Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

8 Szombat, 1987. október 10. Szomorú mese Aranyak, ezüstök — vitrinben A rossz nyelvek szerint némely történészhallgató úgy kapja meg az oklevelét — végzi el az egyetemet-főiskolát —, hogy sose látott középkori oklevelet, ősnyomtatványt, semmilyen tárgyi emléket. Szó, szó... Ám tény, hogy különleges ügybuzgalom, vagy valami szerencsés véletlen kell ahhoz, hogy a múltak megmaradt, valódi, eredeti emlékeihez férkőzhessen az egyszerű halandó. Hát itt az alkalom: Szegeden igen ritkán lehet részünk hasonlóban; csak be kell menni a Fekete-házba, ahol november l-jéig megnézhetjük a Mátyás-kori kincsek cimű tárlaton szereplő — szegedi és környéki 15. századi emlékeket. A közgyűjteményeken kívül az alsóvárosi és a deszki plébánia bocsátotta rendelkezésre féltve őrzött kincseit: miseruhát, arany-ezüst szálakból szőttet, csodás gótikus kelyheket. A könyvtárakból ősnyomtatványok, a levéltárból Mátyás-kori oklevelek kerültek üveg alá a kiállításon. Ez utóbbiak között tette közszemlére a Móra Ferenc Múzeum „az év szenzációját", a Tisza-iszapból tavaly télen „kihalászott" aranybullát, mely ki tudja, mi útonmódon került oda, mindenesetre csodával határos, hogy megvan, és gazdagítja a Szegeden őrzött Mátyás-kori értékeket. Most hát, szegedi diáktársadalom — s nemkülönben kedves érdeklődő felnőttek —, csak tessék, tessék... Majdnem megfogható közelségbe lehet kerülni nemzeti történelmünk emez oly távolinak tetsző virágkorához. Q J.Q tes^kek tánc... Három a magyar igazság.. Három forint a négy.. Hol volt, hol nem volt,... de egyszer volt. Alighanem az Óperencián innen, de az is lehet, hogy túl. Szóval, volt egyszer egy öreg anyóka, akinek három fia közül természetesen a legkisebb sokat foglalkozott a világ dolgaival. Töprengései közben rájött, az emberiség történetében számos tragédia történt már. Ezek közül az egyik legnagyobb pedig: miközben az Óperencia minden partján népek éheznek, súlyos milliókat költenek a királyok katonáikra meg a fegyverekre. Talán még többet a gyilkolás tudományának fejlesztésére. — Nincs ez így jól, anyám — mondta. — Ha valakinek baja van a másikkal, és a szó már nem segít, ugorjanak egymásnak furkósbotokkal. így aztán győz az erősebb. Annyira megtetszett a fiúnak a kemencepadkán érlelt bölcsessége, hogy rögvest süttetett idős édesanyjával egy tarisznyára való hamuban sült pogácsát, és elindult szerencsét próbálni. Átmászott az Üveghegyen, megcselekedte számtalan mesékben előirt jótettét, legyőzte a sárkányokat is. Miután megmentette egy arra érdemes királykisasszony életét, megkapta a királytól a szerződésben is előírt fele királyságot, meg a lányt. A hetedhét országra szóló lakodalom után pár évvel nagyon nagy ember lett az idős anyóka legkisebb, immár király beosztásban dolgozó fiából. A népek hallgattak szavára, s egy tanácskozáson el is fogadták azt a bizonyos kemencepadkán fogant gondolatot. Összetörték ágyúikat, tankjaikat, elsüllyesztették a hadihajókat, eltemették a rakétákat, még egy árva elöltöltős muskéta sem maradt a hadseregből. A katonák pedig gyárakba mentek, és dolgoztak vidáman a világ gazdagodásáért. A gyilkos fegyverek helyett életbe lépett a törvény, amely szabályozta a furkósbot használatának feltételeit, az alkalmazás módját és a legkülönbözőbb furkósbotra vonatkozó előírásokat. Mikor a papiros aljára nyomták hetedhét ország 77 pecsétjét, olyan vigalom támadt, hogy még ma is tartana, ha... Ha a vigadalmas sátor egyik félreeső szegletén két pityókás polgár nem cibálja megy egymás üstökét, s ha ebből nem támad sátorrengetö herce-hurca. De támadt. Látta is ezt egy ügyes kezű kézműves, s nyomban kitalálta — i(t bizony szükség lehet furkósbotra. Mézeskalácsgyártó kis üzemét át is állította azonnal furkósbotkészítésre. A Trónszék és Fakarikagyártó Vállalat legjobb mérnökei közül néhányat elcsábított (persze kiemelt tallérjuttatást ígérgetve), s velük kikísérleteztette a legjobb, tenyérhez simuló, nagyot ütő furkósbotokat. Pár hónap múlva már be is indultak az új gyártósorok, mivel jó pénzért sikerült munkásokat toborozni. Először csak kevés fogyott a formatervezett furkósbotokból, de aztán a reklám hatására — „Jól üt, ha ezzel üt!" — mind többen jelentkeztek a furkósbotboltokban. Rossz szándék nélkül persze, de „nem árt, ha van!" felkiáltással. Mikor a gazda bővíteni akarta immár nem is olyan kis üzemét, hivatta a király. Volt ám ott irgum-burgum — épp elég. Szóba kerültek a királyi jogok, s végül azzal zárult a viharos kihallgatás, hogy ezentúl csak a királyi kamara engedélyével készülhetnek a furkósbotok — egész Óperencián túl, Üveghegyen innen. És lön... Ki tudja hogyan, de hirét vették az ügynek hetedhét országon (úl is. „Vagy úgy... Szóval királyi furkósbotok készülnek? Akkor mi sem maradhatunk le." Újabb üzemek épültek, volt már munkája elég mind a 12 kőművesnek, vagy tán többnek is. Mikor pedig kiderült, hogy Encidában kétfejű furkósbotokat is előállítottak. Boncidában a háromfejű furkósbotok első szériái kerültek le a szalagokról. „Szóval háromfejű... — csapott az asztalra Encida királya. „Akkor nekünk ki kell építenünk a háromfejű furkósbotok ellen védő rendszerünket." Meg is lett. Ekkor fordult a királyi mérnökök főmérnöke a kamarához, és bejelentette: sokkal ügyesebben használható a furkósbot, ha nem kézzel szorongatják, hanem kocsira szerelik (persze furkósbotálló páncéllal borított kocsira), és mechanikus mütyürke segítségével méri az immár gépesített furkósbot azt a bizonyos letaglózó csapást. Persze ehhez nagyon sok pénz kéne. Nem baj — ujjongott a királyi kamara minden bizottsága—, meglesz. Az ötlet ugyanis kiváló. De ha már autóra szereljük, miért ne lehetne hajókra, meg repülőgépekre is? Szó ami szó, pár év múlva szigorúan őrzött furkósbotraktárak mellett megkezdődött a furkósbotot kilövő állomások építése is. A királyi elektronika valamennyi magvas találmányát beleölték ezekbe a furkósbotröptető monstrumokba — de eredménnyel. A kísérletek bizonyították: egy ilyen furkósbotparittya akár az Óperencián túlra is átdobja a sokfejű szerszámot. — S mi lenne — töprengett egy szép karrierről álmodó almérnök, a furkósbotgyár kellős közepén —, ha a furkóba beépítenénk valamit. Mondjuk olyan anyagot, ami szikrázik,dübörög... Netán robban. Ez is elkészül. De ehhez már szükséges volt valamennyi királyi kémikus, fizikus, matematikus munkájára... És persze a kincstár majd minden kincsére. Meg aztán az ilyen furkósbotok kezelése sem egyszerű dolog. Ezért megnyitották a furkósbotkezelő iskolákat, főiskolákat, egyetemeket. Aki tanulmányai során a legjobban sajátította el ezt a tudományt, elismerésül — mintegy megkülönböztetve az átlagos, furkósbotboz mit sem értő emberektől — három csillagot kapott a vállára. A gyengébb tanulóknak két csillag jutott, s persze volt olyan is, aki csillag nélkül maradt. Mire valamennyi legényt egyforma ruhába felöltöztették, felépültek a furkósbot-elháritó furkósbotrendszerek is. Na, persze nem egyik napról a másikra. így legalább volt idő arra, hogy az Óperencia partjain újra elszegényedjenek a népek. Mert ugyebár azt mondanunk sem kell, hogy a legeslegújabb furkósbotok előállítási költségét még a három kívánságot teljesítő aranyhalak sem tudták előteremteni. Hogy mit csinált közben az idős anyóka legkisebb, immár hosszúhosszú évek óta király beosztásban dolgozó Fia? Először is eltemette az idős anyókát, aztán pedig nap mint nap kijárt a temetőbe, leült az egyszerű sirhoz, s miközben a királyi lantosok bús, borongós dalokat zengtek a fűzfák alatt — gondolkodott. Majd egyszer csak a fejéhez kapott, s odakiabált legkedvesebb apródjának: — Mondd, édes fiam, hol sütnek birodalmamban manapság hamuban sült pogácsát? És hol készítik a vándorok nagy vászontarisznyáját? Mert holnap legkésőbb indulnunk kéne megint, szerencsét próbálni. BÁTYI ZOLTÁN V

ariációk«»/ oroszlánra: Minden oroszlánból döglött oroszlán lesz egyszer. Dc: a döglött oroszlán is oroszlán! * Rajtakapták a sógort, hallod! Rajtakapták! Ki kapta rajta? Kápolnai. Hát akkor azt is rajta kell kapni valamin! Nem lehet, azt nem... Miért? Mert hivatásos rajtakapó!. * Föltűnt-e már Önöknek: valamennyi sportmenedzser, tisztségviselő, ügyintéző, mecénás — csípőben vállas. * Egy fiatalember, akit betöréses lopáson már néhányszor tetten értek és törvénybe citáltak, először az áfész ábécéboltjába tört be, legutóbb meg volt mestere műhelyének irodájaba. Miért tette? — faggatták nagy-nagy szeretettel és türelemmel. Mert haragudtam a mesterre. Indulatos ember. És mondja csak: az áfészre miért haragudott? * A fegyverkereskedő sóhajtása: Azért könnyebb volna az üzlet szexbombákkal! * Munkatárs és főnök párbeszéde: Meg kellene már beszélnünk azt a beruházási tervet, határidős! Nem érek rá. És holnap? Értekezletre megyek. És szerdán? Értekezletet tartok. Legyen csütörtök! Értekezletet szervezek. Péntek? Maga megy helyettem értekezletre. Akkor legkésőbb hétfőn... Nem megy... Mert? Kezdődik minden elölről... * Olvasom, hogy az új hivatal neve Adómegállapító és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, rövidítése pedig: APEH. Sajtóhibára gyanakszom. Talán: A PECH. * Minden magyar! Détári — magyar Maradona; Népstadion — magyar Wembiay; Balaton — magyar tenger; Láposi Lőrinc — magyar Scherlock Holmes; Erkel — magyar Verdi; Szegedi Szabadtéri Játékok — magyar Salzburg; Magyar Péter — magyar magyar. * Családi ünnepen a feleség is ivott negyven csöppet. Másnap rettenetesen beteg lett. Fájt a feje, égett a gyomra, reszketett a teste, s mindezt fájdalmasan el is panaszolta a férjének. Most legalább belátod, milyen komisz, keserves életem van nekem! — kapott a szón a férj. * Ottfelejtett elvtárs gondterhelten fölnéz a plafonra, és azt mondja munkatársainak: Elmegyek én, el, nyugdíjba... Egy percig sem maradok tovább! No de miért olyan sürgős, főnök, hiszen már tizenöt éve nyugdíjban van? — szemtelenkedik tüstént egy ifjú. * Kártyacsatánál hallottam: Kontra. Rekontra. Szubkontra. Mord kontra. Hirs kontra. Fcdák Sári. Gobbí Hilda' * Mancika már fél éve férjnél van. Takarít is, főz is, ügyesen vásárol, varr, kézimunkázik. De mosni és vasalni az istennek sem! Férje kerülgeti. Miért ez az idegenkedés? S minthogy Mancika irodalomszakos tanár, vágja: Mert a mosónők korán halnak! És fáj a fejük a vasalástól ! * Három a kislány... Három a * Hajdú János mindig meghajolt, amikor elköszönt a nézőktől a vasárnap esti szokásos műsorban, és azt mondta: Ez volt a HÉT... Én kicsit megroggyanok, mikor mostanában megnézem, és azt mondom: ez volt a HÉT? * Némely fodrászatokban nem borotválnak már az AIDS miatt. Hátha valamelyik vendég... Én sem borotválkozom fodrászatban. Hátha valamelyik fodrász. * Már hallottam magáról! — mondja országos értekezleten bemutatkozásnál egy igazgató a másiknak. — Én is Önről... — udvariaskodik a másik. — De remélem, nem hitt el mindent! — szólt újra az első. * Egyik állatkertben összehasonlították a gondozott állatok „anyakönyvét". Kiderült, hogy a szamár a legidősebb: harmincnyolc éves. És korelnök. Tiszta ügy. Az emberek egy korelnökről ritkán mondják, hogy szamár. SZ. S. I. DM] magazin