Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

Szerda, 11)87. október 21. 5 Bódi Gábor Filmklub A szegedi Szabadság moziban működő Filmtéka új kezdeményezése: filmklubot szerveznek, amely Bódy Gábor, a tragikusan fiatalon elhunyt rendező nevét veszi fel. A filmművészet és -történet iránt érdeklődőknek szeretnének alkalmakat teremteni arra, hogy a lehetőségek szerint teljes áttekintéseket kaphassanak egy-egy filmtörténeti korszakról, a legjelentősebb alkotásokról, alkotói csoportosulásokról. Nem egyszerűen vetítéssorozatokkal; a filmvetítések után módot adnának a látottak közös feldolgozására, beszélgetésekre. A Filmtéka erre alkalmas helyiséggel rendelkezik. A klub indulásaként, az őszi 'szezonban két tematikus sorozatot terveznek. Az elsőnek Tóth János-idézetet választottak összefoglaló címül: „Egyszer minden mozi véget ér". Négy filmet vetítenek ebben a sorozatban, az elsőt ma. szerdán este fél 8-kor (Wenders: A dolgok állása). René Clair 1947ben forgatott, Hallgatni arany című műve következik 28-án, Fellini Nyolc és félje október 4-én; október 11-én vetítik Bódy Gábor Kutya éji dala című művét. A tervezett második sorozatban „Régi idők mozija" cím alatt vetítik David Wark Griffith filmtörténeti jelentőségű Intolerance (Türelmetlenség) című alkotását. Buster Keaton, a burleszk klasszikusa következik: a némafilm korszakának Chaplin mellett .a legnagyobb nevettetője az Isten hozta! és a Navigátor című, normál hosszúságú filmekben lesz látható. Erich von Stroheim osztrák származású rendezőt Griffith emelte ki a hollywoodi névtelen tömegből, az Intolerance forgatásakor asszisztense volt; később nemcsak rendezőként, film- és színpadi színészként is nagy sikereket ért el, filmjeinek maga írta a forgatókönyveit, sőt a díszleteket és jelmezeket is maga tervezte. A Szeszélyes asszonyok című filmjét láthatjuk, amely 1921-ben készült, valamint a Gyilkos arany (1923) cimű eredetileg négy és fél órás produkciót, amely a „brüsszeli tizenkettő" között (az Intolerancie-al együtt) a világ maradandó filmtörténeti értéke (1958ban, a Brüsszeli Világkiállítás alkalmával állították össze a kritikusok a 12 műből álló sorozatot, az 1895. és 1955 között készült filmek közül a legjelentősebbeket). A filmklubba a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságán, vagy a vetítések helyszínén, a Szabadság moziban lehet jelentkezni. Testre szabott információk Mit keresnek a könyvtárosok a közgazdasági napok programkínálói kö/.ott? Böngésszük az október 19re, 20-ra tervezett ajánlatot: A közgazdász könyvtaros szerepe az információközvetítésben, mit tartalmaz az Országos Találmányi Hivatal Iparjogvédelmi Szakkönyvtárának gyűjteménye, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának szolgáltatásairól, információszerzés közgazdász szemmel... A szervezők, az szmt-könyvi ár munkatársai, azok a szakemberek, ak,ik évtizedeken át alig foglalkoztak felső szinten is használható szakirodalom gyűjtésével, feldolgozásával, kölcsönzésével. A könyvtár igazgatójától. Nóvák Ákostól a profilváltásról érdeklődtünk. — Évekkel ezelőtt jött az ötlet, hogy közelebb kellene kerülnünk a megye közgazdászaihoz, mérnökeihez, technikusaihoz. Ügy gondoltuk, ők a szakirodalommal ellátatlan rétegek közé tartoznak. Ekkor kezdtük a szakkönyvtári állományunkat megalapozni. Majd felvettük a kapcsolatot az Országos Műszaki és Információs Központtal és Könyvtárral. Ajánlottuk, létesítsünk Szegeden közösen fordítóirodát. Ehhez sajnos nálunk egyelőre nincsenek meg a feltételek. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán viszont már folyik ilyen irányú munka. — Mielőtt elkezdődheteit volna, abba is marad a kapcsolat? — Nem adtuk fel ilyen könnyen. Szerződést kötöttünk, melynek értelmében ők vállalják felénk az információközvetítést. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy már megvettünk egy mikrofilm-katalógust, mely 380 ezer műszaki szakkönyvet ajánl. Hamarosan teljes lesz a folyóirat-nyilvántartásunk is. így a műszaki szakemberek időt spórolhatnak meg, ha félkeresnek bennünket. A kért irodalmat pedig mi rövid idő alatt a rendelkezésükre bocsátjuk. Az sem titkolt szándékunk, hogy létrehozzunk egy klubot, ahol a nyelvtanuláshoz is szeretnénk segítséget nyújtani. — Hasonló szolgáltatásokat a közgazdászok is élvezhetnek? — A Marx Károly KÖz' gazdaságtudományi Egyetemmel még csak néhány hónapja állunk kapcsolatban. Annyit azonban már ez idáig is elértünk, hogy a gyűjtőkörükbe tartozó összes magyar kiadású könyvről megkapjuk a katalóguscédulákat. Ennek alapján a havi szakszervezeti információs jelentések mellé csatolunk egy könyvajánlást. A közgazdász társaság helyi csoportját is felkerestük. A megállapodásunk szerint átadják nekünk kezelésre, gondozásra a könyvtárukat. Itt helyet kapnának majd a disszertációk éppúgy, mint a szaklapok. Soron kívüliséget próbálunk kiharcolni a közgazdaságtudományi egyetem könyvtárától, melynek értelmében gyorspostaszolgálat útján küldik le hozzánk a kért irodalmat. Egyelőre a magyar nyelvű irodalomról szóló információkat gyűjtjük, de felkészülünk a külföldi periodikák, referátumok beszerzésére is. Továbbá feladatunknak érezzük az Országos Találmányi Hivatal Szabadalmi Tármutatójának gyűjtését is. Ennek már valamennyi kötetét megvásároltuk. — Az információs adatbankukkal, hogy próbálnak sáfárkodni? — Először is, ahol tudjuk, reklámozzuk magunkat. Nagyon fontos, hogy ismerjenek bennünket erről az oldalunkról is. A különböző társaságokra éppúgy számítunk, mint a vállalatok érdeklődésére. Régi panaszt próbálunk megszüntetni, ugyanis a fiatal szakemberek okkal, joggal mondták, hogy az egyetem elvégzése után kikerülnek az információs áramlásból. — Ügy tűnik, pénzigényes területre léptek. — Valóban, mecénások nélkül moccanni se tudnánk. Anyagi eszközökkel is segíti a munkánkat a megyei tanács, a közgazdasági társaság, a Medicor és a pincegazdaság. Mindennapjaink nem elszigeteltségben telnek, várjuk a szakemberek igényeit, tanácsait. A szellemi tőke ugyanis bennük van. B. E. Kiállítás Kisteleken A kisteleki ifjúsági klubban (Kossuth u. 16.) kiállí'tást rendeznek két témakörben. Az egyik a magyarországi vert érmék a XX. század végén, a másik Kistelek története a levéltári források alapján. A kiállítás október 24-ig tekinthető meg délután 13 órától 17-ig. A vert érmék gyűjteményét Bóna Endre neves érmeszakértő kollekciójából állították össze. 0 „csinált" hagyomány és a jelen Ezekről a kérdésekről beszélt Lengyel András irodalomtörténész az elmúlt héten a megyei tanács mellett működő művészeti tanácsadó testület ülésén. Arról szólt, hogy több jelentós alkotónk esetében bekövetkezett az utókor részéről a kisajátítás, az igényes átértelmezés és az aránytévesztés. József Attilát például erőnek erejével Szegedhez láncolnánk, holott a költő első két kötetét valójában megtagadta élete későbbi szakaszán. Ugyanakkor arcpirító módon feledkezünk meg olyan mester:('il, mint Sik Sándor, aki tizenkét évig alkotott, oktatott itt európai szinten, aki ebben a várósban irta meg híressé lett, de korán elfeledett esztétikáját. Csinált ez a hagyomány — összegzett Lengyel András. A nagy nevek birtoklói még akkor is e csinált mennybe vonulnak, ha csak átutaztak Szegeden, ugyanakkor olvan kitűnő író, mint Tömörkény, olykor a provinciális tollforgató billogát kapja. Mindezt továbbgondolva — és logikai módszerrel következtetve e premisszákból — odáig juthatunk el, hogy a csinált hagyomány aránytévesztéseire, szembetűnően labilis alapjaira csakis olyan jelen rakódhat, mint amilyen az éppen adott. Kinekkinek izgalmasabb lehet arról szólni, hogy Juhász Gyula költői életmüve, tehát tisztán a költészete miért kevésbé ismert, mint életrajza, vagy egy-két sokai szavalt versének keletkezéstörténete, én itt mégis arról szólok, milyen ez az irodalmi jelen. Az előbbi ténnyel ugyanis elsődlegesen a filológusoknak, míg az utóbbi körülménnyel leginkább nekünk kell együtt élnünk. Jelenünk egyik szomorú ténye, hogy a vidéknek nincs könyvkiadási joga. Készülődik ugyan valami az elnyomott provinciákon, de a magasságos felsőbb körökben még mindig nem tartják tűrhetetlennek a helyzetet. Azt, hogy hat-nyolc évet várnak a könyvek a kiadók poros polcain, hog? a sikerkönyv terjesztője példányonként hatszor több pénzt kap, mint a mű szerzője, hogy sokszor a gyors utánnyomás lehetősége sincs meg — adminisztrációs vagy nyomdai gondok miatt. Ezek a felháborító, dühöt csiholó tények elsősorban a névtelen, avagy viszonylag ismeretlen vidéki szerzőket sújtják. Egyetemieket, akik hasonló elmével rendelkeznek, mint fővárosi kollégáik, „származási hátrányukkal" kénytelen-kelletlen együttélő írástudókat, kik köszönetet Bármerre nézünk, nílndeuilt eléRcdei'cn emberek. Korszerű gondok szorongatják a mai halandókat, s ha csak oly kicsiny szcI'.Uét nézzük meg c világnak, mint egy közép-európai, önmagát nagyvárosnak gondoló kisváros irodalmi élete, hagyománya, akkor is kiderül: nagyon sok a tennivaló. Szegeden például végképp nem tisztázott az itt élt alkotók értékrend )e, nem letisztult, hogy ki számit szegedinek, s ki számára szolgált csupán tranzitállomásként e város. Nem világos, kinek életműve őrzi c hely levegőjét, szellemiségét, s kinek volt puszta díszlet a jól ismert kulturált házsorok együttese. Ha valaki, egy szintézisre törekvő elme ma megkisere'.nc választ adni e kérdésekre, minden bizonynyal megrokkanna az időközben össze'.oluló tisztázatlan körülmények roppant szellemi súlya alatt. rebegnek, ha elfogadott kéziratukat egy esztendőn belül Jehozza egy félholt klasszikusokkal kitömött folyóirat. Nagyvonalúan szólva Magyarország arról szól, hogy ha valaki vállalja a vidéket, az magára veszi a provincializmus trágyaszagú keresztjét is. Hazudnánk, ha ezt tartanánk csupán Szeged irodalmi jelenének és gondjának. Mert ahhoz szorosan hozzátartozik, hogy Mocsár Gábor szinte a kertek alatt költözött el Szegedről, hogy Baka Istvánnak évek óta nem volt önálló estje ebben a városban, hogy irodalmon kívüli szempontok alapján ítéltek cs ítélhettek a Tiszaláj szerkesztői fölött, hogy ma már jeleket sem hagyva röpülnek tova a „fölnövelő fészekből" azok a tehetségek, akik egyesegyedül felsőoktatási kiadványokban jutnak lélegzethez és szóhoz. Ehhez az irodalmi jelenhez tartozik, hogy a szegedi írástudók még egyetlen egyszer sem ültek le egy közös asztalhoz, hogy az irodalmi kávéházban a diaporámától a köcsögvásárig ma már minden .művészeti és előadói mutatvány otthonra lelt, csak éppen a tiszta literatura nem. Hasonló aránytalanságok ezek, mint aminőket a hagyományokkal kapcsolatban láthattunk. De itt nem megnyugtató az egyneműség és a folytonosság. Az irodalom olyan dolog, hogy csak a leirt és megjelent művek tartoznak körébe. Mégha mélyen igaza is van Hamvas Bélának — abban, hogy a halhatatlan művek ráérnek —, az irodalom mindig is siettette a jfiegjelenést, hiszen a leírásra szánt szónak az elementáris közlésvágy a fölnevelője. Szeged tehát akkor léphetne előrébb, ha könyvkiadáshoz jutna. A közszereplés ugyanis inspiráló erő azon túlzott hiúságban szenvedő lelkibetegeknek, akiket arról lehet fölismerni, hogy csak írnak, írnak és írnak. Megérkeznénk Európába, ha Szeged adná ki a Juhász Gyula-monográfiát, ha itt jelenne meg egy szép Bakaválogatott, ha Temes i következő prózája a szülővárosban születne könyvvé, ha egy szegedi antológiában egymás mellett szerepelhetne Papp Lajos, Polner, Szepesi, Veress, Petri-Csathó, Géczi, Zalán, Téglásy, Csokonai, Zelei, Belányi, Hévízi, Szíjj és Darvasi. Megérkeznénk, de egyelőre csak úton vagyunk. És nehéz kövekkel rakott inkább, mintsem jóreménnyel a menetfölszerelés. Dluszlus Imre Búcsú G. Szabó Lászlótól A Magyar irodalmi lexikon első kötetében Gararnkövesdi Szabó László néven találja, aki keresi. A Tiszatáj repertóriumában Kövesdi László a neve, bár szerepel a legutolsó névváltozata is, a G. Szabó László, anélkül, hogy a kettő azonosságára fény derülne. Valójában Szabó Lászlónak hívták, és Pozsonyban született 1925. szeptember 8-án. E néven jelnt meg első verse is, ötödik gimnazista korában, 1941 őszén a pozsonyi Magyar Hírlapban. Politikai okokból választotta írói névül a Kövesdit. így került Szegedre. 1945 márciusában érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. ősszel beiratkozott a szegedi egyetem bölcsészkarára, és ezzel párhuzamosan december elsejetöl a Szegedi Népszava gyakornoka, majd munkatársa, 1948 áprilisától 1949. február végéig a Délmagyarország munkatársa. Egyetemi tanulmányait ekkor félbehagyta, csak jóval később, 1964-ben szerzett, már a pesti egyetemen, magyartanári oklevelet. Még Pozsonyban, 1944-ben jelent meg első verseskötete Fény nélkül címmel, sőt a Ketten az Istennel című második is 1945-ben. A harmadik, 1947-ben, Jégkorszak éimmel a Tiszatáj kiadásában Szegeden. A Tiszaláj második számában, 1947 áprilisában én adtam nyomdába Szegedi panoptikum cimű költeményét. Kedves versem ez: megörökíti a múzeumban akkor még álló — Tömörkényék, Móráek készítette — néprajzi kiállítást, a parasztszobát meg a talicskáját toló kubikost, amelyet a népek , annyira szerettek, s amelyet az ötvenes évek elején" a modern muzeológia nevében bontottak le. Innen Pestre ment, ő is megjárta a száz tű hosszát; volt esztergályos a MAVAGban, műszaki tisztviselő, a Kalapács című üzemi lap munkatársa, majd 1957-től a Népszava, 1968-tól, indulásától, a Magyar Hírlap munkatársa. 1973-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Tavaly augusztusban vonult nyugdíjba. A költészettel sem hagyott föl. 1967-ben Perben az örömért címmel jelent meg utolsó verseskötete. Győri György társaságában megírta a MAVAG történetét is. Hétfőn hunyt el. Szívesen emlékezem mindig rá, mert szerény, tehetséges tollforgató volt. Ne feledje el nevét a Délmagyarország sem. amelynek szorgos munkatársa volt, és Szeged sem. amelynek sajtó- és irodalomtörténetébe beírta nevét. Péter László Móra István köszöntése A Móra család munkásmozgalmi tevékenységével vált isimertté Kiskundorozsmán. Móra Ferenc (akinek nevét ma a tisztelet jeléül az egyik szegedi munkásöregység viseli) 1919-ben a zsombói direktórium egyik vezetője volt, s forradalmi tevékenységéért gyilkolták meg Prónai különítményesei a Tanácsköztársaság bukása után. öccse, Móra István 1907. október 18-án született. Tizenhétéves korában mint kubikus került a fővárosba, s az itt dolgozó szervezett munkásoktól tanulta a szocialista eszméket. A családi múlt, az új ismeretek hatására tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. majd ennek betiltása után az SZDP-nek. 1929től elismert tagja lett az illegális KMP-nek. Éveken át egyik összekötője volt a Budapest környékén működő illegális csoportoknak. A harmincas évek elején hazatért Dorozsmára, s innen járt dolgozni az ország különböző területére. ahol továbbra is kapcsolatot tartott fenn a szervezett munkásokkal. 1944-ben, a község felszabadulását követően az MKP szervezet alapító tagja volt, 1945. májusában pedig belépett a Polgárőrség kötelékébe, majd a demokratikus rendőrségben teljesített szolgálatot!. A megye több településén is dolgozott 1959ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezt követően a Dorozsmai József Attila Termelőszövetkezet MSZMP alapszervezetének tagja lett. ahol számos jelentős pártmegbízatást teljesített. Munkássága elismeréseként pártunk és kormányunk több magas kitüntetésben részesítette. Így tulajdonosa a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. a Szolgálati Érdeméremnek és a Közbiztonsági Érem arany fokozatának is. Móra Istvánt 80. születésnapja alkalmából tegnap, kedden délelőtt köszöntöttea városi pártbizottság székházában Horváth Károlyné, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára.