Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. 5 Kiállítási napló Egy világjáró itthon Bizonyára sokan emlékez- a modern világ egyik nagy Együttérez az élet perifériá­nek a hetvenes évek elejé- csodája, a fényképezőgép, jára taszítottakkal, s van nek művészeti nyitásaira, Így vált a fényképes újság- ereje, hogy ironikus képe­áttörési kísérleteire. Azokra irás, a dokumentum- és ri- ken szembesítse az alakos­az időkre, amikor ízlelget- portfotózás nemzetközileg kodó hatalom megnyilvájiu­tük és tanultuk a félig ma- elismert tudósává és világ- lásait. Döbbenetes erővel gyar, félig olaszosan, fran- szerte tisztelt művészévé, hatnak a halált megörökítő ciásan, angolosan csengő Ha csak kiállításainak cí- fotók: az indiai utcán he­művészneveket. Először meit rakjuk sorba 1952-től verő élettelen kislány, a ha­Amerigo Tótét, akit aztán mostanáig, támpontot ka- lottégetés drámai kockája, könnyezve Tóth Imreként punk emberi jelleméhez, a fölravatalozott apáca és temettünk, Victor Vasarely- érdeklődési köréhez, elköte- az öröklétre szenderült ét, akinek ámmáron két lezettségéhez: Amerika törzsfőnök. Ugyanakkor állandó kiállítása van ha- gyermekei (1963), Az emberi csodáltam, micsoda fölé­zánkban, André Kertészét, sors (1964), Az ember nap- nyes esztétikai érzékkel és aki a fotográfusok úttörője jaink életében (1964), Ja- szakmai tökéllyel teremt volt a hazafelé vezető úton maica ifjúság (1977), Az faktúrákat, s mögötte tar­is, Nicolas Schöfferét, aki emberek (1977), A kéz és ^^ micsoda jellemző immáron nemzetközi kine- nyelve (1979), Falusiak, _ tikus szemináriumokat me- atyafiak... (1980), Világjá- eroveI kapta lencsevegre a cénál szülővárosában, Ka- rás nyolcvan képben (1981), nyalókát szopogató, szakadt locsán, Pierre Székelyét, aki Dél-Amerika (1982), Kivéve kolumbiai kislányt, a chilei a közelmúltban ajánlotta Mongóliát (1985—86). Be- földesúr bőrsallangos, csizmáját, a sar­dél­fel, hogy szobrot készít Sze- járta a világot, a Szaharát gednek az 1941-es egyetemi és az indokinai falvakat, Kanl-yus Hamlet és tragikus sorsú fotózott Óceánia szigetvilá- afrikai szépséget, a parag­ifjú színreállítói emlékére, gán és az Északi Sarkkörön vayi adóhivatalban egymás­A nevek hosszan sorolhatók, tú] dolgozott a UNESCO- sal szemközt ülők lábait, a az elszakadt szálakat újra- ,' ..,„„ , .. -¡x; „„„„ kötni sokakban él jószán- ™k- a WHO-nak, a Nem- no, domb ket oldalat, vagy dék, akarat, tehetség. zetközi • Munkajogi Szerve- a portugál halasz tenger­A József Attila Tudomány- »tnek, készített fotódoku- parton gubbasztó fekete öz­egyetem két friss példával mentumokat a kábítószer- vegyét... is szolgált a közelmúltban, fogyasztásról, a szibériai tu- Almásy képei között Esteban Fekete grafikusmü- dományos kutatásokról, Dél- örömteli a felismerés: ismé­éi7' JEK" izmost tea; Afr.ka faji problémáiról. telten bebizonyosodik, a kor­nek tarlataval, es most az J K szeruseg nem stiluskerdes, aulában Paul Almásy fotó- Mostani tárlata bepillan- nem a mindig újat hajszo­riporter Bejártam a világot tást enged abba a kikristá- lás, hanem az érvényes című kimagasló anyagának lyosodott, tiszta alkotói vi- igazság, a humánus elköte­bemutatásával. Nevével jó- lágba, melyet hosszú éveken lezettség, a szakmai fölény, szerével először az 1982-es át egy Rolly-Flex géppel és a kikezdhetetlen tehet­Tiszlelet a szülőföldnek cí- épített következetes és terv- ség. A mester úgy képes mű tárlaton, a külföldön szerű program nyomán a konkrétságában tetten érni élő magyar származású mű- földkerekség gondjairól és az időtálló általánost, hogy vészek seregszemléjén talál- tovasuhanó örömeiről, hal- mentes minden izzadtság­koztam. Az érdeklődés fel- mozódó ellentmondásairól szagú akarattól, minden ki­keltését követően az átütő és ,pontosan megragadott, módolt szándéktól. Ezért hazai sikert az idei tavaszi jellemző történéseiről. Vér- vagyok abban biztos, hogy fesztiválon rendezett tárlata beli riporter Almásy Pál, életműve azon túl, hogy hozta meg az idős mester- akit mindig és mindenütt egyetemes érték, hazai fő­nek. Az anyag valogatása az ember érdekel, elsősor- tózásunknak és egész kul­most Szegedre érkezett, di- ban a szenvedő, a meggya- túránknak kitörölhetetlen cséretes gyorsasággal. Iázott, a megfélemlített, a része, mértékadó teljegit­A nyár elején Kanadában szegénységre ítéltetett és ménye. jártam, alkalmam nyílt ta- J°bb sorsra érdemes ember. Tandi Lajos lálkozni az emigráció sok, és sokféle képviselőjével. Az elzárkőzóvat éppúgy, mint az ellenséges érzelmű­vel, a lekezelően nagyképü­vel csakúgy, mint az őszin­tén érdeklődővel, a dönté­sét lépten-nyomon igazolni igyekvővel és a találkozáso­kat keresővel. Egyre többen ismerik fel, hogy magyar­ságukat nem akkor őrzik, ha elszigetelődnek, hanem ha keresik a kapcsolatokat, autonómiájuk megtartásával készek az együttműködésre. Mert egyre kevesebb a ha­zából kimentett hímzés, ke­rámia, az élő kapcsolatokat ném pótolhatják a néma tárgyak. S nem lehet vé­letlen, hogy a világhírnév sem tagadtatta meg Ame­rigo Tóttal a fehérvárcsur­gói templom csöndjét, hogy Vasarely op-artjában a pé­csi vásárok kaleidoszkóp­jainak emléke éppúgy ben­ne rejlik, mint korunk szá­mitógépes módszerei, hogy Schöffer kinetikus fényjáté­kait Kalocsa régi pislákolá­sai is ihlették. S tagadha­tó-e, hogy művészetükkel a nemzeti kultúra, a magyar­ságtudat is gazdagodik, szí­nesedik. A hetvenes évek végi nagy nyitást követően egyre-másra térnek meg hazai kikötőkbe a világ más pontjain élő művészek, mert — Marosán Gyula, Torontóban élő festőművész szavaival élve — az igazi megméretés mégiscsak a szülőföld ítélete. Most a Franciaországban élő Paul Almásyval, vagy ahogy 1906-ban Budapesten anyakönyvezték, Almásy Pállal ismerkedhetünk meg. Egy rendkívüli képességű és felkészültségű ragyogó fo­tográfussal, akit — bár po­litikai tudományokból dok­toralt nyugat-európai egye­temi tanulmányait kővetően — a művészetek fővárosa, Párizs vonzott a húszas évek végén S rabul ejtette Antológia Nyugat-Európában, illetve zai antológiában többek kö­a tengerentúlon élő magyar zött Domahidy András, Fer­irók műveiből állított ösz- dinandy György, Határ sze kötetet a Szépirodalmi ?y°zp- Tűz Ta™s' • az H 1984-ben elhunyt Szabó Zol­Konyvkiado. A most meg- tán egy-egy írása olvas­jelent Két dióhéj című pró- ható. Latin-amerikanista kongresszus Szegeden Az Európai Latin-amerikanista Törté- dalom kapcsolatának aspektusait tárgyal­nészek Társaságának (AHILA) nyolcadik ják. kongresszusát Szegeden rendezik ezekben A kongresszus tegnap délelőtt megnyitó a napokban. A rendezés jogát két évvel ez- ünnepséggel kezdődött, az MSZMP oktatási előtt, a társaság olaszországi kongresszusán igazgatóságának épületében. Az ünnepség kapta meg a JATE Änderte Adám vezette részeként a József Attila Tudományegye­Latin-Amerika-kutató csoportja. A tegnap tem díszdoktorává fogadták Magnus Mör­megkezdődött konferenciára 31 országból neT és Francisco Morales Padron professzo­, .. , , .. . ..... , , . rokat, az 1970-ben megalakult AHILA ala­kétszázán jöttek el, torteneszek, egy- pM ^gjalt Ezután megkezdödött M elÖ­házi vezetők, hazai és külföldi publicisták, adás-sorozat. A holnap esti programban Miként Kukovecz György, a kongresszusi Miklós Imre államtitkár a magyar egyház­főtitkára (az elnöki tisztet Anderle Ádám politika fejlődését mutatja be a kongresz­tölti be) tájékoztatott, a fő téma: a vallás szus résztvevőinek. Pénteken a hivatalos és a társadalom kapcsolata a latin-amerikai program a nemzetközi társaság közgyűlésé­történelemben, 1492 és 1945 között. A kong- vei folytatódik, amelyen tisztújításra kerül resszus tudományos ülésein két szekcióban, sor, és megvitatják a szervezeti szabályza­nyolc szimpóziúmon több mint száz elő- tot; másrészt előkészületeket tesznek Ame­adás hangzik el. Az egyik szekcióban a rika felfedezésének 500. évfordulójáról va­gyarmati kor problémáival, a másikban ló tudományos megemlékezés megszervezé­pedig* a XIX—XX. századi Latini-Amerika- sére. Ugyancsak itt tervezik meg a három történet kérdéseivel foglalkoznak, s ezen év múlva esedékes, Sevillában tartandó kö­beiül főként az egyház ési a vallás belső vetkező kongresszus programját is. fejlődését, valamint az egyház és a társa- Zoltán Patrícia Házak „zöld overallban 99 „A természetes életmód­hoz képest csak a mestersé­ges fény, főleg az elektromo­san előállított világítás ho­zott drasztikus változást: a civilizáció növekedésével arányosan csökkent a na­ponta felfogott napfény­mennyiség ... a hirtelen vál­tozásból biológiailag káros következmények származ­nak, hiszen a biológiai al­kalmazkodás órája sokkal lassabban jár, mint a tech­nológiai fejlődésé" — olvas­hatjuk a November 7. Műve­lődési Házban tegnap meg-' nyílt építészeti kiállítás egyik résztvevőjének, Kuba Gellért építésznek sorait. A probléma megoldására ma­ga a tervező is kísérletet tesz Szentendrén felépített „jurtaházaival", amelyek­nek fotóit szintén láthatják a bemutatón az érdeklődök. Makettek a kiállításon Környezetszennyezés, ener­giaválság, veszélyes anyagok, szmog — sokat hallott kife- megoldásában? Minden bi- olyan házat is álmodtak i iezesek. Legtöbbször azon- zonnyai ¡gen jelentős. Leg- tervezők, amelynek építő­ban veszelyes gyaronasokra. alabbis ezt példázza a „Ha- anyaga csak fa és zöld növé­eromuvekre mutragyahal- gyomány - építészet — ter- nyek! Az „épület" energiát mokra gondolunk elsosorban mészer című kiaIiltós anya_ termel, tisztítja a levegőt és e fogalmak hallatan De va- ga öt tervezőiroda — a gyümölcsöt érlel a lakói szá­jon milyen szerepe lehet az miskolci Északterv, a Szol- mára. A bioépitészet célja Lt epi jeS,Z" _ J, a hazakat. meg- nokterVj a Pécsiterv, a Dél- olyan környezet létrehozása, a kertjét ^csi- terv és a Makona Építési amely rendelőknek, nosító lakónak a problémák Iroda _ vaIamint tizennégy egyéni alkotó kiállítása első­sorban a barátságos, termé­n Paprikás" családok Az eseményekkel egy­idöben hallottam a hirt, nemrég zárult a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat családi tábora. Az idei kí­sérleti, próbaév volt. És ter­mészetesen a terápiáról a Tisza-parti városban sem mondtak le. Barkós Beáta, a „paprikások" közművelő­dési előadója, a tábor szer­vezője is csak a tudósítá­sokból értesülhetett a prá­gai kongresszusról, annak dilemmái mégis jelen vol­tak a 'kísérletben. Jelentkezés alapján hat család; üllésiek, röszkeiek, banásaink — eljátszva kistelekiek Ki venné a bátorsá­got, hogy családi per­patvarokba ártsa ma­gát? A látványos, sok­szor a tettlegességig fa­juló veszekedések ma­gasfeszültségét ki mer­né érinteni? Még azok az orvosok, pszicholó­gusok sem, akik feltet­ték az életüket a csa­ládterápiára. (Nemzet­közi kongresszusukat a közelmúltban tartották Prágában.) paraszt családon belül fi­gyeltek meg mindenkire ki­terjedő, sikerélménnyel is kecsegtető szereposztást. A család lebénítja, bék­lyóba veri a tagjait? Miként maradhatunk szabadok és boldogok? A kohéziós erők egyre 'kisebbek, az akkumu­lálódásra pedig nem fordí­tunk elég figyelmet. Külö­nösen a gyerekek igénylik, hogy a szabadidejüket a szü­lőkkel töltsék. Nem is akár­hogyan! ök is szívesen csi­nálnák azt, amit a felnőttek. Az ilyen együttlétek során pedig ki-kitör a szülőkből a töltöttek együtt akár szatírába to illenének. VÍ,SSZa,f,OÍ,tOU . humo,r' két hetet. A szervezők úgy Mennyi vita forrása az, (Mar1 azt h,ttuk-vegkepp el" gondolták, ahhoz, hogy vala- hogy a családban kinek mi tunt' ki normálisan tudjon dol- legyen a szerepe! Ki dolgo- Ha csak nyomokban is, de gozni, helyén kell lenni a zjk többet, jobban? ¡Melyik a toleranciára való törekvés lelkének. És a család kohé- az értékesebb munka? Me- is — különösen az asszonyok ziója kisugárzik a munka- iyjket honorálja inkább a körében — felbukkant. Még helyre. Ezt belátva az anya- társadalom? A táborlakók önleépítés árán is találnak gi áldozatot sem sajnálta a egyértelműen megfogal- mentséget a férj számára. E paprikafeldolgozó. (Tízezer mázták — a férfiak is —, a Mentalitás mögött fel tehető­forinttal járultak a tábor- munka leértékelt. Ki ne en ott lappang a válástól va­. . lázadna ez ellen?! És ter- ló rettegés. ° mészetesen ezt is a család .. .. .. . . , Mik derültek ki? Családon sínyli meg. Nem ^ ^rasag, myenc­belül sem ismerjük egymást, De a beszélgetések során seg a, csaiaaierapia. £Pra saját magunkat Nem vesz- az is kiderült a gyerekek fa'. kongresszusrol ku dott szük tudomásul a másik szo- szerepe sem tisztázott a csa- luao,slld;5, ... kásáit, nem respektáljuk Iádban. Altalános a kényez- m!ndegyik cpSa adie4h*l,E_ kedvteléseit. Sőt időnként tetés. A legtöbbször nehéz ^eri ásatod? ösZrt. A „paprikások" sem dobták ki az ablakon a