Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. 5 Olasz diákok Szegeden jövőre Padovában viszonozhassuk ezt a felemelő magyaros kedvességet, vendégszeretetet! szombaton a delelotti orak- Somogyi Györgyné a ban hazautaztak Padovába. gyakorló iskola olasztanára. Az indulás előtt Franca — Nagyon örülünk enDi Candia Lovascio, a Za- nek az olasz kapcsolatnak, nella iskola, igazgatónője hiszen rengeteget profitáíey nyilatkozott: lünk abból, hogy 8-10 na— Másodszor voltunk Pot minden második évben A nyolcnapos programban Szeg€d eg pjiianatra Olaszországban tölthetünk a vendegek megtekintettek * ' az ópusztaszeri emlékparkot, ellátogattak Hódmezővásárhelyre, fogadta őket a városi tanács elnöke. Crszágnézö programjuk során Kalocsán, Gödöllőn, Budapesten, Kiliántelepen, TiA Ságvári Endre gyakorló általános iskola két év óta gyümölcsöző kapcsolatot tart a padovai Scuola Media Zanella iskolával. Az idén az olasz diákok látogattak el Szegedre. sem volt honvágyunk, hi- diákjainkkal. Ez idő alatt szen úgy éreztük magunkat szinte többet sajátítanak el mind odahaza. Csodálatos és gazdag programot szervezett nekünk a szegedi iskola vezetése. Nemcsak az Önök nagyon nehéz nyelvét gyakorolhattuk többa nyelvből a tanulók, mint egyéves kemény iskolai tanulás alatt. Ezek a cserelátogatások arra is alkalmasak, hogy két nép fiataljai közel kerüljenek egymáshanyban, Keszthelyen, Bu- kevesebb sikerrel, hanem hoz, megismerjék két nemzsákon és Szántódpusztán felejthetetlen és elválaszt- ezLtal^b^ísüljék"^egyismerkedtek a magyar táj hatatlan barátságok is szö- mást jellegzetességeivel, majd vödtek. Alig várjuk, hogy B. L. Vadak között - vadasparkban Tevenézőben a szegedi vadasparkban kedett, talán még a házi állatokat sem ismeri fel. — így igaz, de ezeket csak mint lehetőségeket említettem. Gondolni kell a szülőkre is. Olyan kiszolgálóhelyiségeket is ki kell építeni, ahol a szó igaz értelmében vendégül is tudunk látni. Ételekre, italokra, édességekre gondolok. Meggyőződésem, hogy nyugodt, talán jobb kifejezés, nyugtató, hétvégi programokat lehet szervezni gyereknek, felnőttnek egyaránt. — Mikor kopogtathatunk a vadaspark kapuján? — Nagyon remélem, hogy a következő év tavaszától. Végül jut eszembe: Be kell vallanom, szélmalmot hittem támadni néhány esztendeje, mikor a sokadik társadalmi munkát hirdették a készülő szegedi vadasparkba. El-elejtett megjegyzések, amelyeket hallottam, önkéntelenül is: mi a jó., kell szaggatni a gazt, ha úgyis kinő; mire az egesz...; soha többet nem paliznak be ilyen marhaságra ... satöbbi. Valóban kilátástalannak tetszett minden, a vérhólyagot törő „értelmetlen" munka, a szúnyoginvázió. a szórós akác. Mondom: minden. Azután mégis izgatott a téma. Mi lett a befektetett energiával? Kell nekünk a vadaspark? Akadt-e még háló, amivel ismételten be lehetett fogni a társadalmi kám során iáttam a diákok munkásokat? Egyaltalán, mi érdeklődését. Ugy hiszem, változott, törtent-e valami? annál szebb érzése nem lehet gyermeknapon volt állatkerHála a sorsnak, ma már egy pedagógusnak, mint ha ti vetélkedő Kaposvár és negyvennél több állatfajt oktatott tantárgyát megsze- Szeged között a tévében, akgondoznak a szegedi vadas- retlk a gyerekek. Csináltam kor melegében rengeteg felparkban. Akadt sikerelmény js az ¡skoia alagsorában egy ajánlás hangzott el Szegedis, ugy a gyerekeknek, fel- mini állatkertet, de akkor ről is. De... Csak úgy igazi nőiteknek, mint a park gya- az is elég volt Ha megnyit- az önzetlen segítség, ha az rapitásan fáradozóknak. hatjuk ennek a parknak a valósággá válik Persze, tiszEgyszer volt kiváncsiság-ér- kapuit, itt is lehet, és kell is telet a kivételnek, nem sodeklodes próba, éspedig majd biológiai szakköröket kan váltották be a talán augusztus 20—22. között. A szervezni, hogy a tanulók ne könnyen tett ígéretüket, vizsga sikerült: három nap csak könyvből, rajzokból is- u,suá„„ „„„uQ„ alatt közel tízezren csodál- merjék meg környezetünk u -Nehany gyerlTk azonban koztak rá a sülökre, az részeit 9 ^9. onrciaj* egnap reklámára ÉsÍ!Si Sdí 7 f ^f^ há'ny^^jta áUatra Tegv^tTni?^ ^¿^Z^öí Láthatták a gyerekek (per- _ LeSZ egy tárgyalónk tf. öccsével Balazzsal Ok sze a felnőttek is) a játékos ahol tanithatf/k a pedaS U'szegedrol 'arnak ,de takamajmokat, a világ legkisebb gUsok az elméletet, úgy, óriáskígyóját (nem szójá- hogy ott lesz (és már van) ték!), a királypitont, amely par lépésre a gyakorlat, másfél méteres, és karvas- Szeretném, ha videófelvétetagságú, de gyönyörködhet- leket is készítenének, araetek az almazöld leguánban íyeket kölcsönvehetik az vagy lágy héjú teknőcökben iskolák, vagy a tanárok itt is. forgatnának felvételeket az Van látnivaló bőven már- állatok életéről, a növényekis, ám a környezetre ráfog- ről. — Jó az ötlet, különösen úgy, hogy sajnos, sok gyerek a városban született-nevelrítani. Hogy miért? Tartalmas választ adtak: — Közelebb legyünk az állatokhoz. hatatlan, hogy minden igényt kielégít. Nagyon szép úttükröket, teret, járdát már mutat a 40 hektáros szabadidőpark, amiből 18 és fél hektárt be is kerítettek vadasparknak. — Honnan az alapötlet, hogy legyen Szegednek vadasparkja, pontosabban szabadidőközpontja? — Ezt Egyházi Istvántól, az újszegedi Vidám Park igazgatóhelyettesétől kérdeztem. — Két éve lesz lassan, hogy a tanács elhatározta a létesítését. A legjobb helyet jelölték ki erre, ide a Tolbuhin sugárút—Szabadkai út—vasúti töltés közötti területre. Gyönyörű tölgyesben, csöndben, és ami a legfontosabb, ebben a környezetszennyezett világban tiszta, egészséges környezetben. — Nehezen halad a munka... — Elsőbb is, köszönöm a sok-sok társadalmi munkát. Ha az nincs, most nem büszkélkedhetnék. Nehezen halad? Igen. Sajnos. Mind kevesebb a pénz, de amit tudunk, azt megoldjuk a lapos pénztárcával is. — Elcsépelt lehet az, hogy ha elkezdenek valamit, azt egyszer be is fejezik. Ezúttal is így lesz? — Biztosan. — Honnan ez a meggyőződés? — Biológiaszakos tanár vagyok. A Madách utcai iskolában tanítottam. MunVégül még egy dolog, amit talán még csak súgni illik: a szombati lapunkban látott ötös tigrisikrek közül kettő az elválasztás után Szegedre kerül... Acs S. Sándor Stukker Nos, igen, a stukker. Hagyján, hogy van, de mindig valakinél van. És mindig rossz kézben. Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabja arról szól, ha tetszik, az az „üzenete", hogy a fegyverek — s az ember — természete már csak ilyen: akinél a fegyver — a hatalom —, annak létformája az erőszak. A stukker terjeszti a ragályos kórt, érintése veszélyes; amíg csak létezik, nincs menekvésünk, úgy érezhetjük magunkat, mint egy robbanószerkezetteli fölszerelt körhintában, egyszer fent, másszor lent,, de sose tudhatjuk, mikor robban, s nincs kiszállás... Komor dolgok, nemde? Alighanem: lehetnének. Ám Görgey Gábor színházéban vidám a hangulat. Az évad első bemutatója a Kisszínházban Cuki a Méltóságost vegzálja, K. Müller asszisztál (konkrét érvényességeket a legalja fajtából, amelyik,, hatalom természetéről), bár kellően bunkó, stukAkár egy valódi körhintán. Mert az ismerős szenten- kerrel a kezében megjön a vagy hullámvasúton, amint ciák igen mulatságosan és magához való esze, s mega mélység felé rohanvást meg-megérint bennünket a félelem, de elhessentjük, nevetünk: nem komoly ... Élményünk a játék, s az emlékeink róla illékonyak. Ha a föntiekből az haljnvenciózusan adatnak elő. szerzi, ami neki kell: a A színpadi törvények fölé- dégénérait Méltóságostól nyes ismeretében készült családfát, nemesi előneveket, a rezervátumfalusi Mártontól az ő „hejiluskáját"; s ha már kapott nevet, nőt, csak a zaba, a falás van hátra ... Cuki garázdálkodásának ideje (az első rész) mindazonáltal pergőbb ritmusban telhetett volna; érezhetően a premierdrukk döcögtette az amúgy pontosan kidolgozott — A nagy múltú, egész Európában meglehetősen jó hírrel rendelkező versenyen, úgy tudom, harmincegy kórus, körülbelül 1450 énekes lépett föl — mondArezzo virágai 30. Miként már beszámol unk róla: az augusztus 26— - — között az olaszországi Arezzóban megrendezett kója Rozgonyi Eva, a Bartók rushangversenyen a szegedi Bartók Kórus a kamarakóKórus vezetője. — Eléggé ruSok kategóriájában harmadik, a vegyes kariban első Mendelsshon„izmos" mezőny indult.. dijat kapott, és elhozta Arezzo város nagydiját, Guido me9 Kiváló együttes cí,— Hogyan került a sze- D'Arezzo egyedi tervezésű bronzszobrát. gedi együttes Arezzóba? — Ügy, hogy a Kórusok Országos Tanácsa kijelölt amatoregyüttesek léphet- ványosabb") bennünket a részvételre. A tek föl, riasztónak tűnt darabot... külföldi versenyeken tör- mégis, hogy akadt néhány — Befolyásolja a kórust ténő indulás mindig íev. nagyon „hangbajnok" tár- a közönség mindenkori remegy... Első ízben ved- saság is. A zsűri viszont, akciója? tünk részt a „Gúido Ugy gondolom. a zene! — Bennünket mindenmár ez a Görgey-darab is (még egyszer hangsúlyozzuk: egy híján 20 éve!); pontosan szerkesztett, dialatszanék, hogy íme, me- lógusai, mint a fogaskeregint egy kritikusi baklövés, kek, s az átmenetek, a já„jobb lett volna, ha.. ."