Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

6 Szombat, 1987. augusztus I. DM| magazin „Magyar tudományoknak Bálint Sándor szentelt oltár" Széchényi Ferenc 1774-ben em­lékiratot nyújtott be a kancellá­riához és a helytartótanácshoz könyvtáralapitás ügyében. (S már akkor kötelezi a nyomdászokat, hogy minden munkából küldje­nek két példányt a könyvtárnak.) Széchényi 1802 márciusában Fe­renc császártól engedélyt kér: „Felséges uram! Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg magamnak azt a gyűjteményt... Méltóztassék kegyesen engedé­lyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyarországnak adományozhas­sam ... Szabadjon a gyűjteményt életem folyamán a sajátomból to­vábbra is gyarapítani, és ameny­nyire csak lehetséges, teljessé tenni." {Felségengedélyt Ferenc" császár reakciós, minden hazafias meg­mozdulást ellenőrző és akadályo­zó uralma alatt már csak azért is szereznie kellett, mert az orszá­gos muzeum tisztviselőit Széché­nyi az ő és utódai kijelölése alap­ján kívánta kineveztetni.) A Magyarországra vonatkozó gyűjtemény 12 ezer nyomtat­ványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 ne­mesi címert, 2675 érmet tartalma­zott, továbbá itthon gyűjtött és Bécsben vásárolt régiségeket, kép­másokat. Pénzben 160 ezer fo­rintnyi az adomány; összehason­lításul: az ez idő tájt épített sop­roni, kétemeletes, kettős szárnyú Széchényi palota költségvetése mindössze 40 ezer forint volt. Az alapítólevél a nádorra bízta a gyűjtemény kormányzását. S József nádor közreműködésével már 1803 decemberében a volt pálos kolostorban megnyílott a könyvteremből, olvasószoljából, az érem ép régiségek terméből álló gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum megterem­tésének gondolatát az 1807-ből való Museum Hungaricum című tanulmány így veti fel: „Ezen Ma­gyar Tudományoknak szentelt ol­tárt fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk eseményeit városain­kat és várainkat bemutató ábrá­zolásokkal, híres férfiak képmá­sával. Kerüljenek ide a magyar földön talált műemlékek és esz­közök, az érmek és pénzek, fegy­verek és ötvösművek. A három természet rendeiböl (ásvány-nö­vény és állatvilág) származó ter­mészettudományi és ipartörténeti gyűjtemények. A nemesek, a nagy gyűjtemé­nyek gazdái nem siettek a mú­zeum gyarapítására. Az első aján­dékozó, Kináli Mátyás pesti szűcsmester 48 könyvet adomá­nyozott. 1813-ban vásárolta meg Bat­thyányi Antal hercegtől a város­kapun kívül fekvő 31 ezer négy­zetméteres majorságát, a múze­um mai telkét József nádor. Két évtizedig ezek, az egykori forrá­sokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak helyet a gyűjte­ményeknek. Az 1832—36-os Országgyűlés fél­millió forintot ajánlott meg a „nemzeti művelődés díszére", a múzeum építésére, mégpedig úgy, hogy a summa „ne az adózó né­pet terhelje, hanem egyedül a ne­mesi rendre fog felosztatni és at­A Nemzeti Múzeum főhomlokzata tói lesz beszedendő". Ezen az or­szággyűlésen határoztak a Janko­vich-gyűjtemény megvásárlásá­ról, amelyre 125 ezer ezüst forin­tot fordítottak. A 30 ezer kötetet számláló könyv- és kézirattár, 1244 ötvöstárgy, 174 fegyver és 7000 érem megszerzését, mint a múzeum második alapítását tart­ják számon. A múzeum építésére Pollack Mihály kapott megbízást. (Aki akkor már a nádor alcsuti kasté­lya, a budai Sándor-palota, a ré­gi pesti Vigadó és a Ludoviceum építésével szerzett hírnevet.) A szép klasszicista oszlopcsarnokos múzeum a kor legnagyszerűbb építészeti alkotása lett. A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igazgató­jával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak „költségkímélés" okáért hagyták el az épület már­ványburkolatát és szobordíszeit. Csak a timpanon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szobrász csoportja: középen Pan­nónia nőalakja kezében babérko­szorúval, melyet jobbról a tudo­mány és művészet, balról a törté­nelem és hírnév megszemélyesítő­jének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az alapozáshoz — mint a Hazai és a KUlföldi Tudósítások című lap hírül adja — 1837. június 22­én kezdtek. A százötven éves év­vordulóra most reprezentatív ki­állítással emlékezik a múzeum. Bár az építést megzavarta az 1838-i nagy árvíz, mégis 1844 ja­nuárjában a főhomlokzat, 1845 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Kos­suth a Pesti Hírlapban köszöntöt­te „a várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alkotást és ter­vezőjét". A 109 méter hosszú, 70 méter széles, 24 méter magas épület mé­reteivel is kiemelkedett környeze­téből. 1846 márciusaban megnyíl­hatott az első kiállítás a Pyrker­képtár anyagából. S még az év augusztusában az ipari kiállítás tizenkét teremben és az udvaron 516 kiállítóval. Kubinyi Ágoston igazgatása alatt az új épületbe szállították a muzeális anyagot, berendezték a termeket. Az első emeleten 14 Amiuéhiai Anna és III. Relu Fölvételeink »z alapkőletétel 130. Maréi sírjának leletei (másolat évfordulójára rendezett Uiállí­valók termet kapott a Széchényi Könyv­tár. Nyolc terem az érem- és ré­giségtárnak, a második emeleten a természeti tárnak 14 helyiség jutott. A földszintet lakásnak használták. A könyvtár élére Mát­ray Gábor polihisztor zenetörté­nész került. Kiss Bálint festőmű­vész képtárőri megbízást, Blasko­vich Béla ügyvéd és Ramis Antal írnoki alkalmazást nyert. A mú­zeum tudományos személyzete az igazgatóval együtt 7 főből állott. Alighogy elkészült a múzeum, viharos események színhelye lett. Történelmi szerepe 1848. március 15-étől ívelt. Az épület lépcsőjé­ről szavalta el Petőfi a fellelke­sült tömegnek a Nemzeti dalt. In­nen, a lépcső bal támfaláról mondták el a Mit kíván a ma­gyar nemzet? kiáltvány 12 pont­ját. E múzeumudvaron fogadta ké­sőbb a pesti ifjúság a bécsi egye­tem küldöttségét, amely Mátyás király testörségének pajzsát hozta ajándékba a múzeumnak. A második emeleti díszterem­ben ülésezett az első népképvise­leti országgyűlés. Később a Nem­zeti Múzeum dísztermét használ­ták ülésteremnek, egészen az Or­szágház felépítéséig. Budavár bevétele után, 1849. május 27-én, az első emeleti ro­tondában a pesti polgárság lako­mán látta vendégül a győzedel­mes honvédséget. A nemzeti kor­mánynak legválságosabb időkben "is hajléka volt a Nemzeti Múze­um. Kossuth Lajos mint pénzügy­miniszter a volt kamaraelnöki la­kásból 78 festményt adott át, s mint a Honvédelmi Bizottság el­nöke úgy rendelkezett, hogy a sáncásásoknál előkerülő régészeti leleteket küldjék a múzeumba. Mészáros Lázár honvédelmi mi­niszter fegyvereket, zászlókat ado­mányozott. (Amikor az osztrákok bevonultak, eljöttek rekvirálni a múzeumba is, s a régi fegyvere­ket, a famodelleket is begyűjtöt­ték.) Buda ostromakor, május 23-án­bomba robbant a homlokzat előtt, de kár nem esett az épületben. 1849. július ll-én a múzeum ud­varáról indultak Arad felé az utolsó népfelkelő csapatok. Né­hány nap múlva, július 19-én Haynau csapatai megszállták a múzeumot, kaszárnyának, raktár­nak használták, kincseit Bécsbe akarták szállítani. Évek során, a szabadságharc bukása után ismét gyarapodott, bővült a múzeum anyaga. Sokan adományozással, alapítványokkal tettek hazafias érzésükről tanúsá­got. A múzeumkert telepítésére a díszteremben hangversenyeket rendeztek. Ezeket a „zenélyeket" többször Erkel és Liszt vezényelte. Kazinczy születésének 100. év­fordulóján, 1859-ben a múzeum dísztermében rendezett ünnepség az abszolutizmus elleni tiltakozás impozáns megnyilvánulása volt. 1861-ben a díszteremben ülésező képviselőház mondott utoljára ne­met Becs beolvasztó politikájára. Mostanában csendes a Múze­umkert. Egy-egy kiállítás meg­nyitása jelent csak nagyobb ese­ményt, vagy az évenkenti már­cius 15-i koszorúzás, ott balra a főlépcsőtől, uz emléktáblánál... E. S. hazahűsége Nincs kerek évfordulója: ma 83 éve született. De Szegednek századunkban született legnagyobb fiáról mindig szólnunk kell, ha újat mondhatunk róla. A Tiszatáj augusztusi számát Bálint Sándor emlékének szenteli. A szerkesztőség megtisztelő kérésére az emlék­szám élén fölvázoltam pályaképét, életrajzát. Terjedelmesre sikerült, megsem mondhattam el róla mindent, amit szerettem volna. Nem aknázhattam ki kedvem szerint azt a gazdag levelezésgyüjteményt sem, amelyet Bálint Sándor tanítóképzős diákja, Lang Ernő adott ki 191.4-ben Ausztráliában ötvennégy levél — negyvenöt válasz címmel. Ebben rendkívül fontos vallomásokat olvashatunk Szeged tudósától. 0 Katolikus meggyőződését, ez ismeretes1, soha meg nem tagadta. Ezért vált megbízhatatlanná az ötvenes években, vonták meg tőle egyetemi előadói jogát Csak 1957-ben taníthatott újra. Lang Ernő­nek küldött első levelében, 1958. január 211-án így számolt be hely­zetéről a csaknem két évtized után fölbukkant tanítványának: „Igen visszavonult életet élek, és teljesen a tudományos kutatásnak, könyvirásnak szentelem szinte minden időmet, amelyet hivatalos körök is méltánylással, elismeréssel kísérnek." Akik közel álltunk hozzá, tudjuk, némi szépítés van ebben a megfogalmazásban Igaz, ekkor jelent meg a Szegedi szótár, és szerződése volt a Szeged vá­rosa című könyvére, tehát panaszra valóban nem volt oka. De az öt körülvevő légkör mindig is a bizalmatlanságé volt. Ahogyan ké­sőbb, 1964-ben, amikor már jobban megnyílt Lang Ernő előtt is, leplezetlenül megvallotta: „embertelenül nehéz az életem". A poli­tikai börtön levegőjében élni rettenetes dolog, ha az atmoszféra az utóbbi években sokat javult is. Állandóan érezni, hogy csak meg­tűrik: nagyon nehéz dolog." Annak ellenére, hogy ilyennek érezte akkoriban anyagi gondok­tól is terhes mindennapjait tárgyilagosan ítélte meg az ország, a szocialista világ és Nyugat helyzetét. 1959. november 27-én ezt irta: „A világnak ebben a felében, ahol én élek, kétségtelenül vannak nehézségek^ bár odaát is vannak. Egy azonban igen nagy figyelmet és együttérzést érdemel: az emberek, minden ember nagykorúságá­ért, személyes erkölcsi tudásáért folytatott küzdelem." Ezt megisméf­telte 1961. december 3-án, s ez mutatja, mennyire szilárd meggyő­ződésé volt: „Korunk egyik legnagyszerűbb jelensége és folyamata az emberi nagykorúságért folytatott küzdelem, akár a polgári álla­mokat, akár a szocializmust építő társadalmakat nézzük." Ma divat a panelházakat ócsárolni. Bálint Sándor ezt is — még a virágkorában — tárgyilagosan értékelte: „Csak típusokban tudunk, szinte gondolkodni Persze, ennek a szabványosításnak óriási szociá­lis érteke is lehet, ha például a világszerte mutatkozó lakáshiányra, ennek kielégítésére gondolunk." Elfogulatlanul méltányolta szülővárosának fejlődését. 1962. ok­tóber 17-én arról számolt be barátjának, hogy a gyönyörű őszben sokat sétált az ..újabban gyönyörűen gondozott" újszegedi ligetben. „Jó operatársulatunk is van" — újságolta, s elismeréssel szólt Mo­zart Szöktetés a szerájból című operájának szegedi előadásáról. 2. Ugyanabban a levelében, amelyben a legkeserűbben panaszko­dott az öt körülvevő bizalmatlanságról, a Német-Szövetségi Köztárr saságban és Ausztriában tett tanulmányútja végén ezt a mindennél többet mondó vallomást rögzítette le: „A »szabad« világ nagy, szé­les horizontjaiban érzem azonban a korlátokat, problémákat is. Itt érzem igazán Bécsben, illetőleg külföldön: nagy szégyen, emberi összeomlás volna — bár ez egy pillanatra sem merült föl ben­nem —. ha kint maradnék." Megismételte ezt 1976-ban, amikor Svájcból tért haza: „Mégis jó volt ebbe a Széchenyi féltő, szerető szavával: csúnyácska hazába megjönni. Talán azért indul útnak az ember, hogy Flusi Szent Mik­lósnak módjára megérkezzék, és megmaradjon a maga helyén." Meg is magyarázza hasonlatát: Svájc szentje ( + 1487) tízgyermekes pa­raszt volt: harcolt hazájának függetlenségéért, majd remeteként — mindenét odahagyva — imádkozott érte, mintegy végrendeletül hagyva, Bálint Sándort idézem: „az embernek nem mindig kell a szülőföldtől elvándorolnia, társadalmi kötöttségeiből kiszakadnia, hogy megtalálja szentté hivatott önmagát". 1967. november 22-én meg ezt a költői hasonlatot írta Bálint Sándor: „A mi hazánk nem olyan mutatós, mint mondjuk Ausztria vagy Olaszország, de edest­anyánkat sem a szépségéért szeretjük." 1970 júniusában beszámolt az árvízveszély elleni küzdelemről is. „Ilúsvét óta az ország, benne elsősorban Szeged, komoly árvíz­veszélyben forgott. A Tisza félelmetes arányokban áradt meg. A fe­szült, izgalmas helyzet egész júniusban eltartott, csak most kezdünk a lassú apadással túl lenni a legnehezén. A társadalom a helytállás­ból k:tűnöen vizsgázott." 0 „Nagy dolog az otthon, a legnagyobb emberi ajándékok egyike" — irla egy helyt, s ez nem csak a lakásra, a házra érvényes, ahol az ember födele van. hanem a városra, «»rszágra is, amelyekhez Bá­lint Sándor az őt ért minden sérelem ellenére is ajnározó szeretet­tel ragaszkodott, s amelyeknek egész élete müvét ajándékozta. PÉTER LÁSZLÓ DÓMJÁN GÁBOR: Május a Komarov utcában Az orgona elvirágzik Regenyéék költözködnek A szomszéd följelentései virágszirmok p Legfőbb Hivatal asztalán A szomszéd művész de legalábbis zongorahangoló Kié az igazság nem tudom — Az orgona elvirágzik Regenyéék költözködnek üres lakás a május: több mint egymillió $ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom