Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

Kedd, 1987, október 6, 5 SSL Szép új világ „A rádiónak nagy jövője van" — mondom én is a francia rádió elnökével, aki a magyar műsorújságnak adott interjúban indokolt is. kijelentvén, „egyetlen tömegkommunikációs eszköz sem képes olyan gyors, rugalmas információszolgáltatásra, mint a rádió." Vagy legalább olyan pikánsra. E szokatlan jelző még olyanabb lesz, ha elárulom, adóügyi pikantériákra gondolok. A helyzet tudniillik az, hogy a már majdnem adófizető állampolgár, miután konstatálja, hogy — Árkus Józseffel szólva — a csapból is az adó folyik, s mint szorgos-tévénéző kellően elfáradt már a tévés adóklub adásaitól, s belenyugodott sorsába, hogy tudniillik minél több magyarázatát látja-hallja a sávoknak, kulcsoknak, bruttósításnak és a többinek, annál kevésbé tudja, vajon mégis, mennyi marad neki jövőre, nettó; szóval a potenciális adófizető egy szép napos reggel arra kapja föl a fejet, hogy Galgóczi Erzsébet, a neves író beszél a rádióból, hogy nincs szándékában elveszíteni írói és pmberi hiteled, ezért lemond nemrég vállalt tisztéről, az írók szakszervezetének elnökségéről. (Az ügyet fölösleges itt részletezni, úgy tűnik, mindenki ismeri.) Az írónő után a művészek szakszervezetének vézető tisztségviselője szólt az éteren át, miszerint ők az írókkal vannak, ám nem úgy a SZOT. Este a tévéből a SZOT képviselője szólt hozzánk, ugyanebben az ügyben, valami olyasmit, hogy a felelősség, meg a hangulat, meg minden dolgozó ember érdekképviselete... Egyszóval: meni a mismás. Hát ilyesmiből gondolom én, hogy a rádiónak nagy jövője van. Vagy inkább: remélem. Minél inkább divatba jön a rugalmas, gyors szókimondás, annál nagyobb jövője van. A tévét meg csak azok kapcsolják majd be, akik a mindenkori illetékes mis-másokat kedvelik. Meg a szépet. Két kifejezetten szép film kedvéért volt érdemes benyomni a gombot az elmúlt héten is. Hogy mi az: szép? Nehéz is elmagyarázni annak, aki nem látta a Csehov-novellafüzért, a Nyári keringő című. Szirtes Tamás rendezte tévéjátékot. A Szalai Z. László vezérletével felvett képek jó részét demonstrációs célokkal forgalmaznám az operatőriskolában. S jócskán voltak ilyenek a Kuncz Aladár regényéből készült A fekete ktr lostorban is, amit Jankura Peter fényképezett. (Rendező: Mihály fi Imre.) A hires magyar operatőri iskola neveltjéinek teljesítményei időnként olyan kirívóan magas színvonalúak, hogy nem csodálkoznék, ha velem együtt egyre többen pusztán e mesterművek kedvéért, a l'art pour l'art gyönyörködésért házi moziznának. Bár félő, hogy a mérhető „nézettség" után a szakszervezet kiharcol valami percentet az operatőröknek, ami után ők természetesen adóznának, éj akkor itt állunk megint sok megoldhatatlannak tetsző problémával. Például, hogy azonos számítás szerint adózzon-e a tevés, meg a filmes operatör; mert hogy a tévét meg mindig sokkal többen nézik, mivel ahhoz nem kell elmenni a moziba... És a többi, és a többi. Úgy, hogy ha — tegyük fel — egyszer képesek leszünk elvetni a hálapénz és a borravaló adóztatásával kapcsolatos gondjainkat (melyekről szintén a rádióból értesültem), van szerencsém adóügyiek és laikusok figyelmébe ajánlani emez újszerű problémát, az operatőrök sávjainak és százalékainak gondját! Már most. elöljáróban, biztatásul csak annyit: bruttósítással akkor már nem kell foglalkozni, s az adóbevallási, -behajtási gépezet is bizonnyal olajozottan működik, úgy. hogy: ne tessék annyira félni. A problémákat előbb-utóbb megoldiuk(ják); vagy nem. Addig is: maradok a tömegkommunikációs (adó)bódulatból kiszabadulni képtelen polgártársuk, s megértésükért tisztelettel adózom : Sulyok Erzsébet Á tábornok neve A

tábornokról egyesek azt állították, német, mások, hogv osztrák szárlmazású. Voltak, akik szerint kora ifjúságától hivatásos katonának készült, és akadtak, akik azt hangoztatták, hogy tulajdonképpen majdnem merő véletlen, hogv erre a pályára került. A tábornoki mindenesetre jól ismerte a halált, mondhatnánk, majdhogynem tegeződő viszonyban is volt a nagy kaszással. Az olyasféle, csak a balga hétköznapi embereknek jelentős szavak, hogv „bátor*, meg „kitartó" és határozott, kitűnő szervezőkészségű" neki csak olyasfélének hatottak, mintha egy asztalos a jó kézügyességről, vagy egy operaénekes a megfelelő zenei adottságról hallana egyet-mást. A tábornok ügy gondolta, az embernek elemi joga — igen, jógii! — elfogadni azt, ami reá kiszabatott. Az előléptetést és a bújdosást, egyik vagy másik ezred rohamának száguldó mámorát és a bitófa nyikorgását, amikor rajta a kötél erősségét próbálgatják. A golyóról tudta, hogy szaknyelven lövedéknek nevezik és ha közvetlen közelről az emberi testbe hatol, nincs, nem lehet segítség. Nem merném azt állítani a tábornokról, hogy tudatának teljes világosságával a kezdet kezdetétől tudta, mit miért kell tennie és mi minden várhat reá az út legvégén. Ügy gondolom, a tábornoknak elsősorban helyes, ha úgy tetszik tökéletesen romlatlan ösztönei voltak. Mindez némiképp tudatosulván, erkölcsi érzéknek neveztetik ugyan, de hol van még az etikus ember a cselekvéstől... Ami a tett. előtti legutolsó másodperceket motiválja, n lélektan nagy rejtélyei közé tartozik. A nagy emberek nem elhatározások, még csak nem is merőben gyakorlati indokok révén lesznek naggyá. Különféle rendkívüli hatások, a mélylélektan körébe tartozó lélekzugok legfenekére rejtett összetevők mindenféle elemei — száz meg szár. motívum csoportosul körülöttük. Belőlük kristályosodik ki a gyémánt, az, ami, tudjuk, kezdetben van: maga a Tett. A tábornokról elég sokat tudunk, mégis — soha sem eleget. Nincs emberi fogalom, amely teljes pontossággal ki tudná fejezni azt a lehetséges legtöbbet, amit fajtánk egyede lehetőségeinek legvégső határáig megtehet. És Ó megtette. A

tábornoknak csodálatosképpen nagyon sok neve van: hívják Aulich Lajosnak, Damjanich Jánosnak, Dessewffy Arisztidnak, Lázár Vilmosnak, Kiss Ernőnek, Torok Ignácnak. Pöltenbcrg Ernőnek, Lahner Györgynek, Vécsey Károlynak, Nagysándor Józsefnek, Knézich Károlynak, Schweidel Vilmosnak és Leiningen-Westerburg Károlynak — de például Lenkey Jánosnak is. Bajcsy-Zsilinszky Endrének is, Sőt (még a nap is azonos — amott a kivégzés, emitt a nyilvános nagy temetés) Rajk Lászlónak, l'alffy Györgynek, Szőnyi Tibornak. Szalai Andrásnak egyaránt. A sor végtelen. Viszont az egymásra következő évek tizedik hónapjának hatodik napja úgyszintén. Domonkos László Fiatal pedagógusok köszöntése Amikor az első becsöngetés után első tanítónkra vártunk, valami megmagyarázhatatlan izgalom, remegés f<»gott el bennünket, az osztályban. Akkor nem gondoltunk rá, hogy a katedra' mögé beálló, naplóval, asztalterítővel babráló, kezdő pedagógus első „igazi" óráján ugyanígy érezhetett. Lába kissé remeg, hangja megbicsaklik, és ez természetes. Természetes, hisz akkor arra gondol egy pillanatra, hogy ettől kezdve naponta reggel 8"tól délutánig ő a modell. Hangulatait, mozdulatait, a tananyaghoz, a történésekhez főzött megjegyzéseit csillogó-villogó szemmel, sokat értő ésszel, nyitott lélekkel fogadják tanítványai. Neki kell megmagyarázni életünk, társadalmunk eredményeit, ellentmondásait egyaránt. És azt is tudjuk, hogy a következő generáció olyan lesz, nyitott, vagy zárkózott, őszinte vagy őszintétlen, amilyenné pedagógusaink vezetésével velünk együtt neveljük gyermekeinket. És mostanában bizony sokszor, amikor erkölcsi, anyagi elismerésükről szólunk, egyre többet kell hivatkoznunk a hivatásszeretetre, s az ebből fakadó felelősségre is. Tegnap több mint száz pályakezdő pedagógust köszöntöttek Szegeden abból az alkalomból, hogy szeptember elseje óta tagjai a 300 ezer főt számláló pedagógustábornak. Megtisztelő és szép feladat az övéké. A társadalom a jövőt, a fiatalok nevelését bízta rájuk. Most, egy hónap múltával már a beilleszkedés első nehézségein túljutva, megfogalmazódhatott ilyen rövid idő alatt is többségükben, érdemes volt tanulni, érdemes tanítani Matusik Sándor, a városi tanács művelődési osztályáénak vezetője az ünnepi eseményen a pályakezdő pedagógusok köszöntésén arról is szólt, hogy az ifjú kollégák szorongó érzései föloldásában segítettek az idősebbek, akik nagy szeretettel fogadták őket, éreztetve összetartozásukat. Ez olyan nevelőerő, amely tudatosan és öntudatlanul is befolyásolja a további munkát. Az összefogás, az összetartozás a nevelőtestületeken belül közás érdek, hisz ezen a pályán sem lehet a feladatokat egymással szembeállítva megoldani. Majd így folytatta: „Ma az iskola oktató-, nevelőmunkája nagy átalakuláson megy keresztül, igen nehéz körülmények között. Ezekben az években demográfiai hullám vonul át az általános iskolai oktatásban, ami máris érezteti hatását. Emellett a tartalmi korszerűsítési tennivalókat is el kell végezni. Az új lakótelepeken működő iskolák zsúfoltsága az elviselhetetlenség határát súrolja, korszerű épületek kellenének. A tennivalók sürgetőek, nincs mit és miért halogatni." Az oktatási törvény bevezetése, életbe lépése önmagában nem csökkenti pedagógusaink terheit, nem oldja meg a feszültségeket. A másságot a korábbi törekvésekhez képest az jelenti, hogy a feladatok ismeretében a megnövekedett bizalom tudatában a jobbítás szándékát, az önállóságot, a vállalkozókédvet, az új torvény ereje védi és támogatja. A ma pályakezdő pedagógusok tartozzanak azok közé, akik hajlandók az újrakezdésre Ha az iskola megújításában, korszerűsítésében az egész társadalom érdekelt, akkor a pedagógus igazán az, hiszen az elkövetkezendő éveket, évtizedet a változások, reformok fogják meghatározni, az oktató-nevelő munkában, a gyermekek nevelésében is! Czakó János Szaktanárok - utód nélkül ? Gratulálni szeretnék Bajorhegyi Mariann és Dienes Árpad szüleinek. Gyermekeik nyolcadikos létükre oly magabiztosan (és helyesen!) töltöttek ki egy KRESZ-tesztet a tanév második közlekedési szakköri foglalkozásán, hogy az a náluk nagyobbaknak, sőt a felnőtt járművezető-jelölteknek is becsületére vált volna. A dologban nem csupán a két gyereknek lehet része, nyilván otthonról is hoztak valamit már, amit közlekedési kultúrának lehet nevezni. Meg aztán azt sem hanyagolhatjuk el, hogy a szakkört Udvardi Ferenc tanár úr vezeti, akinek ebben a városban több nemzedék képviseVadászlőszerek divatszinekben A Fűzfői Nitrokémiánál már négyszáz változatban készül a vadászlőszer, amit a vásárlóik nemcsak használati értéke szerint minősítenek, u termék formája, színe is befolyásolja a keres letel; a must tizenkét szín ben gyártott patronok közül a legkei esettebb a kekt szí nű, terepmintás csomagolással. A Nitrokémia az idén már 23 országba szállítja a vadászlőszert. Az ez évi 50 milliós termelésből 30 milliót külpiacokon" értékesít, legnagyobb vásárlói közé tartoznak az Amerikai Egye sült Államok keieskedöi Bahr Jánosra emlékezve 1897. október 7-én Brassóban született. Családja 1914ben a világháború kitörése előtt került Szegedre. Édesapja vasöntő szakmunkás. Kézenfekvő dolog volt tehát, hogy gyermeke is e szakmát folytatja. Szegeden a Fagler. Reichweisz, Pálfyféle vasöntödékben tanulta a szakmát. Az I. világháborúban az orosz fronton vett részt. A világháború befejezése után 1922. június 26-án Szegeden bejép a Szociáldemokrata Pártba Itt bizalmi 1923-tól, majd sz.ervezöbizoltsági, 1926—27-ban végrehajtó bizottsági tag. A szakszervezetben is fontos pozíciót tölt be. . 1922-től 1958-ig a Magyarországi Vas- és Fémipari Munkások Szövetségének, a szegedi szervezet vezetőségi tagja, pénztár ellenőre és választmányi tagja. 1946-ig állandóan valamilyen szakszervezeti, illetve pártfunkciót tölt be mindennapi munkája mellett. A szegedi ifjúmunkás szervezkedések ismert alakja, elvtársai Agócsi János, Tombácz Imre. 1945ben az SZDP újjászervezésében aktivan részt vett, mint régi SZDP-ta'g. 1946t>an átlépett a szegedi MKP szervezetébe, ettől kezdve tagja. 1950-től a vásárhelyi Meileggyár Vasöntödéjébe dolgozik. A két világháború közötti időben, s az azt követően is baloldali magatartása köztudott volt. Az SZDP-n belül is a baloldali frakciót erősítette. A felszabadulás után egészségi állapota erősen megromlott, ettől kezdve komolyabb funkciókat nem vállal, de munkahelyén továbbra is folytat pártmunkát. Kortársai példaként említették mindig. Magatartása következetes és elhivatott volt. Munkája közben is nevelte a fiatalokat, illetve munkatársait. A párt érdekeiért 1956-ban is önzetlenül harcolt, emellett 1956 októbere decembere között is folytatta öntödei munkáját. 1957-ben vonult nyugdíjba. Hosszú fáradtságos életút állt ekkor mögötte, egészségi állapota súlyosan romlott. 1967-ben munkáját elismerve és megbecsülve elnyerte a Szocialista Hazáért Érdemrendet. 1970-ben pedig a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. 1972. január 11-én hunvt el. Tóth István Báhr János születésének 90. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és • Szeged Megyei Város Tanács?, koszorúzás! ünnepséget rendez október 7-én, szerdán délután fél 3 órakor a Belvárosi temetőben levő kolumbáriumbun, MSZMP Szeged > Várusi Bizottsága lői köszönhetik, hogy jártasak lettek a közúti szabályok dzsungelében már tizenéves korukban. * A tanár úr most is csaknem száz diák fejébe töltögeti a közlekedési ismereteket a Ságvári gyakorlóban és a gimnáziumban. Valamenynyien segédmotorosok, illetve B kategóriás jogosítványtulajdonosok szeretnének lenni — s ehhez az iskola teremti meg a • feltételeket: szemléltetőeszközöket és helyiséget ad. Es szakképzett tanárt. De mi lesz, ha az „UdVardi tanár urak" nyugdíjba mennek, lesz-e aki a helyükre áll? — kérdezték a minap a városi közlekedésbiztonsági tanács elnökségi tagjai, a Juhász, Gyula Tanárképző Főiskolán jártukban. Már a kérdés felvetése is sejteti a választ... Az 1960-as évek elején az úgynevezett műszaki (később technika) szakos hallgatók tantervébe szigorlati anyagként épült be a gépjármü-szerkezettani és közlekedési ismeretek oktatása. Ahogy az évek multak, megteremtették a gyakorlati vizsga, a motorvezetésre jogosító engedély megszerzésére is a feltételeket. Aztán, amikor az MHSZ gépjárműbarát szakköröket kezdett alakítgatni, a főiskola hallgatói már a B kategóriás jogosítvány megszerzéséhez is kaphattak támogatást — feltéve, ha a diplomázás után szakkörvezetésre tettek igeretet. Egy 1972-es minisztertanácsi rendelet — hangsúlyozza : a pedagógusjelöltek közlekedési ismereteit intézményesen kell bőviteni — szakoktatói vizsga letételére is adott már lehetőséget — akkoriban évente 60 hallgatónak. Ennek előnyeit hoszsz.an sorolhatnánk, ehelyütt azonban csak annyit: minden általános iskolai pedagógus — szakjától függetlenül — kerülhet olyan helyzetbe, hogy tanítványainak — például osztályfőnökként — a biztonságos közlekedésről kell kiselőadást tartania. 30—35 gyerek hazajutását kell garantálnia Ugye, nyíl vánvaVi? * Nos, ehhez képest megle pö, hogy ma, 1087 ben a fő iskolán mindössze 10 hallgató kap intézményes kere tek közölt papirt arról, hogy szakoktató vagy szakreferens lehet leendő munkahelyén. (Már föltéve, hogy nem dugja el azt a papirt a diplomáját lapozgató munkaadója élői. Mert az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács által anyagilag is kedvezményezettek mintha mostanában elvesztek volna — a főiskola csak első munkahe lyüket tartja nyitván) Hatvan helyett tíz? — folytul hatnánk a gondolatsort — most, amikor a szülök In kább az iskolára bíznák a közlekedési nevelést, most, amikor már tizenéves gyerekek gyötrik szüleiket: hadd vezessenek már! A főiskolán évente 100120 hallgató jelentkezik vállalná a szakreferensi képzés sel járó pluszórákat, s a pluszköltséget. Am úgy tűnik, csak a pillanatnyi anyagi érdek vezérli őket, mert a végül bizottság által kiválasztott szerencsés tizböl is van, aki lemorzsolódik, vagy az előirt időre nem vizsgázik le. Sokszor arra hivatkozva: a képzést fölvállaló ATI-val nem tudott időpontot egyeztetni. Mi volna hát a megoldás? A nyíregyházi főiskolán tart most egy kísérlet: visszaépíteni a közlekedési ismeretek oktatását a hivatalos tananyagba. A szegediek szerint A neveléselmélet speciális színterei cimű tantárgyba is beilleszthetnék az elmeleti ismereteket, melyeket egyébként az 1978-as tanterv száműzött a főiskolán belüli képzésből. A veszteség ma még talán nem is merhető. Aki most általános iskolás, az ezredforduló kórnyékén lesz felnőtté. S talán csak akkor, huszon-harmincévesen jön rá: mennyivel nehezebben fog a feje valamelyik járművezetőképző padjában ülve, mint annak idején, a nyolcvanas években tizen évesen Udvardi tanar ur tanjtv.i nyai taiaJi után így er/.ik majd \ P. K.