Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

23 * Szombat, 1987. október 3. magazin] [DM • üinitl! agymama lapu * / ; * V* 'iif ' * ''„ Ifi \ ',v : Ippsii-w® Sste? „ Sí ~ MlWiHn'Wfilllllift* f ftTipfflf , ' i' " Kipattan a szó nem tudom aki hallgat az bölcs-e számból ha ütnek kipattan a szó mint ha faragják fából a görcse GYÖRKÉ ZOLTÁN: Múltbéli bankvilágunk A vásárhelyi találkozó ERDÉLYI MAGYAROK TANÁCSKOZÁSA ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT Ötven esztendeje rendezték meg Marosvásárhelyen az erdélyi magyar fiatal értelmiség találkozóját, amely a mindinkább kibontakozó antifasiszta népfront szellemében kívánt választ adni a kisebbségi sorban élő tömegek nagy kérdéseire. Szervezői és résztvevői a harmincas évek elején fellépő fiatal írók, tudósok és publiciszták voltak. E „második" erdélyi nemzedék számára már adott életközeget jelentett a kisebbségi lét. A fiatalok helyzete a nemzetiségi társadalom szociális átrétegeződését mutatta: soraikban a kispolgári és paraszti származásnak, illetve kulturális háttérnek volt meghatározó szerepe. Jól ismerték a román nép helyzetét, a román nyelvet és kultúrát is, és ennek nyomán úgy gondolták, hogy az elnyomott nemzetiségi tömegeknek a román progresszióval, a román munkásmozgalommal kell összefogniok, s közösen kell harcolniok a demokratikus átalakulásért, és ennek következtében a nemzetiségi autonómiáért. A népfrontos találkozó tervét a baloldali fiatalokat tömörítő Ady Társaság nevében Balogh Edgár vette fel, s a terv megvalósítását szorgalmazta Tamási Áron is, midőn megírta Cselekvő erdélyi ifjúság cimű nagyhatású cikksorozatát. 1937 augusztusában jelent meg a Vásárhelyi Találkozó előkészítő bizottságának felhívása, amely a többi között a következőket tartalmazta: „Szükségesnek látjuk társadalmunk átformálását abból a célból, hogy az erdélyi magyarság egyetemes érdekének a síkján az osztályok közötti választófal eltűnjék. A falusi kisbirtokos rétegnek és a munkásságnak kell alkotnia azt az erős nemzetiségi testet, melyet a nevelő értelmiséggé alakult középosztálynak kell szolgálnia." Ilyen előzmények után ült össze október 2-től 4-ig a, találkozó, amely azután Tamási Áron elnökletével tartotta meg tanácskozásait. Tamási elnöki megnyitója közös munkára és felelősségvállalásra szólította fel a megjelenteket. „Mindenki felelős a munkában — szögezte le —: mutassatok hát emelkedett lélekkel utat! És ahogy férfiakhoz illik, adjátok vissza a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét. Gondoljatok arra, hogy vizsgán álltok népetek előtt, s hogy az erdélyi magyarság történelme rajtatok keresztül azt a generációt fogja megmérni, amely ma a legnagyobb felelősséggel tartozik népének." Az elnöki megnyitót előadások és beszámolók követték. Ezek sorában Albrecht Dezső az erdélyi magyarság „társadalmi alkatáról" és ennek átalakulásáról, dr. Asztalos Sándor az erdélyi magyarság közjogi és nemzetközi jogi helyzetéről, Kacsó Sándor az erdélyi magyar és román nép „építő együttélésének feltételeiről és útjáról", Pálffy Antal az iskolai oktatás helyzetéről, illetve az iskolán kívüli népművelésről, Szemlér Ferenc az erdélyi magyar tudományos, irodalmi és művészeti életről, Gagyi László a kisebbségi sajtóról. Nagy István a munkástömegek helyzetéről, Vita Sándor az erdélyi magyar közgazdasági politikáról, gróf Teleki Ádám pedig az erdélyi magyar mezőgazdaságról beszélt. Az eloadásokat mindig vita követte, s e viták figyelembevételével adták közre a Hitvallás című záróhatározatot. „A Vásárhelyi Találkozón megjelent fiatal romániai magyar értelmiség — hangzott e határozat — a legteljesebb nemzeti, szociális és politikai egység vágyától áthatva kimondja, hogy az. erdélyi magyarság minden egyes tagjára a sorskérdéseink és küzdelmeink iránti érdeklődés, tevőleges szolgálat és munka hárul. A magyarság minden egyes tagjának teljesítenie kell mind anyagi, mind szellemi tehetségéhez mérten kötelességét magára hagyott nemzetünk iránt." Ugyanez a határozat a következő szavakkal fordult a többségi nemzet képviselőihez: „A Marosvásárhelyen összegyűlt fiatalság egy szabadságot szerető nép nyíltságával fordult a nemzeti álmaiban beteljesült és Gyulafehérvár magas szelleméhez felemelkedni tudott román néphez és irányitóihoz, hogy az élet- és az emberi jogaiban veszélyeztetett magyarság számára találja meg azt a módot, amely a lelki kibéküléshez, egymás becsületes megértéséhez vezet, és a történelmi egymásrautaltságban élő két nép számára a szabad testvéri együttélés lehetőségeit megteremti." A legszélesebb összefogás keretében rendezett „ifjúsági parlament" a népfrontgondolat jegyében végezte munkáját, midőn a munkásság, a parasztság és a progresszív értelmiség szövetségét szorgalmazta, s a romániai magyarság szociális és nemzetiségi kérdéseinek megoldására tett gyakorlati javaslatokat. Az európai népfrontmozgalmakhoz és különösen a magyarországi Márciusi Fronthoz hasonlóan jelölte meg a követendő utat. S ha a további közös cselekvést a Közép-Európát hamarosan elborító fasizmusnak sikerült is megakadályoznia, a Vásárhelyi Találkozó szelleme és politikai öröksége továbbra is megmaradt. Ezt az örökséget méltán vállalhatják a mi korunk nemzedékei is. POMOGÁTS BÉLA A működő tőke hatékonyságára, a közerő szolgálatára nemrégiben fejeződött be a bankosztódás, új pénzintézetek jöttek létre. De hogyan alakult Szeged múltbéli bank- és pénzvilága, mikor alakultak pénzintézetei? Szeged ipara és kereskedelme különösen a kiegyezést követően, majd a rekonstrukció után mindinkább követelte a tőkebefektetést. A jelentkező gazdasági fellendülés serkentőleg hatott mind az iparra, mind a kereskedelemre, és a fejlődő ipar fokozatosan megváltoztatta a kereskedelem szerkezetét. A gyárak és áz üzemek nyersanyagot, a szaporodó munkástömegek és a kispolgári rétegek élelmiszert s egyéb közszükségleti cikkeket, a koncentrálódó tehetősebb polgárok pedig luxusárukat igényeltek a kereskedelemtől. Mindez a nagy- és kiskereskedelem jelentős fejlődését eredményezte, amihez viszont pénz kellett. Ugyanakkor természetesen korlátozó tényezők is hatottak. Klauzál Gábor haladó szellemű politikus, Csongrád vármegye (később Szeged) képviselője biztatására alakult meg .a város első pénzintézete, a szeged-csongrádi takarékpénztár, 1845-ben. Előbb a Margitay Gábor tervezte Széchenyi téri épületben székelt, majd 1904-től a jelenleg is álló, Baumhorn Lipót tervei alapján emelt palotában működött. (Az OTP megyei igazgatóságának épüle-' te). Betétjei kezdetben lassabban, majd később jelentősebben emelkedtek, 1878-ra már 2 millió 177 ezer forint betétje volt, és a város hitelügyeinek sokáig jelentős bázisa. Elnöki székében hosszú ideig Zsótér Andor ült. Tehetséges vezérigazgatója volt Vass Károly, és helyettese Gál Ferenc. A város második pénzintézete a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank, amelyet 1867-ben alapítottak részvényekre. Gazdasági stabilitását 1887ben az egyik szegedi cég bukása erősen megnyirbálta, vezető testületei azonban gyorsan gondoskodtak az alapos pénzügyi rekonstrukcióról, és üzletvitelében élénk forgalmat bonyolított le. Neves elnökei: Gál Ferenc, Vajda Jakab Fülöp, vezérigazgatói: May R. Miksa (1887-ben megbukott), majd Csányi János. Egykori helyiségeiben ma az IBUSZ-iroda működik. A Szegedi Kézművesbankot 1872ben alapították 100 ezer forint tőkével. Vezetői az intézetnek: Pálfy Sándor és Horváth Lajos. Egykori helyiségeiben ma a TIT székel, és a földszinten vendéglátóipari egység működik. Az 1874-ben létrehívott Általános Takarékpénztár visszaélések miatt, 1888-ban fizetésképtelenné vált, csődbe jutott, és megszüntették. A visszaéléseket maga a vezérigazgató követte el. Éveken keresztül már deficitben szenvedett, de a hamisított könyvvitel mégis nyereségeket mutatott ki, és ezen az alapon a részvényeseknek osztalékot fizettek. így nemcsak a részvénytőkét, hanem a betéteket is felemésztették. A mai Magyar Nemzeti Bank első jogelődjének az 1878. évi XXV. törvénnyel szentesített Osztrák—Magyar Bankot tartjuk, és ennek szegedi fiókja 1879 novemberében kezdte meg működését a városi bérházban Kőszeghváry Lajos vezetése alatt. A kezdőévekben Szeged, Csongrád és Bács-Bodrog vármegyékre kiterjedően a következő ügyletekkel foglalkozott: váltóleszámítolás, értékpapírleszámítolás, utalványügylet, bizományos behajtási ügylet, kölcsönügylet, letéti ügylet és záloghitelügylet. A későbbiekben foglalkoztak forgatmányi (giro) ügyletekkel, jelzáloghitellel és több más banki művelettel. A szabadkai igazgatóságot 1891-ben hívták létre, és ettől kezdve a szegcdiek vonzásköre a megyére terjedt. Ekkor jött létre a hódmezővásárhelyi, a makói és a szentesi fiók. A szegedi igazgatóság élére 1910ben Prokisch Ferenc, a következőkben Böhm Ferenc került. A pénzintézet bírálótanácsát a város magas rangú gazdasági vezetői adták: Back Bernát, Bokor Pál, Gál János, Kass János, Kiss Károly, Kun Bertalan, Ormodi Béla, Popper Lipót Mór, Rainer Károly, Szarvady Lajos, Széesi Ede, Tóth Ferenc, Tóth Péter, Weiner Miksa és Winkier Mór. A monarchia széthullásával ez az intézmény is megszűnt, majd 1920ban megalakult a Magyar Királyi Állami Jegyintézet. A szegedi fiók vezetőjévé Unterreiner Józsefet nevezték ki. A Magyar Nemzeti Bankot az előbbiek jogutódjaként 1924-ben hozták létre. A szegedi fiók élére ezt követően Pavlovits István került. Későbbi vezetői: Takács Antal, Schlamadinger József, Sárdi Lajos és Zotter János. Az egész ország, de a bank életében is jelentős dátum 1946. aug. /., az új pénz, a forint megszületése. Ekkor I kg színarany egyenlő 13 176,97forinttal. A szegedi fiók legnagyobb összegű bankjegymennyisége 47 quadrillio pengő, egy nappal a forint születése előtt. Az államosításra 1947-ben — éppen 40 esztendeje — került sor, és ezzel Szegeden is megszűnt minden más pénzintézet, ill. maradt a Szegedcsongrádi Takarékpénztár és Iparbank (az OTP jogelődje). Rövid ideig működött Szegeden a Postatakarékpénztár. Az új felállásban előbb Lénárth Pál vezette a bankfiókot, akit Barna Jánosné, majd Balázs Teréz követett. Helyettese két megye öszszevonásával Baráti Tibor lett. Ebben az időben (szakosítva) járási és városi fiók működött. A megyei igazgatóság — 4 fiókintézettel — 1960-ban alakult, és 1963-ban megszűnt a járási fiók. Itt említjük meg, hogy a Magvar Beruházási Bank alapítási éve: 1951, egyben a szegedi fióké is. Később Állami Fejlesztési Bank a neve, és az egykori EMKE kávéházban székelt, ahol ma a Budapest Bank. A Szegedi Hitelbankot 1883-ban alapították szövetkezeli alapon, önsegélyező egyesületként. Vezetői között Várnay Lipótot és Rosenberg Jánost emiitjük meg. A Magyar Általános Takarékpénztár 1922-ben olvasztotta magába, s ettől kezdve szegedi fiókként a Kígyó u. 1. szám (Kelety-palota) alatt működött. A következő szövetkezeti alapú pénzintézet a Szegedi Takarék- és Hitelszövetkezet Rt., amelyet 1885ben hivtak létre. Vezetői sorából Lábdy Antalt és Deési Bélát emiitjük meg. A volt Déry-palotában (Vár u. 7.) működött. A Szegedi Bankegyesület 1906ban alakult, s ez az intézmény húsz évi önálló élet után épült be az Angol—Magyar Bankba, és szegedi fiókként működött. A Szeged-alföldi Takarékpénztár megalapításától (1910) kezdve, 1926ig működött önállóan, akkor a budapesti Merkúr Bankba olvadt. A Szegedi Népbankot 1924-ben alapították. A húszas években létesített fiókot a városban a Magyar—Olasz Bank és a Nemzeti Hitelintézet. Ekkortájt alakult az ún. Tisza Bank. Szeged múltbéli bankvilágában jószerivel ez a 14 jelentősebb pénzintézet voli a döntő tőkeerő, de ezeken túl magánbankok is működtek önállóan, vagy valamely pénzintézet részlegeként. Ezek sorából kiemeljük May R. Miksa bankr és váltóüzletét, a Kelen Hugó-féle bankházat, valamint a Neu Ernő bankcéget. Ezek mellett működött számos biztosító, sorsjegyiroda és egy-egy magánbanknak bizonyos tartalmú vállalkozása. A fentiekben vázolt érintőleges pénzügyi történet is magán hordta a történelem visszfényét. Voltak emberek, intézmények, amelyeket izzó fénnyel világítottak be a korábbi századok eredményei. Másokon alig észrevehetően pislákolt a múlt, de mindenkit érintett, mindenkire rávetült, és napjainkban, ha sok áttétellel is, de hat a jelenre. A régi pénzügyi fogalmakat, ügyleteket újra tanuljuk, s reméljük, legalább olyan sikeresen alkalmazzuk majd, mint azt apáink és nagyapáink tették. Most ez is kötelességünk, a jövő nemzedék érdekében is. Mondhatjuk, így vezet el a múlt a jelen bank- és pénzvilágába, abba a korba, amelynek nemcsak haszonélvezői, hanem részesei, alkotó-cselek vő tagjai vagyunk. BÁTYAI IENŐ SCHMIDT ANDREA TANYAI ISKOLA