Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

Csütörtök, 1987. augusztus 13. 5 szegedi ünnepi hetek A harmadik szegcdi táblakép-festészet biennálé a Képtárban és az Ijúsági Házban, augusztus 20-áig. Dér István. Lóránt János, Nóvák András, Pál Mihály és Zomboi-i László közös kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. tVicbcr Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-áig. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-áig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31-éig. Szabó Erzsébet üvegtárgyai a Képcsarnok Gulácsy-termében, augusztus 22-cig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba; a Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867 —1915; Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, mini- és maxikönyvek Kass János műhelyéből. Visszaadni a színház ősi miszteriumjogat l q szegedi Nyomorultakról — Először is: milyen érzés „frissiben" egy világsikert színpadra állítani a Dóm téren? — Bevallom, engem kevéssé izgat az a tény, hogy Schünbtrgék műve történetesen világsiker. Tudja, hogyan van az, mennyi mindentől függ, Nyugaton mi, hogyan, mennyire lesz és lehet világsiker . Más kérdés, hogy ez az alkotás most mindezt meg is érdemli; ce másvalamj az igazán fontos. A darab tetszik, a vállalkozást érdekesnek, izgalmasnak tartom — es teljesen ide a Dóm térre valónak. A Nyomorultaknak, azt hiszem, két „titka van: olyan kegyetlen, annyira „száraz" világban élünk, ahol a művészet is lassanként ugyanilyenné változik. Ibbő! következően mindaz, ami o lehangoló helyzettel ellentétes, vagyis például a romantikus hangvétel, a jórossz ősi párharcának tiszta, egyszerű jelenléte, az, hogy jtt áttekinthetőek a frontok: nagyon hatásos. Mindez visszaadja a színház ősi misztériumjogát; az érzelmek nagy szerepének kellő mértékű és intenzitású tükröztetését. Olyasfajta A rendező magányossága színházat ad. amit az utóbbi évekber kimondottan elhanyagoltak nálunk. A másik „rojlély": ez a Jtiű ritka szerencsés ötvözet. „Rock-opera", de nem annyira rock, hogy e csak kicsit konzervatívabb ízlésűeket taszítaná, ugyanakkor kellőképpen populáris is ahhoz, hogy a rock-zenerajongókat vonzza. Nagyon jól kitalált teátrális lüktetése van, feszes, „sűrű", nagyon „színházra termett" darab. Milyen főbb törekvések jellemzik a rendezői elképzeléseket? — Állandóan mozgásban tartani a produkciót, a szólé-képeket tudatosan, dinamikusan, arányosan váltogatni széles tablóképekkel, úgy, hogy a mű a közönséghez a szükséges érzelmi töltéssel jusson el. .Ugyanakkor persze látványban is legyen részünk jócskán: nem olyanban, ami hivalkodóan csillog-viLlog, hanem amely különféle „vizuális idézetekkel" igyekszik hüeri és egyúttal szuggesztíven is megidézni egy kort és egy klaszszikus történet-változatot. Amint mondtam: úgy. hogy ezáltal visszaadhassuk a Nagy László felvétele színház ősi misztériumjogát... — Sokadszor rendez már a Dom téren: mennyire érzi kuloniegesnek ezt a mostanit, ü2-e egyáltalán? Mit vár iöle? — Huszonyolc éve dolgoztam itt először. Azóta a vi'ág is nagyot változott... És vele az igények is. Jó lenne erről nem megfeledkezni ezt többet hangsúlyozni, jobban tekintetbe venni. A tér adottságai persze változatlanul egyedülállóan nagyszerűek, de például a Nyomorultakat már csak minimum ilyen színvonalú berendezéssel lehet itt előadni amilyet most használunk ... Különlegesnek annyiban különleges most itt lennem, mint a kedvemre való munka esetében mindig lenni szokott. Egyébként pedig; ha minden úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kifejezetten hatásos, a szuggesztív sz'nészegyéniségekre, a Ilockszinház kiváló csapatniuní.ájara. összéfórrottságára, egész szellemére nagyban építő, vérbeli színházi él mér,y-t nyújtani képes pro dukciót várok — mi egyebet is várhatnék?! Domonkos László Krisztus-arcú Marius. Mront Különös arc. Nem egy rockénekes kemény vonásai, de nem is egy romantikus mű itjú amorozójának lágy tökéletességű arcéle. Inkább szikár, aszketikus, ám van ber.ue némi nyugtalanság. Keresve se találhatnánk alkalmasabb „pofát" a Szupersztár címszerepére, mint Sasiári Sándort. Az idén a Nyomorultak magyarországi bemutatóján Mariust énekli, a fiatal szerelmest és forradalmárt. — Lehet a két szerepet esszehasonlítani? — Hát ez is szuperszerep, ha a nevében nincs is benne. Mari us nemileg más éncKlechnikát kíván tőlem. A szupersztár rockosabb, nehezebb énekelni A Nyomorullak hangvétele lágyabb, operásább. Többen mondták, hogy ebben a szerepemben egészen másként szól a hangom, mint az eddigiekben. — Fekszik neked ez a stílus? Szereted a hagyományos operát? — Igen, gyerekkoromban rendszeres néző voltam az Operában — most rendszeresen fellépek a rockoperákba-. Ct éve vagyok a Rockszínház tagja. Minden jelentősebb produkcióban szerepeltem, de igazándiból a Szupersztárban figyeltek föl rám. Jézusnak köszönhetem Mariust, és azt is, hogy néhány műsoron szereplő darabban nagyobb szerepekbe állítnatok be. Az Evitában például Che Guevara leszek. — Napok óta hallgatom a próbákat, mindig teljes erővel énekeltek. Ti nem szoktatok „spórolni"? Nem féltek a hűvös esti levegőtől? — Nem, mindig teljes intenzitással dolgozunk Szerintem edzeni kell a hangot, hozzászoktatni a szerephez, hogy a bemutatón a lehető legjobbat tudjuk nyújtani. Láttam londoni előadást, az a mércénk. — Milyen volt? — Csodálatos. Óriási szereplőgárdát hoztak össze, mindenki százszázalékos teljesítményt nyújtott, a technika tökéletes volt. Utána beszélgettünk a szereplökkel, többek között találkoztam Márius-szal is. — ö hogy tetszett neked a szerepében? — Csak jót mondhatok róla: szimpatikus, kedves és csodásan énekel. O szerepel a lemezen is, ami megvan nekem. — Hogyan változott meg os életed, mióta rockoperaénekes lettél? — Nagyon kellemesen. Előtte együttesben énekeltem, t; az nagyon nehéz kenyér. A rockopera pedig egy kibontakozóban, fölfutóban lövő műfaj nálunk. Van jövője. jók a kilátások. Márok Tamás A Nyomorultak előadásaira elkelt a jegyek nagyobb része, elővételben. El is terjedt a hír, hiába, hogy nyolc a — kétségtelenül különleges — alkalom a Dóm téren," bejutni lehetetlen. Nos; nem így van. Olcsóbb jegyek most is kaphatók (a MAV Tours irodájában is), sőt, a spontán forgalomra számítva a szabadtéri igazgatóság tartalékolt a helyszínen, az előadások előtt megvásárolható belépőket. Szerveskémikusok világkongresszusa Budapesten, szerdán megkezdte munkáját az elméleti szerveskémikusok világkongresszusa. A nyolc napig tartó tanácskozást — amelyen 30 ország 400 tudósa és kutatója vesz részt — Náray-Szabó Gábor, a Magyar Kémikusok Egyesületének főtitkára nyitotta meg. A megnyitón részt vett Tóth János, az MTESZ főtitkára is. A megnyitó után Csizmadia Imre, az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetségének (WATOC) elnöke szólt az első alkalommal sorra kerülő kongresszus jelentőségéről. Elmondotta, hogy e tudományág több mint hét évtizedes fejlődés után olyan szakaszába érkezett, amely szükségessé teszi az elméleti szerves kémia eddigi eredményeinek összegzését, s a jövőbeni kutatási feladatok meghatározását. A kutatók ugyanis a számítógépes prograjnok segítségével most kezdik feltárni azokat a tehetőségeket, amelyek távlatokban tehetővé teszik egyes molekulák tervezését. Alberte Pullman francia professzor az Ionok sejtmembránokon való áthaladásának elméleti vonatkozásairól tartott előadást. Ezt követően a kongresszus résztvevői az elméleti kutatások szerepét vitatták meg a szerves kémiában. A szakemberek elmondták, hogy az elméleti kémia egy-két évtizede még a kémia többi ágától elszigetelt szakterület volt. Jó néhány új módszer — mindenekelőtt a számítógépes programok gyors fejlődése következtében —, ma már a világ valamennyi jelentős vegyipari vállalatánál a csúcstechnológia szerepét tölti be. Rámutattak arra, hogy az elméleti kémiának egyre nagyobb a jelentősége a gyógyhatású anyagok kifejlesztésében, s öt-tiz éven belül várható az űj gyógyszerek piaci bevezetése is. Esteban Fekete ajándéka Valjean és Fantine — Vikidál Gyula és Kútvölgyi Erzsébet Kedden nyílt meg az a kiállítás az egyetemek Dugonics téri központi épületének aulájában, melyen Esteban Fekete mutatkozott be a szegedi közönségnek. Első magyarországi kiállításának anyagát — ötven színes fametszet — az NSZK-ban élő képzőművész a József Attiv la Tudományegyetemnek adományozta. — Azért adományoztam a szegedi egyetemnek a képeket — mondta Esteban Fekete —, hogy a fiatalok láthassák majd azokat. Szerénytelenség nélkül mondhatom — hiszen a kritikusok is ezt állítják —, hogy újat hoztam létre. Fametszeteim ugyanis nem grafikusak, hanem képszerűek. Azt szeretném, ha valaki követné az eljárásomat. — Miért nem egy képzőművészettel foglalkozó intézménynek adományozta a képeket? — Mert negyven éve nem jártam Magyarországon és senkivel nincs kapcsolatom. Szegedre a véletlen hozott. A Mannheimben élő Kaplony Miklós mutatta meg az egyik kiállításom prospektusát Kopasz Mártának, aki azt mondta, hogy aki ilyet tud, az jó művész tehet. — Hány képet készít egyegy metszetről? — Általában ötven és száz között mozog a példányszám. A nehézség abban rejlik, hogy mindent magam csinálok. A régi japánoknál négy ember készítette a képeket: a festő, a rajzoló, a fametsző és a nyomdász. Bennem tehát négy kicsi japán van elrejtve. — Szépen beszél magyarul. Hogyan tudta megőrizni a magyarságát? — Bárhová vetett a sorsom, mindenütt lázasan érdeklődtem a szülőhazám iránt. Ha nem is beszélhetek minden nap, de igyekszem minél többet olvasni magyarul. Eddig négy állam polgára voltam, óe legelőször mindenütt magyarnak vallom magam. — Kit olvas a legszívesebben? — Nálam minden Adynál kezdődik s vele végződik. Dlusztus Imre Vetélytársnők Színes, szinkronizált szovjet film. Irta: Valentyin Jezsov és Viktor Szadovszkij. Fényképezte: Viktor Karaszjov. Zene: Vlagyimir Sainszkij. Rendezte Viktor Szadovszkij. Főbb szereplők: Larisza Guzejeva, Jurij Gyemics, Oleg Stefanko, Georgij Vicin, Viktória Szadovszkaja. Szerelmi vetélkedésre ne gondoljunk: a vetélytársnők jelen esetben sportolók, egészen pontosan kajakozok. Szóban forgó kajakos hölgyek legkajakosabbika, bizonyos Natasa pedig az'az untig ismert, mindenkori Örök Második. (Aki még emlékszik a réges-régi tévés mükorcsolya-közvetítésekre, midőn még Almássy Zsuzsa meg Donald Jackson ugrotta szaporán a rittbergereket, fölidézheti: volt egy Regina Heitzer nevű, igen csinos osztrák korcsolyázóhölgy, kit hosszú éveken át az ifjú Vitray tisztelt meg fenti, túlságosan eredetinek éppen nem becézhető elnevezéssel.) Uj film Ez a Natasa most végigjár minden kínos stációt, ami csak ígéretes, ám főhőssé avanzsálható sportolót sújthat. Edzőválság, sportágváltás, győzelmi ellenpszichózis, motiváció és ellenmotiváció, a szülőföld hivó szava és erőt adó lehellete, az emberi tényező, az a nevezetes — meg minden. Mindezenközben szép színesben láthatunk jó néhány roppant dekoratív feketetengeri felvételt, akár egy illusztris bédekkerben. Továbbá előkerül még egy természetesen játékos és természetfilmek fogásait megszégyenítő jelenetekben pompázó delfin, egy virulón szőke szörfös ifjú ember — és általában igen sok versenyrészlet. Dörren a startpisztoly, előbb kajakoznak, valamivel később szörföznek, majd újra kajakoznak, versengve és versengve újra. S hogy Natasa, túl jón és roszszon, legvégül a legnagyobb és legnehezebb világversenyen vajon hányadik helyen végez? Juszt sem árulom el. D. L. bkr. , - .»fríg-*» „,,y-jTffitotfffl+rr*' -'