Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

Péntek, 1987. augusztus 14. 79 w w qI Képernyő Érdekvédelem Ilkei Csaba Üj Reflektor Magazinjának, úgy tetszik, nincs témahiánya. Sőt. Csak meg kell nézni egy-egy, a nyugdíjasok „sávjába" búj­tatott összeállítást, mindjárt elhatalmasodik az emberen az ambivalens érzés: rend­ben. hogy adott a nyilvá­nosságnak ez a fóruma, mint valami végső mentsvár, mely reményt ad arra, hogy a közöny sivatagában mégis találunk oázist. Vizet ugyan nem. de legalább meghall­gatják, hogy szomjazunk. Másrészt nyugtalanítóak a Reflektor riportjai, mert egytől egyig arról szólnak, hogy ebben az országban egy csomó intézmény és szervezet nem működik ren­deltetés szerint. Ez eddig sem volt más­ként, ha személyes tapaszta­latból nem vettük volna ész­re, „tájékoztattak" a lapok, a rádió, a tévé úgyneve­zett szolgáltató anyagai. Me­lyek e hamis elnevezés lep­le alatt a nyilvánosság ere­jének reményével kecseg­tették a legkülönfélébb, de egyébként lehetetlen helyze­tekbe kényszerült állampol­gárokat. Ha az ügyeik inté­zésére, fgazságuk szolgálatá­ra, érdekeik védelmére lét­rehozott intézmények és szervezetek csődöt mond­tak (vagy még csak meg sem szólaltak), nosza, írt az állampolgár az újságnak,, a rádiónak, a tévének. Józan ésszel azt várná az ember, hogy a sok. csődszagú, mert működésképtelen intézmény, meghallván az idők szavát, összekapja magát, s a gépe­zet beindul, mert hisz azzal fenyegettetik: ami nem, vagy nem jól működik —az nincs is, leírjuk, feloszlatjuk, szél­nek engedjük... Hát nem. Most van csak igazán szezonja a nyilvá­nosságba kapaszkodásnak! Mert lassan kiderül, nem­csak az a baj, hogy a régi intézményrendszer ügyesen védi magát, folyton úgy tesz, mintha ténykedne.. Hanem az is a baj, hogy újfajta érdekvédelmi szer­vezetek pedig — nincsenek. Hol keresse az igazát az állampolgár, ha a helység tanácsi apparátusa számok­kal bizonyítja: a tehót pe­dig megszavazta a lakosság mind az 50 (plusz 1 fő) százaléka. Merthogy addig szavaz a lakosság, amíg va­lahogy össze nem jön az a százalék. Az összeadás fifi­kás, de számtani művelet, a számok ellen nincs itt apelláta, egy-két hőbörgő pedig mindig mindenütt akad, majd kinövik, bele­nyugszanak, betömjük a szá­jukat, és a többi... Hova menne föllebbezéssel a ta­nácstitkár, amikor a tanács­elnöknek érdeke, hógy to­vábbra is disznószag és -vi­sitás legyen a falu közepén? Mert a tanácselnök is kis­tenyésztő, jól jön neki a közeli átvevőhely és termé­szetszerűen jóban van a húsipari vállalat illetékesei­vel. Nevezett vállalat meg ugyan miért ne viselkedne hatóságként, ha egyszer a disznóhúsexport mégiscsak fontosabb, mint néhány el­patkolásra váró nyugdíjas siráma? Pihennek majd ele­get! — éppen csak ki nerr mondta a cég iharcos kép­viselője a Reflektor leg­utóbbi számában. A néfő meg csak néz, mint a moziban. Szorongva gondol azokra az időkre, amikor eszetlen piacorien­táltságunk tetőzik, s minden disznó fontosabb lesz, mint bárki enlberfia! El kéne dönteni, hogy disznóvircsaftot, vagy tisz­tességes piacot akarunk, már csak azért is, mert ez utóbbi esetben árnyaltak az eltérő érdekek, és hosszabb távon mindegyik érvénye­sülhet. A nyilvánosság ez esetben nem mentőöv lenne, hanem maga a tenger. * Sulyok Erzsébet Pontosan, mint... Rádió­ftgxjclö Meg kell hogy mondjam, csalódtam a Napközben cí­mű műsorban. Jegyzetfüze­tet, tollat készítettem ugyan­is a rádió mellé tegnap dél­előtt, pontban kilenckor oda ís telepedtem. Csábított, s kíváncsivá tett az alcím: be­szélgetés a pontosságról. Azt reméltem, titkot tudok meg, hogyan csinálják mások, ami nekem igen ritkán sikerül; trükköt az óramutatókkal vívott örökös csatámat köny­nyítendő. Mint ahogy emlé­kezetes a filmszinkronizálás­ról meg a fájdalomról és an­nak csillapításáról folytatott diskurzus. Korábban megis­mertem ebból a magazinból az aktuális vám- és deviza­jogszabályokat s az OTP új­donságait, bepillantottam a barkácsolás, a dísznövény­ápolás és a lakónyilvántartás rejtelmeibe, hallottam ipari műemlékekről, munkahe­lyi pszichológusokról, balato­ni vendéglátásról... Még ak­kor is határozott érdeklődést tapasztalván magamon, mi­kor a téma, mondjuk a csa­ládfakutatás vagy a folyami személyszállítás egyébként nem áll igazán közel hozzám. Megszerettem a Napközben századszor, ezredszer is meg­bízhatóan ugyanolyan szer­kezetű, szellemű és stílusú számait. Mondják sokan, fő­ként olyan munkahelyeken tevékenykedők, ahol egész nap szól a rádió, uncsi már a mérhetetlen jó tanács, nyi­latkozat, hozzászólás: fodrá­szok, adminisztrátorok és háziasszonyok fújják kívül­ről a Szent Jupát útjának ál­lomásait, s álmukból riaszt­va is rögtönözni tudnák a heti filmkritikát, mondjuk, Szakáts Ildikó stíljébén. Akárhogy van is, mint mondtam, a tegnapi téma­ígéret bizony felkeltette ér­deklődésemet. Persze, be kell vallanom, jómagam olyan­formán állok a pontossággal — bízvást nem egyedül — igyekszem az utolsó pillana­tot is kihasználni, rendszere­sen lebeesülvén a soron kö­vetkező cselekvésemre szük­sége$ percmennyiséget, így Országos szoborkiállítás Salgótarján központjában megnyílt a XVII. szabadtéri or­szágos szoborkiállítás. Az idén 34 művész 60 aikolása lát­ható a rangos tárlaton, amely augusztus 31-éig tekinthető meg. A képen: Hereegh Klára öcsi cimü saobra eleve későn indulok — oda sem érhetek idejében. Tehát .•9 óra 10 perckor elhangzott a vitaindító, melyre a hallga­tók telefonhívásait várták a szerkesztőségben. Miniszteri biztos nyilatkozott arról, hogy a budapesti hidak fel­újításánál hogyan képesek tartani a határidőket. Adtak még egy riportot a Forma—1 óraműszerű működéséről. Aztán eltelt másfél óra, éne­kelt Eros Ramazotti, Mari­netta görög popsztár vala­mint Dávid Bowie olaszul, szólt Beethoven- és Bartók­muzsika-, brazil zenei kalauz, jegyzet a „vidámparkoso­dott" MAV-ról. A rádiósok hallgatóiknak is válaszoltak — csak épp a pontosságról feledkeztek el... Egészen háromnegyed 11-ig, mikor is bejátszottak kábé öt darab telefonrészietet. A kommen­tár: „Nem is tudom, mit mondjunk erre..." Hírek, időjárás, Stewie Wonder pe­dig csak azt akarta mondani, hogy szeret. Aztán rendre Vásárlók könyve, Világújság, Balaton-rádió ... De hogy mit is tegyünk, hogyan és miért legyünk pontosak, ki mit vár a másiktól és mit kap .. Lehet, hogy tényleg fárad a Napközben? V. E. Wieber Mariann jelmez­tervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban augusztus 20-ig. Papp György grafikus­i. • ' l * L m"vész tűzzománcai a Pa­tzeqettl ünnepi Heten. |cUa Galériában, augusz­tus 20-ig. Gubcsi Attila festőmű­vész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31-ig. A harmadik szegedi táb­lakép-festészeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Dér István, Lóránt Já­nos, Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László közös kiállítása a Juhász Gyul» Művelődési Köz­pontban. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csong­rád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-kép­gyűjtemény; Móra-emlék­szoba; a Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának éle­te és ' harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Magyar ka­tonai egyenruhák: a Vár­múzeumban: Szeged múlt­ja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bé­lyegtervek, mini- cs maxi­könyvek Kass János mű­helyéből. Varga Mátyás kiállító­háza (Bécsi körút 11/A). Nemzeti Történeti Em­lékpark (Öpusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténcti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szent­mihálytelck). „Next time on: Szeged Várkonyi Mátyás a Nyomorultakról, zenei szempontbál yy Száz szerződés Élénk az érdeklődés az idén alakult Magyar Mező­gázdasági Szövetkezetek Or­szágos Pénzintézete Rt. (Me­zőbank) szolgáltatásai iránt. Nemcsak az alapító termelő­szövetkezetek élnek a hitel­felvétel lehetőségével, ha­nem számos állami vállalat is megkeresi az intézetet azért, hogy kiegészíthesse saját pénzügyi lehetőségeit. A Mezőbank az alapítás óta eltelt időszakban száz szer­ződést kötött, és ezek alap­ján összesen mintegy egy­milliárd forint értékű tőkét helyezett ki különféle cé­lokra. A tapasztalatok szerint a gazdaságok az eddiginél na­gyobb ütemben láttak hozzá régi óllattelepeik felújításá­hoz, rekonstrukciójához. A fejlesztési eélra felveit hi­telek jelentós része a szarvas­marha- és sertéstelepek kor­szerűsítését szolgába. Az a fiatalember, aki mellettem ül a Dóm téri nézőtéren ezen a napsütéses délutánon, „amúgy" a Nyo­morultakat színre vivő Rock­színház igazgatója, itt és most viszont a produkció zenei vezetője. Várkonyi Mátyást az ifnént bősz tech­nikai megbeszélés kellős kö­zepén találtam, keverőpult, több magnetofon, átjátszók és szalagok zűrzavaros egy­velegében, miközben min­denféle, nem nagyon érthe­tő dolgokat magyarázott, a hozzám hasonló laikus pe­dig ezalatt csak arra gon­dolhatott, hogy hiszen a Nyomorultak zenéje már ré­gen kész, az előadást estéről estére a színpadon próbál­ják, hát akkor mi a fenének kell itt a magnószalagok között vacakolni... — Az előadás összes be­játszásának, zajának, zöre­jének, effektjének anyagát készítettük eló — magyaráz­za türelmesen Várkonyi: — Az az igazság — miért is ne vallanánk be, tavaly a Szupersztárban is alkalmaz­tuk, akkor sem volt titok —, hogy a kórusokat „megsegít­jük" szalagról is, a jobb hangzás érdekében. Olyan ez, mint az operákban a háttérvokál, ami évszázadok óta a színfalak mögül segíti olykor a kart — csak itt ép­pen gépesített azegész. Amit ott hátul az operákban a karmester jelentett, az most nekünk a monitor. — Mit is takar pontosan az elnevezés: „zenei vezető" — egy ilyen produkcióban? — Ez ma már szinte min­denre vonatkozik, ami „hangzás". És mivel a Nyo­morultak alapjában teljesen más jellegű feladat, mint eddigi produkcióink vol­tak a Rockszínházban, lévén, hogy éppen itt sokkal fontosabb szerep jut a zenének, mint korábban bármikor: az éneknek, a zenekarnak, a hangzásnak rendkívüli jelentőségű tér nyilik. Kicsit tán magának a darabnak tartalmi jellege is háttérbe szorul... A ze­nészi, énekesi felkészült­ségnek óriási próbatevője ez a mű. — Mivel nem antfpil— amerikai gyökerekből táp­lálkozó alkotásról van szó, ráadásul az irodalmi alap. anyag is köztudottan „szu­Megvan a hegedű De meg ám. Mármint az a bizonyos, az az igazi, az az eredeti A Dankó Pistáé. A Móra Ferenc Múzeum őrzi, s most nagylelkűen kölcsön­adta a prímás Káté Kálmán­nak — ennél szebben, mél­tóbban, vélhetnénk, talán nem is lehetne ünnepelni Szeged hires-nevezetes nóta­szerző prímását, ki több mint ötszáz szerzeményt mondha­tott magáénak. Pedig lehet: például egy egész estét be­töltő Dankó-emlékműsorral. Olyannal, amilyet vasárnap este láthattunk (hétfőn újra) aS újszegedi szabadtéri szín­padon. A szerkesztő-rendezó Cse­mer Géza színdarabot (is) írt Dankóról. A mű több je­lenete elevenedett meg most: Nemcsák Károly, a valaha Ruszt Józseffel Szegeden is dolgozó fiatal színész, a Rad­nóti Színpad művésze alakí­totta a nagy prímást, felesé­gét, a Szatymazról asszonnyá tett Joó Ilonát pedig Soproni Ágnes, a pesti Nemzetiből. Kettejük révén azután nem­csak a pár egymásra találá­sáról, majd az együttélés gyötrelmeiről szerezhettünk információt, de idővel ők tol­mácsolták Ádám Jenő Dan­kó Pista című írását, illetve Ady szép versét, a Dankót Is. Sót, mi több: színdarab­részleteken, szavalatokon túlmenően — még filmboját­szást is szemlélhettünk: uz 1940-ben Jávor Pal, l.ukács Margit és Szörényi Eva fő­szereplésével készült. Éppen ez a teljességre tö­rekvés, pontosabban ennek valóban professzionista meg­valósítása jelentette az em­lékest legnagyobb dicséretét: ami Dankó Pistáról érdem­ben, átgondoltan és szeretet­tel összeszedhető és előadha­tó. itt összeszedetett és elő­adatott. Hogy persze a (még­iscsak) legfontosabbakat, magukat a nótákat ne is em­lítsük, a Szőke kislány csitt, csitt, csiíí-től az Egy cica, két cica, száz cica jaj-ig és még tovább. Igaz, olyan hí­res Dankó-nóta is létezik, hogy Eltörött a hegedűm, de láthattuk: tulajdonképpen megvan az. Itt van. Reprezentáns előadók, olyan nevek, mint Melis György, Moldován Stefánia, Szalma Ferenc, Zentai Anna — no meg áz éppen erre az alkalomra megalakult. Káté Kálmán vezette Dankó Pista Zenekar nagyvonalú produk­ciója. színezve a rendkívül tehetséges, tizenkét eszten­dős ifjú prímás. Rácz Lajos, továbbá a helyőrségi műve­lődési otthon Szécsi József által vezetett Rózsa Sándor Népdalkörének felléptével. Akár ennyivel summázható is e hangulatos estiről szóló beszámoló. Melynek atmosz­féráját nem csekély mérték­ben a házigazda-konferan­szié Antal Imre közismert stílusának természetes bája is kellemessé tette, mintegy megizeaitvén sok-sok elhang­zott Dankó-nótát. Domonkos Léssió perromantikus": alighanem mindennél lényegesebbé vá­lik a mű emocionális tölté­sének érvényesítése. Egy áradóan érzelmes, Urai, ro­mantikus darab színre vite­lekor a zenei vezető felada­tai ménnyire nevezhetők különlegeseknek? — Annyiban mindenkép­pen, hogy fenti tény zenei­leg szabadabb ritmikájú, le­begőbb, „éneklőbb" muzsi­kát tételez föl, tehát erre a felismerésre kell alapoznj a produkció egész hangzásvi­lágát. Mint az olasz és a francia zene általában, ez a rockopera is eredendően, mélységesen érzelmi indítta­tású, és az érzelmi befoga­dásra alapozó, meglehetős ellentétben az angolszász darabokkal. Ez a kettősség jellemzi a mediterrán és a germán műveket, mióta csak opera van a világon . . . — A Dóm téren miként fog hangzani a Nyomorul­tak? — Tavaly a Jézus Krisz­tus szupersztárral ebből a szempontból is elég komoly tapasztalatokra tettünk szert. Most talán még kicsit korai átfogó jellegű jóslásokba bocsátkozni (pláne nekem), de egy valami biztos: lesz még néhány álmatlan éjsza­kánk a bemutatóig ... Ed­dig jtt négy-hat mikroDort­nál, vagyis adó-vevővel el­látott mikrofonnál többet nem lehetett használni, most tizenhat lesz belőlük — ez csak kettővel kevesebb, mint amennyit a londoni előadá­son használtak ... Együttes, összehangolt működtetésük lesz az egyik nagy feladat, a másik meg maga a tény, hogy meg kell birkóznunk azzal a különbséggel, majd­nem kétszer nagyobb telje­sítményű hangberendezést hoztunk most magunkkal, mint tavaly a Szupersztár­ra... — A zenei teljesítmény szempontjából, a dolgok je­lenlegi állása szerint, meny­nyire lesz kénes kiállni a nemzetközi összehasonlítást a szegedi Nyo/morultak? — Hadd válaszoljak egyet­len, személyes tapasztalat­ból kikövetkeztetett re­ménységallegóriával: a Broadway-n is, Londonban is a nyugati színházi szoká­soknak megfelelően kiírták, hol lesz legközelebb látható az éppen futó darab. A Nyo. morultaknál ott volt. hoav ,,next tnne i(n: Sseoi'd", vaüvis, hogy legközelebb műsoron: Szegeden Hát ide, erre a nívóra kéne "'«>»ni. D. L. 1/ Í/UixiVi» ^uicMj V /|<W

Next

/
Oldalképek
Tartalom