Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
Szombat, 1987. november 21. II „Ki hell jutnunk ebből a zugból »» Szereztem magamnak egy kellemes tévés szombatot. Mert hát mi kell a férfiembernek egy kiadós szombati háziebéd után? Természetesen meccs. Most történetesen kosárlabda, szívemhez közeli sportág, elégedetten ültem hát egy fotelba (has tele, asztalon sör, /tevében meccs — hiteles magyar idilli kép), s még az sem vette kedvemet, mikor a szokásos — kosárlabdát közvetítő — riporter szövegéből szintúgy szokásosan a második percben tudni lehetett, kinek szurkol. Az sem okozott meglepetést, hogy történetesen fővárosi csapat volt riporterem kedvence. Ugyanis a meccs Baján volt, kétezer fanatikus bácskai őrjöngött kedvencei játéka láttán — hát bánthatom én a riporteremet azért, hogy a „gyengébbet" támogatta? Az a közlés viszont már bizonyára a bajai fejekbekergette a vért, amikor az én riporterem azt kezxlte sorolni, melyik hazai játékost honnan igazolták... Merthogy köztudott, a vidéki kosárlabda végvárában saját erőből, saját utánpótlással érnek el olyan eredményeket, amilyet több fővárosi pénzes együttes állandó igazolgatással sem tud. Más kérdés, hogy a bajai fiúk is voltak katonák, vagy tanultak más városban (lásd: a Szegetlen jogot végzett Varga), s így szükségképp játszottak más egyesületben. Az én riporterem ezt az apróságot nem említette. Viszont végigfanyalogta a 0 Képernyő meccset, mondván: milyen gyenge a mezőny, s elkétresztő hibaszázalékkal játszanak. Igaz, dobtak a bajaiak száz pontot (elképesztő hibaszázalékuk ellenére), s tombolt kétezer ember, de az én csepeli szemüveggel közvetítő, ötven pesti nézőhöz szokott riporteremnek mindez unalmas volt (így „drámait" sem mondott, mint annyiszor máskor). Fotelből fölállva kicsit szellőztetni kellett volna a fejemet ilyen élmény után, nem ment; egyre „tévés dolgokon" gondolkodtam. Nemrég nyilatkozott a televízió elnöke műsorszerkesztési koncepciójukról. Nocsak, nálunk ilyen is van? — kaptam föl a 'fejem. S kíváncsian vártam a szombat estét. Merthogy az elnök éppen azt említette: személyes közbenjárására volt szükség, hogy az Aprily Lajosról szóló program főidőben legyen adásban, lévén igen értékes, tartalmas műsor, így is volt. Tartalmas műsor. Kezdése után két perccel viszont látni véltem lelki szemeimmel a műsorszerkesztési koncepciót ismeretlenül is „élesen bíráló" nézők ezreit, akik kapcsolgatni kezdik a tévé gombjait —1 valami mást, valami „szombatestéset" keresve, s megállapodnak a második műsorban ismételt, Napforduló Mennyire nincs ? rm Rádiófigyelő Mondja még valaki, hogy Magyarországra nem kellő gyorsasággal gyűrűzik be a nyíltság, vagyis a glasznoszty: vasárnap délután a Kossuthon hallgatom a Jelenidöben-t, Tarnói Gizella riportja az építkezések piacáról jelentkezik. Megtudom, hogy idén például egyharmadával több tégla vaía a hazában, mint ahány ház volt épülőben. Továbbá azt is, hogy mindenki panaszkodik. Mint utóbb kiderült, enyhén szólva okkal, merthogy nemcsak alapvető építőanyagokat nem kapni, de gyakorlatilag teljes az anyaghiány. „Az építőanyag-telepek ki vannak söpörve" — mondja az illetékes. No persze, legyinthetne fölényesen a jól tájékozott, ama bizonyos áremelés-indukálta fölvásárlási láz. Hiszen elmondták a rádióriportban, hogy már júliustól nem volt igen sokféle, építkezéshez szükséges anyag, meg különben is: így szokott ez lenni itt, Közép-Európában, mi egyebet lehetne mondani, hiánygazdálkodás az hiánygazdálkodás, az összes létező konzekvenciával együtt és kész. A mizéria mélyebb okainak kutatásától • imigyen el is kéne tekinteni. (Nem biztos ugyan, hogy el kéne, de mindegy.) Elhangzott ugyanis még egy megjegyzés: eszerint talán nem is felvásárlási lázról van ám szó. Merthogy az építőanyagok legnagyobb része eleve jókora körültekintést kívánóan szállítható, a tárolás, a raktározás jócskán előzetes szervezést követel, vagyis be kéne látni, hogy építőanyagot bizony nem lehet holmi balga tömeghisztéria jegyében csak úgy osszevásárolgatni, mint a lisztet vagy a cukrot. így aztáin — talán arról van szó, hogy egyszerűen: nincs elég áru. Nincs