-ti- ték realista, sőt erőteljesen pusú számonkérés, annak naturalisztikus részleteiből kutatása egy idestova 20 az abszurdig vitt groteszesztendős színdarabban, mit kekbe oly olajozottak, zöknem szándékoztak beleírni kenésmentesen könnyed-si— mea culpa. Mindösszesen mák — csak úgy röpül ve- helyzetek ütemét. így nyúlt arról van szó, hogy az óha- lük a néző, sehol az a stí- funkciótlanul hosszadaltatlan nézői kérdésre: miért lustörésekre oly érzékeny mássá az „ilyenek a férfiak nem érint bennünket mé- sznob indulata.. nőhiányban" címmel illetlyen, miért nem kelt ben- A „nyelvérzékeny" dús- hető jelenet. mely ilyennünk nagyobb visszhangot kálhat a leleményekben, képpen, túlzott naturaliza darab gondolati anyaga csodálhatja az írói nyelv- musával tán az egyetlen — megpróbáltunk válaszol- teremtő erőt; a „szituáció- stílushibája lett az előadásni. A hatalomkór természe- mániás" valósággal dőzsöl- nak. Az ,-itt a stukker, hol te, az erőszak rnechanizmu- het. az „atmoszféraigényes" a stuklcer"-forgatagban — sai, s a félelemben élő ki- bámulhat: a textus, a hely- melynek során négyen minszolgáltatottak reakciói, zet, a játék egymásnak dig a zárt ajtó fölött függő magatartásformáik, viselke- megfelelései nem téveszte- hatalmas kulcsra, a helydésük — mind-mind isme- nek hatást. Naná, a rendező zet megoldására, az ajtón rősek nekünk. Széles a Görgey Gábor messzemenő- kilépésre áhítoznak, ám az skála, számos a variáció, en az iró Görgey Gábor ötödik, akinél éppen a mégis tudunk mindről, saj- összes erényeinek lehetsé- fegyver, mindig maradni nos. Csakhogy: ha ennyire ges leghatásosabb fölmuta- akar — szóval ebbsn az elhangsúlyozottan időtlenül, tására törekedett, és szép fuserált körjátékban Király kortalanul, valahol, valami- sikerrel valósult meg a Levente pókhasú, tökkelkor, tehát általánosságuk- szándék. ütött, jellegzetesen raccsoló, bán, elvontságukban sora- A „Stukkerben" mind az cvikkeres Méltóságosa is; koznak előttünk a varián- öt szerep — valóságos juta- Jakab Tamás (aki a szorosok, nehéz a mélyebb érzé- lomjáték a színésznek. A bati számunkban közöltekkelés, lehetetlen az azono- példázat természete szerint kel ellentétben mégis, besulás. A hatalom és a ki- mindannyian „sűrítmények", tegsége ellenére is vállalta szolgáltatottság konkrét vi- egy-egy társadalmi réteg, a szereplést) kínosan agyonszonyrendszere, a mégha- csoport gondolati és visel- vasalt öltönyös, folukutató tározott külső összefüggő- kedésnormáinak közvetítői, — ballonkabátos, szemüvesek (adott kor adott erővi- amolyan hazai archetipu- ges. végtelen gyávaságát szonyai) nélkül a példázat sok. Molnár Zsuzsa igen kiábrándult, felsőbbrendű az marad, ami, elvont be~ jól funkcionáló, tértől, idő- kinyilatkoztatásokkal lepleszéd, mely igaz, de nem tői függetlenített, külvilág- ző entellektüellje is; Bácsvalódi. A pisztoly megma- tói elzárt színpadi szobája- kai János hímzett gatyás, rad színházi kelléknek, s ban naturális, mégis az pitykés mellényes, árvalányfélelem helyett a színpadi- időtlenséget, pontosabban hajas operettmagyarja is: as ijesztgetősdin mulatunk, minden idők jelen lévőségét egy-egy színészi remeklés. De hát miért ne? Bizony, sugalló kellékek között (A típusok minden jellegjói mulatunk. ha nem játssza el kisded játékait a zetes kellékét fölvonultató igyekszünk mindenáron stukkerrel — Cuki, a szu- jelmezeket is Molnár Zsuolyasmit megtudni ebből a terénbői. Kaszás Géza i 110— zsa tervezte.) Kitűnő, aprójátékból, ami nincs benne ziókeitő lumpen, abból a lékosan kidolgozott figurák. Az igazán átütő alakítást, a rutin fölé emelkedő színészetet azonban ezúttal Kovács Zsólt orodukálta. Elementáris, ellenállhatatlan. Hálás szerepiéhez — a kispolgár K. Müller, a „rugalmas elszakadás" mestere, kaméleontermészetű konformista, alkalmazkodás-világbajnok, stréber — kábítóén gazdag eszköztárból válogatott, nagyon ötletesen, szellemesen, övé volt a legtöbb fergetegesen keserű-mulatságos pillanat, s ő éreztetett legtöbbet a fönt emlegetett komorságokból is, hitelesen, a „rivaldát" átívelő hatással. város, Pescara és a franciaországi Tours képviselője is. Hát, majd meglátjuk ... — Idén, ha jól tudom, húszéves fennállását ünnepelheti a kórus, nemrégiben harmadszor kapták met, most az arezzói siker. Hogyan tovább? — Az alapító Kardoss .Pál, ceglédi születésű lévén, nevét kívánja fölvenni az ottani vegyes kár, s a névadó koncentre meghívtak bennünket. Előbb Œ^^JâË ï^ «Suffît SL^SÍ^ rusversenyen. teremtést, a stílushüséget ul nagyon inspiráló és na — Ez utóbbi név, az tartotta a legtöbbre. Hogy Sy°n zavaró tud lenni. Arezzón túlmenően, némi két kategóriában ilyen elő- Most p>éldául az akusztika magyarázatra szorul... kelő díjat kaptunk, mon- nem volt éppen a legsze— Az úgynevezett Gui- dánom sem. kell: nagyon- «mesésebb, viszont a mádo-alapítvány rendezte a nagyon jó érzéssel jöttünk sik kategória első művéversenyt. Arezzói Guido le a színpadról. Mendels- nél- Janequin A madarak bencés pap volt, aki Pau- sohn Trauergesang és Pou- cneke című művének elő- hölgy az első eorbol az lus Diaconus Szent János- lene Marié című művét adásánál a már említett igen szép dekoraciobol egy himnuszának első sorában adtuk elő, a Romantika és döbbent csendhez teljesen szal Piros flamingó viraaz emelkedő kezdő szóta- a huszadik század kategó- hasonló volt tapasztalhat got, egy íeher dupla margók alkalmazásával-elne- riában, s a közönség — a tó... vezésével tulajdonképpen a különben oly jellegzetes — Ezek szerint, a díjamáig használatos európai mediterrán derűvel, a pro- kon túlmenően is, igen jó szolmizációs rendszert al- dukciók alatti végig csacso- benyomást kelthettek. A kotta meg. gó-csivitelö, ki-bejárkáló siker kifejezésre jutott ne— Miben állt a már em- olasz publikum — döbbent tán újabb meghívásokban lített „izmos" mezőny ere- csendben hallgatta a (koz- 's? je? ' tünk szólva, nem a legne- — Megkeresett bennün- telez. — Hivatalosan csak hezebb és nem a „leglát- ket kiét fesztiválrendezö den lépünk föl. Már elköszönnék, amikor gyönyörű virágcsokron akad meg a szemem. Ritkán látni lakásban ilyet — A gálakoncerten egy garétát és azt az óriási zöld levelet csokorba foruta. és föltette nekünk a színpadra. — Sokatmondó gesztus. — Meg is hatódtunk tőle És tudjuk is, mire köD.L. Tanulság? Lám, a valódi mestermunkából, a kicsit önmagáért való, írói-színpadj — bravúros — stílusgyakorlatból elmélyült gondossággal magasabb minő" ség is csiholható. A kellemes-kiszámitott, kiegyensúlyozott, évadnyitónak is biztató, profi színielőadásban egy emlékezetes, élményszerű szinészj teljesítmény — nem kevés. Sulyok Erisébet »