Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

Csütörtök, 1987. szeptember 17. 3 Á városi Vöröskereszt küldöttértekezlete A Szeged városi Vöröskereszt vezetősége szombat délelőttre hivta egybe városunk vöröskeresztes küldötteit, hogy a szervezet VII. országos kongresszusára készülve, egyűu vitassák meg a korábban összeállított írásos anya­got. A városi tanács dísztermében megrendezett küldöttér­tekezleten Pajtényi Ferencné, az egészségügyi szakközép­iskola igazgatója, a városi Vöröskereszt vezetőségi tagja köszöntötte a megjelenteket, köztük a díszelnökségben he­lyet foglaló Schmidt Józsefet, a városi pártbizottság titká­rát; Balogh Miklósnét, a Vöröskereszt Országos Vezetősé­gének osztályvezető-helyettesét; Gaál György egyetemi ta­nárt, az országos vezetőség tagját; valamint Pádár Lászió­nét. a Csongrád megyei Vöröskereszt titkárát. A köszöntő szavak után Pásztiné Mészáros Eva, a Vöröskereszt városi titkára fűzött szóbeli kiegészítést a küldöttekhez koráb­ban eljuttatott írásos beszámolóhoz. Eldőlt a „szőregi kérdés 99 A beszámoló mindenek­előtt megállapítja: egyre több gond nehezíti a tömeg­szervezetek, s így a Vörös­kereszt munkáját is. Az életszínvonal stagnálása erő­sen hatott e mozgalomra is, többek között ezt jelzik a vöröskeresztes munkában jelentkező megnövekedett szociális problémák, illetve ezt mutatja a társadalmi munka feltételeinek rosszab­bodása. Az elmúlt öt esztendőben mindennek ellenére a tag­létszám jelentősen nőtt, je­lenleg a város lakosságának mintegy 16 százaléka tagja a Vöröskeresztnek. Jelentő­sen csökkent viszont az ak­tivisták száma. A nagy lét­számú, mamut alapszerve­zetek — mint például a Tar­ján városrészi, illetve a Nagyalföldi Köolajfeldolgo­zó Vállalaté — igen jól dol­goznak, míg az alacsony tag­létszámú alapszervezetek gyakran még az alapvető feladatokat sem tudják tel­jesíteni. A VI. kongresszus óta je­lentős eredménynek számit, hogy egyre'több fiatalt sike­rült megnyerni a Vöröske­reszt számára. Mintegy 50 általános iskolában működik ifjúsági vöröskeresztes cso­port, a középiskolásoknak pedig közel 50 százaléka vallja magát tagnak. A vá­ros hat felsőoktatási intéz­ménye közül öt helyen mű­ködik vöröskeresztes alap­szervezet. Legjobban mégis a munkahelyi, üzemi szer­vezetek munkálkodnak. Az egészségnevelés terüle­tén végzett munka egyik jellemzője, hogy az ismeret­terjesztő előadások száma, illetve látogatottsága csök­kent. Az egészségnevelés te­rén elért eredmények közül kiemelkedik az onkológiai megbetegedések megelőzésé­ért tett konkrét intézkedések sora. A Vöröskereszt mint­egy 150 ezer példányban ké­szült felvilágosító anyaga el­jutott valamennyi családhoz, s a rákszűrő autóbusz kiala­kítása jelentős állomása a megelőző munkának. Az al­koholizmus elleni küzdelem­ben a Vöröskereszt elsősor­ban jelző szerepet játszik. * Az elmúlt öt év alatt a Vöröskereszt elsősegélynyúj­tó tanfolyamain közel 13 ezer embert képeztek ki. Ez a szám azonban nem azonos a ténylegesen segítségnyúj­tást végzők és vállalók szá­mával. E területen visszaté­rő gond, hogy az elméleti felkészítés megfelelő szintje mellett nem elégséges az is­meretek gyakorlati alkalma­zása. A családvédelmi, szociális munkát a programgazdagság jellemezte. A megelőzés és felvilágosítás szervezett for­mái mellett segítséget nyúj­tottak az egyéni problémán­kal, személyes gondokkal hozzájuk fordulóknak. Je­lentős feladatot vállalt eb­ben a családvédelmi tanács­adó szolgálat, melyet éven­te 250—300 ember keres fel. Városunkban a nyugdíj­korhatáron felüliek száma igen magas. A lakosságnak 19,7 százaléka idős korú. A vöröskeresztes aktivisták részt vállalnak a szociális gondozásukban, az ellátásra szoruló emberek felderítésé­ben. A legjelentősebb eredmé­nyeket a véradómozgalom terén mondhatja magáénak a szervezet. Az elmúlt eszten­dőben 12 ezer 434 volt a nyilvántartott véradók szá­ma. Az utóbbi időszakban sajnos, a munkaidő védel­mében hozott intézkedések és az AIDS-riadalom okán több helyen nehezebbé vál­tak a véradásszervezések. Az írásos beszámolót Pász­tiné Mészáros Éva egészítet­te ki. Elmondta, hogy a kormány új programjából a saját le­hetőségen belül kiveszi ré­szét az embersegítő szerve­zet is. Kivált az egészség­megőrzési társadalmi prog­ram megvalósításában kell élenjárnia. A titkár ismer­tette a vöröskeresztes tag­gyűléseken elhangzott ja­vaslatok közül a legfonto­sabbakat. A szervezet tagsá­gának véleménye szerint a jövőben a szocialista brigá­dok munkájának értékelé­sekor feltétlenül figyelembe kellene venni a Vöröske­resztben végzett társadalmi munkájuk milyenségét, mennyiségét. A vöröskeresz­tes feladatoknak helyet kell kapniuk a munkaversenyek kiírásakor. További javaslat volt, hogy a nyugdíjasok tag­díját 10 forintra csökkent­sék, valamint, hogy a vér­adók kitüntetéseit pénzjuta­lommal is kísérjék. A hatá­rozati javaslatok közül ki­emelte, hogy nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a Vö­röskereszt tevékenységének minél szélesebb körű megis­mertetésére. Az írásos anyag szóbeli kiegészítését követően hang­zottak el a hozzászólások. Az első hozzászólók a Vö­röskereszt családvédelmi fel­adatainak fontosságáról szól­tak, hangsúlyozva a váro­sunkban működő családvé­delmi tanácsadó szolgálat je­lentőségét. A lazuló emberi kapcsolatok, a válások ro­hamos növekedésének vilá­gában az emberek egyre jobban igénylik, hogy egyé­ni problémájukkal külön is foglalkozzanak, bajaikon se­gítsenek. A családi életre neveléssel kapcsolatban fi­gyelmeztetett az egyik hozzá­szóló: manapság a fiatalok többsége csonka családban nő fel, ennek okán ifjain­kat inkább a családi problé­mák, konfliktusok elviselé­sére, illetve ezek megoldá­sára kell felkészítenünk. Többen dicsérték a városi vezetőséget azért, mert egyik fontos feladatának -tartia. hogy minél több fiatalt nyerjen meg a szervezetnek. E törekvést folytatni kell, hiszen a nemes ügy mellé állított ifjúság a jövő aktív vöröskeresztes munkása lesz. Annak ellenére azon­ban, hogy az alsó, közép- és felső fokú iskolások körében eredményesen dolgozik a Vöröskereszt, nem kevés gonddal kell megküzdenie. Mint elhangzott, akadnak ugyanis szép számmal isko­laigazgatók, akik az oktatá­si törvényre hivatkozva gá­tolják az iskolaegészségügyi szolgálat munkáját. Az isko­lai vöröskeresztes tanárelnö­kök sem anyagi megbecsü­lésben, sem pedig erkölcsi segítségben nem részesül­nek, jóllehet igen sok időt és energiát áldoznak a fia­talok megnyerésére. A véradással kapcsolatban hangzott el: noha megyénk az országos számadatokhoz viszonyítva első helyen áll a véradásban, ez az ered­mény mindenekelőtt a régi véradóknak köszönhető. Csökkent ugyanis az új do­norok száma. A hozzászóló véleménye szerint a munka­időt nem a véradóktól, és nem a véradásra szánt al­kalmaktól kell félteni. A városi pártbizottság vé­leményét tolmácsolta Schmidt József, miszerint az apparátus a városi Vöröske­reszt munkáját eredményes­nek értékelte. Zökkenőmen­tes munka folyt a szervezet­ben annak ellenére, hogy az ötéves ciklus alatt titkár­váltás történt. A jövő fel­adataival kapcsolatban hang­súlyozta a pártbizottság tit­kára, hogy a várható új in­tézkedések, az életkörülmé­nyek . nehezebbé válása mi­att az embereknek jTiég in­kább szüksége lesz a Vörös­kereszt segítő támogatására. A hozzászólásokra vála­szolt a Vöröskereszt városi titkára, majd ezt követően adták át az elmúlt öt esz­tendőben kiemelkedő mun­kát végzett aktivistáknak a kitüntetéseket, elismerése­ket. A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége „Vörös­keresztes Munkáért" arany fokozatot adott Dékány Lászlónénak (gyógyszertári központ); ezüst fokozattal jutalmazta Pajtényi Ferenc­nét (Kossuth Zsuzsa Egész­ségügyi Szakközépiskola), Kertész Ferencnét (vezető védőnő) és Tóth Istvánnét (Deszki Maros Tsz) Bronz fokozatot kapott Jáky Ká­rolyné (élelmiszer-ipari szak­középiskola). Kiváló Véradó Szervező kitüntetésben részesültek a következők: Balogh Artúr (Autófer), Igaz Antalné (Sze­gedi Postaigazgatóság), Ta­kács Istvánné (Démász), Farkas Árpád (Déri Miksa Szakközépiskola), Molnár Györgyné (tanárképző főis­kola), Kukely Ildikó (SZO­TE) és Kovács János Zalka laktanya). A küldöttértekezlet vége­zetül megválasztotta a Sze­ged Városi Vöröskereszt 21 tagú vezetőségét, melynek elnöke Csergő Tibor, a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának vezetője, alelnöke Dux Ernő, a Szegedi Gyer­mekkórház főorvosa, titkára Pásztiné Mészáros Éva. K. K. Az előzmények, tömören. 1982-ben kormányrendelet született, amely kimondja: a veszélyes ipari hulladékok számára az országban hat területi tárolót, lerakót kell létesíteni. Addig is, amíg ezek felépülnek, minden megyében ideiglenes tárolót kell kialakítani, hogy meg­szűnjön a veszélyes — szeb­bik nevén: különleges keze­lést igénylő — hulladékok lerakásával kapcsolatos ál­datlan, sőt — nevével egye­zően — veszélyes helyzet. Megyénkben már hosszabb ideje kerestek ezen objektu­moknak megfelelő helyet, nem sok sikerrel. Mígnem egyszer javaslat érkezett: vegyék meg az eladásra ki­nált szőregi téglagyárat, ala­kítsák ki ott a tárolót. A javaslatnak mindjárt párto­lói is akadtak, az ottani lé­tesítés ugyanis anyagilag mindenképpen indokoltnak látszott. Az előzmények után azon­ban — megnyugtatásul so­kak számára — szögezzük is le ezen cikk lényegét: ha lesz Csongrád megyében ideiglenes hulladéktároló, az biztos, hogy nem Szőregen létesül. Am nem volt egy­szerű az út, ami e döntés megszületéséig elvezetett. S mivel nem is tanulság nél­kül való — érdemes végig­követni. A szőregiek lapunk egyik híréből tudták meg, mi ké­szül, melyben az szerepelt: vizsgálják a Szőregen létesü­lendő lerakó lehetőségeit. E közlemény júniusban jelent meg, s a nyár azzal telt, hogy a szőregi lakóterületi bizottság tagjai bővebb in­formációt próbáltak szerez­ni. Nem jártak sikerrel. A hulladéklerakó réme azonban eközben szorgosan kísértett, s nyár végére tekintélyesen ki is nőtte magát. Augusztus utolsó napjaiban országgyű­Tároló nem lesz, kérdőjelek viszont maradtak lési képviselőjüket, Karácso­nyi Sándort kérték találko­zóra, a képviselői beszámo­lón feltörtek az indulatok. Nehéz lenne kideríteni, vé­letlen volt-e, hogy e beszá­moló éppen egy nappal előz­te meg az illetékes szakha­tóságok tervegyeztető érte­kezletét. Mindenesetre a szakemberek ekkor értesül­tek a felfokozott hangulat­ról. A hivatalos tájékoztatás szerint az értekezleten meg­jelentek nem voltak döntés­re jogosultak, ám Szőregen ma is eskü alatt vallják és hiszik: ha a lakossági til­takozás hullámai nem érik el akkor a szakhatóságok asztalát, soha nem lehetett volna megakadályozni a — szerintük — beláthatatlan (vagy nagyon is belátható?) következményeket hozó lera­kó létesítését. S itt kezdődnek az eset megszívlelendő tanulságai. A szőregi vezető emberek ma is sértve érzik magukat, amiért egész nyáron nem tá­jékoztatták őket arról: mi is készül náluk. Hivatalos körökben viszont úgy érvel­nek: miről tájékoztatták vol­na őket, mikor még semmi nem volt biztos, még az elvi állásfoglalás sem készült el? (Meglehet rosszindulatúan, de így is fogalmazhatnám ezt a kérdést: „amikor még semmi nem dőlt el?" Mert­hogy szokás nálunk döntés után kérdezni az emberek „véleményét". A mostani eset — talán — nem erre példa.) Szóval, vita a sorrend kö­rül volt. Előbb vizsgálatok, szakhatósági vélemény, az­tán lakossági tájékoztatás. Vagy forditva? Valaki azt mondta: a szakhatósági véle­mények után „lép be" a demokratizmus. Annak — vagyis szellemének — nem kellene állandóan jelen len­nie? Talán szőrszálhasogatás­nak tűnik mindez, főként a lakosságra kedvező döntés után, ám úgy gondolom, egy, a demokratizmus formáit ta­nulgató országban a történ­tek tanulmányra érdemesek. Amikor legutóbb Szóregen jártam, a lakóterületi bi­zottság tagjai a döntést már ismerték, okát nem. S föl­vetődött: ha nem lett volna biztonságos, veszélytelen a szőregi tároló — s ezért ve­tették el a gondolatot —, miért, hogyan nyilatkozha­tott pozitívan valamennyi szakhatóság? Ha pedig ma is biztosak igazukban, miért hátráltak meg? Pusztán a lakossági tiltakozás hatásá­ra? Végül kiderült az ok: a szőregiek legnyomósabb el­lenérvét fogadták el a ter­vezők. Nevezetesen, hogy esetleges árvíznél (lásd: 1970) a hulladéklerakó tar­talmát a környék igen érté­kes termőföldjeire vihetné a víz, s ennek következmé­nyeit senki nem vállalhatja. Szerepet játszott persze a döntésben kimondva, kimon­datlanul a lakossági tiltako­zás is. Vagyis a szőregiek igazolva érezhetik: jókor léptek. Az adódó tanulságokból ezek után csak egy: az env bereket komolyan kell ven­ni • • Balogh Tamás Fegyveresek ünnepe Vetőmag Az őszi vetésű növények szaporítóanyagából megfe­lelő ellátást ígérnek a vető­magtermeltető és -értékesítő vállalatnál. A kalászosok érésekor bekövetkezett aszály a vetőmagtermelés­ben nem okozott fennaka­dást A magtermő növények termésátlaga ugyan elma­radt a várttól, ám ezt el­lensúlyozta, hogy a vállalat az elmúlt évinél is nagyobb területeken termeltetett. En­nek eredményeként ezen az őszön az igényelt' mennyi­ségnél minden fajta magból többet kínálnak a nagyüze­meknek Az alapkiképzésnek vége — az eskü kötelez. Szeptember 29. Ha a történelem, nem­zeti múltunk, a függetlenségért vívott harc kerül szóba, a dátumhoz azonnal Pákozdot, a magyar sereg első, 1848-as győzelmét kötjük. De szeptember 29. nem­csak forradalmat, szabadságharcot idéző dátum — fegyveres erőink tagjait, kato­náinkat, az országhatárt védelmezőket, a belügy dolgozóit éppúgy ezen a napon köszöntjük, mint a szolgálatot önként vállaló munkásőröket Hogy mi e nap harmadik, talán leglát­ványosabb „jelentése"? A férfiaknak aligha kell magyarázni, hiszen ki tudja, hány generáció tanulta meg: a nyáron be­vonuló újoncok e naphoz kötődve teszik le katonai esküjüket. Igv történt ez idén is, így semmi cso­dálnivaló azon, hogy országszerte autó­karavánok indultak a laktanyák felé, szü­lők, barátok, munkatársak ezrei igyekez­tek az újoncokhoz. A televízió jóvoltából egy egész ország láthatta a kiskunhala­siak, soproniak eskütételét. Mi Szegeden, a Zalka laktanyába látogattunk, ahol a műszaki egység fiataljait ünnepelték. A csapatzászló bevonulása, a Himnusz után Kovács János alezredes az elöljárók Le­vében köszöntötte az ünnep meghívotta­it, majd Lipcsei András alezredes méltat­ta az eskü jelentőségét. Kovács Róbert honvéd újonctársai előtt mondta az eskü szövegét, majd az ezred parancsnoka szólt. A katonásan összeállított forgatókönyv nem feledkezett meg az ifjúsági szövet­ségről sem — Németh Sándor, a városi KISZ-bizottság tagja a civil fiatalok ne­vében kívánt jó munkát, szerencsés gya­korlatokat az épp egy hónapja bevonul­taknak. A mi feladatunk sem lehet más, mint ezzel a gondolattal zárni rövidke tudósításunkat... B. Z. ' *

Next

/
Oldalképek
Tartalom