Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

Ilctfő, 1987. november 16. S Könyv — piac Barátom ösztökél, sokat megfordulok a könyvkereskedésekben, itthon is, másutt is. Szerezném meg neki Újvári Péternek a húszas évek végén megjelentetett Magyar Zsidó Lexikonát. Kérdem, ha' rábukkannék, meddig mehetek el az árban? Kétezer, feleli ő. Aztán telnek-múlnak a hetek, hónapok. A keresett lexikon sehol. Barátom mondja: ha rábukkansz Pesten. megadhatsz érte háromezer-ötszázat is. A kultúra — áru? A piac — könyvpiac? — Nézze — mondja Sisák Gizella, a Kárász utcai nagy könyvesbolt vezetője —, akadnak olyan kiadványok, amelyekből bármennyit el tudnánk adni. Itt van például a háromkötetes Erdély története. Tízszeres igény mutatkozott iránta, mint amennyit ki tudtunk elégíteni. A második kiadás is szinte percek alatt elfogyott. De említhetek egy másik példát is: Temesi Ferencét. A Por első kötete iránt hihetetlenül nagy volt az érdeklődés. A második kötet pedig talán még az elsőnél is nagyobb „port" vert fel. S bár e műből az átlagosnál jóval többet kaptunk, mégis rendkívül sok vevő távozott tőlünk üres kézzel. Reméljük, a második kiadásból mindenkinek jut majd, aki könyvespolcán szeretné látni-tudni a „Por"-t. Közbeszólok: — Szerintem Temesi a mai magyar irodalom egyik legnagyobb tehetsége. A szegedi genezisű „Por" a felszabadulás után született magyar regények legjavának élvonalához tartozik. Egy szegedi könyvesboltban mindig kellene tartani-árulni belőle ötven-száz darabot, folyamatosan ... De folytassuk a hiánycikkek felsorolását.. — Állandóan keresik az Üj Magyar Lexikont. A régi már megérett rá, hogy korszerűsítsék. Ez persze hatalmas vállalkozás, évtizedig is eltarthat, mire sorozat lesz belőle. De a régi utónnyomása is kielégítené (egyelőre) a jelentkező igényeket. Ettől függetlenül: mióta nyitottabbá vált a magyar könyvkiadás, a korábbihoz képest hatalmasat bővült a választék. Évtizedeken át hiánycikknek számítottak a művelődéstörténeti, csillagászati, szakács-, kötés-horgölás könyvek. Ma már tényleg bőséges belőlük a kínálat. Hasonlóan gyarapodott a s/ex témakörhöz kapcsolódó kiadványok száma is. De ujabban már az ügynevezett okkult „tudományok" is helyet kapnak polcainkon egyegy új kiadvány képében ... — S mi nem fogy? A boltvezető széttárja kezét. — Hát. . . olyan is akad. — Neveket, címeket kérek. Diszkréten mosolyog. Hja, kérem, a könyvszakmában nem is szokás, nem is illik arról beszélni, kiknek milyen müvei növelik — szukcesszíve — az elfekvő készletet. — Mi a legnagyobb gondjuk? — Hogy a kelendő művekből nem kapunk egyszerre nagyobb tételt. Az igényelt mennyiséget — nyomda- és szállításkapacitási okok miatt — néha négy-öt részletben elpötyögtetve szállítják. — Utoljára egy kényes kérdés: lopnak-e a kedves vevők e nagyforgalmú és belső szerkezete miatt elég nehezen áttekinthető üzletben? — Olyan is akad. A múltkor például egy angol kiejtési iskola két mellékletkazetláját csenték el. De a legvakmerőbb tolvajnak az számított, aki a tekintélyes nagyságú és 3500 forintba kerülő Jordánszky-kódex egy példányát csempészte ki az üzletből. No, erről ennyit. S miközben a kijárat felé igyekszem, hátamban érzem a polcok mellett álldogáló eladók szúrós (és vizslató) tekintetét. A Kárász utca túlfelén, a Dugonics tér tőszomszédságában üzemelő antikváriumban déli csúcsforgalom. Monostori Dezső boltvezető irodája akkora, hogy a fölhalmozott konyvkupacok mellett két ember nagy nehezen elfér. Állva. — Érezhetően megmozdult a könyvpiac — mondja. — Jelentősen megnövekedett a kereslet és a kínálat is. Korábban azon sopánkodtunk, hogy nincs anyag, nincs mit kirakni a polcra. Most meg ... Készletünk egy része a pincében várja, hogy polcra kerülhessen. Én úgy látom, hogy egyesek azért szabadulnak a könyvtől, mert másba akarják befektetni a pénzt. Mások viszont épp a könyvre építenek. Keresik a régi, ritka kiadványokat. Mint akik úgy érzik, hogy ezek értéke stabil marad, nem fog együtt inflálódni a forinttal. — Na jó, sok ilyen ember is akad. De szép szómmal vásárolnak itt igazi könyvgyűjtők is. ök mit keresnek? — Változatlanul „menő" a helytörténet. Évek óta nem hoztak be Reizner Szeged történetét (a Kulinyi-kötet nélkül), most váratlanul bekerült egy példány. Mit tesz isten, épp az előző napokban jelent meg egy cikk a Magyar Nemzetben Reiznerröl. Alig hogy beáraztam (négyezer forintra) a négy kötetet, csörgött a telefon. Egy tapolcai ismerős keresett. Olvasta a Magyar Nemzet cikkét, nem lenne-e esetleg ... örülök, hogy jó helyre került ez a ritka és keresett példány. "Vágy itt van Sik Sán* dor háromkötetes Esztétikája, amelyet még a Szent István Társulat adott ki. lloszszú éveken át színét se láttuk. most rövid idő alatt felbukkant három példány. A legutóbbit ezerkétszáz forintra árazva raktuk ki a kirakatba. — Mit hajszolnak még a gyűjtök? — Sok mindent. Csak két példát említek. Nagyon sokan keresik Szabó Dezső háromkötetes tanulmánygyűjteményét, Az egész látóhatárt S hasonlóképpen Az elsodort falut. Vagy Németh László Készülődésének, Kisebbségbenjének korabeli köteteit. Valamint A minőség forradalmának hatkötetes Magyar Klet-kiadását, amelyből jó néhány tanulmány, esszé nem került be az életműkiadás sorozatába. — És mi most a „menő"? — A krimi változatlanul vezet. A Jókai- és a Gárdonyi-köteteket is azon nyomban elkapkodják. Hasonlóképp keresik az iskolai kötelező olvasmányokat. Nem nagyon fogy ellenben Móricz. Sőt érdekes módon a Herczeg- és a Csathó-művek se túl kapósak. Van egy olyan érzésem, hogy a magyar könyvkiadás jó húsz évet késett ezek piacra/ dobásával. Jószerével ugyanis már kihalóban az a generáció, amelynek a föntiek voltak a divatos írói ... Makkai, Gulácsy, Harsányi jobban megy. És változatlanul tartja nagy népszerűségét Zilahy Lajos. — S mi az, ami nem nagyon kelendő?... A boltvezető hallgat egy darabig, majd elmosolyodik. — Ami az új könyveket árusító boltok nyakán marad, azt nálunk se nagyon keresik. Rég hallottam ennél diplomatikusabb választ. * A Földváry utcában ellenben, Szukits úrral annál nyíltabban beszélgetünk. — Nem túl borsos árúak itt a könyvek? — Nézze, én egy félreeső utcában árusítok. Készletem 10—15 százaléka származik csak helybeli vásárlásból. A többit föl kell hajtóni, az ország különböző szögleteiben. Nagy a rezsi. Meg aztán, ha olcsóbban adnám, akkor a polcaim is máról holnapra kiürülnének. A vásárló meg kevés. Ha jön, unikummal kell neki szolgálni. Nézzen körül. Hát. .. unikum bőven akad. Márai Sándor-műből vagy huszonöt különböző kötet sorakozik a polcokon. Itt láttam először Füves könyvet. Csoda, ha gondolkodás nélkül kifizettem érte a négyszáz forintot? Az állami antikváriumban hetvenért kapnám. Ha lenne. S hogy mikor lesz? Talán holnap, talán tíz év múlva. Ugyanígy jártam a Sértődöttek második kötetével, a Jelvény és jelentéssel. Azt is négyszázért . .. S úgy hiszem, a hinti példákkal egyszerre világítottam meg a Szukits-féle cégek létjogosultságát és funkcióját, helyét a könyvpiacon. * A könyvpiacon, amely különben egyre terebélyesedik. Már kezd tért hódítani a Szent István téri „KGSTpiacon" is. A választék — vegyes. Tamás bátya kunyhója, Sztálin rövid életrajza, S/ent Biblia. S az árak? Változók, akár az élet. I'app Zoltán «V öregapáink ás technikai mindenesek voltak. Fogtak egy szemre való fát, beszorították, a faragójancsi álla alá, és vonókéssel faragtak belőle kapanyelet, kaszanyelet, vagy a nagygerebje kicsorbult fogát pótolták újjal. Fatengelyes világnak mondjuk már az övékét. Gyermekük már nem szemrevaló fát fogott, hanem vasdarabot halászott elő valahonnan, elvitte a kovácshoz, megkérte, vágja el itt és itt, tegyen rá csavarmenetet, és otthon lett belőle kapálógép vagy valami más. Motor is kellett hozzá, arra meg ott voltak a békebeli ősmotorok vagy a motorbicikli hasbarúgós robbanómotorja. Unokájuk még fine.szesebb lett, még agyafúrtabb ötletekkel áll elő. Tudomásunk szerint először Zsombón rendeztek a háztáji ésszel összerakott hasznos szerkezetekből kiállításokat, most Mélykútra hívtak bennünket hasonlóra. Itt is a művelődési háziak szervezték. Tömök és tekerők Gyermekkoromban még azt mondták arra, aki az eszét jártatta, hogy nem szeret dolgozni. Ma? Aki csak dolgozni szeret, de gondolkodni nem, annak is fölkopik az álla. Beszélhetünk szégyellni való primitívségről is, hiszen más országokban hasonló gépeket a hivatalos gépgyártás ad kezébe a termelőnek, de jobban tesszük, ha mégis inkább a benne rejlő ötleteket figyeljük. Tele van a művelődési ház nagyterme, velük, meg az udvar is, válogathatunk .kedvünkre. , . Hosszúra nyújtott vaslábakon áll egy kicsike csoda. Boldogabb korszakában kis Singer volt, lábbal hajtós varrógép, most libatömő, villannyal járatva. Csak a gép testét használta föl, aki megszerkesztette azt is leginkább azért, mert kereke van. Villanyvarrógép motorját tette mellé, amelyik földre rakott kapcsolóval mozdul, a gép nyakában pedig megtoldották a vaspálcát. Belelóg egy nagy tölcsérbe, amelyikbe a tömni való liba fejadagja fér bele, és a le-föl mozgással tuszkolja bele a liba torkába a táplálékot. Ezer változatóit láttam már hasonló konsrukcióknak, mindnek az a célja, hogy a nagyon fáradságos es rengeteg időt kívánó munkát könnyítsék és gyorsítsák, de ennél egyszerűbbet még nem. Száz ludat lehet megtömni vele egy óra alatt, mondja róla az ismertető. Ha ez a szám igaz, egy libára alig kell több fél percnél. Ebben a szakmában a gépesítés csúcsát jelentheti. A házi keltetőgépbe 650 tojás rakható be egyszerre, és mindből kikelhet a csibe vagy a liba. Kotlóstyúkos öreganyánk fele boldogságát odaadta volna érte. A dohánynak szikrányi reklámot nem akarunk csinálni, ellene hadakozik a világ nagyobbik fele, de az Ötletnek — legalább tíz változata látható a kiállításon — elismeréssel kell adóznunk. Autó ablaktörlő motorja hajtja az egyiket, ingre akasztott kapcsolóval, — mint a tévéseknél a nyakkendőre tűzhető mikrofon olyan •>— szabályozható, és ahogy tekeri Össze a két szál madzagot, úgy kell közé adogatni a dohánylevelet. Van olyan változata is, amelyikkel paprikát is lehet fúrni. Csettegők Történt, hogy ismerősöm kedves szomszédja nemrég kimagasló munkája elismeréséül kormánykitüntetést kapott, örült neki, ezért hát tollat, papírt na. gadott, s néhányszor átfogalmazva a meleg, baráti szavakból összeállított sorokat, a telefonért nyúlt. Tárcsázott. Távirda? Kezét csókolom. Egy dísztáviratot szeretnék föladni. Szöveg: „Kedves barátom! Kitüntetésed alkalmából sok szeretettel gratulál, és további sikeres alkotó munkát kíván .. ." Másnap reggel, munkába menet s jövet is, találkozott a két szomszéd. Mindenféléről beszélgettek, építőanyag-hiányról, a dráguló krumpliról, a hirtelen beköszöntött őszről, bel- és külpolitikáról, csak a táviratról nem. Harmadnap reggelén sem. Ekkor már kezdett gyanús lenni a dolog. Este nem bírta tovább. Szomszéd tó legidőxebt. fiát 'híva, megkérciezte, elismeri atyja kapott-e mostanában dísztáviratot? Kiderült, nem. Ekkor nyolc órakor ismét A harmadnapos távirat a telefonhoz nyúlt, reklamált. A válaszok inkább kétkedő kérdések voltak. Mikor, miért, egyáltalán, feladta? Jó címet mondott be? Ezután a legilletékesebbet hívta. Elmondta röviden panaszát, tőle már határozott választ kapott. Tessék reklamálni a lakóterületén levő illetékes postahivatalban. De, kedves hölgyem, mondta ismerősöm, ott nincs is postahivatal. A válasz lesújtó volt. De van. Különben is, honnan tudja ezt ön olyan jól. Mert ott lakom. Ezután már meddő lett volna a kérdés-felelet játék. Még motyogott valamit, hogy talán tőlünk egészen keletre, mondjuk, Japánlkon bezzeg... Aztán sóhajtva letette a telefont. Éjszaka távirutkihordókkal hadakozott álmában. Reggel, amikor a kerítésen keresztül meglátta szomszédját, jó reggelt kívánva egymásnak, a kitüntetett mosolyogva szólt: Köszönöm a táviratot, jólesett. Mikor kaptad meg — kérdeztet óvatosan a másik. Tegnap este fél íjkor csöngetett a motoros postás, már úgy megijedtem, hogy valami baj van. A történetet itt befejezem. Hiába, a mostanában sokat emlegetett gyorsítás még nem az igazi. Addig is, van egy reformjavaslatom. A táviratozni vágyó bemegy az illetékes postahivatalba, kitölti a távirati bLankettát, s megjelöli a megjelölendőket, ezt követően egy arra alkalmas helyiségben átöltözik kézbesítőnek. Azonnal kocsira, lóra, biciklire, vagy szánkóra pattan, s kézbesíti a táviratot a címzettnek. Majd, usgyi, vissza a postára. Átöltözik civilruhájába, és mint fegyelmezett állampolgár, a pénztárnál sorba állva, sorra kerülvén, befizeti a táviratért es a • kézbesítsért járó szolgáltatási díjat. Ez aztán már igazi expressztrojka lenne. Czakó János Amit nálunk csotrogánynak nevezett el a leleményes szóalkotás, annak ezen a vidéken csettegő a neve. Arról a gépről van szó, amelyik a lovat úgy helyettesíti a gumikerekű kocsi előtt, hogy egyszerűen oda szerelték a kocsi elejére a motort. Az egyiken olyan a meghajtó erő, talán cséplőgépet is hajtott valamikor. Petróleummotornak készült, később szelídült át benzinesre Amennyivel nehezebb, anynyival többet is fogyaszthat, de annyival erősebb is. Van itt azonban olyan is, amelyiknek akármelyik gyár elvállalhatná az apaságát. Tartalom és forma egységeként is lehetne elemezni, mint akármelyik műalkotást, bár minden darabja máshonnan ered. Ford sebváltó, kuplung és hátsó híd, Gaz kocsiból néhány más, motorja Trabant, kormánya Zetor, ülése MTZ—80-asból való. Minden darabját valahonnan már kiselejtezték, csak a rajta lévő gumik vadonatújak. Ketten állították össze, tíz nap kellett hozzá, de igazi nagy traktor pótkocsiját is húzta már ötven mázsa rakománnyal. Mindent tud, amit egy traktor tudhat. Százötvenezret biztosan elkérne érte akármelyik gyár, ez legföljebb huszonötezerbe került, és — megismétlem — kél ember tíznapos munkájával készült. Mellelte van egy másik is, meg nagyobb kombináció eredménye. A kormánya Trabant, de a hozzá csatlakozó fordító már kismotornak a pedálkarja volt. Motorja léghűtéssel megfejelt 250-es Csepel, ülése közönséges serpenyőülés. Nem merem vállalni, hogy minden bütyke származásáról hírt adjak, többsége roncstelepekről jött öszsze. Szégyen az egyik oldalon, dicsőség a másikon. Paprikakefélő Piaci követelmény lett, hogy a paradicsompaprikát kefélt állapotban lehet csak eladni. Ha poros vagy sáros, nem veszi át a kereskedő. Magam nem lelkesedem érte, mert ami addig csak rajta volt, azt a kefék bele is dörzsölhetik, de a példa arra is jó, hogy téves parancs is szülhet okos gépet. Ha kézzel kefélgetnék, egy óra kellene egy ládára, a gép viszont egy óra alatt százzal is meg kefél Amilyen gyorsan önteni lehet bele, olyan gyorsan dolgozik. Tizenhárom alsó kefe az előre hajtó benne, harminckét fölsó pedig gátolja az előrehaladásban. Együttes hatásukra legalább ötvenszer megpördül a paprika, de egyszer se nyomódik meg, még kicsit se. Politechnikát tanít az a géplakatos mester, aki megalkotta, kicsi híja, hogy el nem szalasztotta a szerencséjét. Alig tették ki a kiállításra, máris vevő jelentkezett, és foglalót is adott. Nyolcezerért kelt el. Ha azonnal kifizette volna az új gazdája, visszanyerte volna az árát, mert éppen nyolcezer forintot kapott érte díjként a mester. Lehet, hogy jogászok elrágódtak volna jó darabig, kit is illetett volna a díj, de ide még a jog nem nagyon tette be a lábát. Darálók sokasága, permetezőgépek — van közöttük lóvontatású is, amelyiknek a légtartálya addig töltődik föl, amíg kiér a földre —, rotátoros kapák körmöskerékre átszerelve, hogy ne pöröghessen a kerék, mézpörgető, amelyikben a szerkezet maga fordítja meg a keretet, porszívóból paprikadaráló, gépi eke, amelyik a műtrágyát is adagolni tudja, szarvasmarha-körmölőkaloda, tizenhat kalapácsos házimalom füstcsöves kéménynyel, mákgubódaráló, hagymamagot tisztító, szélkerék, minden van itt. A szélkerék szivattyút működtet, a szivattyú pedig szőlőt és gyümölcsöt öntöz árasztásos módszerrel. Az egész öntözés tehát egy fillérbe se kerül. Közös voi .isuk Is van persze. Mindet magának csinálta, aki megcsinálta. Ezt már vastengelyes korunkban is mondhatjuk. Horváth Dezső