Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

12 Szombat, 1987. október 17. AMIT MA ELVIHETSZ .. Schmidt Andrea felvételei Láttál te már rétisast ? Nemrég egy tanácskozáson hallottam először beszélni Ilosvay Györgyöt, a tanár­képző főiskola tanárát, a Kiss Ferenc Csongrád Me­gyei Természetvédelmi mezők, kiszáradt Iák, part- természetbarátok fogtak ösz­Fgyesiilet titkárát Meggyő- r<i vetett balak jelzik riaszt- sze. Véd- és dacszövetség ez, zödessel és meggyőzően tá- vá az aggódókat. Nem vi- mindenkiért. Kiket várnak jékoztatta a jelenlevőket a gyázunk arra, amiből csak még tagjaik sorába? Kap­természetvédelem fontossá- egy van a galaxisban, Föl- nak-ejneg felelő támogatást? gáról, környezetünk károso- dünkre. dásainak jelenlegi helyzeté- _ [gen de egyelőre in­ról, a jövő veszélyeiről. kább szörnyülködünk, be­Elöszor az egyesületről ker- szé|getünk ezekről a prob­deztem. lémákról, és tenni még ke­— Bárkit szívesen látunk sorainkban, aki hasonlóan érez velünk, és hiszem, hogy egyre többen akadnak majd ilyenek. Idősek és fiatalok, , , , .. , . , akik nemcsak magukért, - Alakuló közgyűlésünk vesebbet teszünk. A legna- másokért js SZCretnének idén májusban volt A nyár gyobb gond talán az a szem- tennj A Juhász G ,a Ta_ folyamán a városi tanács lelet, ahogy viszonyulunk hivatalosan is elismerte környezetünkhöz. Például egyesületünket, s így meg- tobb és erösebb mosószere­kezdhettük az érdemi mun- ket használunk, a biztonság védő klubok harmadik or­szágos találkozóját. A két nap alatt többek között a nárképző Főiskola környe­zetvédelmi klubjával közö­sen, jövő hónap 13—15. kö­.... zött megrendezzük az egye­kát. Tagjaink aktív részesei kedveert többszörös doz.su tcmj és föiskolai környezet­feladataink megvalósitásá- permetlevet szórunk ki a ban. Célunk, hogy Dél-Al- Iákra, szemetelünk. Tehát földünk természeti értékeit nem vigyázunk megmaradt ^ ^ megóvjuk, és a környezeti értékeinkre sem. Ebben az környezetvédelemről,""a 'glo­probiémák feltárásában, ügyben rengeteget tehetnek báljs ökológiáról tartunk azok megszüntetésében köz- pedagógusaink, es mindenki, elöadásokat és vitákat. A reműködjünk. a kisebb-nagyobb közössé- Széchenyi téren demonstrá­Egyre gyakrabban hal- geikben, otthon és munka- ciót szervezünk, hogy mi­lünk, 'olvasunk természeti helyen egyaránt. ^SSSS^ES! környezetünk pusztulásáról, — Kétszáz tagot számlál [etünk szeretné felvenni a vízszennyezésről, tájrombo- most egyesületünk. Megala- kapcsolatot a megye terüle­lásról, és az élővilágra le- kultak a szakosztályok is. tén működő más természet­selkedö veszélyekről. Sőt, Mórahalmon helyi csoport ^^menyekker^ Az" magunk is tapasztalhatjuk, szerveződött. Földrajz- és e]öbb említett szakosztályok ha nyitott szemmel járunk, biológiatanárok, fotósok, egyike a pedagógiai. Mun­itt, szűkebb pátriánkban is. egészségügyi szakemberek, katervükben az iskolai kör­Kiégett rétek, elszikesedett egyetemisták, főiskolások, nyezetvédelmi szakkörök megalakitasat javasoljak es szorgalmazzák. Ez azért fontos, mert a környezetvé­delmi szemléletformálásban a nevelés lehetőségei szinte korlátlanok. Támogatóink száma emelkedik. Az ember a természet ré­sze. Először együtt élt azzal, majd le akarta győzni. Ez aztán mostanára olyannyira sikerült, hogy ma már szin­te lábunk előtt hever. Ki­pusztult növény- és állatfa­jok, ihatatlan víz, beszip­panthatatlan levegő, lombta­lan fak, sok helyütt a nagy csata „eredményei". Az, hogy meddig lehet még el­menni ezen az úton, mi lesz ezután, pontosan nem tud­hatjuk kiszámítani. Sejteni sejtjük, hisz az iható folyó­víz ma már csak emlék, vagy ha arról hallunk, hogy a felettünk védőpajzsként feszülő ózonréteg kilyukad. Leépült természetünk, s ez a folyamat felgyorsulhat, ha időben nem szólal meg a vészcsengő. Sokan, de nem elegen jutottak el n felisme­résig. Nem legyőzni kell a természetet, hanem élni szá­munkra felkínált lehetősé­geivel, mert vele lehet, de nélküle . Czakó János Oroszlán, a kaszkadőr Egy, a legyőzöttek közül Ma este mutatják be a Szegedi Nemzeti Színházban a Hamletet. A vívójelenet kidolgozója, betanítója Pin­tér Tamás kaszkadőr volt, aki a Színművészeti Főis­kola mozgástanszékének ad­junktusa. Pintér rengeteg filmben égett meg, ugrott a mélybe, lovagolt vadul és autózott életveszélyesen. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy mindeközben doktori disszertációján dolgozik, melynek témája a színpadi­színészi mozgás, érthetővé válik, miért különösen érde­kes személyiség ő. — Eddig tíz Hamletben dolgoztam — kezdi mon­dandóját a csupaizom vívó­mester. A Cserhalmi-féle győri előadás, amit fíödy Gábor rendezett, maradt meg bennem leginkább. Mi­vel színházi emberek között élek, nem csupán a vívás technikáját tanítom, hanem igyekszem egész jelenetben gondolkodni. A vívásnak ugyanis a figura, a jellem az alapja. Egészen másként vív egy egyenes, bátor em­ber, mint egy gyáva. Más a vívása egy öregnek és megint .más egy heves fia­talnak. Igaz, hogy a törté­net ugyanaz minden szín­házban, de mások a színé­szek és különbözőek a ren­dezői koncepciók, így ezeket is figeylembe kell vennem. — öttusázóként ismerke­dett meg a mozgás szépsé­geivel és nehézségeivel. Mi­lyen eredményeket ért el? — Abban az időben vol­tam a válogatott közelében, amikor akár három magyar csapat is indulhatott volna bárrrtelyik világversenyen a dobogóra pályázva. A Ral­ezó, Török, Móna hármas végigverte a világot, és az árnyékukban csak az után­pótlás válogatottságig vit­tem. — Hogyan lett Oroszlán? — Egy edzőtáborban rá­ébredtek a fiúk, hogy csak nekem« nincs becenevem. Ezt ragasztották rám, s mi­vel én később kaptam, raj­tam .maradt, másokról vi­szont már régen lekopott. — Az öttusázás után mi következett? — Elvégeztem a Testne­velési Főiskolát, vívómester lettem. De már korábban elvállaltam néhány mutat­ványt egy-egy filmben, s mert megtetszett, azóta is csinálom. — Mi a munkája egy kaszkadőrnek? — Vannak gyalogos mun­kák, ilyen a vívás, vereke­dés, ugrás és égés. Lovas munkát is végzünk, vágta­tunk, leesünk, beakad a lá­bunk a kengyelbe. És per­sze autóval meg motorral is dolgozunk. Van egy tíz emberből álló kis csapatom, lovakat tartunk, motorokkal is rendelkezünk. A fölké­szülést sok biztonsági beren­dezés segíti — mi ugyanis mindig biztosra megyünk. — Mondana erre egy pél­dát? — Például, ha Kovács úr hazafelé menet eltűnődve élete sorsán autójával bele­csúszik a jeges Dunába, akkor szinte biztosan meg­hal. Nos, a filmben én va­gyok Kovács úr, egy joi kiegyensúlyozott autóval tudatosan belehajtok a fo­lyóba, megvárom, míg tele lesz a kocsi vízzel, az utolsó pillanatban veszek egy nagy lélegzetet, kinyitom az aj­tót és kiúszok. — Ezt hányszor csinálta me'g? — Eddig négyszer. — Most milyen filmekben dolgozik? —• Tegnap fejeztünk be egv amerikai filmet, a Han­na háborúját, amit a Golar­cég forgatott nálunk. A hét végén pedig Franciaország­ba utazunk egy hónapra egy NSZK-film készítésére. Idő­közben átjárok Bécsbe, egv ottani cég alkalmaz, én ta­nítom a kaszkadőrökét. — Hová jutott el leg­messzebb? — Mauritius szigetén, az Indiai-óceánban dolgoztam egyszer. Nehéz munka volt, egy negyvenméteres víz­esésből kellett lejönnöm. — Nem, félt? — Aki kaszkadőr és azt állítja, hogy nem fél, az vagy hazudik vagy hülye. Egyébként ez a mesterség a félelem legyőzésének a művészete. — Visszatérve a szegedi Hamlethez: milyen élmé­nyekkel távozik innen? — Bármelyik Hamletben dolgoztam is, a fülemben mindig Cserhalmi hangját hallottam. Most itt éreztem azt először, hogy Kőszegi Akos képes elnyomni Cser­halmi hangját. D. I. Filmléka-tervek őszre Noha csak idén március­ban nyílt meg, máris mintha hosszú-hosszú ideje ismer­nénk: a Szabadság moziban levő Filmtéka az őszi „vetí­tési nagyüzem" kezdetével az immáron megszokottnak mondható-, érdekes és szín­vonalas különféle filmekkel várja az érdeklődőket. A november kivételes új­donságot ígér: az előző hó­napban Budapesten meg­rendezett Francia filmhét művei közül tűznek műsor­ra jó néhányat november 7-töl november 30-ig; a szo­kásos, másféle típusú soro­zatok közé „ékelve" a fran­cia filmek fesztiváljának reprezentáns darabjait. Kö­zöttük például olyan filme­ket, mint Róbert Bresson A Bois de Boulogne-i asszo­nyok. Claude Chabrol Így láttuk Párizst, Jean-Pierre Melville Arnyékhadsereg, Leos Carax Rossz vér, vala­mint — nyitányként — Eric Rohmer A zöld sugár című filmjét. A francia filmeket egyébként szinkrortfolmács­csal, a fél 6-os előadásokon bérlettel, a fél 8-asokon „je­gyesként" tekinthetik meg a gall filmművészet kedvelői. Persze a közeljövő Téka­tervei távolról sem csak a felsoroltakra korlátozódnak: november 10—12. között például egy másik nevezetes szovjet film, a Barátom, Ivan Lapsin szerepel a prog­ramban, előzőleg, november 3. és 6. között Fellini híres Ginger és Fredjét tűzik mű­sorra, s szintén a Filmtéka kínálatában szerepel a perui Francisco Lombardi neveze­tes, A váro^és a kutyák cí­mű műve is. A Kincskereső októberi száma „Micsoda tűz van! Micso­da tűz!/ Köröskörül az erdő csupa láng..." — az Er­délyben élő Markó Béla szép őszi versét olvashatjuk az októberi szám első olda­lán. Csala Károly művészi igényű „képregénye" a ti­zenhárom aradi vértanúnak állít emléket (Arad, 1849. október 6.). A szabadság­harc bukása utáni időket idézi Tompa Mihály két hí­res költeménye (A gólyához; A madár, fiaihoz) és Farkas Árpád verse (Petőfi Sán­dor). A méltatlanul elfelej­tett Tolnai Lajos két novel­lája közül az egyik (Az ozo­rai csata) szintén a szabad­ságharc idején játszódik, a másik (A Tógyer farkasa) egy pásztor és az általa fel­nevelt farkas tragikus végű kapcsolatáról szól — ma is "meggyőző művészi erővel. A 175 éve született Garay Jánosra, Háry János alakjá­nak megalkotójára emléke­zik a Kincskereső leghíre­sebb művének, Az obsitos­nak. közlésével Az ez évi folytatásos — Vagyim Sefner: Az ember, aki maga az öt NEM ... cí­mű mulatságos-fantasztikus regénye — második részé­ben a főhős kicsöppen az atyai házból, s hiszékeny-jó­indulatú természete újabb bajokba, többek között „ egy folyó közepén sodródó jég­táblára sodorja . . . Az EZ FANTASZTIKUS sorozat­ban James Causey Tejfogú szövetséges című novelláját olvashatják a sci-fi-kedve­lők. a NEVETŐ IRODA­LOMÓRA pedig két állat­történettel nevetteti meg az olvasókot (Uurian: Egy bá­jos kis állat; Filip Gabriel­la: Vallomás). Az interjú­rovatban Agh Istvánnal be­szélget a költőbarát Bella István, az OLVASÓLÁMPA Tótfalusi István vallomását közli. A Kincskereső októ­beri számát Csala Károly, Szcgszárdi Ildikó, Szykszni­an Wanda, Schéner Mihály és Orosz István illusztrálta. Műsorajánlat A FŐUTCA című spanyol filmet vetítik a JATE FILMESZTÉTIKAI KÖ­RÉNEK foglalkozásán ma, szombaton délután fél 3 órai kezdettel az egyetem Ady téri épületének auditó­rium maximumában. A RECEPTOROK SZERE­PE ÉS MŰKÖDÉSE A KOMMUNIKÁCIÓBAN — ezzel a címmel Benedek György egyetemi tanár tart előadást a TIT Kommuniká­ciós és információs rendsze­rek című biológiai szabad' egyetemén október 19-én, hétfőn délután 5 órától a JATE Ady téri épületének első emeleti biológiai elő­adótermében. A SIKOLY című svéd fil­met vetítik a Tisza Volán filmklubban október 19-én, hétfőn este fél 7 órai kez­dettel a Kossuth sugárút 52. szám alatti Dugonics mozi­ban. PELIKÁN címmel a Kalá­ka együttes gyermekműso­rát rendezik meg október 19-én, hétfőn délután 5 óra­kor az Ifjúsági Házban. £KTUALIS KÜLPOLITI­KAI KÉRDÉSEKRŐL tart előadást Nógrádi György •október 19-én, hétfőn este féi 7 órai kezdettel a Vár utca 1. szám alatti Délép­klub POLKASZINÖJABAN. KÖRUSPŐDIUM — SZE­GEDI ÉNEKKAROKKAL a Kossuth adó ezzel a cimmel sugároz műsort október 19­én, hétfőn délután iél 4-tól. Közreműködik a SZOTE vegyes kara, Joó Ete. a Dé­lép Liszt Ferenc kamara­kórusa, Illés Mihály, vala­mint a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola vegyes kara Kreuter Vilmosné ve­zényletével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom