Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-12 / 189. szám

\ 2 Csütörtök, 1987. augusztus 12. ézeqedi ünnepi hetek A harmadik szegedi táblakép-festészeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Dér István, Lóránt János, Nóvák András. Pál Mihály és Zombori László közös kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. Wieber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban augusztus 20-ig. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek: Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba: a Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1045: Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák: a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, mini- és maxikönyvek Kass János műhelyéből. Varga Mátyás kiállítóháza (P«écsi körút 11/A). Nemzeti Történeti Emlékpark (Ópusztaszcr). Ifj. Lcle József néprájzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténcti kiállítás (Rigó utca 5—7 ). Paprikamúzeum (Szentmihálytelck). Két mise-egy estén Ami összeköt Mi kötheti össze a művészeket? Milyen azonosítási pontok karakterizálhatnak egy szerveződő alkotói csoportot? A hasonló alapállás, a közös vagy hasonló indíttatás mennyire teremthet azonos vagy fölfedezhetően rokoni törekvéseket? Meghatározója lehet-e az azonos évjárat, az indulás terepe egy-egy csoportnak, azaz harminc év múltával egy találkozás hitelesítheti-e az indu• lás közös kenyerét, együtt álmodott álmait? Merthogy ezek a kérdések kikerülhetetlenek a Juhász Gyula Művelődési Központ mostani tárlatán, ahol öt művész — Dér István, Lóránt János, Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László — valamennyien az ötvenesek évjáratából, az alkotói fennsík közeléből — együtt, tudatosan vállalt közösségként mutatkozik be. fyjert, mint Írják: „Mi öten 1956-ban találkoztunk Szegeden. A Juhász Gyula Tanarképző Főiskola rajé tanszékén kezdtük pályánkat.... Mindegyikünk kitűzött célja elhivatottságunk beteljesítése volt... Ezen a kiállításon szeretnénk bemutatni, hogy sok év után külön-külön, de emberileg együtt maradva ma is a régi cél és a barátság tart össze bennünket." Ez az a nemzedék, mely leginkább felelős elmúlt három évtizedünkért — a művészeti életben is. Pályakezdésük egybeesik azzal a friss társadalmi és művészeti léghuzattal, mely nyugati irányba is kitárta a kapukat, lubickolni engedett az addig megbélyegzett izmusokban, feltételezve az őszinteséget és igazmondást, még nem ölte ki a társadalmi érzékenységet és azonosulási képességet. Ok még büszkén vállalták, honnan jöttek, s nem szégyellték bevallani, kiknek tartoznak számadással. Hogy generálisan érintette a most kiálló művészeket is a friss légáram megannyi élménye, azt legbiztosabban a konstruktivista hatás jelenléte igazolja. A hatvanas évek nagy felfedezése a szerkezet erejének és hatalmának fölismerése máig — bár egyre rejtjelesebben! — jelenlevő képépítő és szoborformáló attitűd. Az a ma már kimondhatatlan. csak rejtetten jelen levő meggyőződés, hogy a jó kompozíció csontvázat, gondolati és festői (szobrászi) szerkezetet feltételez. A másik. máig fölfedezhető közös vonás a természetelvűség. Nem a természeti élmények leképezése, nem a táj, az arc szolgai másolása, hanem azoknak a kapcsolatoknak, ellentmondásoknak, összekötő és elválasztó elemeknek fölmutatása, melyek napjaink egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdésére is utalnak: helyreállítható-e ember és természet megszakadt párbeszéde, megóvható-e az ember számára a környezet? Hasonlóan összekapcsolja művészi alapállásukat a humanitás, az emberközpontúság. Természetes, hogy a közös vonások mellett mindegyikük szuverén, egyéni kifejezésmóddal rendelkező, saját arculatú művész. Dér István jórészt ismert, több mint tíz esztendővel ezelőtti toll rajzait mutatja be. melyek a festő Dér intellektuális naplójegyzeteiként is fölfoghatók. A nagy fehér felületek, lelki hómezők szálkás, ideges fekete tollvonásokkal sebesednek, s tragikus-szomorú, balladisztikus grafikakká szerveződnek. Egy ló halálára, A madarak elszállnak. Az emlékezés máglyája. Picasso halálára, Kőmíves Kelemenné — olvashatjuk a rajzok alatt, mintegy igazolva Dér drámai vénáját, szikár férfiasságát, komponálás.i bátorságát. J^óránt János tájképeiben és emberábrázolásaiban is mély érzelemvilága, megbocsátó humanizmusa, groteszk félhangokat sem nélkülöző lírája ragad meg elsősorban. Komor-szürke akvarelljeiben a pusztuló erdőkért emel szót, gyöngyházas színekben és fényekben pompázó pasztelljein a szálkástüskés indulatos motívumok karcolják az érkező tavasz, a virágos mező és a behavazott táj idillinek induló képeit. Három festményén — Pásztor és kutyája. Asszony kenyérrel, Vadásztörténet — esendő emberi pillanatokat emel épp groteszkbe hajló meleg emberségével kozmikus terekbe. Nóvák András Curriculum vitae-je egy alig „bővített mondat" festői pályájáról. s éppen e szűkszavúságában rejlik drámai ereje, letisztult önismerete, a mérlegkészítés ritka bátorsága. De hogy nem öncélú szépelgésnek szánja e témákat, bizonyítja, hogy a Nő tükör előtt című festménye szúkülő életterünkre, bezártságélményünkre is utal, hogy a Fehéren fekete pompás sejtetése az illanó szépségnek. Azok a festői eszközei, melyek gazdagnak, adekvátnak tűnnek ezeken a munkákon, kevésnek bizonyulnak csendéletén és tájképén. Pál Mihály drapériákba öltöztetett figurái nem rejtőzködő alakok, csak alkotójuk szándékát követve a szélfútta, fodrosodó, hullámokat idéző, csavarodó, tekeredő drapériákban sűrítve erősítik mondandóját. A szélnek feszülő Földönfutó, a szépségét kitáró Flóra, az egymást váltó egymásra taposó. egymásból újjáéledő História szimbólumát, a Próféta magasra emelt, titokzatos alakját ezek az örvénylő drapériák éltetik. A konstruktivizmus és kubizmus átszűrt hatásait viselő szobrok érettebbek, kiforrottabbak, mint az „épített", kifejezetten megkonstruált alkotások. Zombori László az utóbbi időben ritkán jelentkezett, öröm, hogy természet-ihlette belső tájai, ártéri gyökerei, visszamaradt tócsái, jeges tükörcserepei mellett mély és napjainkban nagyon is szorító emberi kérdésekre keresi a válaszokat. A halászok régi témája, mostani képe a természet és ember örök harcát jelzi, az őserdők — víz, levegő, szél — és az emberi munka birkózására utal szép faktúrákkal, kiérlelt színvilággal. A kiszolgáltatottság, a magányosságra ítélt személyiség, az elszakított éltető kapcsolatok, a manipuláltan elforduló tömegben pőrére vetkőztetett gondolat, a lemeztelenített és pellengérre állított lélek nyert képi megfogalmazást Józsefet eladják testvérei című képén. Vannak-e ezeknél fájóbb és szorítóbb kérdéseink?! Talán csak az, sikerül-e A nagy kísérlet? Nekik, ötüknek művészi pályájukon és nekünk, mindannyiunknak az élet hétköznapjaiban ?! Tandi Lajos Különleges, fölfokozott érdeklődés előzte meg a margitszigeti premiert: Koltay Gábor rendezésében egyazon estén mutatták be Webber Requiemjét és a Tolcsvaytestvérek Magyar Miséjét. A Requiem Lloyd Webber édesapjának emlékét idézi, aki orgonista volt a londoni Mindszentek templomában és egyházi zenét is komponált. S milyen különös egybeesés: a Tolcsvay-fi vérek édesapja református kántortanító volt, igaz nem Londonban, hanem Pomázon .. . A szigeti bemutató után, a Dóm téri előadás előtt a két mise hazai kritikai fogadtatásából válogattunk idézeteket. Azzal a szándékkal, hogy a Requiemről és a Magyar Miséről szóló eddigi híradásainkat kiegészítve felhívjuk olvasóink figyelmét: talán különféle vélekedésekre indító, de mindenképpen állásfoglalásra késztető estekhez, különleges élményt ígérő, nagyszabású zenei alkotásokhoz lesz szerencsénk augusztus 22-én és 23-án. * „Andrew Lloyd Webber Requiemje ..'. nem szerves folytatása korábbi világsikereinek. Nem a Jézus Krisztus-vonalon megy tovább, és nem is azon, amelyen korábban az úgynevezett könnyűzene oldaláról Gershwin, az úgynevezett komoly zene oldaláról Bernstein törekvései és eredményei jelölik az utat. Sokkal inkább századunk szimfonikus zenéje más tájain keresi az utat. Vokális részeiben leginkább Albán Berg, ritmikájában — tulajdon kiváló eredményei mellett — Carl Orff zenealkotói módszereiből merít, kivételes tehetséggel. Helyenként (Benedictus, Agnus Dei) egészen váratlan, rendkívül szellemes megoldásokkal, újszerű hatással. Lévén szó halótti emlékezésről. Webbernek igazat adunk szimfónika- és beathatások arányainak kialakításában, az előző preferálásában — hozzátéve. hogy művében a kettő amúgy is taktusonként kibogozhatatlanul egybefonódik. Nyilvánvaló: közhelyekkel. mutatós semmitmondással egyik sem képes gondolat és érzés közvetítésére, élmény szerzésére, érzelmi megindításra, Webber müve igen. ... A Magyar• Mise — tisztelet az előzményeknek — a legmagasabb színvonalú alkotás, amelyet a hazai beatből valaki létrehozott. A „magyar" jelző Tolcsvay jellegzetes, folklórfogantatású eszköztára alapján egyértelmű. A szövegkönyv alapján ugyancsak, hiszen a Halotti beszéd („Látjátok feleim...") és egy sor más fordulat sehol másutt a világon nem épülhetett volna bele. A „mise" meghatározás többértelmű, áttételes. Minden idők minden jellegű szertartása, hitkifejeződése itt a téma. a pogány napistenhittől a szocialista meggyőződésig. A hit. amely végül is az embert saját rangjára emelhetné. önnön egyetlen lehetséges. valódi istenévé tehetné. Fenyegetett korunkban a művészet legjobbjai közelgetik ezt a mindennél fontosabb témát..." (Rajk András Új Tükör, július 26.) * „A Magyar Mise, mindazoknak, akik magyarnak vallják magukat, akkor is fontosabb a Webber-darabnal, ha megválaszolatlanul, sőt kimondatlanul hagyja azokat a kerdéseknek a javát, amelyekre még nincs felelet e hazában. Fontosabb, mert ha foririuiK.au élet megújíthatóságának távlatát állitja az összkomfortos (lelki) pusztulás mindentagadásával szemben; mert emlékeztet rá. milyen energiák nyerhetők a hagyományainkból, mert a nem értelmezett kinyilatkoztatásokkal, akarva-akaratlan, a szólamok, jelszavak, aranyigazságok tragikomikus szavahihetetlenségére hibáz rá. Tisztelet a meggyőződésnek, amely a Magyar Misében felsejlő törekvések gyökere kellett legyen. A belső. megszenvedett bizonyosság nagy kincs, de önmagában ez sem elég. Ha egyszer megvan, edzeni, gyarapítani kell — kinek-kinek fel kell nevelni magában. £vek(?) belső küzdelmének jussát, majdnem végzetes hiba kiérleletlen szavakra, másodkézből való dallamokra. harmóniákra bízni. A Magyar Mise eseteben. úgy érzem, nem az invenció hiánya, hanem a kifejezés pontatlansága az. ami semlegesíti a darab gondolati-indulati töltéseit. A miseszerkezet zenei-szövegi rendszere — a forma — nem lehet a hitelesség (közösségteremtő erő) mércéje, záloga. Különösen nem, ha ez «a struktúra egyediséget nélkülöző, üres keretszavakra épül . . . Webber negyvenperces gyászmiséje zenei szempontból igényes, rétegezőt!, mű. amelynek sikeres előadása valóban a zene- és énekkar irányitóján áll vagy bukik. A hazai bemutató tenye, két évvel a New York-i világpremier után, akkor is elismerést érdemel, ha az a Webber-opús kidolgozottsága, gördülékenysége es hehány ihletett pillanata ellenére eredetiségében távolról sem mérhető a Jézus. Krisztus Szupersztár hoz..." (J. Király István, Film, Színház, Muzsika, augusztus 8.) * „Webber kitűnő képzettségű zeneszerző: tanúskodik rola az Offertórium zenekari intermezzójának és az Osanna egy részének bonyolult kontrapunktikája. valamint i nagyforma egésze, amely•.ek egységét visszatérő té•vák biztosítják. A kisfornák között is akad klasszius képlet, mint például az Ingemisco triósformája. öxzszegezve; rendkívül hatásos mű, élvezetes és magával ragadó ... Tolcsvayék zenéje összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, miitt a Webberé. Egyáltalán nem vagyok szakértő a rockban; így csak félve és egy .nem-er-a-nevem'-fenntartással merem mondani: sokkal primitívebb. Gyakran halljuk ugyanazokat a patterneket: szavalókórus-szerűen recitáló kórus fölött kibontott melódiát. nyenyere-orgonapontot, népi vagy népies dallamokat. A harmonizálás is lapidáris. a dallamok is tulajdonképpen egv kaptafára •hűzotlak — szóval, alig valami különbözteti meg a Misét egv .szabályos' rockszámtól .. . (Várnai Péter, Magyar Hirlap, augusztus 3 ) A harmadik, az oroszlán Befejező szakaszában a Ferihegy 1 rekonstrukciója Befejezéséhez közeledik a Ferihegyi Repülőtér régi leszállópályájának rekonstrukciója. A több mint egymilliárd forint értékű nagyberuházás munkálatai két évvel ezelőtt kezdődtek meg a Betonútépítő Vállalat fővállalkozásában. Az építkezés a tervezettnek megfelelően halad, kisebb-nagyobb akadályok ellenére most már szinte bizonyos, hogy az eredeti határidőre, november végére üzembe helye/hátik a kifutópályát A több mint 3 ezer méter hosszú, 60 méter széles pálya .felújítását különleges módon végezték: a feltört régi burkola szolgált a ráteritett 60 ezer köbméternyi, 3 centiméter vastagságú betonréteg alapjául. Jelenleg a vízelvezető rendszerek, a folyókák, a kábelcsatornák kiépítésén dolgoznak, telepitik az irányfényeket, és még tart a több ezer kilométer hoszszúságú elektromos vezetékek fektetése, a repülésbiztonsági berendezések szerelése. Most reálisnak tűnik az eredeti határidő betartása, ám menetközben tobb tényező is hátráltatta a munkákat. így például gondokat okozott, hogy elhúzódott egyes fontos berendezések importengedélyének megadása. Időközben megkezdődött az úgynevezett forgalmi előtér rekonstrukciója is, ami nem tartozik szorosan a nagyberuházáshoz, de része a Ferihegyi régi repülőtér felújításának. Itt is új burkolattal látják el a területet, vastagabb, nagyobb teherbírású betonréteget terítenek le. Ezek a munkák még áthúzódnak a következő esztendőre. — . •..—^''pU.A, wn Még a legelső próbán történt Hűvös szél a díszletek között, szemerkélő eső, nyirkos. borongós esti szomorúság. Még mindenki civilben, borzongva és fagyoskodva, a kezdet kezdetének szorongó, kedvetlen, nehézkes testilelki állapotváltozatában. Fura pillanat: a mű első próbájának első jelenete — először. Javért elbocsátja a gályáról a Jean Valjean nevű fegyencet. A kis köpcös, csupa izom fickó vállára vetett zsákkal hátulról a színpad eleje felé indul. Amint közeledik, egyre magányosabb lesz. Közben szól a zene. Kiér középre, rajta a reflektorok, énekel — mindezt úgy, mintha legalábbis világpremieren lenne. Fölizzik körülötte a levegő, szinte egyetlen pillanat alatt. A próbákon megszokott mocorgások, tenfergesek, sustorgások, fojtott kacarászások, miegyebek egy csapásra, mintegy varázsütésre megszűnnek. Minden szem Vikidál Gyulán, amint Jean Valjeanként már Digne püspöke, azaz Gyimesi Kálmán előtt áll. Hatása rendkívüli. Es még e jelenet, no meg a sokadszor ismételt többi közben is ugyanez — Vikidál Gyula hogyan látja, hogyan építette föl magában Jean Valjean alakját? — Régóla készülök rá. de urm tudok meg 'egészen belemerülni. olyan tokeletes' lenni, amilyen szeretnek. Ügy érzem, csak most kezd igazán összeállni bennem az egész. Elég hosszú údeig igencsak lassú volt a tempó a próbákon, nehezebbnek számított teljessé tennem a főhőst, akit magamnak elképzeltem. — Es az milyen? — Teljesen hű akar lenni a Victor Hugo-i hőshoz, és a Miklós Tibor.féle zeneműmagyarításhoz egyaránt. A köztudat első Jean Valjeanja volt ugye a filmbeli, a Jean Gabin-féle. A második a rockopera főszereplője, a Colm Wilkinson-i figura. Ez lesz a harmadik ... Az. én Jean Valjeanomban természetesen a saját egyéniségemet akarom adni ez pedig, úgy gondolom, a gabini változathoz áll közelebb Alkatilag mindenképpen Ami a zenet illeti, sokszor nagyon kemény, szinte „recés" hangra kell „ráhúzni" a karaktert. A kiszakadó kétség, az összegyúlt düh, az ellágyulás, a kitorésvágy meg jelen itese hangban. az erőt, az erzelmesseget, a fel-felcsukló, döbbent lelkiismeretet „hozni" így: ez mind-mind a dolgevn. — Meglehetősen összetett feladat, de vajon maga a hós mennyire a sajátja? — Azt hiszem, eléggé. Ez a Jean Valjean oroszlánként él és oroszlánként is hal meg. A szikár, kemeny, igazi] férfiasság és a lirai, szinte emberfeleitjen nemes, tiszta érzésvilág nemcsak, hogy nem mond ellent egymásnak, de éppen feltételezi egyik a másikat. Erre törekedve kell élni is ... Es ha ez az oroszlánmegjelenités abszolút főszerepet jelent, aki körül a többi főszereplő mintegy „rendelten" sürög-forog, ő maga pedig a többiek által meghatározottan futja be pályáját — akkor ezt kell adni. Igazi professzionistákkal dolgozva, mint most is, ez nem lehet nehéz, sőt még igazán megerőltető sem. Akik most velünk játszanak — Kútvölgyi. Szombathy, Gyimesi Kalman és a többiek — olyan pompásan beilleszkedtek a csapatba, hogy orom még nézni is. Vikidál Gyula máris elköszön, siet föl a szinpadra, ahol — már őt nézik ismét. (Ez js öröm.) Játszva ismét Jean Valjeant. az oroszlánt — meglehet, ilyenekről álmodott pihentető álmában mindig Hemingwaynei az oreg halász is. Domonkos László