Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

Hol ín, 1987. október 5. 5 Kutyaszorítóban, macskanézoben Sajnálom a kutyákat, mert szeretem őket. Nem ellent­mondás, mert a sajnálatom a nem természetes körülmé­nyek kőzött tartott ebekre vonatkozik. Lehet, marndian korszerűtlen vagyok, ugyan­is úgy vélem, hogy a kutya természeténél, ösztönénél fogva úgy érzi jól magát, ha házat őriz, macskákat haj­kurászhat. juhokat terelhet A panelokba szorított állato­kat ezektől a lehetőségektől megfosztották. Futnak azok naponta, de az ilyen egész­ségügyi séták zöme törvény­ellenes: nem sétálhatnak a parkokban (sajnos sétál­nak!), csak bizonyos töltés­szakaszokon, kijelölt helye­ken. Ennek ellenére a játszó­tereken végzik kisebb-na­gyobb dolgukat, fertőznek, veszélyeztelnek gyerekeket, felnőtteket. * Szombaton a MEOE helyi szervezete rendezett a Toi­buhin sugárúti kutyakikép­zőben kisállatvásárt és mun­kakutya-bemutatót. Okos. ügyes, tekintélyt parancsom német juhászok, vizslák pro­dukálták magukat. Katoná­san pattogtak a parancsok. Feküdlek, hasaltak, futottak, tolvajt fogtak — A fegyelmezés, a kordá­ba szorítás fáj a kutyának'.' — Egyáltalán nem — vá­laszollak kórusban többen is. — Mi a jó abban, hogy ku­tyát tart valaki? — Ki kedvtelésből, ki munkára tartjn — jött a tö­mör válasz. Elmondták azt is. hogy aki pórázon tartja kedvencét azért teszi, hogy ne szalad­gáljon el az állat a városban, mert sok a jármű, azoktól féltik őket. Ezek szerint a kutyát féltik, és nem az em­bert a kutyától. Nemrégen pedig súlyos gyermekbalese­tet okozott egy eb ... * Arasznyi fehér kutyus szu­szog egy hölgy kezében. — Eladó? — Persze! ötezer forint, uram. Ez palotapincsi! — Látok itt macskákat is. Lustán nyiflnak el a ketrec­ben. Ezek meg tudják fogni az egeret, másztak már fá­ra? — Természetesen, de ezek a perzsa cicák inkább dísz­nek valók. Nézze, a három­ezer forintos cicusoknak nem föltétlen egér után kell kos­latniuk. Nálunk kertes ház­ban vannak, ott azért ege­résznek, madarat fognak. Nagyon szeretik a papagáj­pecsenyét. , — Itt tőlük 3—4 centire legalább 25—30 papagáj tol­lászkodik. Miért nem bánt­ják azokat? — Mert nagyon meg van­nak ijedve. — Mégiscsak diszmacskák. Mondja, feltehetek egy pi­masz megjegyzést? A macs­ka olyan, mint sok nő. Ala­muszi, számító. — Ügy igaz. Kiharcolja magának, amit ő akar. Közbeszól a férj: — Szélsőséges, mint a nő. A macska is ravasz. Ara­nyos a macska, mint a no, csak szélsőséges ' uram, szél­sőséges. * Sok százan voltak a ku­tyakiképző iskolában. Gon­dolom, sok száz ellenséget szereztem furcsa vélemé­nyemmel. Talán többeket megbántottam, noha az álla­tok érdekében szóltam, ami­att. amit az elején már em litettem: a panelban tartolt állatok nem az ösztöneik szerint élnek. Riportalanya­im nevét abból a megfonto­lásból nem jegyeztem föl, hogy a sok őszinte vélemény miatt legalább őket ne ér­hesse szemrehányás. Akit viszont szidhatnak: Aes S. Sándor Díjak sorozatban Á fotós: termelőmester Péntek László a Szegedi Fotóklub titkára. Az utóbbi időszakban sorozatban nyer­te különböző pályázatok dí­jait. Fotóival kiérdemelte például a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezetének művészeti nívódíját, a Bá­nyászélet országos fotókiállí­tás első díját, hogy csak a két legutóbbi elismerését említsük. — Mit jelentenek önnek ezek a sikerek? — Többen elmondták már, hogy ezek a dijak nem túl­zottan mérvadóak. Ugyebár, az itt ítélkező zsűri is szub­jektív. Egy idős fotós kollé­gánk érdekes felfedezést tett nemrégiben, összeállí­totta 1945 és 1980 között a fotókiállítások, és az ezeken pályadijat nyertek listáját. Kiderült, hogy l-l név 4-5 évig tündökölt, és aztán ál­talában eltűnt. Ma az or­szágban másfél millió fény­képezőgép-tulajdonos van Aki ilyen masinát vásárol, először a gyereket kapja le a fenyőfa előtt, aztán nyá­ron, az üdülőben és télen, szánkózás közben készülnek felvételek. A fotósok töme­gének csak nagyon kis szá­zaléka vetődik el szakkörök­be, klubokba. Aki itt meg­marad, az előbb-utóbb ki­állításra is eljut. Képei falra kerülnek, később valószínű­leg dijat is nyer. Ha vala­ki elért egy szinvonalat, ak­kor új színt és új formát je­lent a fotósok között. S ami­kor már megmutatják, ak­kor dől el, hogy lesz belőle valaki, avagy visszasüllyed a tömegbe. — A saját maga által fel­állított periódusos rendszer­nek most melyik részén tart? Az ötödik év vége fe­lé. A Fotó című szaklapban 1986-ban hatszor szerepel­tem. Az idén még egyszer sem. Ügy tűnik, nálam a ta­valyi év volt a csúcs. — A dijak ennek ellent­mondanak, mert ma is soro­zatban, szinte menetrend­szerűen vándorolnak ön­höz. — Aki valamire vitte a fotózásban, az általában nél­külözéseken keresztül lett amatőrből profivá. Nekem három gyermekemet kell el­tartanom. A pályázatok di­jait nem veszik figyelembe a pénzes melók elosztásánál. Én az életformaváltást a je­lenlegi helyzetemben nem vállalhatom. — Péntek László „civil­ben" az NKFV szegedi üze­mének a termelömestere. Hat-e képeire a munkahelyi környezete? — Igen. Itt, a 4-es tankál­lomás környékén is sokszor fényképezek. A természet egy-egy szeletét, esetleg egy sajátos technikával. De sze­repelnek a tankállomás be­rendezései is a témáim kö­zött, persze úgy, ahogy én látom őket. Más olajos­témák is érdekelnek. Egy­szer például sokáig gondol­kodtam azon, hogy hogyan lehetne ábrázolni azt a ha­talmas mennyiségű csövet, ami a föld alatt van egy fúrótoronynál. Aztán egyszer csak eszembe jutott a meg­oldás. — A termclömesteri mun­ka közben jut idö arra, hogy a majdan elkészülő képein gondolkodjon? — Nem. Ezen a munka­helyen még gondolatban sem lehet elkalandozni, állandó­an figyelni kell. Délután li­kőr megyek haza. Aztán kö­vetkezik félóra alvás. Ez­után már kimosott aggyal elfelejtem, hogv mit csinál­tam délelőtt. Ezután jöhet a fényképezőgép vagy a sötét­kamra. — Van-e kedves témája? — Van kedves és van, amit ki lehet állítani. Az a szerencsés eset, ha egy­szer-egyszer ez a kettő egy­beesik. Sok mindennel aka­rok foglalkozni. Embereket, portrékat nem fényképezek, de nagyon érdekel az ember természetes és mesterséges környezete. A fotóklubon be­lül a Kontakt alkotócsoport­hoz tartozom. Ez a tény már eleve fegyelemre kötelez. — Milyen a Szegedi Fotó­klub helyzete most? — Országos jelenség ma, hogy visszaesik a mozga­lom. A munka, a pénz haj­szolása elvonja innen is az embereket. Mi is egyre ke­vesebben vagyunk. Bőié István Péntek László felvétele Ennyi cső van egy fúrótorony alatt a mélyben Angelika, lestyán, édes kömény:.. Hol vannak manapság akasztófa tövén nőtt fü­vek és virágok? Hol a nad­ragulya, kutyabengekéreg, án-tán-titiom, vérező lili­om, mit szőke boszorkány gyűjt harmatos mezőben, holdas éjszakákon? Megmondom: sehol. Ma­napság korrekt és megbíz­ható gyógynövények van­nak, melyeket a Herbária forgalmaz, előzőleg azon­ban a gyógynövényátvevö üzletben adják le a ter­mesztök. — Bizony, a gyógynövé­nyek jó részét manapság már termeszteni kell — mondja Apáti Sándor, a Szent István téri átvevő ­hely üzletvezetője. — Van­nak gyógynövények, me­lyeknek természetes élő­helyeit fölszágnolták, meg­szüntették. lepermetezték a területet — így hát ter­meszteni kell. — Lepermetezték? ... Kik. hol, mikor? Es egy­általán ... — Ez ügy megy, hogy például a kamilla csak a mi számunkra hasznos nö­vény ... A téeszek épp­olyan gyomnak tekintik, mint mondjuk a mezei aszatot. s hiba nélkül ki is irtják. No nem rosszin­dulatból; kell a termöhely nekik is, a gazt pedig ki kell irtani. — Tehát megfogyatkoz­tak a gyűjthető gyógynö­vények ... — Ezért kell termeszte­ni. A Herbária kutatóegy­ségei végeredményben bármely gyógynövény ve­tőmagját elő tudják állí­tani. méghozzá elég nagy tömegben. — Az alapanyag, a vető­mag tehát megvan. Hol vetik el a magot, kertek­ben? — Dehogy ... Minden növénynek megvan a ma­ga kedvelt helye, ahol jók számára a talajviszonyok. Tehut ott vetik el u magot, ahol eredetileg is éltek ezek a növények. Persze, a talajt éppoly gondosan elő kell készíteni számuk­ra. majd pedig művelni, mint bármely más haszon­növény esetében. — Szó esett a termőhe­lyekről ... Milyen gyógy­növény hol terem? — Környékünkön elég sok a szikes talaj. Ezt pél­dául a már említett kamil­la és a szarkaláb kedveli. A ligetszépe is elterjedt, s kezdenek meghonosodni a különféle gyökerek: az an­gelika, a lestyán (ennek levele is fölhasználható), a nagyüzemi termelésben pedig az édes kömény és a koriander ... A szabolcsi homokvidékek kedvelt nö­vénye pedig a macskagyö­kér. — De azért nemcsak ter­mesztik: gyűjtik is a gyógynövényt, vagy nem? — Dehogynem. Algyö vi­dékén például egész ka­millamezök vannak. Spe­ciális szerszám, egy kicsit talán a gereblyére hasonlí­tó „fésű" segitségével sze­dik össze a kamillavirágot. — Ktk foglalkoznak gyógynövénygyűjtéssel? Vannak esetleg, akiknek ez a fö megélhetési forrásuk? — Vannak . . Két-há­rom hét alatt 20—25 ezert kereshetnek meg, illetve jóval többet is ... De ér­teni kell nagyon a gyógy­növényekhez: tudni keil, mi hol, mikor terem, ér­demes-e vele foglalkozn.. mennyi a fölvásárlási ár ... Általában azonban időtöltésként, szórakozás­képpen szokás gyűjteni gyógynövényt Kimegy például a tanárember a családdal bodzavirágot gyűjteni. Ami maguknak kell teának, szörpnek, azt fölhasználják, a többit meg behozzák nekünk ­— Tehát úgy megy ez, hogyha én például behozok ide egu zsák akármit, azt lemérik, s már kapum is a pénzt? — Nagyjából így van A minőségre persze vigyázni kell; minőség alatt értem azt, hogyha kamillát hoz, akkor az tényleg knmlll.t legyen, ne pedig széna szalma. — Nyersen veszik rft n gyógynövényt, azon ntele gében? Vagy előbb meg szokás szárítani? — Nyersen, azaz frissen vesszük át, mert az embe­reknek által.-.ban nemigen van száritóhe.yiségük. öt­kilónyi nyers kamilla szá­radás után egy kilót nyom. Minden gyógynövényre al­kalmazható egy mutató­szám. ami jelzi a súlykü­lónbséget a szárítás előtt és után. S persze a száraz­anyagért fizetünk. — Mennyire jó üzlet a gyógynövény? — Sok hasznunk nincs belőle, az bizonyos. Évente 3—4 százalékos nyereség­gel zárunk. De ezen beiül a gyógynövények részará­nya egyre csökken . . Kenytelenek vagyunk a babtól a zöldségfélén át a csigakereskedelem ig min­dennel foglalkozni, ha tel­jesíteni akarjuk a haszon­tervünket. Manapság már nincs olyan, hogy szerződői becsület... Leszerződik egy ember például ennyi meg ennyi kamillara. vagy mákgubóra, vagy vadgesz­tenyére. de csak azért, hogy kezében legyen a pa • pír. Aztán meg máshova adja el a termest. — Apropó, csigázás ... Hogyan is van ez? — A csigaszedésből van a legtöbb hasznunk Ara folyvást emelkedik: a gö­döllői áfész veszi át tő­lünk, s maris viszi a ka­mion Görögországba Csiga azonban csak tavasszal van, s nem is a fő profi­lunk . . De azért megva gyünk, élünk, a tervünket teljesítjük Farkas Csaba Tápai búcsú 198/. október 4. Schmidt Andrea képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom