Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

Csütörtök, 1987. szeptember 17. 19 A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épít az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre. Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az elkerülhetönél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszközrendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert kiszámítható feltételeket a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozó rendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal, csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmigazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élve a szocializmus adta lehetőségekkel, erősítve az intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósságállomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki. hogy minden területen — szelektíven és rövid idón belül — számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat. leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széleskörűen hagyja érvényre jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. A Minisztertanács munkaprogramja E sem várhatunk számottevő gazdasági nö vekedést. A népgazdasági terv, a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi rendszer az eszközöket és a munkaerőt elsősorban az exportképes termelés, valamint a műszaki megújulásban húzóhatású, technológiailag élenjáró, versenyképes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. II. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdése a konvertibilis adósságállomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése, és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet, elérése a belföldi felhasználás csökkentését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, vala mint az exportpályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet-kínálat szerkezetének jobb öszszehangolásával valósítható meg. A kormány a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel törekszik a szocialista országokból származó import bővítésére. A kon vertibilis elszámolású import általános növelése a következő két-három évben reális célként nem tűzhető ki, a versenyszektorban azonban folyamatos, az export növelésével összehangolt, a mainál rugalmasabb eszköz és anyagimport valósul meg. Gazdasági növekedésünk a termelés mi nőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben, a munkaerő-, anyag- és eszkozmegtakaritásban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi. a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének felgyorsítása, a kor követelményeihez reális felzárkózási eséllyel és perspektívákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visszaszorítása. E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet, — a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek, — intézkedéseket tesz a gazdálkodó szervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A kormány közvetlen struktúrapolitikai feleiőssége kiterjed: — a stabilizáció és a kibontakozás követelményeinek érvényesítésére a népgazdasag fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre; a KGSTben vállalt és a szocialista viszonylatú államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mezőgazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés, a posta és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá az oktatás és szakemberképzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpreferenciák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntések meghozatalára. A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világtendenciákhoz való közeledes gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozó ipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munka megosztás növeléséből adódhatnak. Az iparfejlesztés 6Úlyponti területei- a konvertibilis piacokon gazdaságosan ér tékesíthető termékeket ellöállító tevé kenységek bővítése, a KGST-beli együtt működés: a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő rendszerszemléletű fejlesztések (például híradástechnika, számítástechnika, gyógyászat, járműipar, élelmiszer-gazdaság); a belső adottságokra alapozott, a műszakitudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb mértékben hasznosító feldolgozó ipari tevékenységek gyors ütemű fejlesztése. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és 6zükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományigényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére. Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi tőke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését. A kormány nagy figyelmet fordít a gazdasági kibontakozás szellemi, kulturális hátterének fejlesztésére. A jelen és jövő fejlesztési követelményei felértékelik a dolgozó ember általános és szakmai kultúrájának jelentőségét — hangsúlyozza a munkaprogram. A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányítómunka szigorú értékelési rendjét és a felelősségvállalással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap. és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság- és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. Alapvető fontosságot tulajdonít a kormány a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása komplex programja keretében folyó együttműködés fejlesztésének, az új eredmények termelésbe történő megvalósításának. A kormányközi megállapodások keretében elsőbbséget kapnak az országos kutatásifejlesztési és központi gazdaságfejlesztési programok céljait szolgáló együttműködési témák. III. hangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani. — Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése és a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor. A nagyarányú ár- és jövedelemmozgások mellett így lehet elejét venni az inflációs tendenciák erősödésének. — Viszonylag széles körben — mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése. — Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát. — Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása, a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelővállalkozások integrálódása, a külföldi működő tőke bevonásának ösztönzése. — A kormány bízik abban, hogy a vállalati tanácsok, a vállalatok és intézmények vezetői felelősségüknek és hatáskörüknek megfelelően az új adórendet és más eszközöket a munkaprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célok, a gazdaságos, piacképes termelés és a valós teljesítmények növelésére használják fel. IV. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányítás, tervezés, piacépítés. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekehez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumentum. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervezőtevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó, közép- és hosszú távú tervezőmunkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén, elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Üj, egységes általános forgalmi adó életbe lépését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót, és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor csökkenti a még meglevő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek: az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg össze Hangsúlyosan szól a munkaprogram a lakosság életszínvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termelés-korszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozókollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazásformák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését, és megfelelő elismerését. A mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében — mérséklődhet. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan, sor kerül majd a gazdaságilag és társadaíompoliti. kailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítésével összefüggően kíván fenntartani. Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsítását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban töDb munkahely-változtatást, igényel: a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális • viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva, a kormány 1988-ban törvényjavas(Folytatás a 4 oldalon.)