Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

2 Kedd, 1987. szeptember 8. Forgalmi és jövedelemadóról Tanácskozott az Országgyűlés ipari bizottsága Az Országgyűlés ipari bizottsága hétfőn a Parla­mentben — Juhász Mihály elnökletével — megvitatta az általános forgalmi adó­ról és a magánszemélyek jövedelemadójából készí­tett törvényjavaslat terve­zetét. A bizottság tagjai előre megkapták a törvényjavas­latokat. azok indoklását, sőt. a Pénzügyminisztérium részletes Írásos tájékoztató­val könnyítette meg a kép­viselők munkáját. E doku­mentumokhoz fűzött szóbeli kiegészítést Madarasi Attila pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár. összegezve az ed­digi viták tapasztalatait, s felvázolva az adóreform elő­készületeinek helyzetét. Ki­emelte: egyetértés alakult ki abban a lényeges kérdésben, hogy az adóreform beveze­tese szükséges lépés, mert a jelenlegi pénzügyi szabályo­zás már nem megfelelő, sőt, ha továbbra is fennmarad­na. hatását éppen a válasz­tott célokkal ellentétben fej­tené ki. Ismét elmondta, hogy nem okolható kizáró­lag az adóreform a jövő évi várható életszínvonal-csök­kenésért, hiszen az ennek hatására bekövetkező ár­emelés csak 5—6 százalékos lesz. A gazdasági környezet, a népgazdaság jelenlegi helyzete indokolja, hogy a jövő évre vonatkozó elkép­zelésekben 12—14 százalékos fogyasztói árindex-növeke­dés szerepel. Az államtitkár hangsú­lyozta, hogy nem egyszerű­en két új adó bevezetéséről, hanem olyan változtatásról van szó, amely hosszabb idő­re meghatározza az adó­struktúra alakulását. S mi­vel ez komplex folyamat, ha az adószerkezet átrendezését el akarjuk érni, a két új adóformát együtt kell beve­zetni. A személyi jövedelemadó­ról kidolgozott elképzelések — ahogy az várható volt — különösen nagy vitát váltot­tak ki. Módosult a tervezett adótábla, ma is vita van a kedvezményekről, sőt arról is, hogy a szociálpolitikai in­tézkedések milyen módon segítsék a legrászorultabba­kat. Ha az adóreformot beve­zetik, valószínűnek látszik, hogy a gazdálkodó szerveze­tek kétharmadának helyze­te nem változik, vagy javul. A kormányzat eltökélt szán­déka, hogy nem nyújt men­töövet azoknak, akiket vesz­teséges gazdálkodásuk az új rendszerben még nehezebb helyzetbe hoz, egyebek kö­zött azért, mert dolgozóik fi­zetéseinek bruttósítását gondjaik ellenére saját erő­ből kell megoldaniuk. Nem hagyható viszont meg a tel­jes többletjövedelem azok­nál a vállalatoknál, ahol megszűnnek az adók, miköz­ben a termelői árak csök­kennek, vagy szinten marad­nak. A jövő évi szabályozók legfontosabb elemeiről még nem született döntés, a ter­vezés folyamatában, a biz-' tos pontok ismeretében dönt a kormányzat. (Az államtit­kár az ülés végi zárszavában — reflektálva a vitában többször is élesen felvetett kérdésre — ígéretet tett ar­ra, hogy legkésőbb október 31-ig a jövő évi szabályozók minden részletét nyilvános­ságra hozzák.) A vitában felszólalók szá­mos részletkérdést érintet­tek. Mindenekelőtt azt kifogá­solták. hogy sem az állam­polgárok. sem a képviselők felkészítése nem volt meg­felelő. A sajtóban gyakran félreérthetők, egymásnak el­lentmondónk az informáci­ók, s nem az újságírók, ha­nem a nyilatkozó pénzügyi szakemberek hibájaként rót­ták fel, hogy a válaszok időnként irritáltuk az erdek­lődő olvasót, tévénézőt. A képviselők a bizottsági ülés napjáig sem az átdolgozott minisztertanácsi munka­programot, sem az adóre­form végrehajtásával kap­csolatos jogszabályokat, sem pedig a kormány szociálpo­litikai csomagtervét nem kapták meg, így — mint rá­mutattak — nehezen foglal­hatnak állást pusztán a tör­vénytervezetek ismeretében Az ülésen konkrét indít­vány hangzott el arra, hogy a személyi jövedelemadó tervezett adómentes sávját 48 ezer forintról emeljék fel 70 ezer forintra. Elhangzott, hogy a nagy­családosok támogatásának egyik módja lehet, ha a há­rom- és többgyermekesek tízezer forintos jövedelemig nem fizetnek majd adót. Többen szóltak a látha­tatlan jövedelmekről, a gaz­dasági növekedés élénkíté­sét hátráltató béklyókról, például a keresetek vissza­fogásáról, valamint a feles­leges kiadásokról, a sok he­lyütt megfigyelhető pazar­lásról. Madarasi Attila részlete­sen válaszolt a felvetett kér­désekre. Nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy a nagycsaládosok tízezer fo­rintos jövedelem alatt ne fi­zessenek adót, ugyanis eb­ben az esetben fizetésüket nem bruttósitják, s ez nehe­zítené helyzetüket. Kiemelte: a törvényterve­zetben külön paragrafus kö­telezi a kormányt arra, hogy a gazdasági körülmények megváltozásakor — tehát például az adótábla tételei­nek elavulásakor — javasla­tot terjesszen elő az Ország­gyűlésnek a módosításra. Tájékoztatta a képviselőket, hogy a lakásfinanszírozás rendszerében más változá­sok is napirenden vannak. A láthatatlan jövedelmek­kel kapcsolatban reális lehe­tőségnek nevezte egy olyan érdekeltség megvalósítását, amely ösztönzi a borravaló és a hálapénz, valamint az adóeltitkolás és a fusimunka eddigi haszonélvezőit arra, hogy bevallják jövedelmü­ket. A szociális és egészségügyi bizottság ülése A* Országgyűlés szociá­lis és egészségügyi bizott­sága hétfőn ülést tartott, Pesla László elnökletével, a Parlamentben. A testü­let az általános forgalmi adóról, a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokat, illetve az élelmiszerekről szóló, 1976. évi IV. tör­vény módosítására vonat­kozó javaslatokat vitatta meg. A képviselőkhöz előzete­sen eljuttatott előterjeszté­sekhez fűzött szóbeli kiegé­szítőjében Békési László pénzügyminiszter-helyet­tes hangsúlyozta: az alap­vető cél, hogy a gazdálko­dó szervezetek jövedelmi pozíciója kedvező irányban változzék. E cél elérését se­gíti elö a tervezett adóre­form. Bevezetésével csök­kentik a mentességeket, kedvezményeket az ala­csony hatékonysággal teme­16 vállalatoknál, szövetkeze­teknél, s a jövedelmek egy részét a fogyasztás terhére átcsoportosítják a termelés, a műszaki fejlesztés erőtel­jesebb finanszírozására. Az adóreformhoz szociál­politikai program is kap­csolódik — emelte ki a pénzügyminiszter-helyet­tes. A lakosságot érintő veszteségek teljes körű el­lensúlyozása nem képzelhe­tő el, kialakítható viszont egy célzott és differenciált támogatási rendszer. Esze­rint a 70 éven felüli nyug­dijasoknál és a gyermekes családoknál az adó- és ár­reform hatását teljesen kompenzálják. A családok január 1-jétöl a tervek sze­rint 400-500 forinttal több családi pótlékot kapnak, emelkedik a gyes összege, nőnek a diákok jövedelem­pótlékai is. Fél évvel hosz­szabb ideig folyósítják a gyermekgondozási dijat, s egy-egy család 2 ezer 500 forint beiskolázási segélyt kap minden évben. Egyedi és rendszeres szociális se­gélyezésre is a korábbinál jelentősen több pénzt fordí­tanak majd a tanácsok. En­nek a szociálpolitikai prog­ramnak a végrehajtására 25 milliárd forintot használ­nak fel majd a költségve­tésből. A személyi jövede­lemadóval kapcsolatban az előadó kifejtette: az egész­ségügyben minden egyes keresetelemre — például ügyeleti díjra, túlórára — vonatkozik a bruttósítás. A vitában felszólalók kö­zül Szirtesné Tomsits Erika (Budapest) tobb modositási javaslatot fűzött a törvény­tervezetekhez. Indítványoz­ta például, hogy társada­lombiztosítási reform is kapcsolódjék az adóreform­hoz, s ennek ütemezéséről adjon tájékoztatást a kor­mány. Javasolta továbbá, hogy nemzetközi tapasztala­tok alapján kezdődjék meg a bérreform alapvető irá­nyainak kijelölése, s gye­rekenként legalább 800 fo­rinttal emeljék a családi pótlékot Megfontolásra ajánlotta adóügyi bíróság, illetve az Országgyűlés adó­ügyi bizottságának létreho­zását Arvai Lászlóné (He­ves megye) a gyermekneve­lés költségeinek társadal­mi elismertetését szorgal­mazta. Dobos Józsefné (He­ves megye) szóvá tette, hogy a forgalmi adó követ­keztében az amúgy is ma­gas lakásárak tovább növe­kednek, s ezzel még nehe­zebb helyzetbe kerülnek a pályakezdő, családalapító fiatalok. Nemes Tamás (Ko­márom megye) rámutatott: az adóreform a több kere­sös családoknak kedvez, s ennek a kisgyermekek lát­ják kárát, ugyanis az anyák arra kényszerülnek, hogy a szülést követően mielőbb munkába álljanak. Kará­csonyi Sándor (Csongrád megye) javasolta: a látha­tatlan jövedelmek egy ré­szét legalizálják oly módon, hogy — például a hála­pénzt, a borravalót — le­vonják az adóalapból. Ju­hár János (Pest megye) ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a közintézményi fo­gyasztás csökkentésével is jelentős összegek takarítha­tók meg. A képviselők észrevételei­re Békési László válaszolt. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módo­sításának szükségességével kapcsolatban Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes hangsúlyozta: a korszerűsí­tés alapvető célja, hogy a nagyüzemekkel azonos élel­mezés-egészségügyi „ feltéte­lekkel tegye lehetővé a kis­üzemek bekapcsolódását az élelmiszerek előállításába. Az új szabályozás az eddi­gieknél jobban szolgálja majd a fogyasztói érdeke­ket. megszigorítja a minő­ségi követelményeket, illet­ve megteremti ennek szer­vezeti és ellenőrzési felté­teleit. s megszünteti a ha­tósági ellenőr/ősben a púr­huzamosságokat. Az ülés Pesta László zár­szavával ért véget. Erich Honecker az NSZK-ban 0 Bonn (MTI) Hétfő délelőtt hivatalos látogatásra küldöttség élén az NSZK-ba érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke. A magas rangú vendéget és kíséretét a két német állam zászlói­val feldíszített Köln—Bonn repülőtéren Wolfgang Schäuble szövetségi minisz­ter, a kancellári hivatal ve­zetője köszöntötte. Hone­ckerrel együtt érkezett töb­bek között Günter Mittag, az NSZEP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, az Államtanács elnökének helyettese, továbbá Oskar Fischer külügyminiszter és Gerhard Beil külkereske­delmi miniszter. Az NDK küldöttsége a repülőtérről gépkocsikon folytatta útját a fővárosba. A szövetségi kancellári hi­vatal előtt Helmut Kohl kancellár üdvözölte az ál­lamfőnek kijáró tisztelet­adással, katonai diszpompá­val fogadott Erich Hone­ckert. Az NSZK kormánya a teljes protokolláris külsősé­gek politikai szempontból nagy jelentőségű biztosításá­val, a vendég más állam­főkkel azonos megtisztelésé­vel kifejezte és megerősí­tette a másik szuverén és független német állam egyenjogúságának diplomá­ciai elismerését. A húszperces hivatalos üdvözlés után megkezdőd­tek a tárgyalások. A meg­beszéléseken, amelyeknek fő témáit a nemzetközi helyzeten és a kelet—nyugati kapcsolatrendszeren kívül a két állam utazási forgal­mának, a gazdasági kapcso­latoknak és a közlekedés javításának kérdései alkot­ják, az NSZK küldöttségé­ben többek között részf vesz Martin Bangemann gazdasági miniszter, Doro­thee Wilms asszony, a bei­német kapcsolatok minisz­tere és Wolfgang Schäuble Minthogy az NSZK vál­tozatlan értelmezése szerint a két német állam kapcso­latai különlegesek, vagyis az NDK nem számit „kül­földnek", a nyugatnémet delegációnak a protokoll szerint nem tagja Hans­Dietrich Genscher külügy­miniszter. A küldöttségek tárgyalásán helyette külügy­minisztériumi szakértők vannak jelen. Genschei azonban minisztériumábar fogadja kollégáját, Oskar Fischert, s leszerelési kér­désekről tanácskozik vele. Honecker hétfőn találko­zott Richard von Weizsä­cker elnökkel. Erre a Ham­merschmidt-villában, a nyu­gatnémet államfő reziden­ciáján került sor. Délután Honecker újabb tárgyalást folytatott Kohl kancellárral, aki este a bon­ni vigadóban, a Redoute­ban díszvacsorát adott. Ezen pohárköszöntők hangzói­tok el. JuriJ Scserbák Zalai Ferencz Győző fordítása 9. — Miért védőálarc nél­kül? — Honnan vettem volna? Akartam szerezni, de sehol semmi. Hívom az ügyeletet: „Van gázmaszkotok?" — „Az nálunk nincs." Ennyi volt. Talán műtős maszkot kötöttem volna? A világon semmire sem megyek vele. Ilyen helyzetben viszont meghátrálni sem szabad. A blokknál, bár hajnalo­dott, semmi derengés. Csak fekete füst volt és fekete korom. A reaktor egyre köpködött, nem, nem Egy­folytában, hanem így: füst, füst, aztán — zutty!" Ki­okádja. Füstölögni füstöl­gött, de lángja nem volt. A tűzoltók ekkor már kezdtek elszivárogni onnan. Mondta is egyikük: „Legyen már egyszer kék a füstje­lángja, hogy ne kelljen újra belebújnunk." Ekkor már mindenki tudta, hogy vala­mi nincs rendben a reak­torral, ám az irányító köz­pontból még mindig semmi kézzelfogható hír. Hat óra tájban aztán az egyik tűz­oltókocsin megérkezett az első sugárzásmérő — nem tudom ki, azt sem, hogy honnan. Szóval, a tűzoltók­kal együtt jött, azok sze­kercékkel nekiestek valami ajtónak, és ládákban kici­peltek onnan valamit. Ta­lán védőöltözetet, vagy va­lami készüléket. Berakták a szerkocsiba. A sugármérőnél hatalmas, mozdíthatatlan műszer. Ö is rákezdi: „Hogyhogy maga meg védööltözék nél­kül van itt? Örült sugárzás van itt, egyáltalán mit csi­nál?" „Dolgozom. Itt." Kijövök az épületből, a mentőkocsik már nincsenek a helyükön. Megkérdezem a sugárméröt. „Merre szállt el ez a felhő? A város fölé?" — „Nem — azt mondja —, Jánov irányába vonult, bár a széle egy picit érintette a mi vidékünket is." ötvenes lehetett, tűzoltóautón érke­zett. Én meg kezdtem ma­gam rosszul érezni. Közben megjött Tolja Gu­marjov, ma is hálás vagyok érte. Akkor már a kijárat felé botorkáltam, gondoltam fölkéredzkedem valamelyik szerkocsira, addig vigyenek el, amíg mozogni tudok. A kezdeti munka boldogsága elszállt, csak a gyöngeség maradt a lábamban. Amíg dolgoztam, oda sem figyel­tem, de most mutatta magát. Elesettséget éreztem, olyan nyomott voltam, aztán mint­ha szét akarna feszíteni va­lami, teljes a levertség, s csupán egyetlen vágyam volt: bebújni valami kis re­pedésbe. Nem jutott eszem­be nekem senki rokonom, csak magamra akartam ma­radni, elfelejtkezni minden­ről, eltűnni. Tán még öt-hét percig áll­dogálhattunk ott Tolja Gu­marjovval, hátha valakinek segítségre van szüksége, de senki nem jött hozzánk. Ak­kor odaszóltam a tűzoltók­nak, hogy visszamegyek az ügyeletre, ha kellünk, hív­janak minket. Az ügyeleten rengeteg volt a beteg. A fiúk már hozták is a szeszt, mondták, igyál csak, ez használ, uta­sításba is adták fentről. De én soha nem iszom, engem a szesz mindig kikészít. Vi­szont megkértem a fiúkat, hogy vigyenek a családom­nak jódkálit, de hát egyi­kük már ittas volt, másikuk meg állandóan fürödni ro­hant. Ekkor fogtam» egy Moszkvicsot — nem a mi sofőrünk volt benne — és hazamentem. Persze, alapo­san lemosakodtam előtte és átöltöztem. Vittem a szálló­ra a jódkálit az enyémek­nek. Megmondtam nekik, hogy csukják be az ablako­kat, a gyerekeket ne enged­jék az utcára, szóval min­dent elmondtam, amit csak tudtam. A szomszédoknak is adtam tablettákat. Ekkor jött értem Gyakonov, az or­vosunk, s magával vitt. Be­fektettek a terápiára, azon­nali átömlesztésre. Ekkor már kezdtem „elúszni", rosszul is voltam, úgy, hogy eléggé ködösen emlékeztem a dolgokra, hamarosan az­tán már semmire sem em­lékeztem. Valentyin Belokonnyal már csak ősszel találkoz­tam, Kijevben, amikor túl volt kórházon, szanatóriu­mon, az új lakásba költö­zés izgalmain, s azon is, hogy Donyeckben kapott munkát, meg a rengeteg bü­rokratikus hercehurcán (hogy mennyi erőfeszítésébe tellett, amíg megkapta az áprilisi (!) fizetését, hát még azt az anyagi kiegyenlítést, ami Pripjáty városénak va­lamennyi, kiköltöztetett la kóját megillette!). Valentyin mesélt a gyere keiről. Két ember apja: az ötesztendős Tanyáé és a pöttömke Kátyáé, aki a rob­banáskor volt féléves. Öröm mel beszélt arról, hogy vég­re abban a szakmában dol­gozhat, amiben mindig is szeretett volna. gyermekse­bészként. Nekem pedig az járt az eszemben, hogy azon az éjszakán a világ egyet­len, az első orvosa volt, aki ekkora méretű atomkataszt­rófa idején a helyszínen dolgozott, mentette, ellátta a rászorulókat, akiket még a rémület, a radioaktivitástól való rettegés is meggyötört, ö pedig reményt öntött be­léjük. Ez volt akkoron az egyetlen, a relániumnál, aminazinnál, s a világ ösz­szes kábítószerénél is erö­sebb gyógyszer. (Folytatjuk.) Lelőttek Csádban egy líbiai repülőgépet 0 Párizs (MTI) A francia hadügyminiszté­rium hétfőn délelőtt közöl­te, hogy a Csádban állomá­sozó francia erők a főváros, N'Djamena felett reggel egy Hawk-rakétával lelőttek egy líbiai TU—22 mintájú bom­bázót. A csádi nagykövetség korábbi közleménye két bombázó lelövését említette. A francia hadügyminisztéri­umi közlemény szerint a bombázó lelövése „megerősí­ti a francia katonai jelenlét védelmi jellegét, és a Kar­valy hadművelet hatékony­ságát, amelynek egyébként rendeltetése a csádi főváros védelme". Az amerikai gyártmányú Hawk-rakéta szuperszonikus sebességű, közepes hatótá­volságú légvédelmi rakéta, amely 16 kilométeres ma­gasságig tudja megsemmisí­teni a repülőgépeket. A fran­cia Karvaly hadművelet ke­retében tavaly szállítottak ilyen rakétákat N'Djamena védelmére. Líbia vasárnap és hétfőn több nyilatkozatban Fran­ciaországot is felelőssé tet­te az országot ért csádi ag­resszióért. Líbia vasárnap felszólította Franciaországot és az Egyesült Államokat arra, hogy vonják ki csa­pataikat Csádból. Francia­ország tripoli nagykövetét figyelmeztették, hogy Lí­bia felelősnek tekinti Fran­ciaországot „a területe elle­ni agresszióért, és a feszült­ség fokozódásáért a térség­ben". Tájékozott francia politi­kai korokból kiszivárogtat­ták, hogy a Líbia elleni csádi agresszió „kellemet­lenül" érinti Párizst és Hisszén Habré egyedül, fran­cia segédlet nélkül látott az akcióhoz. Franciaország a Karvaly fedőnevű hadművelet ke­retében mintegy 1500 főnyi katonai kontingenssel — zömmel légierővel — támo­gatta Hisszén Habré had­seregét. A Karvaly had­művelet hivatalosan dekla­rált célja sokáig csak a Habré-féle hadsereg pozí­cióinak védelme volt a 16. szélességi körnél az állítóla­gos líbiai nyomással szem­ben. Csád északi felének el­foglalásában hivatalos ál­lítás szerint a francia kon­tingens csupán hadtáp­segítséget nyújtott a csádi csapatoknak. A vitatott Aouzou határ­sávért folyó harcokban Mit­terrand elnök elhatárolta Franciaországot

Next

/
Oldalképek
Tartalom