Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA f Élesben B

arátom egyre többet méltatlankodik mostanában. Nem érti, hogyan fordulhat elő az, hogy a statisztikák által is bevallott napi tíz-tizenkét órás munka mellett egyre több gondot okoz a napi megélhetéshez szükséges dolgok előteremtése. Bezzeg...! — nosztalgiázik — tíz, tizenöt évvel ezelőtt a tartósan szilárd árak és az évről évre lassan felfelé kúszó fizetések korában a nyolcóraiból is többre futotta. Ki gondolta volna akkor, hogy ekkorát fordul a világ? Változtatnunk kell, mégpedig minél hamarabb! — teszi le a garast. Hogy hogyan? Az nem az ő dolga. ö eddig is megcsinálta, amit mondtak neki, ezután is megteszi a kötelességét. Győzködhetném arról, hogy nem elég sokat dolgozni, inkább okosan, értelmesen kell(ene) szorgoskodnunk. Arról is, hogy a jövőnk nemcsak „odafönn" dől el, hiszen számtalan példa akadt arra, hogy az elmúlt években meghirdetett jó, vagy kevésbé sikeres elgondolások „idelenn" süket fülekre találtak, így aztán végül fabatkát sem értek. Hiszen régóta beszélünk például arról, hogy a gazdaságtalanul termelő üzemeket fel kell számolni. Amíg csak terv volt, olyan össznépi helyeslés fogadta, hogy bízvást gondoltuk: megpróbálhatjuk! Aztán, amikor egy-két helyen sor is került (volna) rá, a nagyobb perspektívát jelentő, korszerűbb munkahelyeket is visszautasították az érintettek. Maradni akartak, kivédeni az átképzéssel, a váltással kapcsolatos kellemetlenségeket. Sikerült is nekik jól palástolniuk tunyaságukat. A ma már korszerűtlen szakmához való ragaszkodás jó ütőkártyának bizonyult végül. Közben pedig nemzeti jövedelmünk amúgy is lapos zsákja tovább apadt, mi pedig tovább elégedetlenkedtünk. A „keményebbnek" induló kurzust sikerült átmenetileg megtorpedózni. Maradtunk a puha teljesítményeknél és az azért járó puhább forintoknál. Közben elkezdődött a csökkenő teljesítmények és a növekvő fogyasztás versenyfutása, aminek kimenetele ma már aligha leHet kétséges. Társadalmi méretű eladósodás, korszerűtlen ipar, növekvő árak kezdték szegélyezni utunkat, mert nem mertük vállalni azt, amit ma és főlefe holnap mégiscsak muszáj lesz. De lehet, hogy öt-tíz évvel ezelőtt mindezt kisebb áldozatok árán is megoldhattuk volna. Igaz, most sem egészen jószántunkból választjuk a nehezebb utat, a kényszer visz rá bennünket, hogy ne halogassuk tovább, hanem „élesben" gondolkodjunk és főleg cselekedjünk. Nem fog mindenkinek tetszeni! Lesznek, akik „fenyegetésnek" veszik, hogy a meg nem termelt javak fogyasztásának nadrágszíját hirtelen rántással húzzuk össze De nincs választásunk, hiszen közös érdekünk, hogy az a bizonyos nadrág le ne csússzon rólunk... Történelmi léptékű váltás hónapjait, heteit éljük. Gyorsan kell cselekedni, hiszen a világ is rohamléptekkel halad (el) mellettünk, nem vár tovább, hogy mi hosszasan latolgassuk esélyeinket. Szerencséré egyre nagyobb elszántság van a változtatásra. De már most számolni kell azzal, hogy a siker áldozatok nélkül nem fog bekövetkezni. Történelmi példák igazolják, hogy mások, akik éppen úgy elszenvedték a cserearányromlást, az olajárrobbanást, a kedvezőtlen világpiaci tendenciákat, néhány év alatt mégis talpra tudtak állni, mert úgy rendezték át gazdaságukat, újították meg iparuk szerkezetét, hogy vissza tudtak kapaszkodni a világ élvonalába. Cs3k mi hajlamosak vagyunk arról megfeledkezni, hogy máshol is komoly áldozatokkal járt a fejlődés. Nem lehet hosszú távú programot biztos lábakra állítani az életszínvonal átmeneti csökkenése nélkül. Soha nem is lehetett! Ha ezt másutt is tudomásul vették, miért ne sikerülhetne nekünk is? Beszélgetésre invitáltak a napokban. Országgyűlési képviselők találkoztak választóikkal. A résztvevők hamar megegyeztek abban, hogy kertelésre, mellébeszélésre semmi szükség. Élesben ment a vita, kemény három órán át. Abban mindenki egyetértett, tennünk kell valamit. Vitánk csak a hogyannál akadtak. A legnagyobb érdeklődést persze a hét második felében az Országgyűlés elé kerülő új adótörvény váltotta ki. Közösen számolgattunk. Hogy jobban nem járunk jövőre, abban szinte mindenki egyetértett. Azon sem volt vita, hogy a talpra álláshoz mindnyájunknak hozzá kell járulnunk. De mindenki erejéhez mérten — vetette közbe az egyik hozzászóló. Mondjuk, hogy mindenki a pénztárcája vastagságához mérten vállaljon részt a közös kiadásokból. Például egy valóban jól működő személyi jövedelmi és adózási szisztéma révén. Az ehhez kapcsolódó új vállalati adózási (szabályozási) rendszerre még ennél is nagyobb szükségünk van, ha kevesebbet is beszélünk róla. Hiszen így lehet megteremteni az oly rég várt normatív, egyértelmű, áttekinthető, tiszta játékszabályokat, amelyek révén a rosszak kihullanak, a jók pedig a mainál gyorsaoban és magasabbra szárnyalhatnak. V

itatkozhatunk persze adókulcsokról, befizetési szisztémákról, de ez döntően nem befolyásolja azt, hogy egy ideig fogyasztásunk átmeneti csökkentésére kárhoztatunk, teljesítményünket pedig a mainak többszörösére kell növelnünk. Itt az ideje, hogy „élesben" vágjunk neki a munkának — summázta a beszélgetés lényegét az egyik hozzászóló. Lehet, hogv ez is olyan, mint a foghúzás? Sokkal rosszabb a rendelőben órákat várakozni, mint a székben elviselni azt a néhány percet. Utána ugyanis megszűnik a fogfájás. Rafai Gábor Magyar-máltai megbeszélések Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására szeptember 9. és 12. között látogatást tett Budapesten Guido de Marco, a Máltai Köztársaság miniszterelnök-helyettese. Guido de Marcót fogadta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. A máltai vendég tárgyalásokat folytatott Várkonyi Péter külügy- és Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral, valamint Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével. A máltai miniszterelnökhelyettes ellátogatott a Csepedi Duna Termelőszövetkezetbe. Guido de Marcónak Marjai Józseffel, illetve a kormány más tagjaival folytatott szívélyes légkörű megbeszélésein áttekintették a két ország közötti kapcsolatok helyzetét, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Egyetértettek abban, hogy országaink jelentősen hozzájárulhatnak a kedvező világpolitikai folyamatok erősítéséhez és továbbviteléhez. A gazdasági kapcsolatok élénkítésével és növelésével összefüggő konkrét lehetőségek feltárása volt elsősorban napirenden, ezen belül az idegenforgalmi együttműködés bővítésének módozatai, az élelmiszeripari kapcsolatok kialakítása a fogyasztásicikk-gyártásban, valamint a vízügyi kapcsolatok terén való együttműködés megteremtése. Guido de Marco szombaton elutazott hazánkból. A városépítés partitúrája Szeptember harmadikán a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén Szeged szabályozási tervének felülvizsgálatáról kaphattak információt a jelenlevők. E címszerűen tömör megfogalmazás nyilván nem sokat mond a szakkifejezéseket nem ismerőknek, tehát a következőkben megkíséé reljük „lefordítani" azokat — Kiss Lajos főépítész segítségével. — A város általános rendezési tervére alapozott! szabályozási terv 1980 óta van érvényben. Mi indokolta hét év múltán a felülvizsgálatát? — Mindenekelőtt az új Országos Építésügyi Szabályzat hatályba lépése. Ehhez kellett igazítani a város fejlődését megszabó tervállományt. Változtak ugyanis az építési övezeti besorolás feltételei, kiegészültek a környezet- és vé(rosképvédelmi előírások, szigorúbbá váltak az építési tilalmakra vonatkozó jogi keretek. Már ezek elegendő okot adtak volna a szabályozási terv felülvizsgálatára. Ráadásul az utóbbi években bekövetkezett néhány alapvető szakmai és gazdasági változás is: átalakult a lakásépítési struktúra, a magántőke jetlentősége nőtt, az állami beruházási lehetőségek csökkentek. A városépítés folyamatában bekövetkezett változások nyilvántartása, következményeik feldolgozása — főként megfelelő szervezet és anyagiak hiánya miatt — mindeddig csak részben történhetett rneg. A mostani — s egyébkent már negvedik — felülvizsgálat tehát kettős célú volt: naprakész, korrekt Partitúra: a sokszólamú zenemű egyes szólamainak összessége, amelyeket meghatározott sorrendben egymás alá írnak; ebből vezényli a karmester a zenekart. Városépítés: új városok, városrészek létesítésére, vagy meglevő városok átépítésére vonatkozó egységes műszaki elgondolások tervszerű végrehajtása. információkkal rendelkezhessenek mindazok, akik érintettek a városépítésben, azaz, hogy a partitúrából olvasók egységes hangzást produkálhassanak, s ugyanakkor ez a kotta megfeleljen az érvényes előírásoknak, az „összhangzattan" szabályainak is. — Ami olvasóinkat leginkább érdekelheti, az az építési tilalmak ügye. — A legfontosabb rendező elv — hogy a városszerkezeti jelentőségű területeken nem oldható fel a ti Irt lom — most is érvényesült. Kizárólag olyan helyeken szűnt meg a tilalom, ahol a változások már megállíthatatlanul megindultak, illetve, ahol 5-10 éven belül nem számíthatunk városrendezési beavatkozásra. Az 1983-ban nyilvántartott 977 építési tilalommal terhelt ingatlan, telek 65 százaléka mentesült azóta a korlátozás alól. Szeged össze« lakótelkének 1,4 százalékán maradt a tilalom, a további csökkentés már veszélyezttetné a város távlati fejlesztési elképzeléseit. Ez utóbbiakat egyébként 2-3 éven belül ismételten . át kell majd tekinteni. Tudnunk kell, „mit" 1 akarunk, hogy a. „hogyan" lépéseit ahhoz szabhassuk. — Mondana példát? — Korábban arra alapoztuk a terveket, hogy a tömeges lakásépítés, az intenzív beépítés aránya lesz a nagyobb, s ehhez méreteztük a területigényeket. Mára világossá vált: az igények: és lehetőségek a magánerős, nagy területigényű beépítés íelé tolódnak el. De mondhatjuk-e, hogy most „arccal a kertváros felé"? Vég nélküli terjeszkedést egyetlen város sem engedhet meg magának, tehát a Belváros megújításakor, a két körút közti rész átépítésekor erre is tekintettel kell lennünk. Meg az új építési telkek kiielölésénél is, hiszen az OÉSZ eléggé drasztikusan megemelto a szikkasztásos szennyvizelvezetésü lakótelkek nagyságát. Ennek kiözművesíté*i, közlekedési, ellátási kihatásait nem lehet figyetmen kívül hagyni! Ezért is fogalmaztunk úgy a végrehaitó bizottsági előterjesztésben, hogy az általános rendezési terv 1988—89-ben esedékes felülvizsgálatakor — s nyilvánvalóan: módosításakor — „tisztázni kell a régió és Szeged térszerkezeti illptve agglomerációs tendenciáit, össze kell gvűiteni a város fejlődésével összefüggő hosszú távú koncepciókat — minden ágazatra kiterjedően, pótolni kell a hiányzó környcj•.«-»..¿Hplmj vizsgál utókat, felül kíell vizsgálni Szöged és térségének demográfiai helyzetét." Hogy egységesen szóljon a zenekar, csak ezek utón várható. P. K. JJ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYAR0RSZA6 77. évfolyam, 216. szám 1987. szeptember 14., hétfő Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint „Doktorrá fogadom..." A nem mindennapi érzéseket indukáló szavak, lám, most újra elhangozhattak: szombaton délben a nagyszínházban a Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsának Szilárd János rektor elnökletével tartott rendkívüli ünnepi ülésén Telegdy Gyula, az általános orvoskar dékánja 170 végzett hallgatót orvosdoktorrá, egyet pedig fogorvosdoktorrá fogadott. Az új diplomások közül 31-en summa cum laude, 121-en cum laude, 19,-en pedig rite jelzéssel végeztek, 4en NDK-beli, ketten szíriai, egyikőjük pedig afganisztáni állampolgár. Képeinken: az avatás pillanatai. Schmidt Andrea felvételei