Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

Szombat, 1987. szeptember 5. 101 Babakocsik Rétságból Az idén kezdtek el a „Viki" fantázianevet viselő babakocsi gyártását a Fémbútoripari Szövetkezet rétsági üzemegységében. A tetszetős kivitelű, könnyű és összecsukható, könnyen kezelhető babakocsiból ebben az évben harmincezer darabot szerelnek össze, amelyeket a hazai piacon értékesítenek Sajtolják a napraforgót A növényolajipar gyáraiban befejeződött a repce feldolgozása, és e hét közepéig mindenütt hozzálátnak a napraforgó sajtolásához. Az iparág hat gyárában az idén 90 ezer tonna repcéből mintegy 35-36 ezer tonna olajat állítottak elő, amelyet a margarin készítéséhez használnak fel, és ellátják vele az élelmiszer-, a vegyipar és más iparágak üzemeit is. A gépek rövid karbantartását követően megkezdődött a napraforgó feldolgozása a martfűi, győri, rákospalotai és nyírbátori gyárakban. Beérkeztek az első szállítmányok a kőbányai üzembe is, ahol majd szintén nyersolajat sajtolnak. Az idén a növényolajipar csaknem 700 ezer tonna termény felvásárlásával számol. Hiány és készlet Vetnivalók kínálata A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat területi kozpontjai, lerakatai tájegységenként szerveződtek. így egy-egy körzetben elérhető közelségben vannak, a nagyüzemekkel és a lakosságot kiszolgáló boltokkal közvetlen a kapcsolat. Ugyanakkor ez a tagoltság a vetőmagtermeltetésben nagyobb biztonságot jelent. Míg környékürtkön, az orosházi területi központhoz tartozó gazdaságokban nem sikerült az őszi árpa, a Dunántúlon az aratáskor beköszöntött esős időszak miatt a búzából tudtak kevesebb magnakvalót betakarítani. Az ilyen váratlan hatások kivédésére szolgál a szaporítási terveknek megfelelő mennyiségű biztonsági készlet. Ez a tartalék igencsak jól jött az idén az őszi választékban. Az időjárás páratlan és halmozott kártétele a vetőmag-szaporításban is éreztette hatását. A termelőknek nyújtott vetőmagajánlat búzából és őszi árpából csak a 20 százaléknyi tartalékkal együtt sikeredhetett kielégítőre. A választékra nem le het panasz, az őszi gabonákból a fajtajelöltekkel együtt 52-félét kínáltak. Leghamarabb a legújabban minősített búzák készlete fogyotl el, így a GK öthalomé, a GK Zomboré és az MV. 14 —15-é. Ezek nagyobb méretű felszaporítása az elkövetkező években várható. Az aszályos aratási időszak miatt általában apróbb a gabonaszem, emiatt a szabvány előírásaitól az engedélyezett mértékben eltérhettek a minősítés során. Feltűnt, hogy sok gazdaságban „takarékosságból" a saját termésből hagytak vetnivalót. A szakemberek erre csak annyit mondhatnak: a fémzárolt vetőmagból sokkal biztonságosabb a termelés, mint az ötöd-hatod házi szaporítási fokból. Az így megnyert forintok a végén sokba kerülhetnek. A növényolaj részére termelt repcefajták idomulnak Osztálylétszám: tíz Az igazgatónőt az iskola gyakorló kertjében találtam meg, piros műanyag vödröket mosott éppen. Paradicsomot és paprikát szedtek a gyerekek ezen a közhasznú munkára fordított napon. Más osztályok a játszóteret takarították, zsáknak való anyagot szabdaltak. Az udvaron összegyűjtött fém- és papírhulladék jelezte, hogy nem ez a munkálkodás első napja. — Egy tanévben öt napot szoktunk ilyen munkára fordítani — mondta a vödrökkel végezve Miklós Lászlóné. Igyekszünk minden gyereknek hasznos elfoglaltságot biztosítani. Később, már az irodában az iskola sajátos helyzetéről beszélgettünk. (Csupán 199 diák jár a nyolc osztályba, így akár további száz fogadására is képes lenne az iskola. Például egy egész alsó tagozat indulhatna, hiszen hely van bőven. — Nem hiszem — mondta az igazgatónő —. hogy a konténerrel történő toldozás az egyetlen megoldás a lakótelepi iskolák túlzsúfoltságának enyhítésére. Én például el tudnám képzelni, hogy busszal szállítanák ide a lakótelepi gyerekeket. Valóban, ésszerű és talán olcsó is lenne ez a megoldás. A ságváritelepi szép, gondozott környezetben lévő iskola. Több tantermét nem birtokolja állandóan osztály. Az iskola vezetője és helyettese, Titkos Lajosné is hangsúlyozta, hogy jó szakemberekből szerveződik a tantestület. — Itt csak családi , házak épülnek, a gyerekek száma pedig egyre csökken — mondta Miklósné. Egyedül a gyerekek összezsúfolása sugallhatja azt, hogy demográfiai hullámnak vagyunk tanúi Pedig fogyatkozunk. Az első osztályban tíz kisfiú került Kónyáné Farkas Hedvig keze alá. Csak tízen. Hallottam olyan véleményt, hogy unalmas lehet ilyen kislétszámú osztályban dolgozni. A tanítónőnek más. a véleménye: — A tehetséggondozásra és a felzárkóztatásra is nagyobb lehetőség van egy ilyen osztályban. Tizenöt éve tanítok, eddig huszonhét volt a legkisebb osztálylétszám. Sokan nem hiszik, de ezzel a tízzel is ugyanúgy el lehet fáradni, mint a háromszor annyival. — Mit érzett, amikor megtudta, hogy az öné lesz ez az osztály? — Nem hittem el, hogy ilyen kevesen lesznek. Amikor pedig a cikk is megjelent a Délmagyarban, azt hittem, hogy majd özönlenek a gyerekek. De csak egyetlen egy jött Mihálytelekről, így értük el a kerek tízest. D. I. a piaci igényekhez, az alacsony erukasav-tartalmúak terjednek el. A fűfélék, a lucerna, a pannonbükköny magvait a társ területi központokkal együttműködve szerzik be. A kertészeti magvak 90 százaléka import, amely ezekben a hetekben érkeziit az országba. A belföldi ellátó központban megkezdték a tasakolást, hogy a hajtatásos kertészetek is időben hozzájuthassanak. Az őszi hagymás-gumós dísznövényekből elsősorban a hazai fajtákat tudják ajánlani. A vetőburgonyára igaz, hogy tavasszal van szükség, de a biztonságos beszerzés időszaka az ősz. A szárazság miatt kevesebb, és apróbb krumpli termett az idén, s a tarlóburgonya területe is elenyésző. Ott volt csak értelme a másodvetésnek, ahol öntözni is tudtak. Az étkezési krumpli szabadára már a betakarításkor magasabb, mint a jelenleg érvényes rögzített vetőmagár. Az ellentmondás feloldására heteken belül változtatás várható. T. Sz. I. Háziipar - hagyományokká A Háziipari Szövetkezet 1952-ben alakult, s hogy testhezálló profilt választottak, arra bizonyíték, hogy napjainkban is ugyanazt csinálják: söprűt, méghozzá konvertibilis piacokra. A körítés igaz változott, eleinte csuhéjtermékekke] is foglalkoztak, majd később a kefealapanyag-feldolgozásban és ecsetgyártásban a Szegedi Ecset- és Söprűgyár kooperációs partnerei lettek. Faipari termékekkel is bővült a paletta. Az alap megvolt, a söprűnyél itt készült. Kisebb* változtatásokkal részegységek készülhetnek gépeiken több szegedi szövetkezet, így többek között a Szebisz és a Nívó részére. Jelenleg teljes munkaidőben 140 embert foglalkoztatnak. Az idei tervezett 35 milliós árbevételből 26,5'milLió forint a tőkés országokba menő tervezett kivitel. A keresetekkel nem dicsekedhetnek, tavaly az átlag alig haladta meg az 53 ezer forintot. Túl mélyről indultak, s az utóbbi évek tetemesebb béremelései sem tudtak sokat változtatni, a más munkahelyekkei való összevetés nem hízelgő. Az idei 8—9 százalékos tervezett keresetnövekedés alapja az exportbővítő pályázaton való részvételük. Ügy tűnik a valóságban a 30—32 milLiós tőkés exportnak nem lehet akadálya, van fedezete a bérek növelésének. Más üzemek, így a szomszédságában lévő szegediek is anyagilag talán csábítóbbak. Ennek ellenére létszámgondokról szó sincs. A szakmai fogásokat igénylő munkaterületeken zömmel törzsgárdatagok dolgoznak. Van, akinek átmenetileg megoldás csak az itteni munka. A fiatal anyukák, kismamák többet tudnak a családdal foglalkozni, ha helyben vállalnak munkát. A dolgozóik háromnegyed része nő. Emellett saját nyugdíjasaik részmunkaidőben visszajárhatnak, hogy jövedelmüket kiegészítsék. Az alapvető munkakörülmények adottak, az ebédet helyben nem tudták biztosítani, de a helybéli áfészvendéglő szervezett keretek között megoldja ezt a gondot is. Az Artex külkereskedőire nem panaszkodnak, évek óta stabil a piacuk. Az exportKi gondolná, Sándorfalvának is van iparkörzete, Nagyközségi mcre:ekben erre a célra egy utca is megteszi. Egymás szomszédságában a két ipari szövetkezet, a ruházati és szakipari, valamint a háziipari. Aki ide jár dolgozni, azt mondja, megyek a „szövetkezeti utcába". juk 60 százalékát az Egyesült Államokba szállítják, a többin Japán, Kanada és több európai ország osztozik. A helytállás alapja a hagyomány, vagyis a söprűkészítés apró fortélyainak az ismerete, s az ebből adódó állandó minőség. Nem minden söprűgyártó profi a cirokszalma festésében, így akik ezt tudják, előnyben vannak. Az USA-ba például csak zöldre festett cirokból készült söprűt lehet eladni. Minden vevő mást akar, most is vagy húszféle kissöprű szerepel a gyártmánylistán. Az alapanyag, a cirok, hazai. A legtöbbet Mezőkovácsházán és környékén termelik. Mivel munkaigényes, a háztájiban, öt év alatt duplájára nőtt a beszerzési ár. A magozott cirokszakállért mázsánként meg kell adni a 3 ezer 500 forintot. Ha a termelő nem jönne ki vele, azonnal átállna más növényre. A külföldi vevőt nem érdeklik ezek a belső ármozgások, a gyártó oldja meg maga a gondjait. A járható útnak a termelékenyebb eszközök beállítása kínálkozott. Az olasz gépsort pár éve szerezték be, s csak jót tudnak mondani róla. Az épúlet eredetileg nem üzem céljára épült, így folyamatosan alakítják ki a technológiának megfelelő körülményeket. Jelenleg is épül egy üzemrész, olyan ütemben, ahogy ezt az érdekeltségi alapban lévő pénz megengedi. Minél inkább alakult az optimális gyártási sor, annál kevesebb az anyagmozgatásra, ideoda szállításra feleslegesen kifizetett költség. A termelésbővítés túlzott beruházásokkal járna. Kiksöprúből adott a piac, a nagysöprűk viszont helyigényesek, így nem vágnak bele. Általában egy műszakban termelnek, kivétel az a 15—20 dolgozó, akik a varrást végzik. A gépsor kihasználása megköveteli a két műszakot. Falusi környezetben nem túl népszerű a váltott munkaidő, hiszsokan gyereket nevelnek, s a ház körüli gazdálkodással sem könnyű összeegyeztetni ezt a formát. Így ennek fokozását sem tartják megalapozottnak. Féloldalas kép kerekedne ki, ha nem szólnánk a gondokról. Ugye mindenkibe be» lésulykolódott a sokszor hangoztatott tétel, az országnak úgy kell a konvertibilis valuta, mint a falat kenyér. Tavaly itt 45 forint költséggel állítottak elő egy dollár értéket. A többlettermékre volna piac, de mégis egyes időszakokban visszafogták a termelést. Munkaidp végén áramtalanítottak az üzemet, hogy a dolgozók egy negyed vagy fél órát rá ne verjenek. Mivel darabbérben, teljesítményben dolgoznak, kiszámolják, ha ennyit csinálok, ennyit kapok. Mit foglalkoznak ők azzal, hogy mennyit mutat az óra, hajtanak. Igen ám, de a keresetek túlzottan megugrottak volna, legalábbis a bérszabályozás merev keretei szerint. Isten ments a büntetőadóktól, inkább menjen mindenki szépen haza. így a 45 forintos dollárból a lehetségesnél kevesebb termelődött. Kinek a kára? Talán egyszer a gazdaságpolitikánk szüntelen változó értékítélete erre is megtalálja a választ. Így már nem meglepő, hogy miért alakult ki a kooperáció a helybéli téeszszel, ahol részükre 2—3 millió forint értékű félkészterméket gyártanak. Ezt a tew vékenységet, mivel nem a saját dolgozóik végezték, költségként számolhatják el, s a nagy mumust, a keresetszínvonal betartását Agyáltalán nem veszélyezteti. Egy-egy termelő nem lépheti át a megszabott „játékszabályokat". A fegyelmezettség dicséretes magatartás. Igaz, egy más követelményrendszerben ugyanez a fegyelmezettség talán többet hozhatna mindannyiunk konyhájára. Tóth Szeles István Nem áznak be Vizsgázik a magastető Úgy érzem, az elmúlt néhány esztendő alatt a tetőfedés szakértője lettem. Köszönhetem ezt a lakóik felvilágosító munkájának, piszén a beázott otthonok panaszosai gondjaik miatt olyan felkészültséggel kerestek, hogy tudásukból rám is ragadt. Többek között tőlük értesültem arról, a lapostetők is különböznek egymástól. Nem biztos, hogy amelyik idős, 20-30 éves, az nem időtálló. Kitanítottak többek között arra, hogy a bitumenes fedés sokkal jobb, mint a neoacid szigetelés. Pedig a bitumen igen régi termék, a neoacid annál fiatalabb, a korszerű szigetelők közé sorolható, ennek ellenére mégis országos közfelháborodást váltott ki. Az eredményt mindenki ismeri: az utóbbi 10-15 évben készült lejtésmentes lapostetők egy része kiadós fagy vagy kánikula után az első zivatarnál beázik. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy ezt a védőanyagot dicső pályafutás után kivonták a forgalomból. Szeged lakótelepeit sem kerülte el a neoacidos átok, és a rossz szigeteléssel együtt járó bírósági herce ,hurca. Néhány lakásszövetkezetnek könyvtárnyi már a peres iratanyaga, ennél csak az szomorúbb, hogy sok csa-' Iádnak a gondját ideiglenesen oldották meg. Lakó, kivitelező vállalat beleesett egy olyan csapdába, amiből csak egymás kezét fogva lehet kimászni, de ez a manőver sem könnyű Annak idején főhatósági ajánlatra vállalkoztak országszerte kivitelezők a neoacidos lapostetőre, s a jelszó az volt, az eljárás költséget kímél, és fát takarít meg. Régi mondás- az olcsó a legdrágább. Különösen aktualizálható ez tetőügyben. Szegeden két évvel ezelőtt kezdtek hozzá az új hídfőnél a panelházak nyeregtetőinek kialakításához. A tömeges lakásépítésnél a magastetőt Rókuson is meghonosították a sávházaknál. Eddig körülbelül 400 házgyári lakás fedele emlékeztgtt az évszázadok óta ismert régi formára. Egybehangzó vélemény, ezzel nincs gond, nem áznak be az utolsó szinten a lakások, legföljebb csak akkor jut eső a padlásra, ha egykét cserép összetörik. Ám ezt a hibát gyorsan el lehet hárítani. Ma már bölcs mindenki, kórusban lehet hallani, tizenöt évvel ezelőtt a lakótelepeken be kellett volna vezetni a magastetőt. Pillanatnyilag mások a gondok, nevezetesen nincs elegendő ácsmester és a cserépgyártók sem készültek fel időben a tömeges igényre, elsősorban nem megfelelő a színválasztók. A mesterhiányt egyelőre lengyel vendégmunkások enyhítik, és remélhetőleg a szakmunkásképzés pótolja a két évtizedes kihagyást. Természetesen nem mindegyik házgyári épület kap magastetőt, ennek különböző praktikus okai vannak, de ahol laposan építik a fedelet a kivitelezés ott sem „hagyományos" eljárással történik. A magastető polgárjogot nyert, az OTP-s házak lakói most elsősorban azon tanakodnak, a házgyári épületek padlásán a tetőtér megfelelő kialakításával hogyan tudnának újabb négyzetméternyit „hozzálopni" otthonaikhoz. Mennyivel kellemesebb gond ez, mint nagy esőzések idején a vödröket rakosgatni a szoba egyik sarkából a másikba ... H. M. Szüreti kellékek kínálata Az idén a korábbiaknál kisebb az érdeklődés a hordók, kádak, prések és egyéb szüreti kellékek iránt — hiszen nem ígérkezik jónak a szőlőtermés. A Skála-áruházakban és szövetkezeti boltokban például fele annyi hordót sem adtak el az idén, mint tavaly. Az Orosházi Mgtsz tölgyfahordóiból — amelyek 25-60 literesek — mintegy 1200 fogyott, a Zalalövőn gyártott 100-200 literes és ennél nagyobb akáchordókból pedig körülbelül 1700. Az elmúlt években mindkét fajtából 4—4 ezret adott el a Skála szüret előtti időszakban, most azonban nincs már többre igény. A szőlősgazdák egyébként újabban ismét szívesebben csináltatnak hordót és kádakat a kádármesterekkel. Jelenleg 6Q0 kádár kisiparos dolgozik az országban, többségük a Balaton-felvidéken, Tokaj-hegyalján, illetve Pest megye szőlőtermő vidékein tevékenykedik. Présekből, szőlőzúzókból, darálókból jelenleg is több típus és méret kapható az üzletekben, s folyamatosan érkezik az utánpótlás. Előre láthatóan egyikből sem lesz hiány. Az üvegbalonokat, demizsonokat és lopókat főként az Amfora forgalmazza