Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

Péntek, 1987. november 20. 3 A Szovjetunióból Teherautók, mikrobuszok A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat, valamint a Medicor, az Autóker és az Országos Mentőszolgálat képviselői 4 ezer 300 szovjet gyártmányú haszonjármű jővő évi importjáról írtak alá szerződést a szovjet Avtoexport Külkereskedelmi Egyesülés vezetőivel. A jármüvek között speciális tehergépkocsik, nehéz teherautók, mikrobuszok, pótkocsik és nagy dömperek szerepelnek. A partnerek tárgyalásokat folytattak a rigai RAF autógyár szakembereivel is olyan kooperációs együttműködés kialakításáról, amelynek keretében terven felül még 400 mentőautót és mikrobuszt vásárolnánk a szovjet cégtől. Az együttműködés alapján a magyar ipar mentőberendezéseket, gumiés műanyag alkatrészeket, valamint mérőműszereket szállítana a szovjet félnek. , (MTI) Uj diagnosztikai teszi A Reanal Finomvegyszergyár és a debreceni Szülészeti Klinika genetikai laboratóriumának szakemberei új készítményt fejlesztettek ki, amelynek segítségével már a terhesség korai szakaszában megállapítható, hogy a magzat gerinccsatornájának csontosodása rendben befejeződött-e. Bár igen ritkán, de előfordul, hogy a gerinccsatorna hiányosan záródik, aminek következményei az egész életre kihatnak. Váltás elolt: adógondok Hétköznapjaink száz gondja a jövőben újabbal gyarapodik, az életünket kísérő félelmek sorába új elem kerül: az adórendszer gyökeres megváltozása, az ezzel járó bizonytalanság. Ezek a gondok, félelmek nagyobbak az indokoltnál, hiszen igazából széles körben még nem ismert a bevezetésre kerülő adórendszer, és a sötétben való hadakozásban az ellenség mindig nagyobbnak látszik. Az aggodalmak feloldásában a tisztán látásnak igen nagy a szerepe. A lakosság adóztatását végző szervezet egyik jelentős feladata, hogy tájékoztató, tanácsadó tevékenységet is végezzen, növelje az állampolgári jogismeretet. Széles e hazában ma a legizgalmasabb kérdés, a legaktuálisabb beszédtéma, mindenki megszerzett jövedelempozíciójának megtartási esélyeit latolgatja. Ahogy mondani szokás ebben az évben a vízcsapból is az adó folyt, de talán mégsem elvelélt kísérlet, hogy egy újabb tájékoztató sorozattal megpróbáljuk az ismeretlenség ködét némileg oszlatni. A magánszemélyek jövedelemadójának rendszereinek célja a demokratikus szabályozás. A jövedelmeket egységesen kezeli, és az arányos közteherviselés elvét a korábbinál következetesebben érvényesiti. Lehetővé teszi a munkaerőnek — mint téf-Tnelési tényezőnek — reálisabb, a gazdaság egészében azonos értékelését. A1* új adórendszer fő jellemzői: a különbség forrásokból származó jövedelmek együttes (összevont) adóztatása; a jövedelmek egységes, sávosan progresszív terhelése; a társadalmi, gazdasági szempontból indokolt preferenciák érvényesítése; új technikai megoldás, az önadózás bevezetése. Mindenekelőtt szót kell ejteni magáról az adókötelezettségről, arról, hogy kik fizetnek és mi után, vagy ahogy a jogászok fogalmaznak: ki az adó alanya és mi az adó tárgya. Nos, az adóalany a természetes személy, életkorára, cselekvőképességére tekintet nélkül, ha jóvedelepimel rendelkezik. Ennek megfelelően adóalany lehet a gyermek is, de hasonlóképpen az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkező személy (szellemi fogyatékos) is. Az adót a megszerzett összes jövedelem után kell fizetni, tehát a magánszemély egy évben megszerzett valamennyi jövedelme öszszevonásra kerül. A főszabály az, hogy minden jövedelem után adót kell fizetni, de a törvény egyeseket adómentesnek minősít, illetve a felhasználás céljára tekintettel az adóalap kiszámítása során lehetővé teszi az összjövedelem csökkentését. * •Az adókötelezettség nem egyszerűen az adófizetési kötelezettség. Azon túl kiterjed a bejelentési, nyilvántartási, adóbevallási, adómegállapításí, adóelőlegfizetési, bizonylatmegőrzés!, valamint vagyonnyilatkozattételi kötelezettségre is. Az adókötelezettség tartalmi elemeiről részleteiben külön jogszabály, az adóigazgatási eljárás rendelkezik. Az adókötelezettség felsorolt elemei közül a bizonylatmegőrzésről néhány gondolat. Egy majdani adóellenőrzés a bevallás felülvizsgálata során joggal kéri az abban szereplő bevételek-kiadások igazoló iratait, bizonylatait. Ezeket a jövedelem keletkezési éve utolsó napjától öt éven keresztül kell megőrizni. Bizonylat a vagyoni érték (bevétel) megszerzéséről szóló, az azt juttató által kiállított igazolás, irat, de ennek hiányában bizonylatnak számit a megszerzésről kiállított feljegyzés is. Ugyancsak meg kell őrizni a mentességet, kedvezményt, az összjövedelmet csökkentő kiadást, valamint a költségeket bizonyító iratokat is. Az adókötelezettség a jövedelemszerző tevékenység indulásának, illetve a jövedelmet eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. Az adóztatás egyaránt kiterjed a belföldről és külföldről származó jövedelmekre. Belföldi jövedelem az itthon végzett tevékenységből, belföldi munkaviszonyból, vagyoni értékből származhat. A külföldről származó jövedelemre csak akkor terjed ki az adókötelezettség, ha megszerzőjének a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Jó tudni, hogy annak a magánszemélynek van Magyarországon a szokásos tartózkodási helye, aki az adott naptári évben legalább 90 napon idehaza tartózkodott. A külföldről származó jövedelmek esetén az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy azt belföldre beutalják, vagy behozzák az országba. * Az adókötelezettség tárgya tehát a jövedelem. Mi is a jövedelem? A magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték egésze, törvényi hányada, vagy elismert költségekkel csókkent része. A bevétel és a jövedelem két különböző dolog. A bevételben szerepelnek az annak megszerzése érdekében felmerült kiadások is, csak az afeletti rész a jövedelem. Az előzőek szerint van azért olyan helyzet is, amikor a jogszabály a bevétel egészét jövedelemnek tekinti. Például: a takarékbetétek kamatainak adózása elkülönítetten történik, a törvény a kamatok egészét jövedelemnek tekinti. A törvény több helyen a bevétel hányadában állapítja meg az arra eső jövedelmet, az afeletti részt költségként elismeri. Így jár el a szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységből, találmányokból, a mezőgazdasági kistermelésből, egyes építmények hasznosításából származó bevételek esetén. Ha az adott bevételre nincs a törvényben kifejezett rendelkezés, a jövedelem meghatározása úgy történik, hogy a bevétel megszerzője szembeállítja a felmerült és bizonylatolt kiadásait a befolyt bevétellel. Tizenkétezer forintos költség elszámolásáig nincs szükség különleges könyvvezetésre, de ahol az elismerendő költségek ezt a határt meghaladják, a nyilvántartásokat a vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint kell vezetni. Adót természetesen csak megszerzett jövedelem után kell fizetni. A megszerzés időpontja az, amikor valaki a vagyoni értékhez hozzájut. Ha a bevétel nem pénzbeli, akkor a megszerzés a birtokbavétel napja, banki teljesítés esetén a jóváírás napja. Ha munkaviszonyból származó előző évre vonatkozó munkabért január 15. napjáig fizeti ki a munkáltató, az még december 31. napján megszerzett jövedelemnek tekintendő. Van olyan bevétel is, ami nem jövedelem. Természetesen ez nem adózik. Ezek közé tartozik a hitel, a kölcsön, a vállalkozásból kivont befektetés, továbbá az adóvisszatérítés összege. * Az eddigiekből az tűnik ki, hogy minden jövedelem után adót tartozunk fizetni, persze kivétel amit a jogszabály mentesnek nyilvánít. Hogy miként teszünk eleget ennek a kötelezettségnek, a sorozatunkban következő ismertetések fogják tartalmazni: mentességek, kedvezmények; munkaviszonyból származó jövedelmek, mezőgazdasági kistermelés jövedelmei: a vállalkozás személyi jövedelemadója, ingatlanok, ingó dolgok és vagyoni értékű jogi átruházásból származó jövedelmek; egyes építmények hasznosításának jövedelmei; betétek, értékpapírok jövedelmeinek adóztatása; az adó megállapítása és megfizetése, a magánépitkezések forgalmi adója. (Sorozatunk egyes részeit pénteki számainkban találhatják majd a következő hetekben olvasóink.) Darányi István Mennyit dolgozzunk? A

termelési értekezleteta bérbruttósítás miatt hívták össze. Magyarázták a szorzókat és más számtani müveleteket a vezetők, aztán következtek a kérdések. Az asszonyka vagy ötödiknek nyújtotta a kezét. Amikor szót kapott, ennyit mondott: „Kérem, nekem csak azt mondják meg: mennyivel kellene többet dolgoznom azért, hogy a következő évben megkeresett pénzemért ugyanannyit vásárolhassak, mint az idén. A mostaninál többet a két kicsi mellett már nem tudok dolgozni, de azért ez a dolog mégis érdekelne." Válaszként a következő mondatot kapta a kérdező: „Mi most pontosan nem tudjuk megmondani, hetente1 hány órával kellene többet benntöltenie .. ." Amikor a reformfolyamat megkezdése először politikai határozatban is megfo-, galmazódott, már ott szerepelt, hogy elengedhetetlen a gazdaság extenzív növekedési pályáról intenzív fejlesztésre való áthangolása. Több mint húsz évvel ezután is, kérdéseink megválaszolásában szinte csak a „külterjes" módszerekre tudunk gondolni. A legutóbbi évek látszatstabilizálódásában is a megnövelt munkaidő játszott döntő szerepet. Amikor az értékesebb, nagyobb szellemi tartalmú, ha ügy tetszik, korszerűbb termékek felé kellett volna fordítani a gazdaság szerkezetét, ehelyett inkább a végéemkákat találtuk ki- S így a lefutott termékekből dugig tömtük a külföldi piacokat. S még csodálkoztunk, hogy csökkennek az áraink . . . Hát nem törvényszerű-e, ha a kínálat nő, és a kereslet stagnál vagy éppen apad, akkor az árcédulán is napról napra kisebb számjegyeknek kell megjelenniük? Ez így van rendjén egy működő piacgazdaságban, s ott ezen senki sem lepődik meg. Gazdaságunkban még friss az újbóli nekilendülés előkészítésének elhatározása. Iparunkból, mezőgazdaságunkból kellene kisajtolni a lehető leghamarabb a piacképes, jól jövedelmező termékeket; a lehető legnagyobb tömegben. Csakhogy az elektronika, információtechnika, biotechnológia világában ezeket ne a segéd- és betanított munkásoktól várjuk. (Távol álljon tőlem, hogy lenézzem az ilyen munkát végzőket, hiszen az ő becsületes, ésszerű mennyiségű teljesítményükre is elengedhetetlen szükség van az előbbre jutáshoz. Csakhogy ma a világgazdaság fejlődési trendje nem olyan, hogy kubikostalicskával, kézzel rakodott gyapotbálákkal, zakók élesre vasalásával nagyot lehetne lendíteni egy nemzetgazdaság helyzetén.) Az utóbbi két évtizedben viszont az értékes, termelésben közvetlenül, közvetve és sokszoros áttétellel hasznosuló gondolat anyagi és erkölcsi becsülete annyit veszített határainkon belül, hogy a legerősebb csavarás is alig-alig hozhat elő világ elé kivihető ilyen produktumot. Van-e egy-két évünk arra, hogy várjunk a bérreformmal? Ennek a legfontosabb feladatának — véleményem szerint — annak az állásfoglalásnak korrigálásának kellene lennie, ami kimondta, hogy a nem fizikai dolgozók fizetése nem növekedhet nagyobb arányban, mint a fizikai területen ténykedőké. S még egy értékfelforgató tendenciát sem szabad, figyelmen kívül hagyni: ez az úgynevezett termelő és nem termelő elkülönítés. Gazdasági bajaink sokasodtán, az a réteg jutott anyagi többlethez, akinek a keze alól — a szó szoros értelmében — kikerült az eladható, pénzzé átváltható produktum. Csakhogy immár bebizonyosodott, ez a megoldás még a „tűzoltáshoz" sem elegendő. A távlatokban való bizakodáshoz pedig a sokoldalú embert felnevelők becsülése is elengedhetetlen. Az ezt az írást indító példában szereplő asszonyka arra talán még nem gondol, hogy két gyermeke ellátásában a családi pótlék jövőre kisebb anyagi támaszt ad majd, mint az idén. Mert a legjelentősebb áremelkedések között kerül majd be az évkönyvekbe a gyermekruha, a gyermekbútor árugrása, s akkor még nem kalkuláltuk az élelmiszerek drágulását. Ezt a kormány által most megígért, gyermekenkénti havi 400 forintos családi pótlék-emelés a legszorosabb számításokkal sem fedezheti. A szakszervezetek egy százassal többet akartak volna. Természetes, hogy a közvéleményt nem elégíti ki a SZOT és a kormány tárgyalásáról kiadott közlemény „nincs rá pénz" tömörsége. Korrekt válasz csak a költségvetés többi kiadásainak felsorolásával és ezek csökkenthetetlenségének megokolásával lehetséges. A szeptemberi, bizakodó hangulatban véget ért Országgyűlés óta az országos hangulat bizonyos mértékű komorodása, és néhány területen a „visszarendeződés" jelei tapasztalhatóak. Ez utóbbira egyetlen példát engedjenek meg az olvasók. Kora őszelőn még különböző számítgatásokkal az látszott igazolódni, hogy a nyereségesen gazdálkodóknál eredményük 40 százaléka maradhat meg, saját felhasználásra. Ma ez az arány attól függ, hogy ki számol. Kormányzati körökből 70 százalékos elvonásról hallani. (Ez is lényegesen magasabb a korábbi verziónál!) Ha a vállalatok becsülnek, akkor még kevesebbe szabad rendelkezésre maradó összeg. Persze, mert ők kalkulálják például a bruttósítás költségeit is, no meg, ha egy kicsit sírnak — tudják az előző évek gyakorlatából —, akkor arra sem lehet ráfizetni ... Szóval, itt vagyunk a kellős közepén az idei béreink jövő évi viszonyhoz való felszorzásának. A cél: a nettó keresmény mindenkinél változatlan maradjon. Pedig lehetőség lelt volna most az értékesebb munka jobb megbecsülésére és a túlzottan megfizetettek előjogainak valamelyes megnyirbálására. Csakhogy a közhangulat sem szereti a differenciálást. A nivelláció, az egyenlősdi nálunk már tradíciókra tett szert. Az ötlet november 12-i számában szemléletes táblázatot közöl a Tárki adatbankjából, amely bizonyítja, hogy mennyire megnyirbálná a kőműves és a kisebb üzlet tulajdonosa jövedelme mellett a közvélemény a körzeti orvosok (hálapénz nélküli), a nagyvállalati vezérigazgatók ós a miniszterek fizetségét is. Pedig az utóbbi három területen nem is nagyok a bérek ahhoz az értékhez képest, amit ezek az emberek feladatuk jó elvégzésével teremteni tudnak. J

elenünkben óriási veszély az, hogy a magasabb összegek odaítélésében jócskán szava van a kevesebbet keresőknek is. S itt lép be a „közhangulat": ők nemcsak az elvégzett munka értékéhez, hasznosságához, hanem saját borítékjuk vastagságához viszonyítanak. A nagyobb teljesítményhez nagyobb erőfeszítés és szellemi befektetés kell. (Ez valószínűleg kevesebb időt vesz igénybe, mint a dolgozgatás megsokszorozása ...) S ha az ilyen produktumot felmutatók illetményét munkához szükséges idő alapján számolják, akkor legközelebb valószínűleg hatvanszor is meggondolja a nagyobb értéket létrehozó, hogy megéri-e bére az erőfeszítést. Tudom, nem került szóba valamennyi — a várható munkamennyiségünkkel kapcsolatos — tényező az előző sorokban, de talán egy keveset abból is sikerült érzékeltetni, hogy korántsem egyszerű dolog a nemzetgazdaság stabilizációs és kibontakozási programja. Bőié István Szamara gépkocsik átadása A Merkúr Személygépkocsi Értékesítő Vállalatnál befejeződött a Szamara típusmódositására beadott igények feldolgozása; az eredeti megrendelés kelte szerinti besorolást számítógéppel végezték. November végéig minden megrendelő megkapja az új sorszámát, tízezret már postára adtak. A típusmódosítással csaknem 24 000 Lada megrendelő élt. A vállalat budapesti, debreceni és győri telepén november 23-án, hétfőn megkezdik a Szamara típusú személygépkocsik átadását. A Merkúr egyben értesíti vásárlóit, hogy — a gyártómű által tervezett módosítás és a beszerzés bizonytalansága miatt — november 30tól szünetel a Zastava típusú személygépkocsira a megrendelésfelvétel és a tipusmódositás. Drogkirakat az utcán A szegedi drogambulancia munkatársai és segítői kábítószer-ellenes kirakatot készítettek a Centrum Áruház előtt Az áruháztól ingyen kapott vitrin a város egyik forgalmas pontján a különböző kábítószerek betegségeinek leírásával, a fölismerhetőség jegyeinek részletezésével tisztázza a narkotikumok fogalmát, és megrázó Csongrád megyei adatokkal igyekszik felhívni a figyelmet e betegség veszélyeire. A kirakatba kitett táblák alapján megoldási lehetőséget kínálnak a gyógyulás formáira minden veszélyeztetettnek. Képünkön (Schmidt -Andrea, felv.) a kábítószer rabságába esett ember agyagszobrának megdöbbentő látványa készteti megállásra a járókelőket.