pénzüket, tá-amikor mecénálták a juk a legjobban elrontani keskedő szülők még a szél­társunk szórakozását. És tői is óvják a csimotájukat. nyomban idegesek leszünk, Nem hogy a munkától! A ha mondjuk egy szerepjáték gyerekek nem kapnak fel- „._ f„,„,atixk keretében viszontlátjuk hi- adatokat, nincsenek testre nyaron IO'yuuja báinkat, Indulataink, kirob- szabott teendőik Csupán egy Bodzsár Erzsébet bort. Természetesen éppoly vitalizáló ha­tású és olyan ártalmatlan, mint az erdő"! Hasonló ha­zai kísérletekkel a tablókon szetes anyagok — a fa, a kő, is találkozhatunk. Az élő, a vályog, a réz, a szövettapé­ta és a cserépkályha — fel­használásával készült épüle­„zöld overállba" bújtatott ház nagy szerepet játszik a bioép ítészeiben. A növé­tek kiállításával mutatnak nyekkel befuttatott homlok­jó példát: így is lehet! Olyan zatok „energiatrafóként" építészeti törekvések kap- működnek. A zöld felület nak helyet a tablókon, ame- hőszigetelése a szakemberek szerint tízszer jobb, mint a he­lyeknek elve nem a „visz sza" a természethez, hanem hagyományos, műszaki sokkal inkább az „előre" a szigetelési megoldások, természethez elgondolás. A Nagy érdeklődésre tarthat legtöbb tervező most bemu- .. ff. . úisze<edi ku tátott alkotása sikeresen pél- nat szamot az ujszegedi ki­dázza a modern technika és a hagyományos építészet öt­állítás. Nem kevésbé vonzó­ak azok az előadások, be­szélgetések, amelyeket a ki­állítás mellé szerveztek a elemeinek népművelők. Tegnap, ked­den este Makovecz Imre az organikus építészet helyéről, szerepéről beszélgetett az Szeptember 15-én, kedden Tarján Gábor lesz a ház vendége, aki a vözésének lehetőségeit és erényeit. Az organikus és népi építészet felhasználása mellett egyre nagyobb teret kap a terve­zők fantáziájában a bioépí- ItTJ^xaxb-1,^í" tészeti elemek felhasználása. érdeklődőkkel. Milyen is valójában ez az új, a hatvanas években el­indult irányzat? A legkülön- hagyomány szerepét értel­bözőbb kutató- és tervező- mezi mai építészetünkben. csoportok alapfelfogása ab­ban megegyezik, hogy egy természetesebb, környezet­Két hét múlva kedden pedig Szász János tekinti át a bio­kímélőbb építési módot sze- építészet hazai és külföldi retnének meghonosítani, eredményeit, gondjait. Ennek érdekében igyekez­nek egészségesebb életkörül­A kiállítás — amelyet na­ményeket biztosítani, főleg P0"^ 10-tőI 18 óráig tekint természetes építőanyagokat hétnek meg az érdeklődök ­használni, harmonikusan il leszkedni a biológiai kör­és az előadás-sorozat is jól illeszkedik a művelődési ház nyezethez, a mainál jobban elmúlt években már több hasznosítani a természetes alkalommal is rendezett épi­energiaforrásokat, és a leg­kevesebb hulladékot, égés­terméket kibocsátani. Vajon mi a realitása en­tészeti programjaihoz. A magánlakás-építés jó példái­nak népszerűsítése, egy-egy szegedi tervező bemutatko­zása után, most új, de nem nek a ma még kissé idillikus kevéssé érdekes nézőpontból képnek? Hiszen szélsőséges igyekeznek szemügyre venni elgondolások is helyet kap- hazai építészetünk helyzetét, nak a tervezők fantáziájá- értékeit. ban! Az NSZK-ban például K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom