatalság nyitottságával, érzékenységével átéltünk, amit öreg Tanítómesterünktől kaptunk. Ahogy az az élmény is a miénk, hálás tanítványoké halálunkig, hogy egyszer-százszor megérkeztünk a szegedi yadvízországba, elmehettünk veled, Péter bácsi, a vadludak hangjától viszhangos nádas tóig, s azután — azóta is megyünk . . . nélküled-veled Péter bá'... Csizmazia György A Szegedi Pedagógus Fáklya SK Iteretzk Péter tiszteletére és emlékére emléktúrát rendez holnap. szombaton a szegcdi Fehér-tón, ahol egyúttal emlékoszlop-avatására kerül sor délelőtt 10 órakor.