Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

2 Csütörtök, 1987. szeptember 24. Testvérvárosi kapcsolatok Szeged franciaországi testvérvárosának, Nizzának héttagú küldöttsége három napot itt töltött a Tisza-parton. A vendégek találkoztak a tanács vezetőivel, a tudomány, művészet, a kultúra és a gazdasági élet reprezentánsaival. A delegáció vezetője, Jacques Medecin viszszautazása előtt sajtótájékoztatót tartott, ahol lapunk kérdéseire is válaszolt. — Szegedi látogatásának mi volt az apropója? — Húsz évvel ezelőtt kötöttük meg a testvérvárosi szerződést Nizza Franciaországban az elsők között lépett be a testvérvárosok nagy családjába. Fontosnak tartjuk a nemzetközi együttműködést melynek gyümölcseit közösen élvezhetjük. — A nizzai átlagpolgárnak milyen információi lehetnek Szegedről? — Az elmúlt húsz év alatt sokan utaztak ide tőlünk. Családok között alakultak ki baráti viszonyok. Szeged iránt tovább erősödött az érdeklődés. Különösen két év ota szorosabb a kapcsolat. Nagy sikert arattak nálunk az itteni folklóregyüttesek. Legutóbb a nizzai karneválon 200 ezer ember tapsalt az önök táncosainak. Megemlíteném még a diákcserét, biztosan jól érezték magukat nálunk a magyar gyerekek, legalább úgy, mint itt a franciák. A fiatalkorban kötött barátságok pedig egész életre szólnak. — Mostani látogatása során egyezményt írt alá, ami kibővíti az együttműködést. Milyen területen lát lehetőséget a kapcsolatok szélesítésére? — Elsősorban a biotechnológia közös fejlesztésében, Nizzában és környékén olyan iparágak alakultak ki rövid idő alatt, amelyek technológiai szintje nemzetközileg is elismert. Vegyiparunk az AlBeszélgetés Nizza polgármesterével földről sokféle nyersanyagot tud beszerezni, cserébe olyan eszenciákat, aromákat kínál, amelyeket a szegedi vállalatok jól értékesíthetnének a KGST-országokban. A gyógyszeripar közös fejlesztésében is látunk fantáziát. Szóba került, hogy szállítunk ide szennyvíztisztító berendezéseket, amelyek a szennyvizet ivóvízzé alakítják át. Nizzai biológusok vizsgálják, miként lehet mesterségesen bőrt előállítani. Ebben a munkában a szegedi tudósok is segíthetnek, hiszen hasonló kutatásokat folytatnak i't. _ — Kérem, néhány epizódot villantson fel városuk hétköznapjaiból. Melyek a legnagyobb gondjaik, örömeik? — Legtöbb bajt a közlekedés okozza. Sok a gépkocsi és a motorizációhoz egyre szűkebb az útrendszer. A lakás nálunk is örök kérdés, pillanatnyilag szeretnénk megállítani Nizza növekedését. Állandó gondjaink közé sorolhatnánk a közbiztonságot, és a környezetszennyezést. Kötelezően bevezetjük az ólommentes benzint és levegőtisztító berendezéseket állítunk fel. Régi törekvésünk az adminisztráció csökkentése. Szerencsénkre ebben segít a fejlett elektronika, amelynek legnagyobb francia kutatóbázisa nálunk működik. Ennek köszönhetően egy szobából tévé segítségével sajtótájékoztatót tudok tartani egy időben a világ különböző pontjain legalább kettőszáz újságírónak. Háromtized másodperc alat* egy levelet tudok eljuttatni műhold segítségével Japánba. Hét titkárnőm kísérletképpen 18 hónapja már otthon dolgozik, mert elektronikusan adom az utasításokat. Így több idejük marad a gyereknevelésre, családi örömökre. Ha éppen nincs feladatuk, nyugodtan úszkálhatnak fürdőmedencéjükben. Ha az elektronikai adminisztrációt és a kommunikációt a üáros munkahelyein kiterjesztik, akkor 5 ezer ember dolgozhat otthon, s így 4 ezer gépkocsit nem kell elővenni. Kevesebb lesz a közlekedési dugó és környezetszennyezés. A hatvanas években még az idegenforgalom volt a húzóág, most a felett technológiájú ipar jelenti nekünk a biztos megélhetést. — Köszönöm a beszelgetést. H. M. Nemzetközi tanácskozás a fűszerpaprikáról Mindenben a vevő diktál Ha paprika, akkor kalocsai, vagy szegedi. A két tájkörzetben megtermelt fűszernövény külföldön is ismert, a magyar élelmiszeripar hagyományosan hírneves terméke. A nemzetközi piaci versenyben azonban kevés a múlt dicsőségére hivatkozni, évről évre olyan minőséggel kell kirukkolni, amit a vásárló igényel. A jó pár éve kipróbált iparszerü termelés, gépi betakarítás csökkentette ugyan a termelök költségeit, de ma már tudjuk, a minőség látta kárát. Megcsappantak eladási lehetőségeink. Ismét visszatértünk a kézi szedésre, új fajták kerültek a köztermesztésbe, a feldolgozásban is olyan változtatások korát éljük, melynek az állandósult szín, íz, zamat az eredménye. S hogy az elkövetkező időszakra is maradt feladat, jelzi, hogy a rendezők háromnapos tudományos, műszaki-fejlesztési nemzetközi tanácskozásra invitálták e szakterület hazai és külföldj szakembereit A rendezvénysorozat szeptember 17-én, csütörtökön, Kalocsán, a megyei műszaki hónap megnyitójaként kezdődött, előadásokkal, fajtaés termékbemutatóval, gyárlátogatással folytatódott. Pénteken délutántól Szeged volt a házigazdája az eseményeknek. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet öthalmi kísérleti telepének megtekintését a Technika Házában bensőséges hangulatú szakember-találkozó követte. A szombati program során a mihálytelki paprikamúzeumban Erdei István, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat kutatóállomásának vezetője városunk fűszerpaprika-kutatásának történetéről adott rövid összefoglalót. A szabad. foldj bemutatót a MihálySíh.-.—- - ii m* in . - . telki ÜJ Élet Tsz-ben tekintették meg a résztvevők. A szegedi Hungária Szállóban a déli órákban megtartott záróülés előtt a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál készült videofilmek a termelésszervezésben alkalmazott számítástechnikai újdonságokról, s a gyár termékeiről adtak számot. Balázs Sándor akadémikus, a ZKI főigazgatója foglalta össze a három nap tapasztalatait. A kutatásban a nemesítés a legfőbb terület, ahol az új fajtáknak koraiságban, termésmennyiségben, ellenállókészségben, minőségi mutatókban kell versenyezni a hagyományossal. Magyarország a termelhetöség északi peremét jelenti Fajtáink emiatt rövid tenyészidejűek, s így déli vidékeken nem alkalmazzák. Az éghajlati adottságok különbözősége szinte országonként más jellemzőket kíván. A termesztésben a helyrevetés és a palántázás eltérő körülményei adnak munkát a kutatóknak. A gépi betakarítás ma kisebb jelentőségű, mint tíz éve. A feldolgozás folyamata kialakult, itt a minőség megőrzése, állandósága és a 7, igényes csomagolás jelent feladatot, s ebben jó' segítség a számítógépes termelésszervezés. Szűcs Kálmán egyetemi tanár, a Magyar Agrártudományi Egyesület alelnöke szerint az elhangzott 74 előadás jól szolgálta az információcserét. Négyszáz szakember látogatta meg a rendezvényeket, a negyven külföldi résztvevő is átfogó képet kapott a fűszerpaprika-termesztés jelenlegi helyzetéről. A találkozó mottójául is szolgálhat: a magyar ember mérges, ha erős a paprika, és akkor is, ha nincs paprika. Ha ez a tanácskozás segített abban, hogy minél kevesebbet mérgelődjünk, már megérte. T. Sz. I. OBT-ülés Debrecenben Az Országos Béketanács békehétvégét rendezett Hajdú-Bihar megyében. Programsorozata már pénteken megkezdődött: Debrecenben és Nádudvaron hat munkacsoportülésen fejtették ki az OBT tagjai és az érdeklődők véleményüket. Szombaton az Országos Béketanács plenáris ülést tartott a Kölcsey Művelődési Központ színháztermében. A résztvevők egybehangzó szavazatukkal az Országos Béketanács támogatásáról biztosították a kormánynak a Parlament által jóváhagyott munkaprogramját. A béketanács tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági kibontakozás nem mehet végbe megfelelő társadalmi háttér, széles körű demokratizmus nélkül. A stabilizációs és kibontakozási program végrehajtása fontos az ország nemzetközi tekintélyének megőrzése szempontjából is, ezért a magyar békemozgalom mind hazai, mind nemzetközi téren feladatának tekinti a program megismertetését, megértetését. Felhívták a figyelmet azonban arra, hogy a program végrehajtása szempontjából fontos a család, az egyén belső békéjének biztosítása, mert ha az emberek saját jövőjükben nem bíznak, akkor csökken a fogékonyságuk a nagy társadalmi célok iránt is ———„ , —„a,/ i„ Országházi cselekedetek A

z 1949 óta leghosszabb, három és fél napos Országgyűlésnek nem a jövő évtől esedékes adófizetésünk lett az igazi súlypontja. A most tárgyalt kormányprogram sokkal inkább meghatározza az ország elkövetkező éveit és személyes jövőnket, mint a kulcsok sok-sok variációja és az egyes rétegek apró kedvezményei. A jövőelképzelések felett igazi vita zajlott a törvényhozók között. S ennek az igazi érveket felvonultató párbeszédnek egyéniségei voltak. A testületek, vállalatok, ágazatok, különböző csoportok mögé bújt arctalanság kezd a háttérb^ szorulni. Egyáltalán nem az udvariasság diktálja, hogy itt, a visszaemlékező sorokban, Grósz Károly elegáns érveléséről, higgadt, meggondolt megnyilvánulásairól, nem állandóim hangsúlyozott, de mindvégig nyilvánvaló felelősségérzetéről írjak elsőként. De nem lehet egyhamar elfeledni Nyers Rezső alapos, erőteljes érvelését; Lestárné Varga Mária politikánk hiteléről mondotta gondolatait; Szirtesné Tomsits Erika reformpárti megnyilvánulásait; Szabó Tamás súlyos kérdéseit sem. S persze, voltak szólásra jelentkezők, akikre maximálisan érvényes a régi mondás; „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna." Az érdektelen, jelentéktelen témák felemlegetését, a felkészületlenséget a Tisztelt Ház „hangbarométere" azonnal kontrollálta. S nem(csak) a karzat zúgott, hanem a képviselőtársak is ilyen hozzászólások alatt beszélgettek a szomszédjukkal, esetleg két-három sorral előrébb-hátrébb ülő társukkal. Többen nem érezték még az új légkört. A harmadik napon volt egy teljesen felesleges „hitnyilvánítás". Az egyik könnyűipari gyárigazgató a miniszterelnök helyett „magára vállalta"' a választ egyik képviselőtársa előző nap délutánján feltett kérdésére. S majdhogynem a vastapsos korszakot Idéző fordulattal, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nincs szükség a jelenlegi kormányban személycserékre, mert ha ez a kormány képes volt szembenézni régi önmagával, és el tudta készíteni az új munkaprogramot, akkor máris van biztosíték arra, hogy a végrehajtástól eredményeket várhatunk. Mi tagadás, ez a kijelentés a képviselők egy részénél sikert aratott, és erős tapsot kapott. A miniszterelnöknek a nemzetközi sajtótájékoztatóján adott egyik válasza tette nyilvánvalóvá az effajta buzgalom feleslegességét. Grósz Károly is látja a szervezeti változások szükségességét. A várható hivatal-összevonások pedig ugyebár eleve néhány miniszteri bársonyszéket selejtezésre küldenek. S azon túl is. a követelményeknek való meg nem felelés — ha már pontosan tisztázottak lesznek az elvárások — ok lehet a gyors Személycserére. A kormány első emberének szavaiból az is nyilvánvaló, hogv a következő időszakban a régi érdemeknek kevesebb szerepe lesz az egves posztokon való meemaradásban, mint eddig volt. Ülésteremben, folyosókon, országhatára, kon kívül és belül legfeltűnőbb felszólalás Király Zoltán szegedi képviselőé volt. Gondolatait nem igazította az öreg falak lekerekített formáihoz. Sarkosan, bátran fogalmazott. Kritizálta a Ház elnökének nem is oly réai érvelését. Elmondta érzései) a sajtóirányítás túlzott közoontosításáról. Egyesek szerint „túl ment a tűréshatáron". Az előbb már említett sajtótájékoztatón is téma volt ez a felszólalás. Grósz Károly válaszának lényege szerint: Király Zoltán azokat a kérdéseket fogalmazta meg, ami ma az embereket foglalkoztatja. Akik ezen megnyilvánulás jogosságán, vagy éppen elviselhetőségén vitatkoznak, azok vagy nem ismerik elég jól a magyar politikai kultúrát, vagy egyáltalán nem ismerik a jelenlegi miniszterelnököt. A jegyzetíró a mostani ülésszakra való felkészüléstől követte csak közelről a törvényhozói munkát. Bevallom, a Csongrád megyei képviselőcsoport ülésén meg. lepett és felháborított, hogy egyesek, miközben a kormányprogramról várnának véleményt tőlük, akkor a pad alatt az Ofotérttói frissen kihozott családifotó-csomagot nézegetik. Persze, erről a választók nem értesültek eddig. A növekvő nyilvánosság talán majd az ilyen információkat is eljuttatja a választókhoz. S ha a képviselői felelősség hiányzik, akkor a választói akarat oda is eljuthat, hogy a mandátum visszavonása az ötéves periódus közben is lehetséges lesz. Formai hibák az Országgyűlésen is előfordultak. A legnagyobb visszhangot kiváltóról szombaton, az ülésszak utolsó perceiben, a mikorofonok előtt is szó esett. Király Zoltán felvetette, hogy a kormányprogram feletti szavazásnál elmaradt az ellenpróha. Az elnök egyhangú elfogadást állapított meg, pedig az igennél maradtak lent kezek. (Erről az országos napilapokban megjelent fotók is tanúskodnak.) Sarlós István válaszában elismerte, hogy a lelkes hangulatban elmulasztotta feltenni az esetleges elvetésre és tartózkodásra vonatkozó kérdést. Az új vitaszellem kibontakozása közben máskor is hiba volt a formai precizitás körül. A napirend elfogadtatása például elmaradt. S furcsa volt a házelnök jeles írónkat kioktató, napirenden kívüli megnyilvánulása is. De hát ezek azok a dolgok, amiken sokkal könnyebb változtatni, mint, mondjuk, a nemzetgazdaság eredményein. Csak egy kis koncentrált odafigyelés kell hozzá. E

jegyzet megírásakor a végső össze, gezésen már igazán nem kellett gondolkodnom. Elvégezte ezt helyettem Kállai Ferenc színész (foglalkozását ő szereti e szóval Jelölni) okos-szép hozzászólásában. Papírjait félretéve, arról beszélt, hogy elvetette azt a mérges felszólalását, amire eredetileg készült. Lehetetlenné tették az előregyártott gondolatok', felolvasását az ülésteremben elhangzott érvek, amelyek sokkal jobbak voltak, mint az előzetes propaganda megnyilvánulásai. Az. országnak döntően arra az útra kell állni, ahol a jobb munka jobb pénzt jelent, a becstelen élet pedig a társadalom margójára juttat.'Az út vigyázóinak pedig gazdasági és erkölcsi tehetségeknek kell lenniük, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak rossz színész van, hanem rossz munkás és rossz szellemiség is. Az Országevűlésben pedig — indítványozta képviselőtársainak — szokjuk meg a megborzoló hozzászólásokat. Ha ezev között a padsorok között szikrázóbb dolgokról is szó esik. akkor később kevésbé kell majd számonkérésről gondolkodni, A borzas vita előre visz. sokkal inkább, mint az udvarias időtöltés. Bőle István Ne csak ma! Kezében bot, láthatóan nehezére esik a járás. Hát még a futás! Pedig majdnem fut a megállóban épp most fékpző troli felé. Aligha éri el szegény! — gondolom, s persze, igazam lesz. Az ajtók zárulnak, a bottal bicegő lassít. Hamar jön a következő kocsi, nem kell sokáig ácsorognia. Már kapaszkodhat is fölfelé. Nem egyszerű számára a művelet. Bottal, táskával, még fogódzkodni is! Ráadásul a hátsó ajtónál, ahol kevesebb jut rá a vezető figyelméből, hiszen kérdéses: észreveszi-e a kormány mögött ülő, hogy most lelassul a felszállás pillanata ... Ismerős a kép, ugye? Sajnos, az. Pedig mennyivel egyszerűbb volna a beteg számára is, ha a járművezető melletti, első ajtónál lépne föl a lépcsőre! Néha a legegyszerűbb megoldások sem jutnak az ember eszébe... Fórumot kellene találni, hogy a közlekedésben egészségügyi állapotuk miatt hátrányos helyzetűek felvilágosítását, gondjaik összegyűjtését ne halogassuk már tovább — hallottam nemrégiben egy, a közlekedésbiztonsággal foglalkozó munkabizottság ülésén. S röviddel utóbb már jött is a hír: október elseje és december 15-e között országos akció indul a mozgásukhan korlátozottak (s rajtuk kívül a nagyothallók, a látásuktól megfosztottak, s az idős korúak) fokozott védelmére. Biztos vagyok benne, hogy az előadásokon elhangzó tanácsokat, a filmeken bemutatott példák tanulságait megszívlelik majd a rászorulók, s tálán a környezet, a társadalom figyelmét is élénkítik az akció rendezvényei. S ennek hatása nem a két és fél hónapban érvényesül csupán, hanem a reflektorfény nélküli napokon is. Miért tartom ezt fontosnak éppen ma megírni? A rokkantak nemzetközi világnapja van. De ne csak ma figyeljünk rájuk! P. K. Százéves vasútvonal A Kunszentmárton—Szentes helyiérdekű vasútvonal megnyitásának 100. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek szombaton Szentes és Kunszentmárton vasútállomásokon. Szentesen délelőtt 9 órakor az állomásépület mellett felavatták a vasúttörténeti emlékként kiállított motorkocsit. A 359. sz. AB motorkocsi 1928-tól 1980-ig üzemelt a szentesi körzetben, majd négy évig Vésztő térségében szállította az utasokat. Most» az évforduló tiszteletére a szentesi vasutasok társadalmi munkában helyreállították a Jármúvet, és állandó helyére, közszemlére kiállították. Röviddel később az állomás előcsarnokában felavatták Szabics Ferenc fafaragó népművész mahagóni fából készült centenáriumi emléktábláját, majd a vendégek egy 375-ös sorozatú gőzmozdony vontatta nosztalgiavonattal átutaztak Kunszentmártonba. Itt egy bronzból készült emléktábla felavatásával tisztelegtek a vasútalapítók előtt. A kora délutáni órákban a nagyközönségnek is elindították Szentes—Kunszentmárton—Szentes útvonalon a nosztalgiavonatot.