Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

8 Kedd, 1987. november 3. Emlékezés a nagy októberi szocialista forradalomra (Folytatás a 7. oldalról.) mas és gazdag országát arra, hogy korábban nem tapasztalt módon kapcsolódjék be az erőforrások és a munka nemzetközi megosztásába. Az ország hatalma? tudományos-technikai és termelési potenciálja a világgazdasági kapcsolatok eddiginél lényegesen jelentősebb részévé válik. Mindez alapvető módon bővíti és megerősíti a béke és a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének anyagi hátterét. Ez a másik nagyon fontos vonása az átalakításnak, ez határozza meg a helyét a modern civilizáció életében. A munkásosztály helye és szerepe A béke javát szolgáló ob jektív folyamatokat befolyásolni fogja az osztályharc, és a társadalmi ellentétek más megnyilvánulásai. A munkásmozgalom élenjáró erői keresik az utat az osztályharc magasabb politikai szintre emeléséhez. A munkásmozgalomnak nagyon bonyolult új és váltóié körülmények között kell •evékenykednie. Újszerűen vetődnek fel nemcsak a tömegek gazdasági érdekeinek és jogainak védelmével kapcsolatos kérdések, hanem a demokráciáért, többek között a termelésben megnyilvánuló demokráciáért vivott harcnak a kérdései is. A munkásoknak gyakran partneri viszonyt ajánlanak, de olyat, amely nem teszi lehetővé számukra, hogy beleszóljanak a legfontosabb üzleti kérdésekbe, és szabadon válasszák meg a vállalatok irányítóit. A nyugati világban egy sor elmélet létezik arról, hogy a munkásosztály eltűnőben van, már teljesen felszívódott a középrétegben, társadalmilag teljesen átalakult stb. A munkásosztályon belül valóban nagy és jelentős változások mentek végbe. Az osztályellenség azonban hiába próbálja nyugtatgatni magát, hiába próbálja meg dezorientálni és félrevezetni a munkásmozgalmat. A munkásosztály, amely uj körülményei közepette is számbeli fölényben levő erő, képes döntő szerepet játszani, különösen a történelmi sorsfordulókban. Ennek indítékai különbözőek lehetnek. Az egyik lehetséges ok a gazdaság fektelen militarizálása. A technológiai forradalom új szakaszára való, katonai alapon történő áttérés erős katalizátorként szolgál, annál is inkább, mivel ez a háborúhoz vezető út, érinti a lakosság minden réteget, s olyan tömeges tiltakozast vált ki, amely túlnő a gazdasági követeléseken. Ily módon az uralkodó osztály, a monopoltőke képviselői választás elé kerülnek. Meggyőződésünk — és ezt megerősíti a tudomány is—, hogy a termelés jelenlegi technológiai es szervezettségi szintjén igenis lehetséges a gazdaság demilltarizálása. Ez a megoldás egyúttal a bőket is szolgálja. Ugyanéz a helyzet a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban meglévő válság következményeivel. Ha a helyzet a robbanás küszöbére jut és lehetetlenné válik a harmadik világ további kizsákmányolása, akkor nagyon eles politikai kérdésként vetődik fel annak a rendszernek az elfogadhatatlansága és türhetetlensége, amely nem képes e kizsákmányolás nélkül élni. A kapitalizmus ebből a szempontból is választás e^itt all: vagy a robbanásig élezi a helyzetet, vagv figyelembe veszi a kölcsönös függőségben élő, egységes, az érdekek egyensúlyát megkövetelő világ lényegéből következő törvényszerűségeket. Véleményünk szerint a kialakult helyzet álapjan a törvényszerűségek figyelembe vétele nemcsak szükséges, de lehetséges is. Annál is inkább, mivel ebbe az irányba hatnak a „harmadik világban" működő erők is. Divattá vált a nemzeti-felszabaditási mozgalmak hanyatlásáról beszelni. Am szemmel láthatólag itt is a fogalmak szándékos összezavarásáról, a helyzet új vonásainak figyelmen kívül hagyásáról van Szó. Ha arra a lendületre gondolunk, amely a politikai függetlenségért folytatott harc szakaszában volt tapasztalható, nos az valóban gyengül. Am ez természetes is. Az új, a „harmadik Világ" jelenlegi fejlődéséhez szükséges lendület még csak most formálódik. Ezt pontosan látni kell, és nem szabad pesszimizmusba esni. Azok a tényezők, amelyekből ez a lendület kialakul, különbözőek. Közéjük tartozik az az erőteljes gazdasági folyamat, amely időnként paradox formákat ölt. Például néhány ország a gyengén fejlettség vonásait megőrizve a nagyhatalmak szintjére kerül a világgazdaságban és a világpolitikában. Mindennapjaink nagysága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a népek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történelem előterebe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végső soron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőbbé válik az állandó választás. A választás helyessége , pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szándékait. A politikusok felelőssége Ebből fakad a politikusuk felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását; ma az emberi tényező nem az embertömegek életének és tevékenységének, valamint szándékainak közvetett és többé-kevésbé esetleges eredményekent kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más országok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derűlátásunkat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait illetően. . Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt álláspontunk. Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi reváns a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, továbbra is minden szükségeset megteszünk azért, hogy a védelmi képességet cjlyan szinten tartsuk, ami kizárja, hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal s/emben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak. és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, uz ő ulupvetö érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harc. A pártok teljesen és viszszavonhatatlanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kongresszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beidegződésektől. Mára azonban ez már megváltozhatatlan realitássá vált. Ebben az értelemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Úgy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gyakorlatban bizonyítottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk megújul, és a bizalom, az egyenjogúság és az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egybe. Ez a mozgalom nyitott a párbeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a többi forradalmi, demokratikus és haladó erővel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei <1 kommunista mozgalom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájának hordozója, a békéért, n függetlenségért és országunk haladásáért,a Föld valamennyi népének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harcolók serege. Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehetőségét, akik — csakúgy, mint mi — már több évtizede viselik az állami felelősséget a szocializmusért, a szocializmus előrehaladásáért. Minden egyes szocialista orSzág sok érdekeset és hasznosat halmozott fel a szociális, gazdasági és ideológiai feladatok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer, a gyakorlat által ellenőrzött útkeresése, összegyűjtött tapasztalatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította humanista és közösségi értékeit, középpontban n dolgozó emberrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatásához. A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves, gyümölcsöző együttműködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szervezetek. termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kulturális intézmények érintkezéseinek, családi és személyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és tanulásának, soha korábban nem látott szélességű és nyíltságú. valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtelt út végéről sok minden jobban látszik. Maga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üteméről, a világszocializmus szerepéről kialakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a világban végbemenő progresszív változás feltétlenül csak a szocializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség számára legfontosabb kérdések felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik — megerősíti a világban végbemenő haladás és a szocializmus, mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól látható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszonyokban. amelyek lehetővé teszik a különböző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az általuk választott társadalmi-politikai "utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az általánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kormányon levő párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének hazafias szolgálata; gorídoskodás a szocializmus közös ügyéről. Gyumolcsozo együttműködés Ilyen elv — egymás tisztelete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmányokhoz és kipróbált tapasztalatokhoz, az önkéntes, sokrétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egymás mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféleségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonosságot, egyöntetűséget. Meggyőződlünk arról is, hogy la szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje", amelyhez mindenkinek fel kellfene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kritériuma a különböző szakaszokban és országokban — a tényleges sikerek összessége és minősége a társadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializmus általanos érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert, és javultak az összes szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé. még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját; a politikában és az egyes szocialista országokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó, ami biztosítja a kölcsönifc erdekek összeegyeztetését a szocializmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése — ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szocialista országok népeit üdvözöljük. , Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket, s elveinket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászlajára, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan eltökéltsége, öröme és szenvedése — mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a 'forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hétven esztendőn át mindvégig a szovjet nep élén állott kipróbált élcsapata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A marxista—leninista elmélettel felvértezett part nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építését, nem lett volna szocializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsítása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi megújulás élén haladjon, kitartóan és következetesen növelje politikájának hatékonyságát. fejlessze a demokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelése — törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határozzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika átgondoltságában, a cselekvések határozottságában, valamint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillantnyi és a hosszú távú dolgok összeegyeztetésének kéoességében rejlik. Ez á párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát — országunk felnőtt lakosságának egytizedét — tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befolyása azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. országos pártkonferencia előkészületei és lebonyolítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javitásához. Elvtársak! Az emberiség igazi történelmének küszöbét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt hetven év, a gazdasági megrázkódtatások és társadalmi kataklizmák, amelyek a fasizmushoz, a második világháborúhoz, a „hidegháborúhoz", a fegyverkezési hajszához, a termonukleáris katasztrófa fenyegetéséhez, és a globális válságokhoz vezettek azt bizonyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tartja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bátran nevezhetjük különlegesnek mind a földünk lakói előtt álló társadalmi változások, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 ,októberéig élt. A szocializmus hatalmas, növekvői fejlődő valósággá vált. Éppen október, éppen ''a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető utakat, s a valódi emberi kapcsolatok új értékeit, önzés helyett — kollektivizmus. Kizsákmányolás és elnyomás helyett — szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye helyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönijs és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humanizmus növekvő szerepe. Az elnyomás, viszály és háborúk helyett — az emberiség öszs2efogása és béke. A jelenlegi nemzedékek — s nem csak a mi országunkban — felelősek a civilizáció sorsáért és magáért az életért a földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség történelmének tragikus epilógusává vagy lelkesítő 'jövője kezdetévé válik-e. majd. A XXI. század kezdetéig mindössze alig több mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberiség 2017-ben a nagy október századik évfordulóját ünnepli. Milyen lesz a világ, amikor forradalmunk átlépi első századát, milyen lesz a szocializmus, milyen érettségi fokot ér el az országok és népek világméretű közössége? Nem fogunk találgatni. De kötelesek vagyunk emlékeztetni arra. hogy éppen ma teremtjük meg a jövő alapjait. Egy új világ felé haladva A mi kötelességünk — megőrizni utánozhatatlan civilizációnkat, magát az életet a földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyverek értelmetlensége felett, megteremteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fejlődésének minden feltételét. Látjuk a határtalan fejlődés lehetőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem riaszt el bennünket — éppen ellenkezőleg —, lelkesít, mivel magas emberi értékekkel és mély értelemmel tölti meg az életet! A régi világot visszavonhatatlanul magunk mögött hagytuk 1917 októbereben. Egy új világ felé haladunk — a kommunizmus világa felé. Erről az útról sohasem .érünk le! Csaó Ce-jang a KKP KB főtitkára Kádár János üdvözlő távirata Hétfőn megtartotta első dó bizottságát, a legszűkebb Ping, Hu Jao-pang, Csín teljes ülését a Kínai Kom- vezető testületet. Ennek öt Csi-vej. A PB póttagja: Ting munista Párt 13. kongresz- tagja: Csaó Ce-jang, Li Kuan-kun. szusán megválasztott Köz- Peng. Csiao Si, Hu Csi-Ii és * ponti Bizottság. Az ülésen Jao Ji-lin. Kádár János, a Magyar Csaó Ce-jangot választották A Politikai Bizottság to- Szocialista Munkáspárt főmeg a KKP KB főtitkára- vábbi teljes jogú tagjai: titkára táviratban koszönnak. Van Li, Tien Csi-jűn, Csiang tölte Csaó Ce-jangot, a KiMegválasztották a PolUi- Cu-.min, Li Tie-jing, Li nai Kommunista Párt Kózkai Bizottságot, amelynek 17 Zsuj-huan, . Li Hszi-ming, ponti Bizottságának iötitkáteljes jogú és egy póttagja Jang Zsu-taj, Jung Sang- rává tortént megvalasztasa van, valamint a PB állán- kun, Vu Hszue-csien, Szung alkalmából.