Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

Szombat, 1987. november 21. II Állami gazdaságok exportja A7. állami gazdaságok termékei a korábbinál nagyobb mennyiségben jutnak el a külpiacra. Az Agker Kft. egy év alatt megkétszerezte a saját jogon exportált áruk mennyiségét, s a konvertibilis elszámolású piacokra ötmillió dollár értékben küldött nádból készült termékeket, feldolgozott zöldséget, gyümölcsöt és más élelmiszereket. A kivitelnek több mint egyharmadát a nád adta. amelyből Ausztriába, NSZK-ba, Hollandiába és Franciaországba a tavalyit több mint 20 százalékkal meghaladó mennyiséget értékesítettek. Az állami gazdaságok közül ma már csaknem félszáz közvetlenül részt vesz az Agker exportjában; egy részük a szeletelt, friss, előre csomagolt, konyhakész zöldségféléket kínálja értékesítésre. A külföldi vevők igényének jobb kielégítésére törekedve növekvő mennyiségben állítanak elő kis csomagolású vegyes zöldséget. A termelőket a magasabb minőségű áruk előállításában azzal teszik érdekeltté, hogy az exportfelárat szinte teljes egészében átutalják számukra. A cégnél készen állnak a jövő évi exporttervvel: a gazdaságokkal kötött szerződések alapján az ideinél mintegy 50 százalékkal több terméket értékesít külföldön az Agker Kft. Beiktatták a földhivatal vezetőjét A Csongrád Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője — pályázat alapján — a megyei földhivatal vezetőjévé Tóth Ferencet nevezte ki, aki korábban a kisteleki városi jogú pártbizottság első titkári tisztét töltötte be. A földhivatal vezetőjét tegnap, hétfőn iktatták be új munkakörébe, a megyei tanács épületében. Szabálysértés, közterületfelügyelet A tanács vizsgálta Az állampolgári fegyelem alakulását vette számba a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén. A testület megállapította, a szabálysértési hatóságok, tehát a közigazgatás munkája általában megfelelő színvonalú, ám nem lehet ezt elmondani a városok és községek sok lakójának magatartásáról. A szabálysértés kategóriájába azok a kihágások tartoznak, mely ügyek nem olyan súlyosak, hogy bíróság elé kerüljenek. A tegyelem lazulását' a statisztika is alátámasztja. Az igazgatás körébe tartozó szabálysértések száma így alakult: 1982-ben 6431, 1985ben 7026, 1986-ban 7830 feljelentés történt. Ezekben az években pénzbírságot 999, illetve 1543 személlyel szerrlben róttak ki. A kereskedelmi felügyelőség adatai szerint 1982-ben 196, 1985ben 406, 1986-ban 404 személyt vohtak felelősségre a megyében. Különösen nagyarányú az árdrágítás, a vásárlök megkárosítása és az árak ellenőrzésének akadályozása ebben a „műfajban". Nem untatom tovább olvasóinkat a számokkal, amelyek ismertetése a továbbiakban is arról győzne meg mindenkit, hasonló jelenségek fordulnak elő az élet minden területén. Közös jellemzőjük: a fegyelmezetlenségek, a lazaságok több feladatot adnak a hatóságoknak évről évre, és mind súlyosabban rombolják a társadalom közerkölcseit. A szabálytalanságot elkövetők társadalmi rétegződése és foglalkozás szerinti megoszlása különböző cselekményektől függően változik. Az áruházi, bolti lopás elsősorban a gyermekekre, a gyeden levő kismamákra és a nyugdijasokra jellemző. Ez összefügg az életszínvonal csökkenésével. Az esetek egy részénél az is megállapítható, hogy a mamák biztatják a gyerekeiket, küldik a boltba a fiatalkorúakat lopni. A büntetések és az intézkedések általában jól szolgálják az állampolgárok nevelését és visszatartását a szabálysértések elkövetésétől. A pénzbírságok összege valamennyi területen növekszik. Am a végrehajtó bizottság kifogásolta a kereskedelmi felügyelőség bírságolási módját, ugyanis az árdrágítókat, a vásárlók megkárosítóit nem büntetik olyan nagy összeggel, hogy a várható haszon miatt visszatarFelújítják a Nagyállomást Megkezdődött a szegedi zetes felmérések alapján e Nagyállomás épületének fel-* munkákra mintegy 12 millió újítása. Mivel az 1901-ben forintot fordítanak. Ezt köépült épület sorsa sokakat vetően az épület külső hómén nt, ezért tájékoztatást lokzatát hozzák rendbe, tertaná őket az ilyen cselekményektől. Jelentős a városi és a megyei állami közegészségügyi, járványügyi felügyelőségek helyszíni bírságolása is. Nagyobb összegeket róttak ki a fagylaltkészítés, az élelmiszerek helytelen tárolása és a személyi higiéniai hiányosságok miatt. A felelősségre vonások azért is sikeresnek mondhatók, mert a korábban megállapított közegészségügyi gondok már ismételten nem jelentkeztek. A közterületek rendjének és tisztaságának fokozott védelme miatt jöttek létre a megye városaiban a közterület-felügyeletek. Ezek a szervek megfelelő kapcsolatot alakítottak ki a lakóbizottságokkal, a rendőrséggel, a népfronttal. Működésük tavaly v kezdődött^ Szegeden Hódmezővásárhelyen - és Csongrádon. Az első esztendőben 8041 figyelmeztetés mellett 2 ezer személyt büntettek 382 ezer forintra öszszesen. Azért is „szép summa" ez, hiszen a bírság 100tól 500 forintig terjedhet. Feljelentést 274 esetben tettek. Szegeden ezenkívül kivizsgáltak 151 lakossági bejelentést és több mint félezer panaszt továbbítottak a városgondnoksághoz. Legtöbb munkát a közlekedéssel öszszefüggő szabálytalanságok feltérképezése adta. Munkájukat, figyelmüket a legtöbb helyen igénylik a helybeliek. II. M. Merre van a gyalogút? A csengelei homoknál silányabbat keresve is nehéz találni. Ezen még csak-csak lehet segíteni, ha megadják a földnek azt a tápanyagot, amit megkíván. Az eső még akkor is ritka vendég errefelé, ha másutt nem méri szűkmarkúan az ég. Ezt a hátrányt már nehezebb kivédeni. A gazdálkodásnak kell idomulnia a mostohább körülményekhez. Az Aranyhomok Tsz eredményei az utóbbi években a korábbinál látványosabbak. Mi más lehet ennek a háttere, mint az itt élők szívós munkája, s az elkerülhetetlen döntésekben még mindig megtalálható józan paraszti ész óvatos, de a lehetőségekkel számot vető gondolkodásmódja. Gazsovits József elnök azon kevesek közé tartozik, akik egy negyedszázadot töltöttek el ugyanazon a helyen, ugyanabban a felelősségteljes beosztásban, bizonyítva, hogy a fejlődés nemcsak új erőkkel, új emberekkel képzelhető el. Tennivaló akad bőven az elkövetkezendő években is, s 1988 sok ismeretlen leckével közeleg. — Milyennek ítéli a mezőgazdaság és a szövetkezet lehetőségeit a maga egyéni látásmódjával? — kérdez'tem a gazdaság vezetőjét. — A mezőgazdaság nem az adótól van megijedve. Adót mindig kellett fizetni, csak a forma, a mérték változott az idők folyamán. Az már számomra is izgalmasabb, hogy nem látom a beharangozott egyszerűsödés jeleit. Pillanatnyilag nem tiszta és egyértelmű, hogy mik a lehetőségeink, s mit várnak tőlünk. Egymást kérdezgetjük, s mindenkinek más a válasza. — Példákat is mondana erre? —• Ki mondja meg miből mennyi az igény? Hogy az idén kevés a burgonya, annak csak egyik oka az aszály. A vetésterületet elvileg a piacnak kellene szabályozni. De ha ez a piac nem valódi, a szervezetlenség elemeivel .terhelt, téves információkat is hordozhat. Minden évben van valamiből dömping, s másból hiány. Valami nincs rendjén amikor az 5 forintos átvételi ár miatt a termelő kiiszedi az almafát, s ugyanabban áz évben a vásárló 16 forintért veheti meg a boltban az almát. Aki nyolcvan fillérért takarmánynak adta el a karfiolt, vajon termel-e jövőre? S ha senki sem foglalkozik vele, megint jön a ló túlsó oldala. Az elszigetelt termelő hazárdjátékra van kárhoztatva. A körlevél, a közvetlen beleszólás sem lehet azonban gyógyír. A hollandiai tapasztalatszerző utamon, melyen több elnökkel együtt vettem részt, mély benyomást tett rám az ottani' árutőzsdei árverés világos és manipulációt kizáró rendje. Az értékesítés még csak az egyik oldal. ¡Ki tudja előre kiszámolni egy-egy termény vagy áru költségelit? Miféle információ az, hogy az ipartól beszerzett anyagok termelői árszintje 96 vagy 98 százalék fesz jövőre. Mihez képest? A második félévben alaposan „elszakadtak" a költségeink. Van olyan alkatrész, amelyik 10 százalékkal lett drágább, de előfordul 300 százalékos növekedés is. Ez persze kirívó példa, de sok kicsi sokra megy. Negyedszázados tapasztalataim birtokában sem tudnám felelősséggel eldönteni, merre van a „gyalogút". S ez bizony keményen presztízskérdés. Majd utólag derül ki, jól mértük-e fel lehetőségeinket. — Mégis mik az elképzelések? — A gabona nálunk a kötelező rossz, kevés rajta a nyereség, de a vetésforgó miatt szükséges. A rossz talajokon rozsot termelünk. Kell az alom, az abrak. Ahol még ez is veszteséges, ott erdőt telepítünk. Bevétel igen soká lesz belőle, de legalább a költségeken spórolunk. A rossz szőlőtermés az idén 12 milliót vett ki a zsebünkből. Ez ráirányította a figyelmünket a pénzesebb, de munkaigényesebb növényekre. Paradicsomból a tavalyinak .háromszorosát, több mint 4 ezer tonnát értékesítettünk. Burgonyából megdupláztuk a területet. S jövőre sem akarjuk alább adni. A termelésbiztonság érdekében tovább lépünk, a vetőburgonyát tarlókrumplijként magunknak megter-1 meljük. Ehhez azonban az kértünk a munkák menetéről. A MÁV Igazgatóság műszaki <xsztályán elmondották, hogy legutóbb 1965-ben fejeződött be az első nagyjavítás az épületen. Azóta jelentős mértékben romlott az épület — főleg a tetőszerkezet — állapota. Ezért elkerülhetetlen az újabb felújítás, amit több ütemben végeznek majd el. Először a tetöhéjazat cseréjére és a tetőszerkezet javítására kerül sor, a munkák előkészületei már megkezdődtek. A kivitelező Csomiép várhatóan a jövő év végére készül el a tetőzettel, a felújítás első ütemével. Az előmészetesen változatlanul hagyják az eredetileg is nyers téglafelületeket. Majd az utasok által használt helyiségek belső burkolatát cserélik ki, felújítják a lépcsőkét, s végül a központi fűtés teljes cseréjére kerül sor. Az említett munkákat az utazóközönség legkisebb zavarásával szeretnék elvégezni. Természetesen az építkezéssel együttjáró esetleges közlekedési változásokról időben tájékoztatást adnak. A MAV az állomás felvételi épületének felújításával az Indóház tér rendezésével kapcsolatos feladatainak is eleget kíván tenni. G. J. A veszélyes hulladékokról Izgalmas téma kerül megvitatásra ma, kedden este 6 órakor Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban. Az elmúlt héten kezdődött környezet- és természetvédelmi napok keretében ez alkalommal Pelle Tamás, az OKTH Dél-alföldi Felügyelősége megbízott igazgatóhelyettese válaszol az érdeklődők kérdéseire. A téma a veszélyes hulladékok keletkezése, tárolása, megsemmisítése. A közelmúltban sok port felvert téma kapcsán elég csak a Szóregre tervezeti veszélyeshulladék-temetőre, vagy az algyői galvániszapgondokra emlékeztetnünk. Elhasznált asszonyok Így magára hagyatottan, a körülményeknek kiszolgáltatva, aligha tehet valamit is a nő az egészségmegőrzési program megvalósításáért. Tömör válaszom ez arra a kérdésre, amely egy előadás címéül szolgált, s minek kapcsán arról folyt a szó, mit és mennyit kéne segítenie — előbb maga magán—majd a családjában élőkön — a gyengébb nemnek, a nagy nemzeti egészségjavitás sikeréért. Anélkül, hogy sorra vennénk e nemes célt szolgáló program pontjait, maradok „csak" a legfontosabb, az egyetlen és mindent meghatározó kérdésnél: az életmódnál, hiszen úgy tudom össznemzeti egészségi állapotunk döbbenetes rosszabbodása döntően életminőségünk következménye. Ennek a korántsem jószántunkból „választott" életmódnak pedig egyenes folyománya a szervezet korai elhasználódása. Nos, ha végiggondolom egy átlagos magyar dolgozónő, átlagos magyar hétköznapját, átlagos és jellemző életét nemigen találok itt és most módot arra, hogy ne használja el idejekorán a gyengébb inem gyengébb szervezetét. Merthát az az asszony, aki reggel 5-, 6-, 7-től 8 órai szellemi avagy fizikai munka után folytatja otthon a háztartási robotgép, a bejárónő, a családanya, a háziasszony, a feleség elnevezésű részmunkaköröket az egészséges életmódról, a szabadidő örömet okozó tevékenységéről, sportolásról, korszerű testápolásról, monotóniából való menekülés feszültségoldó öröméről még;álmodni is fáradt. S miközben reménytelen versenyt fut az idővel és küzd saját véges szellemi és fizikai erejének hoszszabbításáért, lassan-lassan állandósuló szorongásban létezik. Ráadásként megéli azt a kudarcélményt is, miszerint élete egyetlen szerepében sem tud vágyainak megfelelően helytállni. A gyerekét jószerével csak fizikailag látja el; a ház három sarka helyett jó, ha magát tudja tartani, a foglalkozási körében elkövetett önmegvalósítási kísérlete is zátonyra fut, avagy éppen az ennek si-1 keréért vívott harc közben bontja le lassacskán a családi fészek amúgy sem stabil falait. Nos és az erőltetett menetben a rárakódó feladatok léleknyomorító sokasága miatt feszültségét oldandó nyúl a pohár után avagy szedi a lazításra szánt nyugtatót. S aztán akár törvény által szentesítve i avagy anélkül itt a vég. Feszülései ellenére is kicsúszik kezéből a gyeplő, amit valójában soha nem volt képes erősen tartani. Széthullik a család az asszony összetartó erejének kudarcát bizonyítván. A változtatáshoz alternatívákat nem lel. Nem engedheti meg magának, hogy feladatai sokaságából valamit is elvégeztessen mással, hogy enyhítést keressen monoton-robotos életvitelén. így aztán sem szellemi, sem fizikai, sem szociális jólét együttes harmóniáját nem élvezheti, jóllehet e három együtt az egészség. Mindaddig amíg ily zaklatottan kényszerül élni és •nem vásárolhat segítő támogatást, avagy nem kap engedményeket 6em az egészségéért, sem a programért nemigen tehet. Talán, ha a program tenne érte... Kalocsai Katalin öntözés is szükséges. Tavaly év végén kialakítottunk egy 60 ezer köbméteres talajvíztározót. Saját kivitelezésben 3,3 millió forintba került, idegen vállalkozó 7 milliót kért volna érte. Így is lehet pénzt megfogni. — S az állattenyésztés? — A szarvasmarhatartásnak nálunk hagyománya van. Tíz éve még láttunk benne fantáziát, most, ha a szigorú ágazati mérleget nézzük ráfizetünk. Mégis nélkülözhetetlen, szerves trágya nélkül a homok mit sem ér. Ha nem romlik tovább a jövedelmezőség, szeretnénk a kétezres állományunkat megőrizni. Van egy kétszáz marhából álló ősi szürke gulyánk. A fajta fenntartása mellett, évek,' múlva tán üzletnek sem lesz utolsó. Húsa kitűnő, s ha tisztességei kap enni, a súlygyarapodására sem lehet panasz. Van olyan külföldi vevő, aki már most is akkor visz a többiből, ha ebből is kap. A sivár homok alatt kincs rejtőzik, a termálvíz. Baromfitartásunkat erre alapoztuk. Tavaly 22 milliós saját erős beruházásként elkészült az első 12 ezer négyzetméteres telepünk. Igaz, hallani, hogy külpiaci gondok miatt talán sok is a csirke, mj ezt nem éreztük. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat minden tételt időben átvett. Sőt, jövőre többre is szerződnek velünk. Belevágunk a fejlesztésbe. — Van ehhez elég pénzük? — Két ugyanilyen telepre gondoltunk, s ez bizony ötven millióba kerül. Ha kész lesz, évente 4 millió csirkével számolunk. A biztonságos, és jó minőségű takarmányellátás ehhez már csak saját keverővel képzelhető el. Üjabb 25 millió. Beadtuk a pályázatot az állami támogatásra. Ha megkapjuk, még mindig nem birunk vele egyedül. A Hajdúsági Agráripari Egyesüléssel működünk együtt, a közös beruházás hasznából a befektetett tőke arányában osztozunk. Emellett hiteleket veszünk föl. A 14 százalékos kamat arra int, hogy ez a rész minél kisebb legyen. — Az elmondottakból is látszik, hogy nem állóhelyzetből várják az új gazdasági évet. Vagyis keresik azt a „gyalogutat", amely talán jó irányba vezet. Adhat valami ebben az útkeresésben egy kis iránymutatást? — Csak az ami eddig is, a józan paraszti ész. S nemcsak egy emberé. Munkatársaimtól elvárom a jóhiszemű ellenkezést. Kisebb így a tévedés kockázata. Az eldöntött kérdések kivitelezése a szakemberek dolga. Ügy érzem ambíciójukat szabadon kifejthetik, s jól érzik itt magukat. Régi kipróbált csapat, nem cserélődnek a vezetők. A környékben nálunk a legkisebb az adminisztratív létszám. Elfogadható légkörben 3 több munka sem fárasztó. Tóth Szeles István Politikai fórum Ma, kedden délután fél 5-kor Kisteleken, az Árpád Fejedelem Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola kollégiumának dísztermében, este 7 órakor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Április 4. útja 6. szám alatti dísztermében rendeznek politikai fórumot. Aktuális kül- és belpolitikai kérdésekre válaszol Chrudmák Alajos és Juszt László. A