Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

Péntek, 1987. augusztus 14. 5 tzeqedi ünnepi hetek Dankó-emlckest az új­szegedi szabadtéri színpa­don vasárnap este fél 9-kor. A harmadik szegedi tábla­kép-festészeti blennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Dér István, Lóránt Já­nos, Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László közös kiállításának meg­nyitója ma délután 3-kor a Juhász Gyula Művelődési Központban. Wicber Mariann jelmez­tervező művész kiállításán Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20­lg. Papp György grafikus­művész tűzzománcai a Pa­letta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsl Attila festőmű­vész kiállítása az Ifjúsá­gi Házban, • augusztus 31­ig. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csong­rád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs­képgyűjtemény; Móra-em­lékszoba; a Fekete-ház­ban: Vihart aratva — Csongrád megye munkás­ságának élete és harcai 1867—1945: Buday György élete és munkássága; Ma­gyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélye­gek, bélyegtervek, mini­és maxikönyvek Kass Já­nos műhelyéből. Varga Mátyás kiállítóhá­za (Bécsi körút 11/A.) Nemzeti Történeti Em­lékpark (ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonő gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szent­mibálytelck). Az eltakart gyűrődés Fennen lobognak a romantika zászlai Csütörtök este, a Dóm tér színpadán körülbelül száz ember, hideg van, de azért csípnek a szúnyogok. Lendü­letesen, nagy fegyelemmel folynak a Nyomorultak próbái A széles sorban elhelyezett „vezérlőpultnál" Szinetár Mik­lós — mikrofonnal kezében —, mellette munkatársa, Tí­már Béla, a keverőnél Várkonyi Mátyás, a zenei vezető és a Rock Színház néhány munkatársa. Egy órája próbálják a pá­rizsi jelenet öt percét. Ne­kem mindegyik változat tet­szik, a kis Gavroche nagyon ügyes, a Thenardier házas­pár kellőképpen gonosz, Ma­ríus hitelesen érzelmes, Epo­nine vonzóan önfeláldozó, Jean Valjean és Javért egy­máshoz méltó ellenfeleknek mutatkoznak. És mégis: Szi­netár mindig talál egy kis hibát, én már lázadoznék, de a színészek teszik a dolgujcat, szó nélkül még akkor is, ha a díszletesek késtek vagy a statiszták összmunkája bizo­nyult hiteltelennek. Végre összeáll a jelenet, mondom Szinetárhoz szigorodva ma­gamban, s újra szól a ren­dező hangja: „Gyerekek, ez nagyszerű volt, akkpr kezd­jük elölről a párizsi jele­netet!" Jean Valjean, a szökött fe­gyenc története, azaz a ro­mantikus nagyregény, a Nyo­morultak nem érthető meg igazán, ha nem gondoljuk át; miért lett épp ilyen a fran­cia romantika? A klassziciz­mus és a romantika — me­lyek mintegy irracionális vá­laszt adnak a felvilágosodás­ra—a múlt század legele­jén végigsöpör a művelt nyu­gaton. A német klassziciz­mus — romantikus pátosszal — a görög eszményhez for­dul, a francia „érzelmi hul­lám" pedig új humanizmust sodor. A gótikához és a ba­rokkhoz hasonlatosan a ro­mantika is elfordul az adott kor tényeitől, másféle, érté­kesebb valóság után kutat. Megteremti a jókat, az önfel­áldozó hősöket, akiket sze­retni kell, és a gonoszakat, akik föltűnően hasonlítanak a korszak negatív szereplői­re. Ezen a ponton találkozik a romantikus eszmény, a múlt századi társadalom és annak törtető képviselője, a gyűlö­letes gonosz. Itt válik társa­dalmivá a francia romantika, amely koráról szól. Követel­ve a tiszta értékek polgár­jogát. A Nyomorultak nem csupán eposzi gigászok nagy párbaja, nemcsak szerelmi búshistória, érzelmi sokszög, hanem társadalmi freskó is. Lángoló, forradalmi színek­kel pingálva. Az ecset Victor Hugó ke­zében, aki maga is romanti­kus hős: három ember he­lyett pusztítja az ételt és az italt, szakállába beletörik a borotva és pótolhatatlan gé­niusza rendithetetlen tudatá­val helyezi el önmagát az eu­rópai literatúra centrumá­ban. Ügy áll ott — ahogy egyik hasonlatában mondja —, mint egy terebélyes tölgy. * Próba: kocsmajelenet. Zúg­nak az erősítők, sisteregnek a mikrofonok. Akinek sze­rencséje van, az jól szól. Ke­ményen dolgoznak a „hango­sok". Várkonyi Mátyástól el­csípek egy mondatot: „Ha az angoloknál torz egy mikro­Jelenet a próbáról fon, akkor kidobják." Tovább viszem a gondolatot, de mi­előtt eljutnék a gépiparban jelentkező alkatrészhiányig — kihasználva a néhány per­ces szünetet — körülnézek a nézőtéren. Balra Gyimesi Kálmán, civilben, ő lesz Digne püspöke. Jobbra Fe­hér Miklós, a díszlettervező, ö készítette a Cyrano, majd a Boszorkányok, varázslatok díszleteit is. Megnézi, hogyan fest az, amit megálmodott, azután leint a zenekari árok­ba, távozik. Az egyik bejáratnál fölfe­dezem Molnár Juditot, az or­vosegyetem marxista tanszé­kének tanársegédét. A jegy­szedők egyenruhája talán el­takarja a bölcsészdiplomát? — Kell a pénz — mondja —, tavaly hagymát szedtem Sándorfalván, a télen taka­rítottam a jégpályán, tavasz­szal állatot számláltam a sta­tisztikai hivatal számára. Idén is ad munkát a hagy­maföld. — Nem baj, ha megírom? — Nem az én szégyenem. Még a júniusi Mozgó Világ is megírta, hogy a könyvtár egyik vezetőjével és a böl­csészkar jeles adjunktusával szedtük a hagymát. Ez van. Tovább folyik a Nyomo­rultak próbája. Tímár Béla, a Madách Színház művésze Szinetár Miklós mellől rajtol. Lesza­lad a színpadra, mutogat, magyaráz, dicsér is, karjuk­nál fogva vezeti helyükre a statisztákat, majd visszalo­hol. O a rendező meghosz­szabbított szándéka. Most a színpad másik pontján tűnik föl, bemutatja a szinészveze­tés gyakorlatát: letérdel, négykézláb mászik és biztat. Óriási energiával dolgozik. — A színművészeti főis­kola operarendező szakán vagyok ötödéves hallgató — magyarázza színmüvészi mi­voltával igazolhatatlan se­gédrendezöi beosztását. Szi­netár Miklósnak majd száz­ötven rendezés van a múlt­jában, így nagyon sokat ta­nulhatok tőle. Elsősorban azt, hogyan kell látni egy ekkora színpadon. — Mi a legnagyobb gond a színpadra állításban? — Az, hogy itt egy forgó­színpadra álmodott darabot kell elhelyezni az irgalmatlan méretű, moccanatlan tér­ben. — A kívülállónak úgy tű­nik, hogy a megszokottnál fe­szesebb munka folyik itt. — A Rockszínház lelkes és tehetséges társulat. A színé­szek általában szétszórtan él­nek, így ilyen koncentrált próbafolyamat másutt nem képzelhető el. — Ugy hírlik, nagyon szi­gorú előírásoknak kell meg­felelni. — Erről nem szívesen nyi­latkozom. Az angol jogvéde­lem minlenkit kiskorúnak tart. Ez a lényeg. Es hogy dolgozunk. — Napközben mivel telnek az órák? — Nagybátyán és családja itt él a Dóm mögött. Velük töltöm az időmet, pihenek, sétálok a városban. Az An­tikvárium szenzációs. A romantika újrafölfede­zése jegyében hét esztendeje állították színpadra a Nyo­morultak című musical-ope­rát. A párizsi bemutató után öt évre következett a londo­ni, majd a Brodway-n is si­kert aratott a magyar szár­mazású francia. Schönberg szerzeménye. Mikor belekez­dett a regény megzenésítésé­be, akkor — idézzük — „min­denki azzal biztatta, hogy megőrült". Korábban Pucci ni is próbálkozott, aki ku­darcát beismerve lehetetlen­nek nyilvánította a megzené­sítést. „A lehetetlen megva­lósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magun­kat" — mondotta Faulkner. Ilyen alapon Puccini bizto­san előkelő helyet foglal el a nagy író rangsorában. De hol lehet a helye Schön­bergnek? Szombat este, véres jele­netek a színpadon, Thenar­dier aranyfogakat gyűjt. Kü­lönös csendélet a színfalak mögött: terített asztalok, kel­lékhurka és kellékkolbász, poharak és a „kihűlt tálak közei". Szombathy Gyula hó­fehér kesztyűben dohányzik, gyönyörű lányok suhannak le s föl. — Velem? Miért pont ve­lem? — Mert téged mondott a főnököm! — Ne írj rólam egy sort se! Nem vagyok érdekes. — Már érdekes vagy. A színháziak szeretik a nyilvá­nosságot, az egész életük az. — De az enyém nem. Hát, így is végződhet egy riport. Bambán állok, mint egy őskori agyagszobor. Né­hány pillanatig úgy érzem, le se törhetnek erről a helyről, azután jön egy hatalmas díszlet. Elköszönök a testne­velő tanároktól. D. I. Schmidt And roa felvétele Az Abrahám-dzscsszbalctt a kabaréban Régi zene sem... Nemrégiben némi könnyed nehezteléssel írtunk arról, hogy a Várudvari esték címen meg a kora nyárban .meghirdetett eseménysoro­zatból — amelynek a Bar­tók Béla Művelődési Köz- A történetet Nagy Bandó Meglehetősen egyenetlen pont lett volna a gazdája — András mesélte el: Komlós színvonalú, megszerkesztet­csak a diaporámabemutató János egyszer, egy előadás len és gyanúsan „vegyes fel­valósul meg (az sem a vár- előtt, gyűrődést fedezett föl vágottnak" tűnő esztrádmű­udvaron), és két régi zene- a szmokingján. Kirúgással sornak inkább, amelyben est augusztus 11—12-én. fenyegetvén a szabót, azon- Gregor József és Gyimesi Nos, a diaporámások itt is nali vasaltatást parancsolt. Kálmán előadói személyisé­voltak. A Musica Antiqua Hozzák a zakót, még mindig gük súlyának köszönhetően képviselője épp aznap je- gyűrött. És ismét. „Ki van színvonalasabban előadott lezte, hogy nem felel meg rúgva." A szabó: drága di- „Hacsak és Sejója", Herczeg a kitűzött időpont, amikor rektor űr, jó poénokat kell Zsolt és Andrejcsik István ezeken a hasábokon is meg- mondani, azok eltakarják a kupléja, no meg még egy­hirdettük: zene azért lesz. gyűrődést... két produkció biztosította A másik csapat, a kecske- pénteken este, úgy fél ki- úgy-ahogy a tisztes mester­méti Régi Zene Együttes jött lenctől fét tízig'az újszegedi emberi nívót. A többiek pro­volna, ám: „egy estére nem szabadtéri színpadon állán- dukciójának igyekezetét (is) érdemes berendezkedni a dóan kínos igyekezettel ta- sajnos alapvetően behatárol­várudvaron". Egy szó mint Zargatni akart, de mind sze- ta, s imigyen hatásfokban száz: minden ellenkező hi- metszúróbb gyűrődéseket lát- jócskán le is csökkentette a Teszteléssel szemben most t.m A „pwHi „ínház tae- kabaié műfaji törvényszerű­mén bízvást állithatjuk, eb- , "" , 7 scgeivel ellentétes „minden­ben a szezonban az égvilá- 3albo1 verbuválódott „kaba- kinek mindent adni- sietős> gon semmi nem történik rét", amely az Angyal Má- átgondolatlan alkalmazása, a várudvaron, azonkívül, ria által rendezett, Porhintés álom, álom, édes álom mai ami általában szokott volt A dixi örök Disesszparádé Újszegeden című műsor első részének nyugdíjasoknak, rockzenére történni. Vagyis, aki nappal .„ tancolo Abraham-dzsesszba­arra jár, megnézheti a Sze- szamitott- ™eg idezojelesen let[el az ifjabbaknak és vi_ ged-kiállítást, este meg... is csak bizonyos jóakarattal szonylag jó „helyi poénok­Fantázia kérdése. S. E. lehet, kabarénak nevezni, tói" lapos vagy elcsépelt vic­cekig minden korosztálynak. Alapjellegében mindenesetre majdnem olyan gyűröttnek látszott az egész, űszóháznak kinevezett színtér, mint Wal­ter Matthau arca a tévében, ha vigyorog. Ami meg az űszóházat illeti, mint alkalmi úszóház-látogató mondom, Viszonylag szűk, ám an- terrel, aki elmondta: nem- ott-sokszor simán jobb egy nál lelkesebb közönséget rég érkeztek haza a moszk- P1C,€® Pllsner Urquell, es mondhat magáénak általa- vai dzsesszfesztiválról, ahol ban a dzsessz, azon .belül arany diplomát kaptak.Saj- A Porhintés második ré­kivált a dixieland. Bebizo- nos, saját bőrükön is ta- szében viszont jott Nagy nyosodott ez szombat este paszta Ihatják, mennyire há- Bandó — és eltakart min­az újszegedi szabadtéri szín- látlan feladat ma a dzsessz- denféle gyűrődést. Közel két padon rendezett dzsesszpa- játékosoké, mind nehezebb óran at beszelt egyfolytában rádén is, mely lemélhetöleg képzett zenészt találni, aki a Szegedről elszármazott, so­hosszú évekre biztosítja a meggyőződéssel vállalja a kunk által jól ismert, ma műfaj helyét a* szabadtéri dixit. Tudomása szerint az mar országos hiru ifjú hu­játékok programjában. Leg- országban ugyan közel fél- morista, s noha a cím elle­alábbis ezt a reményét fe- száz ilyen stílusú együttes nére a Temesi-könyvről az jezte ki a házigazda Mol- működik, de ismertté csak égvilágon egy szó sem esett nár-együttes vezetője, aki pár tudott válni.) Az Olds­konferansziéként is közre- mobil összetételének érde- uyesmi nem 1S hiányzott, működött a hangulatos késségé, hogy mellőzi a Mert Nagy Bandó András jamboree-n. dzsesszben általában meg- humora, ideje kimondani, A műsorkezdés hálátlan határozó szerepet játszó egész sajátos előadói stílusa­feladata a Blaskó-dixieland- zongorát, mégsem keltenek , személviséBévp, esvütt nak jutott: mire oldódott olyan benyomást, mintha va1, szemeiyisegevei együtt volna a nézőtéri hangulat, hangzásviláguk ettől szegé- rengeteget mélyült, finomo­már át is kellett adniok a nyebbé válna. A cornettes dott — legfejlődőképesebb staféitát az est következő Forgács Lászlóban pedig humoristánkká vált. (Ijesztő­vendégének. A tradicionális régi ismerőst fedezhettek en visszafejlődésben dixit játszó hódmezővásar- fel a szegediek, a szimpa- _ helyi együttes csillaga egy- tikus muzsikus kivált remek levo nagy nevekKei enentet­re felfelé ível, mozgalmas éneklésével nyújtott emlé- ben.) Intelligens, szerény és az idei évük, májusban el- kezeteset. úgy hetvenöt százalékban íz­készítették első rádiófelvé- Már felforrósodott a han- jéses és magas szintű humort telüket, majd a drezdai gulat, mire az utolsó blok- _ondha. maeáénak am, np_ dixielandfesztiválon szere- kot játszó Molnár Dixieland mondnat magaenak, ami pe­peltek. Szeptemberben Hol- lépett színpadra. Rendkívül dlS a közízlés alantasabb re­landiába utaznak, de előtte intenzív, sodró lendületű tegeinek tett, kisszámú en­augusztus közepén a hol- előadásuk a dixi hőskorának gedményt, no meg <iz olykor land Leoville Jazz Banddel atmoszféráját éppúgy fel- túlzQtt ,profétikus-népmű­lépnek fel (16-án a csöng- idezte, mint azokat a zenei ,_.„ ... . rádi napokon, 17-én Vásár- értékeit, melyek az évtize- velci • d»daktikus hangnemet helyen, 18-án Szegeden, 19- dek során népszerűségét és attitűdött illeti: eddigi én a szentesi ifjúsági ház- megőrizték. A hozzájuk tár- változási üteme alapján nem ban). Az ő muzsikájuk sult fővárosi Weszely Ernő- félek attóI bogy ki ne n6né igazi kollektív improvizá- ben eruptív muzsikust is- Ráadásul a tanmesék ciós stílus. mertünk meg. Hogy milyen OKet "aadasui a tanmese^ Kellemes meglepetés a felszabadultan mozog a között például a bortönavato budapesti Oldsmobil Jazz billentyűk birodalmában, beszéd vagy a Trabant-vers Band. A friss, mindössze nemcsak harmonikán, de a tisztességes indulat és a másfél esztendős formáció zongorán is bizonyította. A mé, feleiősségteljes eszmei­szamról szamra egyre meg- dzsesszestek szokásos zaro- , ., , .. győzőbben bizonyította, nem akkordjaképpen hacsak seg elotereben. sokáig emle­véletlen, hogy Molnárék egyetlen szám erejéig (When kezetes marad. Tőlük min épp őket választották, ösz- the Saints Go Marching in), den gyűrődés végül úgy ki­től közös klubon osztoznak látványos jam-session be- simult ^ majdnem olyan Pesten, kéthetente felváltva mutató,t tartott a három ,„ ' „ . ... . „ zenélnek majd a belvárosi csapat. Mintha csak hang- »elymesen sima lett, m.nt a ifjúsági házban. (A műsor zatos hitet akartak volna téverekiamban az a bizonyos előtt beszélgettem az együt- tenni: lám a dixi mégiscsak bébipopó. tes vezetőjével, Kardos Pé- örök. Varjú Erika Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom