Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAR0RSZA6 77. évfolyam, 220. szám 1987. szeptember 18., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Á Parlament ülésszakának második napján Az Országgyűlés elfogadta a kormány munkaprogramját Csütörtökön délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke; Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette: valamennyi képviselő megkapta a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottság ülésén megtárgyalt javaslatok jegyzékét. Az eb­ben szereplő — az általános forgalmi adó­ról és a magánszemélyek jövedelemadó­járól szóló torvényjavaslatok tárgyában benyújtott — indítványokkal a javaslatot tevő képviselők, a bizottság és kormány egyetértenek. Az előterjesztés tartalmaz két olyan indítványt is, amelyet a bizott­ságok elvetettek, de a képviselők tovább­ra is fenntartják javaslatukat. Ezenkívül az Országgyűlés elnökének további két képviselő jelezte: élni kíván azzal a jo­gával, hogy az általa benyújtott javasla­tot a Parlament megtárgyalja. A kormány munkaprog­ram-tervezete feletti vitá­ban Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter szólalt fel. Ezután folytatódott a vita a kormány munkaprogramjáról. Felszólalt Király Zoltán szegedi képviselő is. (Hozzászólását a 2. oldalon ismertetjük.) A vitát Grósz Károly miniszterelnök foglalta össze, amelyről lapunk 3. oldalán tudósítunk. A vita-összefoglaló után szavazás kö­vetkezett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támo­gatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-terve­zetét, a miniszterelnök bevezető vitain­dítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának má­sodik napja — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János fel­váltva elnökölt — ezzel befejeződött. A képviselők péntek reggel, a napi­rendnek megfelelően, az általános forgal­mi adóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvényjavaslatok tár­gyalásával folytatják munkájukat. A tör­vényjavaslatokat Medgyessy Péter pénz­ügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Folytatódott a vita — A mezőgazdaság mun­kaprogramja — amely szer­vesen kapcsolódik a kormá­nyéhoz — az ágazat eredmé­nyeire épül. Ugyanakkor számot vet azokkal a külső és belső folyamatokkal is, amelyek kedvezőtlenül ha­tottak az ' élelmiszer-terme­lésre — mondotta Váncsa Jenő miniszter, majd így folytatta: — A verseny éle­ződése a külpiacon, a több éve tartó aszály, a szakmai munka hiányosságai, a gaz­dálkodás feltételeinek szigo­rodása felszínre hozták a gyengeségeket. Ugyanakkor a mezőgazdaság dolgozói számára fontos és biztató, hogy munkájukra, az ágazat termékeire nagyobb szükség van most, mint valaha. To­vábbi, ám a mainál gazda­ságosabb, magas minőségi követelményeknek megfele­lő, dinamikus és szelektív termelésnövekedést vár tő­lük a társadalom. Törekvéseinkből kitűnik, hogy ez a program a minő­ség programja. A mezőgaz­daságban is szükség van szerkezetváltásra. A tömeg­termelés mellett egyre in­kább arra törekszünk, hogy földjeinkről minél nagyobb értéket takarítsunk be. Adottságainkat és piaci le­hetőségeinket kihasználva növeljük a jó minőségű ve­tőmagvak exportját, a hús­kivitel mellett fokozzuk a nagy értékű tenyészállatok eladását. Kiemelkedő prog­ramunk a hazai fehérjeta­karmány termelésének és feldolgozásának megterem­tése, az import csökkentése. Tovább növeljük az export­képes, úgynevezett kis cik­kek előállítását. Az állatte­nyésztésben, de különösen a hústermelésben igen jelentős minőségi változást kívánunk megvalósítani. Az élelmiszerprogramban is el kell érni űj termékek, új gyártási módok bevezeté­sével, a választék, a csoma­golás korszerűsítésével a szerkezetváltást. Jelentős feladatok várnak a háztáji és a kistermelésre is. A kis­termelés változatlanul a nagyüzem integráns része. Olyan sikeres ötvözete a két szektor közötti munkameg­osztásnak, amelyre másutt nincsen példa. Az igények kielégítése mindhárom piacon azonos feladatokat ró ránk. Tudo­másul kell végre vennünk, hogy a három piac nem je­lenthet háromféle minősé­get. Az exportorientált fej­lesztés kedvezően hat a ha­zai élelmiszer-ellátás színvo­nalára is. s a hazai piacra nagy szükségünk van, mert a megtermelt élelmiszerek 70 százalékát itthon értéke­sítjük. A program megvalósításá­nak feltételeiről szólva Ván­csa Jenő elmondta: ha a fejlesztésre fordítható pénzt ésszerűen használják fel, ha itt is érvényesül a szelekti­vitás, s ha számolunk a ház­táji termelőeszközökkel is, akkor nem kevés a fejlesztés forrása. Az agrárolló nyitá­sát szeretnék megállítani, az értékarányos árak kialakítá­sa mellett az is cél, hogy biz­tosítható legyen az árak „együttmozgása". A jövőben a termelői árakban elsősor­ban a minőséget fizetjük meg — hangsúlyozta Váncsa Jenő. A miniszter fontos fel­adatnak nevezte az irányí­tás és a vállalati szervezet korszerűsítését. A mezőgaz­dasági nagyüzemek fejlődé­se, szerepe továbbra is meg­határozó marad, de szükség van a vállalkozási forrnak gazdagítására, a szövetkeze­ti tagok, a dolgozók vagyoni érdekeltségének erősítésére. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk). a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításá­hoz több feltétel egyidejű megteremtésére van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a program egésze és a gyakor­lati végrehajtása egyértel­mű politikai támogatást kapjon. Elengedhetetlen az is, hogy a lakosság többsé­gét megnyerjék a program megvalósításához. A biztosí­tékok közé tartozik, hogy a kormány megfelelő felhatal­mazást és mozgásteret kap­jon a cselekvéshez és az in­tézkedések meghozatalához. Bíró Miklós (Szabolcs­Szatmár m., 11, vk,), a Ma­gyar Optikai Művek máté­szulkui gyáregységének igaz­gatója kiemelte: mélyre ha­tó viták után az ipari veze­tés rendszerszem lélelű, a fejlesztéseket és visszafej­lesztéseket meghatározó, ezek konzekvenciáit vállaló elképzeléseket dolgozott ki. Aggodalmának adott han­got amiatt, hogy a kormány­program végrehajtásához szükséges eszközök fogyaté­kosságai újra az adminiszt­ratív és ezáltal szubjektív beavatkozások térnyerésére adnak lehetőséget. L estárné Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a föváro» sí Péterfy Sándor Utcai Kór­náz-Rendelőintézet főigaz­gató-helyettes főorvosa fel­hívta a figyelmet arra, a fontos politikai követel­ményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszült­ségek mérséklésére. Ez ter­mészetesén nem könnyű fel­adat, mivel a szükségessé váló szociálpolitikai intéz­kedések végrehajtásához nem áll rendelkezésre ele­gendő anyagi forrás. A pénzügyi keretek — a kép­viselő szerint — csak a fo­gyasztás visszafogásával nö­velhetők. E téren elsősorban az államigazgatás, a fegyve­res testületek kiadásainak mérséklését, a párhuzamo­san működő, helyenként fel­duzzasztott létszámmal tevé­kenykedő társadalmi szer­vezetek munkájának korsze­rűsítését tartja szükséges­nek. Tollár József (Zala m., 6. vk ), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetőségeit, a ter­melőkapacitások kihaszná­lását akadályozó jelenségek­re hivla fel a figyelmet. A költségvetés kiadásainak csökkentésére indítványozta a már hosszú ideje kidolgo­zott regionális rendszer élet­be léptetését, mivel a jelen­legi közigazgatás és intéz­ményrendszer méretei, költ­ségei meghaladják az or­szág nagyságrendje által in­dokolt szintet. Javasolta, hogy az állami irányítás, a közigazgatás és intézmény­rendszer korszerűsítése, az 1970-es évek elején már ki­dolgozott regionális tervek megvalósítása kerüljön be a kormány programjába. Antal Ferenc (Veszprém m. 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese megállapította: a program­ban meghatározottak jelen­tősége alighanem túlzás nél­kül megfelel annak a fel­adatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Ma a forint inflálódását kell sza­bályozható keretek közé szo­rítani és a gazdaság dinami­zálásának gazdaságpolitikai és strukturális alapjait meg­teremteni. Kifejtette: a gaz­daság fejlődésének, a nem­zeti jövedelem termelésének fó területe a vállalati mun­ka, az előrehaladás letéte­ményesei a vállalatok. Ezért is lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok vezetői gazdál­kodó egységük munkáját va­lóban irányithassák és szer­vezhessék, fejlesszék a ter­mékek minőségét. Éljenek a nagyobb vállalati önállóság­gal. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj­Zemplén m. 12. vk.), az Óz­di Kohászati Üzemek vezér­igazgatója felszólalásában újszerűnek nevezte, hogy a program nem a külső körül­mények számunkra kedve­zőtlen alakulását, hanem gazdaságunk belső gyenge­ségét, alkalmazkodóképessé­gének alacsony szintjét tette az első helyre. E megközelí­tési mód példamutató lehet az irányító szervek és a vál­lalatok számára is, hogy ott tegyenek nagyon határozott intézkedéseket, ahol valóban szükséges. Ezzel összefüggés­ben rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következete­sen végre is kell hajtani. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereske­delmi Kamara főosztályve­zetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogram­jával, javasolta, hogy a sta­bilizációs időszakban az éves költségvetések tárgya­lásával egy időben kerüljön az Országgyűlés elé a Mi­nisztertanács operatív, éves szintű munkaprogramja. Ja­vasolta a kormánynak: te­remtsen olyan feltételrend­szert, olyan közgazdasági környezetet a kereskedelem számára, amely biztosítja a működőképességet és fejlő­dőképességet, s amely a ma­gánvállalkozások számára is vonzóvá teszi az élelmiszer­kereskedelmet. Lakatos László (Győr­Sopron m. 4. vk.), a Győr­Sopron megyei pártbizottság első titkára javasolta a kor­mánynak az új vállalatirá­nyítási rendszer egyes ré­szeinek alapos elemzését Olyan megoldásokra van szükség, amelyek a vállalati tanácsokban fokozzák a jól értelmezett tulajdonosi szemléletet, s biztosítják, hogy a vállalati kollektíva érdekeit — hosszabb Uivon is — a népgazdasági érde­keket erősítve képviseljék. E tanácsok tagjait akár anya­gilag is érdekeltté kellene tenni, hogy a kollektív és a személyi felelősséget jobban számon lehessen kérni. A képviselő megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormány munkaprogramja foglalkozik azoknak a réte­geknek a sorsával, akik a többlet-hozzájárulás áldoza­tát helyzetüknél fogva nem tudják vállalni. Nem meg­nyugtató azonban a fiatalok lakáshoz juttatása, illetve a tervezett támogatás növelé­se. Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.). a békéscsabai Unicon Ruhagyár meó­csoportvezetője beszámolt arról, hogy választóinak vé­leménye megoszlik a kor­mány stabilizációs program­jával kapcsolatban. Mint mondta, érezhető, hogy a cé­lokkal egyetértenek, de ta­pasztalható bizalmatlanság is az elképzelések megvaló­sulását illetően. Néhányan nem látják a célok végre­hajtásának garanciáit, s at­tól tartanak, hogy hosszúi a nyúlik az átmenet időszaki, s emiatt tovább csökkennek a jelenleg is alacsony mun­kabérek, a tervezettnél gyorsabban romlik az élet­színvonal. Ennek megakadá­lyozása nemcsak a dolgozó­kon, a vállalatokon múlik, hanem a kormányon is, hi­szen a legfelsőbb szintű irá­nyítók feladata is, hogy a eélnk mielőbb megvalósulja­nak, s a kibontakozás miha­marabb meginduljon. Solymosi József (Tolna m., 4. vk ). a Bonyhádi Pannónia Tsz elnöke szűkebb hazája választópolgárainak vélemé­nyét tolmácsolva a főmun­kaidőben végzett munka na­gyobb megbecsülését szor­galmazta, a továbbiakban pedig a mezőgazdaságnak a stabilizációs időszakra vo­natkozó célkitűzéseiről szólt részletesen. Kiemelte: nem kis feladatokról van szó, de a magyar mezőgazdaságban dolgozók képesek a maga­sabb szintű, bonyolultabb feladatok megoldására 'S. Azonban sok olyan tényező­vel 'is számolni kell — pél­dául az anyagi-technikai el­látással, a közgazdasági sza­bályozó rendszerrel, a keres­kedelemmel, a mezőgazdasá­got megítélő politikával —, amelynek alakulását a mező­gazdaságban dolgozók nem tudják befolyásolni. Szirtesné Tomsitts Erika (Budapest, 22 vk), a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem ti. Számú Gyer­mekklinikájának tanársegé­de kifejtette: Korábban sok­szor tettük fel magunknas azt a kérdést, hogy gazdasá­gi gondjaink megoldásában radikális kúrára vagy szolid kezelésre van-e szükség. 1968-at követően, ahogy a gondok halmozódtak. leg­többször a szolid kezelést választottuk. A kormány­programból és a miniszter­elnöki expozéból is kide­rült, hogy most mélyebbre kell hatolnunk, oki kezelés­hez kell folyamodnunk, míg akkor is, ha ez sok fájdalom­mal jár. A munkaprogram véleményem szerint helye­sen tárja fel az okokat, és a kezelési terv. a javasolt te­rápia is megfelelőnek tűnik. Ezek alapján egy orvos csak elfogadását javasolhatja. A népképviselet témájáról szólva kifejtette, hogy az ál­lampolgárok mind szélesebb rétegeit kell bevonni a ten­nivalók kidolgozásába, a végrehajtásba, és a végre­hajtás ellenőrzésébe. A kép­viselő javasolta, hogy a nyugdíjrendszer módosításá­val egyidejűleg jövőre al­kossanak új társadalombiz­tosítási törvényt; továbbá indítványozta, a bérreform megkezdését már 1988— 1989-ben Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője hozzászólá­sát néhány statisztikai adat (Folytatás a 2. oldalon.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom