Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

Hétfő, 1987. augusztus 10. 3 Ketten a boltban „Szolgálnunk kell másképp gondolkodni... ir Virág, poszter és bútor már van, ügyfél is lesz bizonyára... A ,.na£t" utazási irodákat és idegenforgalmi tevékenységet folytató „kis" szervezeteket egybeszámolva már húszhoz közelít azoknak a szegedi „tours"-oknak a száma, amelyek segítenek elkölteni kirándulásra, üdülésre félretett pénzünket. Ezek után kissé meglepve olvastuk a múlt pénteken megjelent Postaláda Válaszol az illetékes rovatában, hogy a Somogyi Könyvtár mögötti egykori felvonulási épületben egy újabb iroda nyílik hamarosan. Ráadásul a Szegedi Közlekedési Vállalat és a Vízművek és Fürdők közös vállalkozásában. Mit keres két kommunális szolgáltató ccg az amúgy is egyre telítődő idegenforgalmi piacon? Választ a két igazgatótól. Gazdag Lászlótól és Tölgyesi Bélától kértünk. Kezdjük talán egy kis szolgáltatási leltárral. Ha valaki a trolin felejti a táskáját, hirdetőtáblát kíván elhelyezni egv villamos tetején, bérletet vesz vagy napijegyet, „különjáratú" omnibuszt kér X órára, Vagy azt tudakolja, hány órakor indul az első reggeli 2-es busz, netán épp az SZKV valamelyik autóbuszát szeretné kibérelni, akkor meg kell keresnie a megfelelő vállalati embert a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Jó néhány cim, telefonszám és egyeztetett időpont birtokában, tudatával. Aztán, ha vízdíjszámlát kell fizetnie, kabinbérletet újítania, a sziksóstói kempingben lakókocsit bérelnie, a szörfoktatás feltételeiről érdeklődnie. csőtörést bejelentenie valakinek — ugyancsak mehet ötfelé, mire végez. De már csak augusztus derekáig. Mert e leltárból talán kiolvasható volt, hogy nem hagyományos értelemben vett utazási iroda lesz a latnak, a pénztárosnak, a hibabejelentéseket gyűjtő munkatársnak marad fölös ideje programszervezésre, újabb szolgáltatások kidolgozására és fölkínálására, belevágtunk ebbe a kísérletbe. S ha fenntartja önmagát az iroda, már megérte. — Nyilván vannak Ötleteik. — Vegyük a Sziksóstót. Ha oda meghirdetünk egy családi sporttábort, az SZKV buszával Miskolcról 10-15 család olcsón eljöhet, lakhat-alhat a négy bungalóban, az öt lakókocsiban, vagy a sátorházak nvolcvan ágyának valamelyikében, fürödhet, úszómester okithatja a gyerekeit, szörfözhet, vízibiciklizhef, teniszezhet. várost nézhet omnibuszszal, Tiszát a sétahajóról — s mindezt tőlünk rendelve, alapáron. — Ügy érthetjük: közvetítő szervezet nem lévén, olcsóbban? — Versenyképes árakkal kell a piacon megjelenni, — De akkor a haszon kisebb! Dóm téri, ahol mindezeket a listázott ügyeket el lehet másképp nem érdemes, majd intézni. — Eredetileg valamennyi, Szegeden működő kommunális szolgáltató vállalat közös ügyfélforgalmi irodája volt az elképzelésünk. Végül maradtunk a boltban ketten. (Talán az IKV és a VGV díjbeszedői társulnak még hozzánk.) Ügy gondoltuk, amilyen szolgáltatásokat kínál a tizenvalahány — A mi hasznunk nem az iroda forgalmából kimutatható nyereség. Hanem az, hogy a strandok, jármüvek, kempingezöhelyek, a vendéglátó egységeink telítettebbé és forgalmasabbakká válnak. Másképp kell ma már gondolkoznia egy szolgáltató vállalatnak. mint utazási iroda nem érdemes aRár éve ¡s Amikori másolnunk. Raadasul egy mondjuk megepített egy szempontból mi kedvezőbb helyzetben vagyunk: a szolmedencét, aztán vagy be jött a vendég, vagy nem. Az gáltatások alapjául szolgá- SZKV négy különjáratú auló eszközpark és létesítményhálózat a miénk, tehát közvetítő nélkül tudunk forgalmazni sétahajót, kirándulóbuszt, omnibuszt és sátorhelyet, strandot és oktatási központot, hirdetőhelyet és sportpályát. — Vagyis ez az új iroda az eddig szétszórtan föllelhető szolgáltatásokat ayüjti egy helyre, s kínálja föl. Nyilvánvalóan forgalomnövekedést s hasznot is várnak ettől... — Pontosítsunk: a két vállalat ügyfeleit fogadó munkatársakból szervezzük meg az iroda gárdáját, s nem véletlenül ezen a könynyen elérhető belvárosi helyen. S mert úgy gondoljuk, hogy az információs szolgátóbuszát sem akkor lehet olcsón fenntartani, ha a garázsban állnak egymás mellett, hanem ha minél több kilométert szaladnak. Vagy vegyük az úszóházakat: a vízmüvek ugyan kiadta a büféket szerződésbe, de nem maradhat érdektelen, van-e fok-galma az időjárásnak egyébként is kiszolgáltatott büfésnek. A Sziki élelmiszerboltjába is bejárhatnak a kiskerttulajdonosok fürdőbelépő nélkül — a vállalat nem rajtuk akar meggazdagodni. Szolgálnunk kell, a szónak a szolgáltatásban, sajnos, lassan már elmosódó értelmében. ötletben, úgy hallottuk, nincs, hiány. Lehet, hogy jövőre az SZKV és a vízmüvek váltótáborába hozza a teniszezni tanuló svéd gyerekeket a szegediek busza. Lehet, hogy a partfürdőn egyre kevesebbet használt vállalati üdülőket fizetővendég-rendszerben bérbe veszi, s hirdeti, árulja majd ez a közös vállalkozás. A pavilonra a sörkert mellett 1992-ig kaptak úgynevezett fennmaradási engedélyt. Ügy gondolták, öt évre érdemes szépen átalakítani, telefonnal, telexszel, CB-rádióval felszerelni, s augusztus közepétől odavonzani az ügyfelet. Aki először csak vízdíjat fizet be, de másodszorra már sátrat bérel az augusztus végi dorozsmai családi kiránduláshoz. S közben megveszi a szeptemberi villamosbérletet is. Egy helyen: a Szegedi Információs és Közlekedési Irodában. Kérem az olvasót, olvassa össze az előző mondatbeli nagybetűket. S akkor már tudja is: az új irodát Szikitoursnak fogják hívni. Pálfy Katalin Külkereskedelmi fejletlenségek és a Dél-Alfüld Hogy mennyire igaz az előbbi megállapítás, azt azoknál a vállalatoknál tudják igazán bizonyítani, ahol a termelésük jelentős részét külföldi partner megrendelésére, határokon, túli piacokra szánják és a külkereskedelmi forgalmat nem saját jogon, a cégen belüli szervezettel intézik. Felháborodva mesélte nemrég egy vállalatvezető a következő történetet. Az NSZK-ban voltak kint tárgyaláson ö és a forgalmukat intéző külkereskedelmi nagyvállalat képviselője. Német partnerük az egyik, viszonylag nagy mennyiségben szállított termékükre darabonként 2 márkás árengedményt kért. A vállalatvezető nemet mondott, mert úgy érezte, teheti. De a vevőnek, úgy látszik, nemcsak hirtelen improvizációja volt az árkérdés felvetése. A tárgyalás alatt időről időre visszatért rá. Alapos indokai is voltak: A ti országotok most rá van utalva a kivitelre az adósságtörlesztés miatt. Aztán ebből a cikkből egészen biztosan tudnátok többet is küldeni. Ha másképp nem, a gazdasági munkaközösségekkel elkészíttetnétek a többletet." Egy idő után a három, asztal körül ülő tárgyaló közül kettő a vállalatvezetőt győzködte, hogy engedjen az árból. Igaz, a külkereskedelmi vállalat üzletkötője is a nyugatnémet kereskedőhöz csatlakozott ebben a rábeszélésben. Aztán a vállalatvezető nem hagyta magát, de amikor végre kettesben maradt honfitársával, joggal tette szóvá, hogy az ártaktikai kérdésekben nekik — akik állítólag egy hajóban eveznek — miért a vevő előtt kell vitatkozniuk? Az önálló külkereskedelmi jogú vállalatok elszaporodásában szerepe volt a termelőegységek elégedetlenségének is az addig nem egyszer monopol helyzetben levő külkereskedelmi közvetítő tevékenységet végző vállala„A vállalati önállóság növelése, a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök jobb kihasználása, a termelők piaccal való közvetlen kapcsolatának erősítése érdekében szükséges a külkereskedelmi tevékenység tartalmának, szervezeti és érdekeltségi rendszerének gyökeres átalakítása." (Az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásából.) tok munkájával. Persze, a viszonylag kis mennyiségű és értékű forgalomra minden vállalatnál pazarlás lenne a határokon túli eladásokat és vásárlásokat végző szervezetet fenntartani. Ez nem is lehet cél. S nem megoldás parttalanul osztogatni a külkereskedelmi jogosítványokat sem. Néhány hónappal ezelőtt gyakran lehetett hallani, hogy új versenytársakkal találkoztak nyugati partnereiknél egyes magyar üzletkötők. Könnyedén megértették egymás nyelvét a konkurenciával, sőt az is lehet, hogy kifelé menet egy gépen utaztak el Ferihegyről. Igen, egy másik magyar vállalat ígért jobb minőséget, biztosabb szállítási határidőt és főként olcsóbb árat. Ennek a „furcsaságnak" persze a legfőbb oka korántsem az, hogy túl sok szervezet viheti hazai termékeinket országhatárainkon túlra. A gyökereket sokkal inkább jelenlegi, egyáltalán nem normatív költségvetési elvonási és támogatási rendünkben kellene keresni., Ilyen körülmények 'között lehet, hogy ámi az egyik cégnek megéri, az már a másiknál igencsak veszteséget okoz. Kevés vállalatvezető meri ma konkrétan kritizálni a külkereskedők munkáját. A vállalatok jó részének exportfüggősége igen nagy. S termékeik többségéért nem A határ átkelő, nem parkoló (Folytatás az 1. oldalról.) eltaláltam^ Engem meg a a barátom „ért utol". Itt áll mögöttem az a piros Dácia. Nem elég még a bajból: őbelé is beleütközött egy autó. — Szobád o nevét? — Láng Ferenc vagyok. Budapestre megyünk. — Mi lesz a kocsikkal? Bízik a biztosítóban? — A Hungáriában? Igen. Közbeszólt a parancsnok: ha befejezte, nézze meg ezt a vámközvetitő irodát. Itt kiállítják a hiányzó okmányokat Tavaly, ősszel vezettük be kísérletképpen ezt, s hogy sikerrel, bizonyítja az a tény, hogy valamennyi határátkelő átvette ezt az újítást. Ez is a gyors ügyintézést szolgálja. — Látom a kezében a literes alkoholt... — Az a lengyel hozta. Sehogy sem érti n-ieg, hogy nem lehet behozni. Tessék figyelni! Most felajánlotta nekem. Sajnos, van ilyen. Ez is bekerül a többi üveg közé. — Ha már fordította a vendég suttogását, megkérdezem, hány nyelven beszélnek? — Az arab kivételével minden utazót megértünk és megértenek bennünket, legalább annyira, amennyire a vizsgálathoz kell. Amíg a forgalmat, a vámkezelést nézegetem, előkerült Kondor, a négylábú segítő. Ö olyat tud, olyat tanult meg, amire ember nem képes. Megtalálja a kábítószert, bárhová rejtik is azt. Jelez akkor is, ha csak egyszer szállítottak a kocsiban „füvet". Néhány éve egy kamion szőlőt kellett kipakolni, mert a kutya nem tágított. Kábítót ugyan nem találtak, de az autó közepén ráakadtak a duplafenekű platóra. Kondor ezúttal is bizonyított: a műbőr és nejlonzacskóba zárt „próba" hasist elrejtettük egy autóban. Nem telt el egy perc s a kutya már szét akarta harapni a bal hátsó kereket. Acs S. Sándor Bioélelmiszerek A világpiacon keresett, tartósítószer nélküli, úgynevezett bioélelmiszerek gyártását készítik elő a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet biomérnöki osztályának kutatói. Az intézetben megkezdték a sok vitamint és ásványi anyagot tartalmazó zöldség- és gyümölcskoktélok receptúrájának és termelési technológiájának kifejlesztését. Az eddigi kísérletek eredményeként már hat jóízű, kellemes illatú, élénk színű rostos üdítőitalt készítettek céklából, tormából, paradicsomból, paprikából, fehér-, illetve sárgarépából. A szabadalmat már át is adták az Alkotó Ifjúság Egyesülésnek. Félidőben a nyári vásár Félidejéhez érkezett a kedvezményes szezon végi ruházati vásár. A vállalatoktól kapott tájékoztatás szerint mind a fővárosi, mind a vidéki áruházak, üzletek polcain erősen megcsappantak az olcsóbb áruk, a kedvezményes készlet több mint felét majd mindenütt eladták már. Különösen a könnyű lábbelik, szandálok iránt volt nagy az érdeklődés, így ezekből a legtöbb helyen már hiányos a választék. Számos vállalatnál azt is elmondták, hogy a vásári napokon a szokásosnál jobban fogytak a nem leértékelt ruházati cikkek is, igaz. ezek többnyire már őszi—téli holmik voltak. Csongrád megyében a Komplett Ruházati Kereskedelmi Vállalat több mint 40 szaküzletében és áruházi osztályán összesen mintegy 90 millió forint értékű nyári cikket kínáltak a vásár elején. A jövedelemérdekeltségű üzletek vezetői a helyi igényeknek megfelelően válogatták össze a kedvezményes árukat, s eddig a készlet mintegy 60 százalékát adták el. A legnagyobb forgalmat a Szeged Nagyáruházban érték el, ahol nemcsak a helybeliek, hanem a szabadtéri játékokra érkezett sok hazai és külföldi vendég is kihasználta az olcsóbb vásárlás lehetőségét. állnak egymás elé a vevők. Jó néhány cikknél még mindig csak egy külkereskedelmi vállalat közvetítése elképzelhető. E körülmények miatt a termelővállalati kritikának erős visszahatása lehet. A kegyvesztés pedig nyilvánvaló anyagi hátrányokkal is jár ebben az esetben. A külkereskedelemmel szemben a vidéki vállalatok még fokozott hátrányban vannak. A hazai távközlési eszközök világszínvonaltól való fél évszázados elmaradása miatt ebben a kis országban a gyors elintézést kívánó ügyeknél szinte kizárólagosan még ma is a személyes eljárás dívik. A minap egy szövetkezet elnöke osztotta meg velem pesti ügyintézési taktikáját. Fél ötkor már úton van a főváros felé, ha dolgai odakényszerítik. Reggel hét után megérkezik. A munkahelyükre éppen beérkező hivatalnokokkal így „szerencséje" van. Mert ugyebár reggelente-» mindenki mégis csak a saját szobájában, a saját íróasztalánál kezdi a munkát. így nem kell rá várni, vagy netán valahová utána menni. Ebben az időpontban általában még senki más sem keresi az ügyintézőt, ezért a sorban állásra sem kell időt fecsélni. Egyre több helyen és egyre többször hangzik el az ötlet: jó lenne egy dél-alföldi külkereskedelmi irodát megnyitni. Persze, ebben már a kecskemétiek betársulására nem nagyon számitanának, hiszen Bács-Kiskun megye székhelye majdnem félúton van a főváros és Szeged között. Békés és Csongrád megye nagy exportőreinek érdekei védelhöéré, exportjuk szoros kézben tartására épülne ki ez a szervezet. Természetesen főként olyan külkereskedelmi szakembereket kellene ehhez az ügyhöz megnyerni, akik az élelmiszerek eladásában jártasak. Egészen rugalmas, nagy hatékonyságú szervezetre gondolnak a leendő, esetleges alapítók. Olyanra, ami a saját eltartása érdekében idehaza nem akar nyerészkedni vásárlási áraival, hiszen viszonylag alacsony rezsiköltsége miatt erre nem kényszerülne rá. A piaci információkat pedig a lehető leggyorsabban eljuttatná a termelőkhöz azért, hogy ők a termékszerkezetüket a kívánalmaknak megfelelően tudják minél gyorsabban alakítani. Csendben, óvatosan folynak a puhatolózások. Az ér-' deklődők még igencsak tartanak attól, hogy már ez irányú tárgyalásaik miatt megneheztelnek rájuk a különböző impexek. Káruk pedig akkor lenne igazán nagy, ha kitudódna a szervezkedés és végül az iroda megalapítására mégsem kerülne sor. Hogy a vidékről intézett, termelő közeli külkereskedelemnek van jövője, erre bizonyíték, hogy a Vidia Kereskedelmi Vállalat, amely néhány éve cikkmegkötöttség nélkül végez ilyen munkát, ma a kezdeti mennyiségeknek a többszörösét értékesiti külföldön. Évekkel ezelőtt a minisztérium megyei külkereskedelmi megbízottjaiból országos hálózat alakult ki. A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint, ez a rendszer jól funkcionál. Csakhogy ezeknek a szakembereknek a kis volumenű exportlehetőségek felderítésében való közreműködés és az ilyen termékek menedzselése a feladata. Most a nagy kiszállítók valutás üzleteinek minőségén kellene javítani, s nem utolsósorban a jobb kereskedői munkával a külpiacon elérhető árak maximumához kellene közelebb kerülni. S ez nem vidéki, hanem országos érdek. Bőle István