bizony. A dolgok építőanyagügyekben imigyen tisztázódván, nyugodt megkönnyebbüléssel fellélegezve, akár hátra is dőlhetünk a hangszórók mellett a karosszékben. Ettől ugyan még nincs építőanyag, viszont legalább tudjuk, mennyire nincs. Domonkos László Pályaválasztási tájékoztató általános iskolásoknak Az általános iskolák végzős tanulóinak továbbtanulási lehetőségeiről jelent meg a megyei pályaválasztási hetek alkalmából tartalmas tájékoztató. A Csongrád megyei Pedagógiai Intézet gondozásában megjelent kötet a pályaválasztást elősegítendő hasznos jó tanácsokkal látja el a szülőket és a tanulókat egyaránt. A továbbtanulással kapcsolatos általános tudnivalók mellett a megyei gimnáziumokról, szakközépiskolákról, szakmunkásképző intézetekről, szakiskolákról kaphatnak információt az érdekeltek. A című, Bródy Sándor regényéből készült tévéfilmnél. Szívem szerint azt írnám, e film arról szól; „nehéz a bűnügyi riporter élete"; ám a boldog békeidők itt. bemutatott sajtóviszonyai is tanulságosak. Akkor a befolyásos tekintély nem a telefonba ordított hogy „ezt ki engedte meg magának?!", nem a főnöknek üzent, nem a legközelebbi 'visszavágási lehetőséget várta, hanem azt mondta az ifjú hírlapírónak: „az ideáival nem mindig értek egyet, de a forma tetszik." Pedig azt gondolná az ember, nem .sok változott azóta: a Nyugati pályaudvar olyan, mint volt, s a lapunkat előállító nyomdában is lehetne bármikor olyan századeleji felvételeket készíteni, mint a filmben láttuk. S örökérvényűnek tetszik a főszereplő azon kijelentése is, amit kedvesének mondott — reménytelen élethelyzetükre utálva —: „ki kell jutnunk ebből a zugból". Nos, így gondoltam az l!)77-es film mai nézőire (akkoriban még szokás volt kiírni a gyártás évét, ma már nem, ki tudja, miért?), s az első műsor — • ismét ."hangsúlyozom, s nem az elnök után szólva: tartalmas — Aprily — megemlékezése után egy vérfrissítő zenés filmet kezdtem csodálni. Nem tehetek róla, egy nagyszerű szórakoztató műsor közben is jár az agyam, s a mögöttes körülmények sokszor jobban megragadják a figyelmemet. Például, ha koncert közben a színpad melletti zugból Buddy Holly — Iowából — hazatelefonál feleségének New Yorkba. Mindez — el ne felejtsem — 1957-ben volt. Nem emlékszem, hogy is volt az .ilyesmi nálunk akkoriban, abból az apróságból kifolyólag, hogy akkortájt születtem. Ázt viszont láttám a tévében, hogy Buddy Holly kijött a zugból. Gazdaság és kultúra A gazdasági reformfolyamat és a kulturális fejlődés magyarországi összefüggéseit vizsgáló, átfogó tanulmány készült a Művelödéskutató Intézetben. A gazdasági reform kibontakozásának a kulturális ágazatban lehetséges, illetve már észlelhető hatásait elemző, a legfrissebb kutatási eredményeken alapuló anyag lépyegét a Művelödéskutató Intézet két munkatársa, Kati Éva és Marsehall Miklós foglalta össze Csoknyay Editnek, az MTI munkatársának. vábbi várható változás, hogy a színházi vezetést ezentúl megszabott időre, pályázat útján nevezik ki. A filmszakmában — mind a gyártásban, mind a forgalmazásban — a felhalmozódott gondok következtében veszélybe került az intézményrendszer gazdasági működőképessége. Hosszú vitáik után konszenzus alakult ki abban, hogy a gyökereket érintő reformra van szükség. Ennek kiindulópontja volt, hogy a mozifilmgyártás és -1 e r j e sz tés re n d sze r ében helyre kell állítani a produkció és a mozi'elsődlegességét, fel kell oldani a gyártási és forgalmazási monopóliumokat, számolni kell a videó-, a kábeltelevíziós és a műholA tanulmány szerzői elöl- zott művelődési otthonokban járóban leszögezték: a kul- az elmúlt években látványos turális szférának mélyen változások zajlottak le, igaz, gyökerező, elemi érdekei fű- gazdasági kényszerhelyzet ződnek a gazdaság radikális eredményeként. A művelőreformjához. Az előrehala- dési otthonok költségvetési dáshoz a kultúrában is szük- támogatásának befagyasztáséges a monopolhelyzetek sa ugyanis arra kényszerítetfelszámolása, a merev profil- te ezeket az intézményeket, határok oldása, a vállalati, hogy vagy beszüntessék teintézményi önállóság növe- vékenységüket, vagy rugallése, a fogyasztói igényekhez masan alkalmazkodjanak a _ . . . . közönség igényeihez. Ez das musorkinalat megjelenevalo rugalmas alkalmazko- , .... •„ . f, *, , . , utóbbira adott lehetoseget, dás, a kulturális politika hogy megnőtt a kereslet a konkrét céljaihoz kötött tá- különböző vállalkozásokhoz mogatások arányának növe- szükséges információk, szak,. -,,!., ismeretek, a nvflvtánulás és lese, a vallalatok kultura- .„ . . . a testkultura iránt. A muvefinanszírozási szerepének új- lődési otthoni tevékenység gyártó vállalatból, az állami ragondolása — hangoztatták megújításához hozzájárult az támogatást az önálló produa tanulmány szerzői. is- hoŰV ezekben az intézményekben megszűnt a meEz a folyamat részben már rev költségvetési rovatrendmegkezdődött. A könyvszak- szer, így gazdálkodásuk önmában a profilkényszer meg- áHóbb, rugalmasabb lett. szűnésén túlmenően a A színházaknál is az egysíkonyvkiadok monopolhely- kúság, a szervezeti uniformizetét csökkentette a szerzői záltság megszüntetése volt az kiadások számának emelke- utóbbi években bevezetett Tervezik a jövőben új mozidése, a nem hivatásos kiadók változtatások célja A merev, üzemeltetési formák — tartevékenységének bővülése, hagyományos szervezeti valamint az úgynevezett ki- rendszertől való eltérést jeladasszervezcsi gazdasagi zjk az ad hoc, vagv kisválmunkaközössegek megjple- )aikozások. Ezek az új fornése. Ezek eredményeképpen mak _ a nyár, szinházaktól az állami mamutkiadóknál is szervezeti átalakítások kez- _ nemcsak új színt jelentedodtek: speciális erdekeit- nek a magyar színjátszásségben mukodó vallalati ban de bövitik is a tamogagmk-kat hoztak letre. A ki- tók_ mecénások körét. A haadók és a könyvterjesztők gyományos repertoárszínhárészt kérnek egymás munká- zártál 1984-től lehetővé vált jából; s határozat van arra a rugalmas gazdálkodás, is, hogy a jovo evtol kezdő- csökkentek a jegyárak megdően megszűnik a hatosági állapításának kötöttségei, s ármeghatározás. A könyv- szó van arról, hogy megszüntetnek mindenféle adminisztratív jegyárelőírást. Toszakmában a legneuralgiku sabb pont eddig a dotációk elosztása volt. Ezen a helyzeten kíván változtatni a kulturális irányítás azzal, hogy jövőre a támogatás' nem a kiadóknak, hanerr művekre adja. Az eredetileg kifejezetter sével, illetve gyors bővülésével, hatékonyabbá kell tenni a filmszakma állami támogatásának elosztását. A reform alapján a négy stúdió kivált a nagy filmcerkisvállalatok kapják, s ezek szabadon gazdálkodnak tőkéjükkel. Program született a veszteséges mozihálózat csökkentésére, megszűntek olyan előírások, amelyek nézőszámhoz kötötték az egyes filmek támogatását. sulások kezelésében működő, szerződéses vagy magánvállalkozásban vezetett mozik — kialakítását is. A képzőművészetben a túla színházi kisszövetkezetekig szabályozás megszüntetésére,. az objektív értékszelekció visszaállítására törekedtek. Mind a Képcsarnok Vállalat, mind a külkereskedelem monopolhelyzete megszűnt. Alkotóközösségek létesíthettek galériákat; az alkotók műtermeikből legálisan is eladhatják alkotásaikat, külföldre is, s ma már tobb cég értékesít magyar műveket külföldön. BALOGH TAMÁS népművelési céllal létrehoTürelmetlenség katonai iskolákba és kollégiumokba történő jelentkezés feltételeiről és módjáról is olvashatnak. A tájékoztató foglalkozik az egészségkárosult tanulók pályaválasztásával, valamint az általános iskola utáni munkavállalás lehetőségeiről is. Az utolsó fejezet a pályaválasztási tanácsadó szolgáltatásait mutatja be. Külön e-deme a kiadványnak, hogy a megyén kívüli gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmatanulási lehetőségekről is ad rövid tájékoztatást. Dalolni pedig kell(ene) Hónapokkal ezelőtt a Hazafias Népfront városi bizottsága és a November 7. művelődési ház közösen szervezett népdalversenyt Török Erzsébet előadóművész, népdalénekes emlékére. A több tucat dalos közül tizenháromnak sikerült továbbjutni a döntőbe. Mi történt? Hova lettek a széphangú énekesek, akik pár évvel ezelőtt még annyian voltak, hogy azidőkben valóban nagyon nehéz helyzetek elé kényszerült a zsűri. Ezt a dalversenyt az egész megyére kitekintőnek szervezték. Am a szervezéssel valami baj lehetett, mert az egyik legilletékesebb együttesvezető a tápai Török József is csak véletlenül hallott róla. Nem csoda hát, hogy az elődöntőről hiányoztak a megye éldalosai. Ebből az is következik, hogy a döntősem volt az igazi! A kiírás szerint két szabadon választott dalnak és egy Kodály-feldolgozásnak kellett szerepelni egy-egy szólista műsorában. Ezzel nem is lett volna baj, ám vártunk valamire. Ritkán, vagy még nem hallott dalokra! Kaptunk helyettük közismert, a tévé, a rádió által már alaposan elhasznált dalokat úgy, hogy szinte mindegyik énekes valamelyik befutott előadót próbálta utánozni. A szervezés módszertelenségének eredménye volt az is, hogy alig negyvepen hallgattuk végig a döntőt. Nem nagy örömmel. Hiszen az előadók is érezték, hogy valami nincs rendben: nagyobb közönség nagyobb önbizalmat adhatott volna, amihez vegyük még hozzá, hogy a dalosok felkészítése sem volt jó. Szinte hihetetlen, hogy az egyik tápai énekest telefonon (?) készítette föl az együttes vezetője. Döbbenetes a közömbösség, ami a gyér hallgatóság vérszegény tapsából is kisejlett! Jobbára színtelen, élettelen hangok, stilusszegény előadásmód jellemezte a döntőt, amely egyáltalán nem volt méltó Török Erzsébet kiváló népdalénekes emlékéhez. Vajon mit kellene tenni? — kérdezem önmagamtól. Mi lesz, ha elfelejtünk dalolni? If j. Lele József A Filmtéka Bódy Gáborfilmklubjában szerdán induló második sorozat első darabja Dávid Wark Griffith Türelmetlenség című filmje. 1916-ban készült Amerikában, amikor Európát a türelmetlenség újabb sorscsapása — az első világháború — sújtottá. Erre is reflektálva született meg az intolerancia filmje (eredeti cím: Intolerance). Négy epizódból áll: Krisztus életének néhány mozzanata, Babilon ostroma, a hugenották kivégzése és egy huszadik századi történet. A rendező, aki az első igazán — filmes értelemben vett — amerikai rendező ezt a négy epizódot szövi egységes filmképpé: a vallási és társadalmi türelmetlenség vizuális tablójává. A négy, más-más korban játszódó történet végső értelmét egymáshoz való viszonyából kapja. Az események — a párhuzamos montázs segítségével — egymás mellett haladnak előre, közben visszafojtott várakozás fejlődik a nézőben, ez a végén robban ki a türelmetlenség elítélésében. Képiségében több helyen izgalmas, mondanivalójában mindenkor időszerű a film. A történelmi korok emberében létező akadályozó tényezőről szól: a türelmetlenségről. Ami nem más, mint a megértés hiánya. A „Kinek van igaza" mindenkor érvényes jelenségét rajzolja fel indulattál, haraggal, iróniával. A film egyik metaforája a ringó bölcső. A művész világnézete ring benne. A négy esemény lényegét egyesíti eCTvpt'en kéoben. A világ örök körforgás, nem változik semmi, csak formájában. A türelmetlenség mindig létezni fog. A történelmi pánikhangulat, válságérzet hozza felszínre. ördög Ottó r Uj egyetemi tantárgy A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták a felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévbén bevezetett Magyarország története 1918—1975 című tantárgyat. A közelmúltban összesített, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. századi magyar történelem, különösen a szocialista építés magyarországi gyakorlatának behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igényű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző választ adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos elökészífő munka előzte meg: a Művelődési Minisztérium az oktatók számára továbbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszakkal foglalkozó neves történészek, vezető politikusok tartottak előadásokat, eszmecseréket. Az 1986—87-es tanévre időben megjelent az oktatás és a számonkérés alapvető anyagát tartalmazó tankönyv és szöveggyűjtemény is. A kiadvány — amelyet a korszakkal foglalkozó történészek állitották össze — a legfrissebb tudományos eredményekre is építve eleveníti fel mintegy hét évtized magyarországi történelmét. A tankönyv kiegészítéseként jól segítették az oktatást különböző dokumentumfilmek, valamint a Velünk élő történelem című film anyaga is.