Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. 5 Olasz diákok Szegeden jövőre Padovában viszonoz­hassuk ezt a felemelő ma­gyaros kedvességet, ven­dégszeretetet! szombaton a delelotti orak- Somogyi Györgyné a ban hazautaztak Padovába. gyakorló iskola olasztanára. Az indulás előtt Franca — Nagyon örülünk en­Di Candia Lovascio, a Za- nek az olasz kapcsolatnak, nella iskola, igazgatónője hiszen rengeteget profitá­íey nyilatkozott: lünk abból, hogy 8-10 na­— Másodszor voltunk Pot minden második évben A nyolcnapos programban Szeg€d eg pjiianatra Olaszországban tölthetünk a vendegek megtekintettek * ' ­az ópusztaszeri emlékpar­kot, ellátogattak Hódmező­vásárhelyre, fogadta őket a városi tanács elnöke. Cr­szágnézö programjuk során Kalocsán, Gödöllőn, Buda­pesten, Kiliántelepen, Ti­A Ságvári Endre gya­korló általános iskola két év óta gyümölcsöző kap­csolatot tart a padovai Scuola Media Zanella isko­lával. Az idén az olasz diá­kok látogattak el Szegedre. sem volt honvágyunk, hi- diákjainkkal. Ez idő alatt szen úgy éreztük magunkat szinte többet sajátítanak el mind odahaza. Csodálatos és gazdag programot szer­vezett nekünk a szegedi is­kola vezetése. Nemcsak az Önök nagyon nehéz nyel­vét gyakorolhattuk több­a nyelvből a tanulók, mint egyéves kemény iskolai ta­nulás alatt. Ezek a cserelá­togatások arra is alkalma­sak, hogy két nép fiataljai közel kerüljenek egymás­hanyban, Keszthelyen, Bu- kevesebb sikerrel, hanem hoz, megismerjék két nem­zsákon és Szántódpusztán felejthetetlen és elválaszt- ezLtal^b^ísüljék"^egy­ismerkedtek a magyar táj hatatlan barátságok is szö- mást jellegzetességeivel, majd vödtek. Alig várjuk, hogy B. L. Vadak között - vadasparkban Tevenézőben a szegedi vadasparkban kedett, talán még a házi ál­latokat sem ismeri fel. — így igaz, de ezeket csak mint lehetőségeket említet­tem. Gondolni kell a szülők­re is. Olyan kiszolgálóhe­lyiségeket is ki kell építeni, ahol a szó igaz értelmében vendégül is tudunk látni. Ételekre, italokra, édessé­gekre gondolok. Meggyőző­désem, hogy nyugodt, talán jobb kifejezés, nyugtató, hét­végi programokat lehet szer­vezni gyereknek, felnőttnek egyaránt. — Mikor kopogtathatunk a vadaspark kapuján? — Nagyon remélem, hogy a következő év tavaszától. Végül jut eszembe: Be kell vallanom, szélmal­mot hittem támadni néhány esztendeje, mikor a sokadik társadalmi munkát hirdet­ték a készülő szegedi vadas­parkba. El-elejtett megjegy­zések, amelyeket hallottam, önkéntelenül is: mi a jó., kell szaggatni a gazt, ha úgyis kinő; mire az egesz...; soha többet nem paliznak be ilyen marhaság­ra ... satöbbi. Valóban ki­látástalannak tetszett min­den, a vérhólyagot törő „ér­telmetlen" munka, a szú­nyoginvázió. a szórós akác. Mondom: minden. Azután mégis izgatott a téma. Mi lett a befektetett energiával? Kell nekünk a vadaspark? Akadt-e még háló, amivel ismételten be lehetett fogni a társadalmi kám során iáttam a diákok munkásokat? Egyaltalán, mi érdeklődését. Ugy hiszem, változott, törtent-e valami? annál szebb érzése nem lehet gyermeknapon volt állatker­Hála a sorsnak, ma már egy pedagógusnak, mint ha ti vetélkedő Kaposvár és negyvennél több állatfajt oktatott tantárgyát megsze- Szeged között a tévében, ak­gondoznak a szegedi vadas- retlk a gyerekek. Csináltam kor melegében rengeteg fel­parkban. Akadt sikerelmény js az ¡skoia alagsorában egy ajánlás hangzott el Szeged­is, ugy a gyerekeknek, fel- mini állatkertet, de akkor ről is. De... Csak úgy igazi nőiteknek, mint a park gya- az is elég volt Ha megnyit- az önzetlen segítség, ha az rapitásan fáradozóknak. hatjuk ennek a parknak a valósággá válik Persze, tisz­Egyszer volt kiváncsiság-ér- kapuit, itt is lehet, és kell is telet a kivételnek, nem so­deklodes próba, éspedig majd biológiai szakköröket kan váltották be a talán augusztus 20—22. között. A szervezni, hogy a tanulók ne könnyen tett ígéretüket, vizsga sikerült: három nap csak könyvből, rajzokból is- u,suá„„ „„„uQ„ alatt közel tízezren csodál- merjék meg környezetünk u -Nehany gyerlTk azonban koztak rá a sülökre, az részeit 9 ^9. onrciaj* egnap reklámára ÉsÍ!Si Sdí 7 f ^f^ há'ny^^jta áUatra Tegv^tTni?^ ^¿^Z^öí Láthatták a gyerekek (per- _ LeSZ egy tárgyalónk tf. öccsével Balazzsal Ok sze a felnőttek is) a játékos ahol tanithatf/k a pedaS U'szegedrol 'arnak ,de taka­majmokat, a világ legkisebb gUsok az elméletet, úgy, óriáskígyóját (nem szójá- hogy ott lesz (és már van) ték!), a királypitont, amely par lépésre a gyakorlat, másfél méteres, és karvas- Szeretném, ha videófelvéte­tagságú, de gyönyörködhet- leket is készítenének, arae­tek az almazöld leguánban íyeket kölcsönvehetik az vagy lágy héjú teknőcökben iskolák, vagy a tanárok itt is. forgatnának felvételeket az Van látnivaló bőven már- állatok életéről, a növények­is, ám a környezetre ráfog- ről. — Jó az ötlet, különösen úgy, hogy sajnos, sok gyerek a városban született-nevel­rítani. Hogy miért? Tartal­mas választ adtak: — Köze­lebb legyünk az állatokhoz. hatatlan, hogy minden igényt kielégít. Nagyon szép úttük­röket, teret, járdát már mu­tat a 40 hektáros szabadidő­park, amiből 18 és fél hek­tárt be is kerítettek vadas­parknak. — Honnan az alapötlet, hogy legyen Szegednek va­dasparkja, pontosabban sza­badidőközpontja? — Ezt Egyházi Istvántól, az újsze­gedi Vidám Park igazgató­helyettesétől kérdeztem. — Két éve lesz lassan, hogy a tanács elhatározta a létesítését. A legjobb helyet jelölték ki erre, ide a Tol­buhin sugárút—Szabadkai út—vasúti töltés közötti te­rületre. Gyönyörű tölgyes­ben, csöndben, és ami a leg­fontosabb, ebben a környe­zetszennyezett világban tisz­ta, egészséges környezetben. — Nehezen halad a mun­ka... — Elsőbb is, köszönöm a sok-sok társadalmi munkát. Ha az nincs, most nem büszkélkedhetnék. Nehezen halad? Igen. Sajnos. Mind kevesebb a pénz, de amit tudunk, azt megoldjuk a la­pos pénztárcával is. — Elcsépelt lehet az, hogy ha elkezdenek valamit, azt egyszer be is fejezik. Ezút­tal is így lesz? — Biztosan. — Honnan ez a meggyőző­dés? — Biológiaszakos tanár vagyok. A Madách utcai is­kolában tanítottam. Mun­Végül még egy dolog, amit talán még csak súgni illik: a szombati lapunkban látott ötös tigrisikrek közül kettő az elválasztás után Szegedre kerül... Acs S. Sándor Stukker Nos, igen, a stukker. Hagyján, hogy van, de mindig valakinél van. És mindig rossz kézben. Gör­gey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darab­ja arról szól, ha tetszik, az az „üzenete", hogy a fegy­verek — s az ember — ter­mészete már csak ilyen: akinél a fegyver — a hata­lom —, annak létformája az erőszak. A stukker ter­jeszti a ragályos kórt, érin­tése veszélyes; amíg csak létezik, nincs menekvésünk, úgy érezhetjük magunkat, mint egy robbanószerkezet­teli fölszerelt körhintában, egyszer fent, másszor lent,, de sose tudhatjuk, mikor robban, s nincs kiszállás... Komor dolgok, nemde? Alighanem: lehetnének. Ám Görgey Gábor színhá­zéban vidám a hangulat. Az évad első bemutatója a Kisszínházban Cuki a Méltóságost vegzálja, K. Müller asszisztál (konkrét érvényességeket a legalja fajtából, amelyik,, hatalom természetéről), bár kellően bunkó, stuk­Akár egy valódi körhintán. Mert az ismerős szenten- kerrel a kezében megjön a vagy hullámvasúton, amint ciák igen mulatságosan és magához való esze, s meg­a mélység felé rohanvást meg-megérint bennünket a félelem, de elhessentjük, nevetünk: nem komoly ... Élményünk a játék, s az emlékeink róla illékonyak. Ha a föntiekből az hal­jnvenciózusan adatnak elő. szerzi, ami neki kell: a A színpadi törvények fölé- dégénérait Méltóságostól nyes ismeretében készült családfát, nemesi előneve­ket, a rezervátumfalusi Mártontól az ő „hejiluská­ját"; s ha már kapott ne­vet, nőt, csak a zaba, a fa­lás van hátra ... Cuki ga­rázdálkodásának ideje (az első rész) mindazonáltal pergőbb ritmusban telhetett volna; érezhetően a premi­erdrukk döcögtette az amúgy pontosan kidolgozott — A nagy múltú, egész Európában meglehetősen jó hírrel rendelkező verse­nyen, úgy tudom, harminc­egy kórus, körülbelül 1450 énekes lépett föl — mond­Arezzo virágai 30. Miként már beszámol unk róla: az augusztus 26— - — között az olaszországi Arezzóban megrendezett kó­ja Rozgonyi Eva, a Bartók rushangversenyen a szegedi Bartók Kórus a kamarakó­Kórus vezetője. — Eléggé ruSok kategóriájában harmadik, a vegyes kariban első Mendelsshon­„izmos" mezőny indult.. dijat kapott, és elhozta Arezzo város nagydiját, Guido me9 Kiváló együttes cí,­— Hogyan került a sze- D'Arezzo egyedi tervezésű bronzszobrát. gedi együttes Arezzóba? — Ügy, hogy a Kórusok Országos Tanácsa kijelölt amatoregyüttesek léphet- ványosabb") bennünket a részvételre. A tek föl, riasztónak tűnt darabot... külföldi versenyeken tör- mégis, hogy akadt néhány — Befolyásolja a kórust ténő indulás mindig íev. nagyon „hangbajnok" tár- a közönség mindenkori re­megy... Első ízben ved- saság is. A zsűri viszont, akciója? tünk részt a „Gúido Ugy gondolom. a zene! — Bennünket minden­már ez a Görgey-darab is (még egyszer hangsúlyoz­zuk: egy híján 20 éve!); pontosan szerkesztett, dia­latszanék, hogy íme, me- lógusai, mint a fogaskere­gint egy kritikusi baklövés, kek, s az átmenetek, a já­„jobb lett volna, ha.. ."-ti- ték realista, sőt erőteljesen pusú számonkérés, annak naturalisztikus részleteiből kutatása egy idestova 20 az abszurdig vitt grotesz­esztendős színdarabban, mit kekbe oly olajozottak, zök­nem szándékoztak beleírni kenésmentesen könnyed-si­— mea culpa. Mindösszesen mák — csak úgy röpül ve- helyzetek ütemét. így nyúlt arról van szó, hogy az óha- lük a néző, sehol az a stí- funkciótlanul hosszadal­tatlan nézői kérdésre: miért lustörésekre oly érzékeny mássá az „ilyenek a férfiak nem érint bennünket mé- sznob indulata.. nőhiányban" címmel illet­lyen, miért nem kelt ben- A „nyelvérzékeny" dús- hető jelenet. mely ilyen­nünk nagyobb visszhangot kálhat a leleményekben, képpen, túlzott naturaliz­a darab gondolati anyaga csodálhatja az írói nyelv- musával tán az egyetlen — megpróbáltunk válaszol- teremtő erőt; a „szituáció- stílushibája lett az előadás­ni. A hatalomkór természe- mániás" valósággal dőzsöl- nak. Az ,-itt a stukker, hol te, az erőszak rnechanizmu- het. az „atmoszféraigényes" a stuklcer"-forgatagban — sai, s a félelemben élő ki- bámulhat: a textus, a hely- melynek során négyen min­szolgáltatottak reakciói, zet, a játék egymásnak dig a zárt ajtó fölött függő magatartásformáik, viselke- megfelelései nem téveszte- hatalmas kulcsra, a hely­désük — mind-mind isme- nek hatást. Naná, a rendező zet megoldására, az ajtón rősek nekünk. Széles a Görgey Gábor messzemenő- kilépésre áhítoznak, ám az skála, számos a variáció, en az iró Görgey Gábor ötödik, akinél éppen a mégis tudunk mindről, saj- összes erényeinek lehetsé- fegyver, mindig maradni nos. Csakhogy: ha ennyire ges leghatásosabb fölmuta- akar — szóval ebbsn az el­hangsúlyozottan időtlenül, tására törekedett, és szép fuserált körjátékban Király kortalanul, valahol, valami- sikerrel valósult meg a Levente pókhasú, tökkel­kor, tehát általánosságuk- szándék. ütött, jellegzetesen raccsoló, bán, elvontságukban sora- A „Stukkerben" mind az cvikkeres Méltóságosa is; koznak előttünk a varián- öt szerep — valóságos juta- Jakab Tamás (aki a szoro­sok, nehéz a mélyebb érzé- lomjáték a színésznek. A bati számunkban közöltek­kelés, lehetetlen az azono- példázat természete szerint kel ellentétben mégis, be­sulás. A hatalom és a ki- mindannyian „sűrítmények", tegsége ellenére is vállalta szolgáltatottság konkrét vi- egy-egy társadalmi réteg, a szereplést) kínosan agyon­szonyrendszere, a mégha- csoport gondolati és visel- vasalt öltönyös, folukutató tározott külső összefüggő- kedésnormáinak közvetítői, — ballonkabátos, szemüve­sek (adott kor adott erővi- amolyan hazai archetipu- ges. végtelen gyávaságát szonyai) nélkül a példázat sok. Molnár Zsuzsa igen kiábrándult, felsőbbrendű az marad, ami, elvont be~ jól funkcionáló, tértől, idő- kinyilatkoztatásokkal leple­széd, mely igaz, de nem tői függetlenített, külvilág- ző entellektüellje is; Bács­valódi. A pisztoly megma- tói elzárt színpadi szobája- kai János hímzett gatyás, rad színházi kelléknek, s ban naturális, mégis az pitykés mellényes, árvalány­félelem helyett a színpadi- időtlenséget, pontosabban hajas operettmagyarja is: as ijesztgetősdin mulatunk, minden idők jelen lévőségét egy-egy színészi remeklés. De hát miért ne? Bizony, sugalló kellékek között (A típusok minden jelleg­jói mulatunk. ha nem játssza el kisded játékait a zetes kellékét fölvonultató igyekszünk mindenáron stukkerrel — Cuki, a szu- jelmezeket is Molnár Zsu­olyasmit megtudni ebből a terénbői. Kaszás Géza i 110— zsa tervezte.) Kitűnő, apró­játékból, ami nincs benne ziókeitő lumpen, abból a lékosan kidolgozott figurák. Az igazán átütő alakítást, a rutin fölé emelkedő szí­nészetet azonban ezúttal Kovács Zsólt orodukálta. Elementáris, ellenállhatat­lan. Hálás szerepiéhez — a kispolgár K. Müller, a „ru­galmas elszakadás" mestere, kaméleontermészetű konfor­mista, alkalmazkodás-vi­lágbajnok, stréber — kábí­tóén gazdag eszköztárból válogatott, nagyon ötlete­sen, szellemesen, övé volt a legtöbb fergetegesen kese­rű-mulatságos pillanat, s ő éreztetett legtöbbet a fönt emlegetett komorságokból is, hitelesen, a „rivaldát" átívelő hatással. város, Pescara és a fran­ciaországi Tours képviselő­je is. Hát, majd meglát­juk ... — Idén, ha jól tudom, húszéves fennállását ünne­pelheti a kórus, nemrégi­ben harmadszor kapták met, most az arezzói si­ker. Hogyan tovább? — Az alapító Kardoss .Pál, ceglédi születésű lé­vén, nevét kívánja fölven­ni az ottani vegyes kár, s a névadó koncentre meg­hívtak bennünket. Előbb Œ^^JâË ï^ «Suffît SL^SÍ^ rusversenyen. teremtést, a stílushüséget ul nagyon inspiráló és na — Ez utóbbi név, az tartotta a legtöbbre. Hogy Sy°n zavaró tud lenni. Arezzón túlmenően, némi két kategóriában ilyen elő- Most p>éldául az akusztika magyarázatra szorul... kelő díjat kaptunk, mon- nem volt éppen a legsze­— Az úgynevezett Gui- dánom sem. kell: nagyon- «mesésebb, viszont a má­do-alapítvány rendezte a nagyon jó érzéssel jöttünk sik kategória első művé­versenyt. Arezzói Guido le a színpadról. Mendels- nél- Janequin A madarak bencés pap volt, aki Pau- sohn Trauergesang és Pou- cneke című művének elő- hölgy az első eorbol az lus Diaconus Szent János- lene Marié című művét adásánál a már említett igen szép dekoraciobol egy himnuszának első sorában adtuk elő, a Romantika és döbbent csendhez teljesen szal Piros flamingó vira­az emelkedő kezdő szóta- a huszadik század kategó- hasonló volt tapasztalhat got, egy íeher dupla mar­gók alkalmazásával-elne- riában, s a közönség — a tó... vezésével tulajdonképpen a különben oly jellegzetes — Ezek szerint, a díja­máig használatos európai mediterrán derűvel, a pro- kon túlmenően is, igen jó szolmizációs rendszert al- dukciók alatti végig csacso- benyomást kelthettek. A kotta meg. gó-csivitelö, ki-bejárkáló siker kifejezésre jutott ne­— Miben állt a már em- olasz publikum — döbbent tán újabb meghívásokban lített „izmos" mezőny ere- csendben hallgatta a (koz- 's? je? ' tünk szólva, nem a legne- — Megkeresett bennün- telez. — Hivatalosan csak hezebb és nem a „leglát- ket kiét fesztiválrendezö den lépünk föl. Már elköszönnék, amikor gyönyörű virágcsokron akad meg a szemem. Rit­kán látni lakásban ilyet — A gálakoncerten egy garétát és azt az óriási zöld levelet csokorba foru­ta. és föltette nekünk a színpadra. — Sokatmondó gesztus. — Meg is hatódtunk tő­le És tudjuk is, mire kö­D.L. Tanulság? Lám, a valódi mestermunkából, a kicsit önmagáért való, írói-szín­padj — bravúros — stílus­gyakorlatból elmélyült gon­dossággal magasabb minő" ség is csiholható. A kelle­mes-kiszámitott, kiegyen­súlyozott, évadnyitónak is biztató, profi színielőadás­ban egy emlékezetes, él­ményszerű szinészj teljesít­mény — nem kevés. Sulyok Erisébet »

Next

/
Oldalképek
Tartalom