Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

Szombat, 1987. november 21. II „Ki hell jutnunk ebből a zugból »» Szereztem magamnak egy kellemes tévés szombatot. Mert hát mi kell a férfiem­bernek egy kiadós szombati háziebéd után? Természe­tesen meccs. Most történe­tesen kosárlabda, szívemhez közeli sportág, elégedetten ültem hát egy fotelba (has tele, asztalon sör, /tevében meccs — hiteles magyar idilli kép), s még az sem vette kedvemet, mikor a szokásos — kosárlabdát köz­vetítő — riporter szövegéből szintúgy szokásosan a máso­dik percben tudni lehetett, kinek szurkol. Az sem oko­zott meglepetést, hogy tör­ténetesen fővárosi csapat volt riporterem kedvence. Ugyanis a meccs Baján volt, kétezer fanatikus bácskai őrjöngött kedvencei játéka láttán — hát bánthatom én a riporteremet azért, hogy a „gyengébbet" támogatta? Az a közlés viszont már bi­zonyára a bajai fejekbeker­gette a vért, amikor az én riporterem azt kezxlte so­rolni, melyik hazai játékost honnan igazolták... Mert­hogy köztudott, a vidéki kosárlabda végvárában saját erőből, saját utánpótlással érnek el olyan eredménye­ket, amilyet több fővárosi pénzes együttes állandó iga­zolgatással sem tud. Más kérdés, hogy a bajai fiúk is voltak katonák, vagy tanul­tak más városban (lásd: a Szegetlen jogot végzett Var­ga), s így szükségképp ját­szottak más egyesületben. Az én riporterem ezt az ap­róságot nem említette. Vi­szont végigfanyalogta a 0 Képernyő meccset, mondván: milyen gyenge a mezőny, s elké­tresztő hibaszázalékkal ját­szanak. Igaz, dobtak a ba­jaiak száz pontot (elképesztő hibaszázalékuk ellenére), s tombolt kétezer ember, de az én csepeli szemüveggel közvetítő, ötven pesti néző­höz szokott riporteremnek mindez unalmas volt (így „drámait" sem mondott, mint annyiszor máskor). Fotelből fölállva kicsit szellőztetni kellett volna a fejemet ilyen élmény után, nem ment; egyre „tévés dolgokon" gondolkodtam. Nemrég nyilatkozott a tele­vízió elnöke műsorszerkesz­tési koncepciójukról. Nocsak, nálunk ilyen is van? — kaptam föl a 'fejem. S kí­váncsian vártam a szombat estét. Merthogy az elnök éppen azt említette: szemé­lyes közbenjárására volt szük­ség, hogy az Aprily Lajosról szóló program főidőben le­gyen adásban, lévén igen értékes, tartalmas műsor, így is volt. Tartalmas mű­sor. Kezdése után két perc­cel viszont látni véltem lel­ki szemeimmel a műsorszer­kesztési koncepciót ismeret­lenül is „élesen bíráló" né­zők ezreit, akik kapcsolgatni kezdik a tévé gombjait —1 valami mást, valami „szom­batestéset" keresve, s meg­állapodnak a második mű­sorban ismételt, Napforduló Mennyire nincs ? rm Rádió­figyelő Mondja még valaki, hogy Magyarországra nem kellő gyorsasággal gyűrűzik be a nyíltság, vagyis a glasz­noszty: vasárnap délután a Kossuthon hallgatom a Je­lenidöben-t, Tarnói Gizella riportja az építkezések pia­cáról jelentkezik. Megtudom, hogy idén például egyharma­dával több tégla vaía a ha­zában, mint ahány ház volt épülőben. Továbbá azt is, hogy mindenki panaszkodik. Mint utóbb kiderült, enyhén szólva okkal, merthogy nem­csak alapvető építőanyago­kat nem kapni, de gyakorla­tilag teljes az anyaghiány. „Az építőanyag-telepek ki vannak söpörve" — mondja az illetékes. No persze, legyinthetne fö­lényesen a jól tájékozott, ama bizonyos áremelés-indu­kálta fölvásárlási láz. Hiszen elmondták a rádióriportban, hogy már júliustól nem volt igen sokféle, építkezéshez szükséges anyag, meg külön­ben is: így szokott ez lenni itt, Közép-Európában, mi egyebet lehetne mondani, hi­ánygazdálkodás az hiánygaz­dálkodás, az összes létező konzekvenciával együtt és kész. A mizéria mélyebb okai­nak kutatásától • imigyen el is kéne tekinteni. (Nem biz­tos ugyan, hogy el kéne, de mindegy.) Elhangzott ugyan­is még egy megjegyzés: esze­rint talán nem is felvásárlá­si lázról van ám szó. Mert­hogy az építőanyagok legna­gyobb része eleve jókora kö­rültekintést kívánóan szál­lítható, a tárolás, a raktáro­zás jócskán előzetes szerve­zést követel, vagyis be kéne látni, hogy építőanyagot bi­zony nem lehet holmi balga tömeghisztéria jegyében csak úgy osszevásárolgatni, mint a lisztet vagy a cukrot. így aztáin — talán arról van szó, hogy egyszerűen: nincs elég áru. Nincs bizony. A dolgok építőanyag­ügyekben imigyen tisztázód­ván, nyugodt megkönnyeb­büléssel fellélegezve, akár hátra is dőlhetünk a hang­szórók mellett a karosszék­ben. Ettől ugyan még nincs építőanyag, viszont legalább tudjuk, mennyire nincs. Domonkos László Pályaválasztási tájékoztató általános iskolásoknak Az általános iskolák vég­zős tanulóinak továbbtanu­lási lehetőségeiről jelent meg a megyei pályaválasztási he­tek alkalmából tartalmas tá­jékoztató. A Csongrád me­gyei Pedagógiai Intézet gon­dozásában megjelent kötet a pályaválasztást elősegíten­dő hasznos jó tanácsokkal látja el a szülőket és a ta­nulókat egyaránt. A tovább­tanulással kapcsolatos álta­lános tudnivalók mellett a megyei gimnáziumokról, szakközépiskolákról, szak­munkásképző intézetekről, szakiskolákról kaphatnak in­formációt az érdekeltek. A című, Bródy Sándor regé­nyéből készült tévéfilmnél. Szívem szerint azt írnám, e film arról szól; „nehéz a bűnügyi riporter élete"; ám a boldog békeidők itt. be­mutatott sajtóviszonyai is tanulságosak. Akkor a be­folyásos tekintély nem a telefonba ordított hogy „ezt ki engedte meg magának?!", nem a főnöknek üzent, nem a legközelebbi 'visszavágási lehetőséget várta, hanem azt mondta az ifjú hírlapírónak: „az ideáival nem mindig ér­tek egyet, de a forma tet­szik." Pedig azt gondolná az ember, nem .sok válto­zott azóta: a Nyugati pá­lyaudvar olyan, mint volt, s a lapunkat előállító nyom­dában is lehetne bármikor olyan századeleji felvétele­ket készíteni, mint a film­ben láttuk. S örökérvényű­nek tetszik a főszereplő azon kijelentése is, amit kedvesé­nek mondott — reményte­len élethelyzetükre utálva —: „ki kell jutnunk ebből a zugból". Nos, így gondoltam az l!)77-es film mai nézőire (akkoriban még szokás volt kiírni a gyártás évét, ma már nem, ki tudja, miért?), s az első műsor — • ismét ."hangsúlyozom, s nem az elnök után szólva: tartalmas — Aprily — megemlékezése után egy vérfrissítő zenés filmet kezdtem csodálni. Nem tehetek róla, egy nagy­szerű szórakoztató műsor közben is jár az agyam, s a mögöttes körülmények sokszor jobban megragadják a figyelmemet. Például, ha koncert közben a színpad melletti zugból Buddy Holly — Iowából — hazatelefonál feleségének New Yorkba. Mindez — el ne felejtsem — 1957-ben volt. Nem em­lékszem, hogy is volt az .ilyesmi nálunk akkoriban, abból az apróságból kifolyó­lag, hogy akkortájt szület­tem. Ázt viszont láttám a tévében, hogy Buddy Holly kijött a zugból. Gazdaság és kultúra A gazdasági reformfolyamat és a kulturális fejlődés magyarországi összefüggéseit vizsgáló, átfogó tanulmány készült a Művelödéskutató Intézetben. A gazdasági reform kibontakozásának a kulturális ágazatban lehetséges, illet­ve már észlelhető hatásait elemző, a legfrissebb kutatási eredményeken alapuló anyag lépyegét a Művelödéskutató Intézet két munkatársa, Kati Éva és Marsehall Miklós foglalta össze Csoknyay Editnek, az MTI munkatársának. vábbi várható változás, hogy a színházi vezetést ezentúl megszabott időre, pályázat útján nevezik ki. A filmszakmában — mind a gyártásban, mind a forgal­mazásban — a felhalmozó­dott gondok következtében veszélybe került az intéz­ményrendszer gazdasági mű­ködőképessége. Hosszú vitáik után konszenzus alakult ki abban, hogy a gyökereket érintő reformra van szükség. Ennek kiindulópontja volt, hogy a mozifilmgyártás és -1 e r j e sz tés re n d sze r ében helyre kell állítani a produk­ció és a mozi'elsődlegességét, fel kell oldani a gyártási és forgalmazási monopóliumo­kat, számolni kell a videó-, a kábeltelevíziós és a műhol­A tanulmány szerzői elöl- zott művelődési otthonokban járóban leszögezték: a kul- az elmúlt években látványos turális szférának mélyen változások zajlottak le, igaz, gyökerező, elemi érdekei fű- gazdasági kényszerhelyzet ződnek a gazdaság radikális eredményeként. A művelő­reformjához. Az előrehala- dési otthonok költségvetési dáshoz a kultúrában is szük- támogatásának befagyasztá­séges a monopolhelyzetek sa ugyanis arra kényszerítet­felszámolása, a merev profil- te ezeket az intézményeket, határok oldása, a vállalati, hogy vagy beszüntessék te­intézményi önállóság növe- vékenységüket, vagy rugal­lése, a fogyasztói igényekhez masan alkalmazkodjanak a _ . . . . közönség igényeihez. Ez das musorkinalat megjelene­valo rugalmas alkalmazko- , .... •„ . f, *, , . , utóbbira adott lehetoseget, dás, a kulturális politika hogy megnőtt a kereslet a konkrét céljaihoz kötött tá- különböző vállalkozásokhoz mogatások arányának növe- szükséges információk, szak­,. -,,!., ismeretek, a nvflvtánulás és lese, a vallalatok kultura- .„ . . . a testkultura iránt. A muve­finanszírozási szerepének új- lődési otthoni tevékenység gyártó vállalatból, az állami ragondolása — hangoztatták megújításához hozzájárult az támogatást az önálló produ­a tanulmány szerzői. is- hoŰV ezekben az intéz­ményekben megszűnt a me­Ez a folyamat részben már rev költségvetési rovatrend­megkezdődött. A könyvszak- szer, így gazdálkodásuk ön­mában a profilkényszer meg- áHóbb, rugalmasabb lett. szűnésén túlmenően a A színházaknál is az egysí­konyvkiadok monopolhely- kúság, a szervezeti uniformi­zetét csökkentette a szerzői záltság megszüntetése volt az kiadások számának emelke- utóbbi években bevezetett Tervezik a jövőben új mozi­dése, a nem hivatásos kiadók változtatások célja A merev, üzemeltetési formák — tar­tevékenységének bővülése, hagyományos szervezeti valamint az úgynevezett ki- rendszertől való eltérést jel­adasszervezcsi gazdasagi zjk az ad hoc, vagv kisvál­munkaközössegek megjple- )aikozások. Ezek az új for­nése. Ezek eredményeképpen mak _ a nyár, szinházaktól az állami mamutkiadóknál is szervezeti átalakítások kez- _ nemcsak új színt jelente­dodtek: speciális erdekeit- nek a magyar színjátszás­ségben mukodó vallalati ban de bövitik is a tamoga­gmk-kat hoztak letre. A ki- tók_ mecénások körét. A ha­adók és a könyvterjesztők gyományos repertoárszínhá­részt kérnek egymás munká- zártál 1984-től lehetővé vált jából; s határozat van arra a rugalmas gazdálkodás, is, hogy a jovo evtol kezdő- csökkentek a jegyárak meg­dően megszűnik a hatosági állapításának kötöttségei, s ármeghatározás. A könyv- szó van arról, hogy megszün­tetnek mindenféle admi­nisztratív jegyárelőírást. To­szakmában a legneuralgiku sabb pont eddig a dotációk elosztása volt. Ezen a hely­zeten kíván változtatni a kulturális irányítás azzal, hogy jövőre a támogatás' nem a kiadóknak, hanerr művekre adja. Az eredetileg kifejezetter sével, illetve gyors bővülé­sével, hatékonyabbá kell tenni a filmszakma állami támogatásának elosztását. A reform alapján a négy stúdió kivált a nagy film­cerkisvállalatok kapják, s ezek szabadon gazdálkodnak tőkéjükkel. Program szüle­tett a veszteséges moziháló­zat csökkentésére, megszűn­tek olyan előírások, amelyek nézőszámhoz kötötték az egyes filmek támogatását. sulások kezelésében működő, szerződéses vagy magánvál­lalkozásban vezetett mozik — kialakítását is. A képzőművészetben a túl­a színházi kisszövetkezetekig szabályozás megszüntetésére,. az objektív értékszelekció visszaállítására törekedtek. Mind a Képcsarnok Vállalat, mind a külkereskedelem mo­nopolhelyzete megszűnt. Al­kotóközösségek létesíthettek galériákat; az alkotók mű­termeikből legálisan is elad­hatják alkotásaikat, külföld­re is, s ma már tobb cég ér­tékesít magyar műveket kül­földön. BALOGH TAMÁS népművelési céllal létreho­Türelmetlenség katonai iskolákba és kollé­giumokba történő jelentke­zés feltételeiről és módjá­ról is olvashatnak. A tájé­koztató foglalkozik az egész­ségkárosult tanulók pálya­választásával, valamint az általános iskola utáni mun­kavállalás lehetőségeiről is. Az utolsó fejezet a pálya­választási tanácsadó szolgál­tatásait mutatja be. Külön e-deme a kiad­ványnak, hogy a megyén kí­vüli gimnáziumi, szakközép­iskolai és szakmatanulási le­hetőségekről is ad rövid tá­jékoztatást. Dalolni pedig kell(ene) Hónapokkal ezelőtt a Hazafias Népfront városi bizottsága és a November 7. művelődési ház közösen szervezett népdalversenyt Török Erzsébet előadómű­vész, népdalénekes emlé­kére. A több tucat dalos közül tizenháromnak sike­rült továbbjutni a döntő­be. Mi történt? Hova let­tek a széphangú énekesek, akik pár évvel ezelőtt még annyian voltak, hogy az­időkben valóban nagyon nehéz helyzetek elé kény­szerült a zsűri. Ezt a dalversenyt az egész megyére kitekintő­nek szervezték. Am a szer­vezéssel valami baj lehe­tett, mert az egyik legil­letékesebb együttesvezető a tápai Török József is csak véletlenül hallott róla. Nem csoda hát, hogy az elődön­tőről hiányoztak a megye éldalosai. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a döntősem volt az igazi! A kiírás sze­rint két szabadon válasz­tott dalnak és egy Ko­dály-feldolgozásnak kellett szerepelni egy-egy szólista műsorában. Ezzel nem is lett volna baj, ám vártunk valamire. Ritkán, vagy még nem hallott dalokra! Kaptunk helyettük közis­mert, a tévé, a rádió által már alaposan elhasznált dalokat úgy, hogy szinte mindegyik énekes valame­lyik befutott előadót pró­bálta utánozni. A szerve­zés módszertelenségének eredménye volt az is, hogy alig negyvepen hallgattuk végig a döntőt. Nem nagy örömmel. Hiszen az elő­adók is érezték, hogy va­lami nincs rendben: na­gyobb közönség nagyobb önbizalmat adhatott volna, amihez vegyük még hoz­zá, hogy a dalosok felké­szítése sem volt jó. Szin­te hihetetlen, hogy az egyik tápai énekest tele­fonon (?) készítette föl az együttes vezetője. Döbbene­tes a közömbösség, ami a gyér hallgatóság vérsze­gény tapsából is kisejlett! Jobbára színtelen, élette­len hangok, stilusszegény előadásmód jellemezte a döntőt, amely egyáltalán nem volt méltó Török Er­zsébet kiváló népdalénekes emlékéhez. Vajon mit kellene ten­ni? — kérdezem önmagam­tól. Mi lesz, ha elfelejtünk dalolni? If j. Lele József A Filmtéka Bódy Gábor­filmklubjában szerdán indu­ló második sorozat első da­rabja Dávid Wark Griffith Türelmetlenség című filmje. 1916-ban készült Ameriká­ban, amikor Európát a tü­relmetlenség újabb sorscsa­pása — az első világháború — sújtottá. Erre is reflektál­va született meg az intole­rancia filmje (eredeti cím: Intolerance). Négy epizódból áll: Krisz­tus életének néhány mozza­nata, Babilon ostroma, a hu­genották kivégzése és egy huszadik századi történet. A rendező, aki az első igazán — filmes értelemben vett — amerikai rendező ezt a négy epizódot szövi egységes film­képpé: a vallási és társadal­mi türelmetlenség vizuális tablójává. A négy, más-más korban játszódó történet végső értelmét egymáshoz való viszonyából kapja. Az események — a párhuzamos montázs segítségével — egy­más mellett haladnak előre, közben visszafojtott várako­zás fejlődik a nézőben, ez a végén robban ki a türelmet­lenség elítélésében. Képiségében több helyen izgalmas, mondanivalójában mindenkor időszerű a film. A történelmi korok emberé­ben létező akadályozó ténye­zőről szól: a türelmetlenség­ről. Ami nem más, mint a megértés hiánya. A „Kinek van igaza" mindenkor érvé­nyes jelenségét rajzolja fel indulattál, haraggal, iróniá­val. A film egyik metaforája a ringó bölcső. A művész világ­nézete ring benne. A négy esemény lényegét egyesíti eCTvpt'en kéoben. A világ örök körforgás, nem változik semmi, csak formájában. A türelmetlenség mindig létez­ni fog. A történelmi pánik­hangulat, válságérzet hozza felszínre. ördög Ottó r Uj egyetemi tantárgy A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták a felsőoktatási intézmények­ben az elmúlt tanévbén be­vezetett Magyarország törté­nete 1918—1975 című tantár­gyat. A közelmúltban összesí­tett, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. szá­zadi magyar történelem, kü­lönösen a szocialista építés magyarországi gyakorlatá­nak behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igé­nyű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző vá­laszt adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos elökészífő munka előzte meg: a Művelődési Miniszté­rium az oktatók számára to­vábbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszak­kal foglalkozó neves történé­szek, vezető politikusok tar­tottak előadásokat, eszme­cseréket. Az 1986—87-es tan­évre időben megjelent az ok­tatás és a számonkérés alap­vető anyagát tartalmazó tan­könyv és szöveggyűjtemény is. A kiadvány — amelyet a korszakkal foglalkozó törté­nészek állitották össze — a legfrissebb tudományos eredményekre is építve ele­veníti fel mintegy hét évti­zed magyarországi történel­mét. A tankönyv kiegészíté­seként jól segítették az okta­tást különböző dokumentum­filmek, valamint a Velünk élő történelem című film anyaga is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom