Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

Hétfő, 1987. szeptember 14. 3 A leány új formái A szegcdi gyárban készülnek az autóbuszok Nagy László felvétele karosszéria- alkatrészei Ügy tűnik, az egyik legbiztosabb magyar exportcikknél, az Ikarus autóbuszoknál túl sokat kellett várni a típusváltásra. A nagyvállalat erre a lépésre csak akkor szánta el magát, amikor már piaci, eladási gondjai igencsak szorították. Ma már a városi 400-as és a távolsági 300-as buszok közül több 10-et tesztelnek a Szovjetunióban, az NDKban és természetesen idehaza. Már javában dolgoznak a szériagyártás előkészítésén is. Ehhez Japánból, Lengyelországból és az NDK-ból érkeztek gépek, berendezések. Székesfehérváron a fényezőüzem rekonstrukciójára is sor ker.wlk.sv «o vs< - Az Ikarus szegedi leányvállalata az új típusokhoz a korábbi munkamegosztásnak megfelelően karosszériaálkatrészeket gyárt majd. Ugyancsak a régebbi gyakorlattal azonos, hogy az itt készülő lépcsők, ajtók, szellőzök, tükrök tervezését a szegedi műszakiak végzik el, a központi szervek csak a méreteket adják meg. A sorozatgyártásra való felkészülés már a Fonógyári úti csarnokokban is javában tart. A lépcsőkben az eddigi acéllemez alapanyagot jórészt műanyaggal helyettesítették. Az ajtókat alumíniumból gyártják és készre festve, szerelve» ragasztott üveggel adják át az összeszerelő üzemnek. A teleszkópos szellőzőket hidraulikus rendszerűek váltják fel. A nagyobb tükrök nemcsak a forgalombiztonságot szolgálják, hanem esztétikusabbak is a régebbieknél. Az új termékek gyártásához nem építettek új csarnokot és sok új gépet sem vásároltak. Főként szervezéssel, a meglevő eszközök átalakításával igyekeznek megfelelni az új feladatoknak. Ez bőven ad munkát a műszakiaknak és a termelésirányítóknak. Az átállás nem mentes a feszültségektől sem. Az átalakítás miértjeinek megmagyarázásában és a teljes kollektívával való elfogadtatásában a vállalati pártszervezet és a szakszervezeti aktivisták is segítenek. Az új típusokhoz az alkatrészekből 1-2 évig még csak néhány száz darab készül. Az ilyen kis szériáknál az 1 darabra jutó élőmunkaigény nagyobb, mint a tömeggyártásnál. Az eltérő anyagok beszerzése és tárolása is többe kerül a régebben használatosaknál Ezek a körülmények rontják az egy főre jutó nyereség és a 100 forint árbevételre jutó nyereség hatékonysági mutatóit. így történhetett meg, hogy 20 százalékos árbevétel és több mint 10 százalékos munkaidö-növekedés mel.lett az elmúlt év hasonló időszakához képest a leányvállalat eredménye az idén mintegy másfél százalékkal csökkent A régebbi típusokból az idén már kevesebb készül az Ikarusnál. Ennek egyenes következménye, hogy a leányvállalatnál gyártott korábbi típusokhoz tartozó alkatrészekből is kevesebbet rendelnek. Ezért bővítették "ezen á térüléteri is a termékkörüket a szegediek., Alumínium szerelönyilás-kerétnek és fedelének, "valamint a borulókereteknelc a gyártása került ide Az év elején és év közben is a régi cikkek gyártásánál költségcsökkentési céllal a teljes termelési folyamatot átvizsgálták. A minőségi átvételeket az anyagoknál és a késztermékeknél is megszigorították. Korszerűsítették a tárolás körülményeit. A gyár számára a legnagyobb nehézséget az anyagellátás mennyiségi, minőségi és határidő-tartási bizonytalanságai okozták. Alumíniumlemez, különböző festékek, műanyagok, gumialkatrészek és az utóbbi időben az acéllemez hiányzott. Ezért ezeknél a cikkeknél visszatértek a nagyvállalati anyagellátási rendszerhez. Az öt telephely együttes fellépésevel talán többet lehet elérni a háttériparral szemben A szegedi leányvállalatnál is a jövő az új típusokhoz gyártott alkatrészeké, de még legalább egy évtizedig készíilnek a már futó buszok, darabjai is, hogy a felújításoknál, kényszerű cseréknél a régebbi Ikarusoknál se legyenek gondok a szerelőműhelyekben idehaza és azokban az országokban, ahová a magyar járművek eljutnak. B. I. Árvácskák - álarc nélkül „— Kedvesanyám! — sikította fáradhatatlanul a kislány. — Rossz nehézség, te buta: ez nem anyád neked. Ez pénzt kapott azért, hogy tartott. — Mögfizették! te butaság. Nem szeretött. Csak a pénzt szerette, nem téged. Ha kedvesanyád vóna, akkor mégse engedeti vóna el. ." (Móricz Zsigmond) — Ki tudja melyik a jobb, az intézet-e vagy a nevelőszülő? Jó helyre kerültem, de csak nem volt az igazi az. Három év után is kaptam azért pofont, mert sose jött a számra, hogy anyám. Végig Teri néninek hívtam a nevelőszülőm — meséli a huszonöt körüli fiatalembei az előcsarnokban, mig a rendezvény kezdetére várunk. Volt állami gondozott Árvácskákat hívtak szombaton találkozóra a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet munkatársai Újszegedre, a KISZ képzési központjóba. — Kétszáz meghívott közül szinte kivétel nélkül mindenki válaszolt — mondja Vidéki Ferenc igazgató. — Több mint százan el is jöttek, sokan már családostul. A közel ezerháromszáz állami gondozott közül 8090 fiatalt bocsátanak szárnyra minden évben a megye ,11 nevelőintézetéből,. ttVH lesz velük, ha az addig védett környezetből kikerülnek? Szülői kézfogás nélkül hogyan tudnak a felnőtt világban talpra állni? önálló életkezdési támogatással, lakáskölcsönökkel, akit tudnak segítenek. A szülői odafigyelést, a felnőtté válás gondjainak segítését azonban nem könnyű átvállalni. — Nehéz helyzetbe kerüljjjik ezek -a fiatalok, amikor nekivágnak az önálló életnek — mondja Vilusz Antónia, a Művelődési Minisztérium munkatársa. — A környezetük nem szívesen fogadja őket. Vagy előítélettel, vagy szánalommal közelítenek hozzájuk, pedig egyik sem jó. — Ne írd ki a nevem, nem mintha szégyellném, de piszkáltak már eleget! — Gerecse 'B7 „n feladatot teljesítettük!" A munkásőrség országos parancsnoksága Komárom megyében rendezte meg országos parancsnoki szemlegyakorlatát. Célja a munkásőrök felkészültségének felmérése volt. A Gerecse '87 elnevezésű harcászati hadgyakorlat pénteken kezdődött és szombaton a tatabányai művelődési központ előtti téren díszszemlével fejeződött be. Pénteken délután Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságónak tagja, a munkásőrség országos parancsnoka sajtótájékoztatót tartott az '1987. évi eredmélnyekről, valamint a jövő évi feladatokról. Ezen részt vett és felszólalt a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Antalóczy Albert is. Péntek 12 óra. Az ügyeletesek, biztosítók, a híradósok már a központban voltak Koch Tibor, a komáromi egység parancsnokának vezetésével. 16 óra. Az egységek magasabb harckészültségbe lépnek. A csapatok az elvégzendő feladatokra készülnek, biztosítják az érkezőket. A többiek megérkezésére készül az ellátóraj, frissen várja majd őket a vacsora, sülthús, 6zalámi, kovászos uborka s a ballonokban szódavíz. 22 óra. A parancsnoknál csörög a telefon. A távmondat így szól: „Teljes harckészültségre való felkészítést elkezdeni. A területet támadás fogja érni." Orosz Mihály — 1955-ben Szegeden volt katona — elsőként riaszt. A dorogi üzemigazgatóság komáromi egységének munkása a riasztási programot Klupács József gépkocsivezetővel, s a fekete Volgával percek alatt Tóth Ferenc lakására viszi. Izgatott csöngetés, álmos neszek. Pizsamás férfi az ajtóban — „Igen, értettem", ö fogja riasztani öt társát, majd így folytatódik a riadólánc tovább. Vissza a központba. Simon Ernő híradós az egyik teremben ül, előtte az asztalon géppisztolya. Januárban tett esküt a fiatalember. A komáromi Kőolajipari Vállalatnál B12-es vitamintartalmú tápot gyárt civilben. „A főnököm hozott be a munkásőrségbe,- az előkészítés során politkai, harcászati, eleslövészeti képzésen vettem részt. Jó kollektívában — ismerősök, barátok között — vagyok." Tatabányáról, Dorogról, Oroszlányból, Esztergomból, Tatáról megérkeznek a többiek is. Szombat hajnal, 5 óra. Parancs szerint elkezdődik a századkötelékű hadgyakorlat A felsorolt területek egységei törzsvezetési feladatokat oldanak meg. 6 óra 30. A Gólyahegyen már ropognak a fegyverek. A komáromi egységet fegyveres támadás érte. Az ellenség felszámolása egy jó darabig tart. A csapat tagja Bálint Péterné, a gyermekváros élelmiszerraktárában dolgozik. Tegnap éjszaka még többliternyi kávét főzött a bajtársainak. Amikor azt kérdezem, hogy nem nehezebbe a géppisztoly, mint a fakanál, így válaszol: "Meg lehet szokni. S nem kel] mindig a fakanál mellett lenni." Szabó Lászlóné, a Nyugat-magyarországi Vendéglátó Vállalat üzletvezetője gyesen, és mégis itt van. öt hónapos gyermekükre most a nagymama vigyáz. „A férjem — mint Bálintnéé — mozdonyvezető és munkásőr. így együtt vagyunk munkában, szolgálatban. Jó itt." 8 óra 30 perc. A feladatok teljesítése kevés hibával sikerült. Ismét bizonyítottak. Délelőtt 10 óra. Tatabánya. Főtér. A három század katonás rendben, feszesen a Himnuszt hallgatja. Majd a megyei parancsnok jelentést tesz országos főnökének. „A feladatot teljesítettük!" Véget ért a Gerecse '87, a munkásőrök országos harcászali szemlegyakorlata. Czakó János mondja Gyuri, amikor mégis sikerül rábeszélni, hogy leüljünk. — Kik? — Mindenki bizalmatlan az állami gondozottakkal szemben. A munkahelyemen, a sütőiparnál szerencsére befogadtak. Csak akkor rossz, ha új ember kerül a brigádba, s arra terelődik a szó, kinek, mivel foglalkoznak a szülei. Egy darabig hallgatok, aztán . , — Nem ismered őket? — Nem. Négy hónapos koromban dobtak el. Tizennyolc éven át intézetről intézetre jártam. — Azt mondják, mégis szerencsés vagy ... — Most sikerült egy garzonlakást kapnom, állami támogatással. Jó a munkahelyem is, most készülök a szakmunkásvizsgára. — És a lányok? — A legtöbben otthagynak, ha kiderült, hogy intézetből jöttem. — Ha találkoznál a szüléiddel, mit kérdeznél tőlük? — Nem tudom. Ma már nem is vágyom rá annyira. Leginkább egy hiányzik: nem tudom, élnek-e testvéreim. őket szivesebben látnám. ök nem tehetnek semmiről. Bármennyire is szeretnék a nevelők, minden gyerekü• ket aligha tudják klstafírozni. A fokozott figyelem, az anyagi áldozat ellenére is kevés a pénz, amivel útjukra bocsáthatják csemetéiket. — Most egy közös szállóval próbálkozunk — lelkesedik az igazgató. — A1 gyön a megyei tanács 5 millióért megvásárolta a volt olajos munkásszállót. Egy részét nekünk adta. Októbertől húsz szobában negyven, tőlünk kikerülő fiatalt helyezhetünk ott el. Hatalmas segítség ez az indulásnál. A méregdrága albérlet helyett itt kétszáz forintért lakhatnak. Persze nemcsak pénzkérdés a segítség. A legtöbb fiatal a forintok mellett jó tanácsra is vár. Arra, hogy érezze, tartozik valahová. — Október 8-án, az ifjúsági házban indul az önismereti klub, amit állami gondozott fiataloknak .szervezünk — mondja Gyenessey Edina, a városi KlSZ-bizottság titkára. — Eddig csak akkor vettük észre őket, ha valami gond volt velük, vagy támogatásért kopogtattak be hozzánk. Ezentúl szeretnénk elébük menni... Az egésznapos program szüneteiben bőven nyílik alkalom a beszélgetésre. Mig a felnőttek orvosi előadást, tanácsi tájékoztatót hallgatnak, életükről mesélnek egvmásnak, addig az ő csemetéik, húsz-egynéhányan mesevideót néznek, báboznak, gyurmáznak az alkalmi óvó nénik segédletével. Értük már délután jönnek a szüleik, s így egészen mái — Nem is tudnánk gyerek nélkül elképzelni az életünket — meséli a fiatal házaspár, Benedek János és felesége. — ök biztos nem fognak szülők nélkül felnőni. — Az Ifjú Gárdában jöttünk össze. Mind a ketten állami gondozottak voltunk, egyformán megvert bennünket az élet, (alán ezért is találtunk hamar egymásra. Nekik már sikerült megkapaszkodniuk. Állást találni, lakáshoz jutni, bebútorozkodni. Közben jöhetett a két gyerek . ,, — Most már biztonságban érezzük magunkat. Egy nagy vágyunk nem teljesült még. Jövőre szeretnénk Velencébe eljutni. — Turistaút? — Hét év után ez lesz a nászutunk! Lázár Ferencné utógondozó öt éve él együtt a fiatalokkal. Történetek hosszú sorát meséli: — Három lánynak tőlem kérték meg a kezét a fiúk! De már örömszülő is voltam. A kislány félt megmondani, hogy állami gondozott volt. A férjemmel mi ugrottunk be, hogy kisegítsük. A Jakodalomba hívás szinte mindennapos. Ezt a munkát nem lehet nyolc órában, munkaidőben csinálni, ezt élni kell: — Megpróbálom a kötelességen túl is segíteni a gyerekeimet. Gyerekruha-lerakatot szerveztem, egyik családtót a másikhoz viszem a kinőtt gyerekholmit. A bútorcserénél is közvetítek. De házasságot is kommendáltam már össze Ebéd után már kötetlen beszélgetésre, régi történetek felidézésére terelődik a szó. Ki, mit ért el? Mit szeretne kapni még az élettől? Egymást biztatják a fiatalok. Mint az a két testvér is, akik közel húsz év után itt találtak egymásra ismét. Csak állnak összekulcsolt karral, szorosan, csak inganak a szeptemberi szélben, mint két összefonódott virágszál. Nem szólnak semmit, de mintha egyre szoruló karjukkal mégis azt üzennék: közösen talán sikerül megkapaszkodniuk a világban. R. G. Megérkezett a Szent Jupát A Szent Jupát, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel, világkörüli útját befejezve, szombaton délben horgonyt vetett az opatijai kikötőben. Az érdeklődőket — a Magyarországról érkezett családtagok, turisták, újságírók egy csoportját — a Kvarner utazási iroda sétahajója vitte a világjárók elé. ök a nyílt tengeren, a partoktól hat kilométernyire üdvözölhették a barnára sült hajósokat. Fa Nándor a partra lépés után csak ennyit mondott: — Hála az égnek, hogy szerencsésen hazaérkeztünk. Végtelenül boldog vagyok, nagyon jólesik ez a nagy ünneplés. Hétfőig Opatijában maradunk, utána a hajóval együtt indulunk haza, Magyarországra. Gál József, aki az út ideje alatt született gyermekét szorította elsőként magához, így nyilatkozott: — Nagyon örülök, hogy sikeresen visszatértünk, de mindketten már újabb nagy útra gondolunk, Nándor 1990-ben egyedül szeretne nekivágni egy Föld körüli útnak, és én is ismétlést tervezek fiammal — ha majd kamasszá cseperedik