Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

Szombat, 1987. október 10. 9 Mohamedi metodika 5 Balett, másik szereposztás Igen régi Írások bizony­sága szerint a hegy nem megy Mohamedhez. Ehhez képest eléggé érdekes: meg­lehetősen sokan vannak, akik vonakodnak ezt fölis­merni. Várják, sőt elvárják, hogy meginduljon feléjük a hegy; Sült galamb szárnyal­jon irányukba, abból s csak­is abbó] a célból, hogy föl­tálalódjék, megevődjék, megemésztődjék, ezt követő­leg pedig egészen természet­szerű módon satöbbi, stb., etc. Micsoda világot élünk: ilyen s hason esetek szerfö­lött ritkán adják magukat elő, holott a dolog tulajdon­képpen épp oly kétesélyes, mint a maxima, mely sze­rint arra, hogy egy víziló berepüljön ablakunkon, öt­ven százalék az esély, hi­szen vagy berepül, vagy nem. Nohát, legalább ilyen eredménnyel várható az előbbiekben emlegetett sült galamb és csapata; valamint (és legfőképpen) a hegynek felénk irányuló elmozdulá­sa. A példázat, gondolom, vi­szonylag szemléletes, továb­bi kifejtésre nem szorul. Mindazonáltal, s ezzel együtt fölmerülhet a kérdés: mit tegyen az ember, ha úgy ta­pasztalja, hogy egy adott területen nem, nem és nem ér el eredményt? Nos, vannak metodikák, melyek szerint, ha az ered­ménytelen módszer ellenke­zőjét csináljuk, elképzelhe­tő. hogy eredményhez ju­tunk. E módszer fóképpén akkor hasznosítható, ha az egyik rossz módszert nem egy másik rossz módszerre, hanem ellenben egy jó mód­szerre cseréljük. Ha tehát a hegynek — ellenére minden erőfeszítésünknek — nem akarózik ,elindulni mifelénk, nos, hát akkor jól tesszük, ha a várakozást lehetőség szerint beszüntetjük, s ilyen, vagy olyan tempóban és se­bességgél, de elindulunk a hegy felé. Jó utat. • • F. Cs. Szolidaritási gyűlés Mórahalmon A Hazafias Népfront me­gyei és a mórahalmi községi bizottsága — az őszi szoli­daritási akció keretében — szolidaritási gyűlést rende­zett tegnap Mórahalmon a művelődési házban. Az eseményen — melyen a község és a környező te­lepülések lakosai vettek részt — Bécs Zoltán György, a HNF Országos Tanácsa nemzetközi osztályának po­litikai munkatársa tartott tájékoztatót a Közép-Ame­rikával kapcsolatos aktuális politikai kérdésekről, vala­mint hazánknak az ott élő népekkel való szolidaritásá­ról. A gyűlésen a szegedi Radnóti Miklós irodalmi színpad tagjai és a helyi ál­talános iskola tanulói adtak műsort. — Időnként pedig előfor­dul ... — Hát van ilyen is ... És végül rátérek a legutóbb ké­szült szökőkút, a Komócsin Zoltán téri ismertetésére. Azzal kezdeném, hogy eleve jóval kisebb teljesítményűre tervezték. mint amilyen most... Én azonban nem hagytam jóvá az eredeti tervet, így lett végül is ilyen impozáns. Megjegyzem, nin­csen abban olyan sok víz. mint amilyennek látszik. A „düzni" ugyanis tányér ala­kú. s csak a tányér" „pere­mére" szökik föl a viz, á közepe ellenben fedett... így kelti ezt a mostani, meglehetősen nagy víztöme­get sejtető képzetet. A szö­kőkút vízmennyiségét tehát nemcsak a valóságban, de „illuzionista" módon is meg­növeltem ... Lám. lám, mennyi ötlettel jön haza az ember, ha „odakinn" jár Európában. — Meddig üzemelnek még a szökőkutak az idén? — November hetediké­ig.. . Aztán víztelenítik, le­takarják őket. s hallgathat­nak tavaszig. Farkas Csaba „Szerencsés hazaérkezést, fiúk" — irtuk június 9-én lapunkban, azoknak a fiata­loknak kívánva jó utat, akik gróf Teleki Sámuel épp 100 évvel ezelőtti afrikai felfe­dezöútját követték ezen a nyáron. Hat magyar és egy holland egyetemi hallgató — köztük a szegedi Bezdán Sándor —, meg egy, a gyár­tól kapott Ikarus, és két pi­lótája indult a húszezer ki­lométeresre és három hóna­posra tervezett útra. Aztán néhány hetes csönd követ­kezett, majd e hir. jól van­nak. S újabb hetek után: a kilenctagú emlékexpedíció megfogyatkozott. Az okok? Bezdán Sándor, aki a múlt szombaton ért haza, így me­séli: Egyiptom és Szudán között, a 'határon, noha mindent megmozgattak, a buszt nem vihették át. Ott tovább vesztegelni értelmet­len lett volna, így hát dön­töttek: a két gépkocsiveze­tő s egyik társuk hazain­dul, a többiek tovább. Él­ményszámba menő útjuk volt, hajóztak a Nasszer-ta­von, vonatoztak a sivatagon át, mígnem Khartumba ér­tek, ahonnan aztán sehova tovább másként, mint repü­lővel! Igen ám, de a külföl­diek repülöútját úgy meg­adóztatják, hogy mmd a ha Túl azon. hogy izgalmas dolog követni egy-egy elő­adás sorsát (különösen, ha olyan jelentőségteljes szín­házi eseményről van szó, mint az újonnan alakult Szegedi Balett első megmé­rettetése), a kivéncsiság is sarkallt; a másik szereposz­tás Ígérete, hogy valamivel többet tudhatunk meg a szegedi balettegyüttes mű­helymunkájáról, mint a nagy nevű vendégeket is fölvonultató bemutatón. Tudósítói kötelesség je­lentenem: korántsem volt olyan fűtött, lelkes hangulat a nézőtéren szerdán este, mint a premieren, viszont — egy-két „lyukat" nem szá­mítva — telt ház. Mely utóbbi körülménynek az a jelentősége, hogy a szegedi publikum újdonságra való érzékenysége számít bi­zonyságnak, s ez a balett jövője, közönségre találása szempontjából egyáltalán nem mellékes. Hogy aztán a fogadtatás hőfoka miért nem szökött oly magasra ezen a hétköznapon, mint amaz első, ünnepi estén? Egyféle ok, magyarázat már ott van a kérdésben, hisz tény: nem igazán sportszerű összeha­sonlítani az ünnepet a hét­köznappal, a neves táncoso­kat és szerzőket színpadra tapsoló, az itt új színházi műfaj és együttes születését is ünneplő, fölfokozottan várakozó premierhangulatot egy mindennapos rohanás­ból kiszakított pár óra lég­körevei Csak; óhatatlan. Pedig bizonyos immár, hogy nem tévedtünk nagyot a meleg fogadtatású premier után. mondván, hogy az együttes, a szólisták és a kar: roppant sokat fejlődött. A Vámos György—Rachma­ntrtou-müben ezúttal Mdtó Érát, Gergely Petra, Kőszegi Katalin, Péntek Kata, Feke­te Hedvig táncolt, színvona­las együttesként. Kólep Zol­tán és Lencsés Károly még nincs igazán szinkronban, de mindegyikük elég fölkészült, technikás és tehetséges ah­hoz, hogv mívessé csiszolód­jék kettősük. Zarnóczai Gi­zellának és Lovas Pálnak, persze. nincs semmifélé technikai gondja; párosuk a Metzger Márta—Szakály György duóhoz viszonyítva: más. S ez természetesen meghatározó a Rapszódia című balett egészére néz­vést. Lovas művészembere nem az a démoni figura, az a többiektől törvényszerűen elkülönülő vagy kiközósitett Bezdán Sándor mesél... tan nem vehettek volna Ke­nyába szóló repülőjegyet. Kérem az olvasót, gondol­ja csak el, mit érezhetett, min mehetett keresztül a hat fiatalember, mire meg­hozták a nem kis barátság­ról, kollegialitásról tanúsko­dó döntést: négyen hazafor­dulnak, hogy ketten teljesít­hessék „küldetésüket". Miért épp a holland úti­társ és Bezdán Sándor lett a kiválasztott? Nos, ebben útitársa anyagi helyzete, s a maga erőnléte is' szerepet Zarnórzai Gizella zseni, mint Szakályé volt. Valamiképpen „emberköze­libb", hisz kevésbé rapszo­dikus, kevésbé ónellentmon­dásos. Égetó szenvedélyek és szenvedések helyett in­kább mindennapos tétovasá­gaink, apróbb-nagyobb ví­vódásaink, nekibuzdulásos elhatározásaink és keserítő kudarcaink tüköré mutatko­zik a színpadon; Zarnóczai Gizella ideális partner mindebben. E másfajta in­terpretáció érzékelésére biz­tatott az ezúttal kevésbé szenvedélyesen hangzó zene (ámbátor, helyenként a\ „másság" elfogadására is kész tartásból kizökkentette az embert a túlontúl lassú­dad tempó). A szimfonikus zenekart Csér Miklós vezé­nyelte. A publikumot veszteség érte, mert betegségek miatt kimaradt az összeállításból a Tűzmadár. Viszont... Mindenki ismeri a „minél többször látom, annál job­ban tetszik" jelenséget, mely nem egyszerűen a megszo­kás, az otthonosságérzet kel­lemességét jelenti, ha mű­vészetről van szó. Nos, nem gondolom, hogy Imre Zol­tánnak a szegedi színpadra frissen készült koreográfiái olyanfajta remekmüvek, me­lyek megunhatatlanok, mert játszott, meg az is, hogy az expedíció fotósává] időköz­ben jól összebarátkoztak. Ketten maradtak hát a ke­nyai Nairobitól végig az úton, egy-egy húszkilós há­tizsákkal — konzerv a súly nagyja —, egy váltás ruhá­val, hálózsákkal és sátorral. Jobbára nyitott teherautód kon utaztak, volt hogy két napig nem jött stoppolható kocsi, s lett, hogy tíz kilót leadtak a súlyukból. De voltak Tanzániában, meg­mászták a Kilimandzsáró mind az 5 ezer 845 méterét, a végén persze légszomjjal küszködve, és font voltak a Mont Kenyán is, Afrika legszebb, bár csak harma­dik legmagasabb hegycsú­csán. Dar es Salaam és Zan­zibar, Rudolf-tó és Teleki­völgy — szóval a küldetés teljesíttetett. Szívélyes emberek segítet­ték őket — naná, kit nem hatott volna meg a két ex­pedíciós vándor sztorija! —, de mondjon kettőjük nevé­ben bármit is Bezdán Sán­dor, én úgy hiszem: végül mégiscsak az elszántságuk, a kitartásuk lett a győztes Amit persze megerősített időközben barátaik önzetlen gesztusa.. P.K. és Lovas Pál mindig más és mindig ele­mentáris élményt adhatnak, ám bizonyos, hogy részlet­szépségeik annál gazdagab­ban tűnnek elő, minél több­ször hézzük ,. . Pártay Lilla kifejező arca, nyújtott vo­nalú mozdulatainak csodás plasztikája; a balettben a kifinomult kézmozdulatok gazdag varációsorozata; a fantáziadús emelések; Kuíi Ferenc nagy hatású, férfias erőt és elesettséget mesterir en sűrítő tánca — élmény­szerű részletek az „Asszony­szerelem"-böl. A démonban. Ábrahám Anikó dinamiz­musára, rutinjára. Lencsés Károly átélt közvetítésére figyelhettünk fol. magabiz­tos, technikás, színvonalas teljesítményt nyújtott Kő­szegi Katalin és Kolep Zol­tán. Tóth Zsuzsannát őszin­tén sajnáltam a malőr mi­att, mert még kettéhasadt ruhában is tudott illúziókel­tő, érzékeny lenni; megka­pó démonáldozat. Ez a Kuli Ferenc-démon talán kevéssé robosztusán ördögi, mint Sárközi Gyuláé volt. ám su nyi fürgeségében a balsejte­lemérzetet indukálóbb. Vagyis, jó szívvel biztat nám a publikumot: a részié tek miatt tessék még meg nézni párszor — az egészet Sulyok ErRébet Mikroelektronika nyelvtanuláshoz Nyolchetes, bentlakásos angol nyelvtanfolyamot in­dít október közepén a TIT soproni szervezete. A tanfo­lyam hallgatói egy külföl­dön már kipróbált, de Ma­gyarországon eddig még nem alkalmazott módszer­rel tanulják majd meg az' idegen nyelv alapjait. Az új­szerűség abból áll, hogy a mikroelektronikát a nyelv­tanulás szolgálatába állit­iák. Valamennyi hallgató kap egy mikroprocesszorral vezérelt oktatókészüléket, amely a légzesritmuson ke­resztül érzékeli használója idegállapotát, s csak akkor indítja el önműködően a magnetofonkazettára rögzí­tett tanulási programot, amikor a nyelvtanuló nyu­galmi állapotba kerül. Sőt, a lazítást, az elernyedést maga a készülék is elősegí­ti, mégpedig kellemes fény­es hangjelek továbbításával. A módszer azon a tudo­mányos felismerésen alap­szik, hogy ellazított állapot­ban fokozódik a befogadó­képesség. javul a tanulasi készség és tobb új informá­ció gyors befogadására va lik alkalmassá az agy (MTI) Novemberig működnek Szegedi szőke Az az igazság, hogy szökő­kutak nélkül nem város a város. Vagy ha mégis, akikor elég ronda város. Szökőku­tak csa'k az év melegebb felében működnek, s lám, mennyivel szebb Szeged nyáron, mint télen! Szeged égbe törő, szökőkút­jai, gyógyvizű Anna-forrása, apró-cseprő, kedves csobogói persze nem azóta állnak, mióta világ a világ. A szö­kőkutakat meg kellett tervezrifi. ,föl/kéllett építeni, harcoliM- értük, hogy ne itt álljanak, de. amott, ne el­dugott helyeken, hanem hadd lássák a város túlfelé­ről is,. Minderről Szilléry László, a vízművek nyugdí­jas főmérnöke tájékoztatott. — Meíyik volt az első, a legelső szegedi szökőkút? — Nos. a legelső szegedi szökőkút alapzata manapság elfeledve áll az újszegedi Vigadó mögött; a szobrot rég elvitték róla, s a kút sem működik. Szobra női alakot ábrázolt egyébként, kezében korsó, abból folyt a viz, amíg folyt... Elhanya­golták. s ezt csak részben ellensúlyozza az a tény, hogy már akkortájt meg­épült a városháza előtti szö­kökút-csoport. — A szökőkút jelleg itt azt hiszem. másodlagos . .. — Igen, itt a szimbólum a lényeg, hiszen két szobra a haragvó, illetve a szelíd Tiszát ábrázolja. — A hatvanas évek ele­jén föllendült a szegediek szökőkút-épitési kedve ,.. — Három szökőkút is szü­letett ekkoron. Az egyiket, a Dugonics téren állították fői, ami nem volt túl szép látvány. Meg is szüntették hamarost, ihelyén később felépült a mostani. — S a másik. szintén ez idő tájban épített kút? — Ez pedig nem más, mint az újszegedi Jiget ele­jén látható közkedvelt, halas szökőkút, melynek szimbó­lum jellege szintén nyilván­való. A harmadik pedig az Aradi vértanúk terén meg­épült háromlépcsős, kasz­kád rendszerű medence, melynek jellegzetessége, hogy lépcsőkön „esik" benne a víz — ez tehát szökőkút­nak aligha nevezhető, Most pedig pihentetőként — egy kis szökőkút-techno­lógia következik. Szökökút­ttól három fele van: az egyik a friss vizes, mely rá van kötve a hálózatra, s ezáltal igen sok. egyéb célra is használható, ivóvíz-minőségű vizet fogyaszt. A másik pe­dig a víz-visszaforgatásós réridszerü. E tipus lényege: a viz befolyik egy tárolóba, ahol a szivattyú visszanyom­ja a medencébe. Ebből is látszik, hogy fogyasztása minimális; csak az elpárol­gott, szél kifújta vizet kell potolni. — Nagyobb szökökutak­nál, gonaolom, a ,.friss vizes" megoldás szóba sem jöhet, hiszen nagy mennyiségű vi­zet elfogyaszt • . . — El bizony, vízfogyasz­tása több lenne, mint Tápéé, ami .körülbelül kétezer köb­méter ... A nagy teljesit­iményú szökőkutak tehát mindig viz-visszaforgacásos rendszerűek. — „VizáLóak" a szökőku­tak? — Egyáltalán nem. Én magam is részt vettem pél­dául a múzeum előtti szökő­kút öt évvel ezelőtti átépíté­sében. Annak gépei tönkre­mentek, szivattyúi elfárad­tak, az elektromos rendszer pedig nem felelt meg az előírásoknak. Működési el­ve, kinézete megmaradt, csak a csőrendszert és a szivattyúkat kellett kicserél­ni. Svéd gyártmányú szi­vattyúkat terveztek hozzá, melyeket féléves kipróbálás­ra hoztunk be, de olyannyi­ra beváltak, hogy végül is megvásároltuk. — Most tehát miután ki­vülröl-belülröl megismertük a szökőkutakat, lássuk a két, újabb tervezésű legnagyob­bat! — Az egyik a közkedvelt, Dugonics téri árvízi szökő­kút. amelyet a lebontott ré­gi helyére raktak. Nyolc év­vel ezelőtt, a nagy árvíz százéves „jubileumán" épít­tette a városi tanács, miután elgondolkodott, hogy miként lehetne e jeles esemény esetleges visszatértére fi­gyelmeztetni a lakosságot. Mit mondjak róla? A Dél­terv tervezte, az elektroni­kus berendezések szerelését pedig a kertészeti egyetem villamos kutatórészlege, ök erősárammal nem foglalkoz­nak, profiljuk a videó- és hangtechnika; itt pedig épp erre volt szükség. ötféle viaképet állíthat elö a kút; ha mind az öt szivattyú jár, mind az öt vízkép működik. Ennék vezérlése automati­ikával történik; hol ez. hol az kapcsolódik be, változik tehát a vízkép. — Hangtechnikáját ho­gyan oldották meg? — Magnószalagra vett ze­nét hallhatnak a városnézők. Ez is össze van hangolva a vízkép változásaival: ilyen zenéhez olyan vízkép, illet­ve amolyan világítás társul. — Ügy hallottam, kapcso­lódik, még hozzá egy külön­leges műszer is ... — Ez pedig egy szélsebes­ségmerő az egyetem tetején. Ha túl nagy a szél. vissza­fogja a szivattyúk működé­sét, nemigen spriccel ki a víz a partra Itthon a Teleki expedíció Szegedi szökőkutak

Next

/
Oldalképek
Tartalom