Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 210. szám 1987. szeptember 7., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Á rend lelke L

assan, álmosan ringatózik medrében a folyó. Nyár végi semlegességében még arra is hajlandó, hogy visszaöltse magára valahai híres, szőke színét. Lassúdad hullámain néhány, korán lekívánkozó, sárguló falevelet is ringat, amint álmatagon engedelmeskedik a vizek ősi törvényeinek: lefelé folyik. Mint minden folyó, ősidők óta. Lehet, tán veszélyes is ilyenkor belenézni. Ismeretlen. sosem bejárt mélységek hívogatják a lassúdad hömpölygéssel az embert, aki megállva és megbámulva a folyót a maga örökkévalóságában, úgy érzi, élete mindössze villanásnyi jelenlét e partokon, mint a hullámoké, melyeken másodpercenként megcsillan a szeptemberi nap homályos visszfénye. Aztán tovább nézelődik az ember. S mihamar rájön, hogy a folyó örökléte is messzemenően viszonylagos. Mert lehet, hogy színe e kora őszi napokban közel áll valahai szőkeségéhez, de a part, amelyről szemügyre veszi a szemlélődő, az utóbbi öt-tíz év teremtménye, legföljebb a szabályozásig visszanyúló évszázad eredménye. S ebben a pillanatban a folyó szabadon ringó hullámai mögé azonnal odaképzeli az ember a töltések földvonulatát, partfalak betonmonstrumait, mely építmények korántsem e szelíden hullámzó, békés víznek szólnak, hanem egyéb lehetőségeinek. Mondjuk, amilyenekről 197Ó-ben tett bizonyságot a folyó. Szóval, amolyan „rend a lelke mindennek" legyintéssel térne az ember napirendre néhány elérzékenyült, ráérős, s tán éppen ezért fogékonyabb percének elmélyültebb és bizonytalan élményanyaga fölött, ha nem jutna éppen fél perce még az áhítat számára, hogy ismét lenézzen az őszelő szőkülö vizére, s nem ámulna el az üjabb, a közvetlenül a lába elé tárulkozó látványon: sok száz, kisujjnyinál is kisebb halivadék küszködik az árral. Vagy nem is küszködik, hanem folyamatos munkával úszik az ár ellen, mint mindén valamire való folyóvízi hal, amelynek életben tartó kötelezettsége, hogy sose pihenjen meg. Mindig is úsznia kell az ár — ellen. Nemcsak szép, megható is ilyenkor a folyó. Öszi csöndességében mindenképpen megérdemli a reája szánt fél-egy órát. Számomra akkor is megható kora őszi csöndessége, ha láttam már dühöngeni, gátak peremét rongáló állapotában. Mert hisz azóta magasabbak, szilárdabbak a gátak, melyek közrefogják és regulázzák a folyót, amelyről viszont éppen azt tudom különböző tanulmányaimból, hogy e regula eredményeként veszít évről évre élő karakteréből; ad kevesebb élvezetet a fürdőzöknek, csökkentebb értékű életteret halainak, kevesebb élvezetet szerelmeseinek. Hiába, no, gátak közé kellett szorítani a folyót Szabályozni szeszélyeit, medrét és mozgását, mert hát a rend a lelke mindennek. De e rend kívülről megszabott játékszabályai szinte megölték e vizet, melyből valaha kalappal lehetett meríteni a halat, amely ma szinte ritkasággá, horgászdicsekvéssé vált De hát mi a fontos? — tehetnénk fel joggal a kérdést. A kérdést, amelyet valaha eleink is föltettek. Sok százezer hold, biztonságosan művelhető terület és városaink, útjaink biztonsága, amely százezrek megélhetésének biztos záloga: vagy a folyó parttalan és szeszélyes mivoltához szabott élővilág megbecsülése? A hagyományoké, amelyek néhány ezer ember életéhez biztosítottak terrénumot? A válasz valaha egyszerűnek, túlontúl is egyszerűnek tűnt Számomra is, hisz mi lehet szebb dolog' a szeszélyes természeti környezet megregulázásánál; hősiesebb magunkhoz formálásánál? Hisz az ember és társadalom így próbálhatja ki önmagát, erejét és távlatait, szabhat játékszabályokat a természetnek, melynek valaha éppen kiszolgáltatottja volt. Íme, a jövő álláspontja — rend a lelke mindennek! — vallottuk valaha. Rend, amit mi szabunk meg. Aztán megszűntek az árvizek és megfogyatkoztak a halak. Kevés lett a víz a környéken, s szennyezetté vált a folyó. Amelyből valaha süveggel lehetett merni az ivóvizet, most partján tábla figyelmeztet: a fürdés nem ajánlatos. S a valahai szőke folyó habjai sokszor sárgán, szürkén, barnán hömpölyögnek. Mostanában ismét mintha szőke lenne a folyó. Békésen ringatóznak hullámai a mederben, mely mintha évezredek óta változatlan, s örökkévaló lenne, mint a szemközti part legföljebb harminc-negyven éves nyárfáinak grafitszürke árnyéka a vízen. Ügy viseli magát a Tisza, mintha sosem akarná megkérdőjelezni gátjait amelyek elzárják a világtól, s csak egyféle közlekedést tesznek lehetővé közöttünk: tőlünk — őfelé. £s mégis, ivadékokat hordoz szőke hátán. kisujinyi halak sok ezerre tehető raját, csak úgy, látótávolságon belül. Mert a folyó így, gátak közé szorítva is él, bio-ökoszisztémája a gátak közé zárva, a szennyezés ellenére is virulni látszik. M

eglehet, a látszat csal, s nem is virul úgy igazán a folyó. De kisujjnyi ivadékai teszik a dolgukat, úsznak — ahogy ösztöneik diktálják — az ár ellen, a meg- és fennmaradásért. Mert hisz végül is az a rend lelke, hogy bármiféle korlátok és gátak között élni — kell! És a folyó, úgy tűnik, él. Szávay István Tanévkezdet a felsőoktatásban Nem is akármilyen; hiszen az idén már az egyetemeken-főiskolákon ' is az új, jórészt tavaly elkészült, a törvény szellemében újjászületett intézményi dokumentumok határozzák meg a munkát., Már a „gólyák", az elsőévesek kiválasztásakor érvényesültek az apróbb-nagyobb változások, mindenekelőtt az, hogy nyíltabb-nyilvánosabb volt a felvételi vizsga, mint korábban. Nem mindegy, hogy a tanulmányaikat most kezdő hallgatókra milyen négy-öt év vár a felsőoktatás megújítására való készség és tehetség (szellemi és anyagi) jeleit, eredményeit kellene érzékelniük tanulmányi idejük alatt, hogy majdani tanárként, kutatóként — értelmiségiként hasznosan dolgozhassanak. A felelősség ebben a dologban mindannyiunké és meglehetős; ha tudniillik kevés, vagy nem jó változás történik egyetemifőiskolai berkekben, s néni elég gyorsan, a sokadik generációkat is félthetjük, s a jövőt. Erezhetően, e felelősség vállalásának jegyében zajlottak az évnyitó ünnepségek Szeged több felsőoktatási intézményében a hét végén. Képeinken: elsőévesek a főiskola tanévnyitóján, valamint jubileumi diplomaátadás a tudományegyetemen. A tudományegyetemen A tanárképző főiskolán Szombaton a Dugonics téri központi épület aulájában tartotta meg tanévnyitó ünnepi ülését a József Attila Tudományegyetem Tanácsa. Csákány Béla rektor üdvözölte a megjelenteket: Pusztay Jánost, a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának osztályvezetőjét, Pává Imrét, a KISZ KB egyetemi-főiskolai tanácsának elnökét, a megye és a város párt- és állami vezetőit, valamint a társintézmények megjelent képviselőit. A rektor tanévnyitó beszédében elsőként köszöntötte az egyetem ama öreg diákjait, akik 50, illetve 60 évi sikeres szakmai tevékenység után most újra felkeresték az alma matert, hogy átvegyék hivatásukhoz való hűségük dokumentumát, az arany, illetve a gyémántdiplomát. Az elmúlt tanévben az egyetem három karán összesen 659 hallgató fejezte be tanulmányait, ugyanakkor jó néhány változás tanúi, részesei, esetenként kezdeményezői is lehettek a JATE oktatói és hallgatói egyaránt. Számos elismerésben részesültek az egyetem művészeti csoportjai, oktatói és hallgatói, s jelentős változások történtek az egyetem felszereltségében, technikai lehetőségeinek bővülésében is: megkezdődött az úgynevezett szegedi regionális műszerpark szervezése, s folyamatban van az egyetemi nyomdai és kiadói tevékenység megindítása is. Befejezésül a rektor a JATE új első éveseihez, az 582 nappali és a 316 levelezőtagozatra felvettekhez szólt: többek között hangsúlyozta, hogy az értelmiségi szó és lét többet jelent, mint speciális ismeretekkel rendelkező szeljemi munkást — hozzátartozik a felelősségteljes, független gondolkodás és a nagyfokú kezdeményezőképesség is. Ezt követően a karok dékánjai gyémánt- és aranvdiplomákat adtak át. Az állam. és jogtudományi karon végzettek közül gyémántdiplomát kapott Gárdon László, Hábermann Gusztáv, továbbá Zétényi János és Bakonyi Péter. Az egyetem tanácsa rubindiplomát adományozott Baróthy Istvánnak. Aranydiplomában részesült: Csúcs Béla, Derzsenyi Tibor, üortsák György, Gróf György, Hajdú Bálint, Kereszti Sándor, Nagy Sándor, Nóvák Zoltán, Sári István, Sik Imre, Szelényi Vilmos és Vadasz István. A bölcsészettudományi karon végzettek közül a kar dékánja gyémántdiplomát adott át Kemény Istvánnak, aranydiplomát pedig Gárdos Bélának, Lakner Károlynak, Lénárd Bélának, Sándor Jenőnek, Szántó Károlynak, Száva Kristófnak és Völgyi Józsefnek, s aranydiplomát kapott még Piskolti Béla és Hunya Sándor is. A természettudományi karon egykoron tanult hallgatók közül aranydiplomát vehetett át Bakonyi László, Mezősi József, Straub F. Bruno és Tarnóczi Tamás. A kari tanács gyémántdiplomát adományozott a 92 éves, az Egyesült Államokban élő Budai Balázsnak. A rektor bejelentette: a SZOTE és a tudományegyetem rektorai által kiirt egyetemtörténeti pályázat második díját (elsőt nem adtak ki), Devich Andor A Szegedi Tudományegyetem története 1921—1944 című munkájáért kapta meg, s jutalomban részesítette Tóth Imre adjunktus Szemelvények az egyetemi földrajzi intézet történetéből című munkáját. A Kanyó Zoltán emlékére létesített alapítvány 1987. évi jutalmazottja Tarnay László, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem angol tanszékének oktatója lett. Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet kapott Magyar Judit és Gaizer Tamás programtervező matematikushallgató. Az egyetemi-főiskolai ifjúságért emlékplakettet Gruber László, az egyetem nyugdíjas oktatója vehette át. A Juhász Gyula Tanárr képző Főiskola újonnan kinevezett főigazgatója, Békési Imre az „örök embernek", a Tragédia Ádámjának kérdéseivel, az emberi, kezdés állandó dilemmáinak megfogalmazásával indította az elsőéveseket köszöntő, tanévnyitó ünnepi beszédét. Madách müvének nagyon, aktuális kérdései-válaszai az ember céljáról, a küzdésről, az erőkhöz mért akadályokról, a győzelem esélyeiről — a felelősséggel élőnek: sajátjai. „Azért idézem Madách Imrét, József Attilát, mert olyannak szeretném látni önöket, akiknek emberhez méltó gondja van. Értelmiséginek, aki, mert tanult, tud, s mert ez a dolga, láttat, azzal a hittel, hogy a körből ki lehet törni" — mondta Békési Imre. A tanévnyitókon ritkán tapasztalható spontán tapssal fogadott, a gondolkodás megújításának szükségességét, lehetségességét és értelmét meggyőzően. erős gondolatisággal és érzelmekbe is hatóan megfogalmazó ünnepi beszéd termeiszotesen tartalmazta a konkrét évi célokat-feladatokat Lv A tananyag megújítása mellett az intézményi irányítás nyíltságának, demokratizmusának fejlesztése a legfontosabb feladat. Ezekkel szoros összefüggésben kitűzött cél: elérri. hogy a hallgatók ési az oktatók értékelésének legfőbb szempontja a teljesítmény l<( gyen: a magas mérce használatához elengedhetetlen, hogy a főiskola gazdagabb kapcsolatrendszert teremtsen közoktatási és más felsőoktatási intézményekkel. A 115. tanévet megnyitó ünnepségen, amelyet szombaton tartottuk. vendégek voltak Csongrád megye és Szeged párt- és állami testületeinek képviselői, a KISZ-bizottságok és a pedar gógus-szakszervezet, valamint: a társintézmények vezetői. A hagyományok szerint, ez alkalommal nyújtotta át a főigazgató az 50, 60, 65 évvel ezelőtt oklevelet szerzett, volt hallgatóknak a díszokleveleket. Vasoklevetet kapott Andrássy Sámuelné Nánássy Erzsébet, »Bácskai Béláné Lizsákí Gizella, Csekö Árpád, Krizsanecz Kdro'.yné Németh Edit, Örsy Dánielné Nagy Olga, Pap Erzsébet, Rosta Aranka és S2emere Emiltié Loltr Margit; gyémántoklevelet P<»pp Lászlöné Nagy Ibolya; aranyoklevelet pedig Álmási Ferenc, Arany Sándor, Fekete Kovács Gyözőné Somorjai Ilona, Horváth Irén, Kadosa Árpád, Kosdi Etelka, Kovács Lajosné Iván Gizella, Mosonyi Ferencné Korponai Mária, Patzolay Istvánná Szinay Erzsébet, Szabadkai Istvánné Tujner Margit, Szakái Sándorné Várady Olga, Várnagy Lászlöné Kiss Angyalka Piroska. A főiskola nyugalmazott oktatói, illetve szakvezető tanárai számára, akik ötven évvel ezelőtt végeztek, arany oklevelet adományozott a bajai Eötvös József Tanitóképző Főiskola. Az arany okleveleket Czimmer László nyugalmazott főiskolai docens. Bálint Ferenc ési Kovács József nyugalmazott szakvezető tanárok vehettek át. Augusztus 20-a alkalmából a művelődési miniszter Szocialista Kultúráért kituntetesben részesítette Lázár Zsoltné főiskolai adjunktust. valamint Lázár Pal főiskolai adjunktust, magas szintű oktató-nevelő, tudományos és művészi alkotó munkásságukért. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola új oktatói és pedagógusai a kővetkezők: Máthé Valéria tanársegéd, Kiss lAijos adjunktus. Bernyikov Lev tanársegéd. Mucsányi János tanarsegéd, Olasz Sándor adjunktus, Miklós Márta. Csáti Beáta, Szuromi István, Molnár Gizella, Szekeres Ferenc tanársegédek. Ormándi János, Herendi István adjunktusok, (Folytatás a 2. oldalon.)