Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

25 Kedd, 1987. augusztus 4. tzeqedi ünnepi hetek A harmadik szegedi táblakcp-festcszeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wieber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központbon, augusztus 20ig. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31ig. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termébcn, A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtcmény; Móra-emlékszoba; A Fckete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, miniés maxikönyvek Kass János műhelyéből. Varga Mátyás kiállítóháza (Becsi körút 11/A.) Nemzeti Történeti Emlékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szentmihálytelck). Varga Mátyás hazaérkezett Házassági szerződés Gurbán János a vásárló, Vámossy Éva az „áru" Az első szó a köszöneté. Azért a szellemi, anyagi és fizikai áldozatvállalásért, amivel Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező és felesége, Anna asszony létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői és stílusbeli ívét bemutató kiállítóházát. Mert hogy egyedi esetről, sajátos vállalkozásról, talán megismételhetetlen tettről van szó, abban biztos vagyok. Nemcsak azért, mert Varga Mátyás kivételes tehetséggel rendelkezik, kiváló munkatársakkal — s ezen keresztül sok és nagyszerű feladattal — találkozhatott, és hosszú élettel áldotta meg a sors, de azért is, mert mai, önzésre, egyéni szerzésre, anyagiasságra ösztönző korunkban kiveszőben az egyéni áldozatvállalás, a közösség felé fordulás. A Bécsi körúti házat Tárnái István szellemesen, az új funkcióhoz idomítva, értő módon alakította áttekinthető, háromszintes, intim részletekben is gazdag kiállítóházzá. (Bájos kis udvarán később még kamarakoncertek is rendezhetők.) A második szó az értékelésé. Nem az egész bemutató és a teljes életpálya kritikusi mérlegeléséé, hanem az első benyomások rendszerezéséé. Azt jól tudjuk, hogy Varga Mátyás egy jelentős korszak kiemelkedő képességű, hatalmas életművet teremtő alkotója. Több mint ötvenéves pályájának archimédeszi pontja a színház. Tudatosan nem díszletet írtam, mert Varga Mátyás számára a A remekműveket kilométerek választják el a fércmüvektől. A mestermunkáKtól csak egy hajszál. Ezek az alkotások hibátlanok, invenciózusak, csupán a zsenialitás szikráját nélkülözik. Rossini egyfelvonásosa, a Házassági Szerződés: mestermunka. De hallgatása közben az alapélményünk nem az. hogy a muzsika nem sugározza A sevillai borbély fergeteges életkedvét, szédítő tempóját, hanem az, hogy mennyire profi mű, milyen sok eredeti lelemény, mulattató ötlet van benne. Rossininek ez a műve teljesen ismeretlen volt a magyar közönség (sőt a szakma) előtt is. Oberírank Géza már vagy 25 éve fölfedezte magának, ám a kottáit csak mostanában tudta megszerezni. Mint vérbeli operaigazgató, rögtön előadást tervezett, s noha a kőszínházi premier elmaradt, a fesztivál keretében. a tanácsháza udvarán mégiscsak tető. illetve szabad ég alá került a bemutató. A fordítást is Oberfrank Géza vállalta; Rossini szelleméhez hü, kitűnő munka. A szereplőknek van beszédstílusuk, mondataik, szóhasználatuk egyéni. Kitalált néhány hatásos „bemondást". geget, és ebbe a stílusba jól illik a vaskos humor, a pikantéria is. Nem tudom, hogyan érezte volna magát a Rossinidarab zárt színházban, ez az udvar igen természetes közege volt. Mira János eredetileg nem ide képzelte el a díszleteket, ám színben, formában illeszkednek a neobarokkba. Ek Erzsébet jelmeztervező a szükségből erényt kovácsolt. A díszes, bohókás kosztümök között (különösen mulatságos a szobalány ruhája) az ifjú szerelmest, Milfordot egy-, szerű kanadai díszes tengerészmaskarába öltözteti. Réti Csabát szerencsére nem igyekszik fiatalítani. ifjú amorózóvá maszkírozni, s micsodí förgeteges hatást kelt a korhű alakok között ez a Popeye...! Az már bizonyára a rendező érdeme (s még egy csavarás), hogy az ifjú Milford ennek ellenére egy romantikus operahős módjára gesztikulál, viselkedik. Remek ellenpontok. Bodolay Géza, alias „G. Z." első operarendezésében igen sok ötletet vonultat fel, bárha néha öncélúa«at, s kevéssé szellemeseket is. A szituációk hangulatát megadja, de kevéssé köti őket egymáshoz. Ha eredetileg ide tervezte volna az előadást. bizonyára jobban figyelembe vette volna a hely „közösségi" szellemét, azt, hogy itt ném éles a színpad—nézőtér elkülönülés. (Az ilyen nyári szabadtérj előadások „szervezésére" jó példát szolgáltatnak Békés András szentendrei rendezései.) Szerencsére a szereplők kitűnőek. Kenessey Gábornak különös affinitása van a házsártos apákhoz, átvert öregurakhoz. A párbajt eljátszó szólója igazi remeklés: három szerepet játszik el benne — s mindháromhoz van külön hangszíne. A hölgyek, Vámossy Éva és Vajda Juli is legigazibb közegükben mozoghatnak: szinte prototípusai a fiatal szerelmes lánynak, illetve a csörfös szobalánynak. Réti Csaba különös figurája minden megjelenésekor új mosolyt fakaszt. Szakály Péter nemcsak sokszor megcsodált basszushangját csillogtatja, igazi színpadi színház jelentette a világot, zsinórpadlásával és primadonnáival, öltözőasztalaival és súgólyukával, enyvszagú festett díszleteivel és a zsöllyék fakuló kárpitjával, Shakespeare-rel és Peter Weiss-szel, Sinkoviccsal és Gregorral, Marton Endrével és a szegedi szabadtérivel. A játékot jelentette számára a színház, amit József Attila-i értelemben művelt. Szépen, komolyan. S ezzel iskolát teremtett. A szakmai fölény, a stílusteremtő és alkalmazkodókészség, a művészi alázat hitét és a tehetség sugárzó hitelét összekapcsoló alapállás megbízható, lehetetlent nem ismerő, darabot, rendezői koncepciót, színészt, asztalost, díszletmunkást és mindenekelőtt közönséget tisztelő, lassan kivesző iskolát. Ebből következhet, hogy a harmincas évek elején induló pályáján díszletelképzeléseit mindig látványként fogta fel, s szinte öntörvényű festményeken idézte az előadás hangulatát, várható vizuális élményét. Hogy mennyire a színház varázsa él Varga Mátyás minden alkotásában, bizonyítja, hogy sokféle munkálkodásának — linómetszés, rézkarcolás, kerámiakészítés, festés — egy tőről fakadó tematikája van. A színház világa. Bánk bán és Tiborc egy hatalmas kerámia-domborművön, Madách és a Tragédia sokféleképpen, több műfajban, Titania és Oberon kettős kerámiaportrén, Gertrudis méltóságteljes szoboralakja, Mózes és Dózsa expresszív megidézése, rézkarcokon a Nemzeti Színház, az ősi és a lebontott, plaketteken a teátrum és az operatörténet jelesei, kerámiaoszlopokban a Csongor és Tünde ördögfiókái. S a megvalósítás mikéntjében, az alkotói kifejezésmódban is ott rejtőzik a színházi ember, a sajátos díszlettervezői szemlélet, mely mindig bekalkulálja közönségét, mely él a színpadi munka elemeivel, a térélmény, a kulisszatechnika eszközeivel, az intenzív, felfokozott, tüzes színekkel, az illúzióteremtés lehetőségeivel. A harmadik szó a reményé. Hogy Varga Mátyás még nagyon sokáig él közöttünk erőben, egészségben, megőrizve alkotókedvét. Bízunk abban, a kiállítóház rövidesen zarándokhely lesz, hogy az óriás életműnek még sok értéke kerül majd közönség elé a jövőben. Mert minden állandó mellett érdemes bekapcsolni a változó elemet, a mindig újat tartogató izgalmat, a folyamatos érdeklődés zálogát. S akkor majd bizonyára láthatunk egy-egy nagyszerű előadásról komplexebb képet (díszletterv, makett, fotók, jelmezek stb.), egy-egy szerző hazai karrierjének Varga Mátyás díszletterveiben fölrajzolható történetét) Shakespeare vagy a Tragédia színpadképen), a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásaihoz készített munkák fölsorakoztatását — és sorolhatnám. „Elindultam szép hazámból ..." — énekelte az elmúlt szombati megnyitón Gregor József. Varga Mátyás hazaérkezett. Tandi Lajos jelenség, rendelkezik az egyéniségek bájával. Számomra külön szimpatikus, hogy a figurát némileg kívülről szemléli, idézőjelbe teszi. Ez a belefeledkező „marhásködás""teszi ellenállhatatlanná Gurbán János Schlookját is. A fiatal énekes első vígoperai szereplé-' se igazi fölfedezes. S bár szerepe szerint a rosszat kellene képviselnie, minden pillanatban élvezj a közönség rokonszenvét. Hangja nem könnyű és mozgékony Rossini-hang, de épp attól lesz hallatlanul mulatságos, hogy kitöréseit egy hösbariton teljes súlyával és komolyságával énekli. A minizenekar élén Oberfrank Géza szingazdagon, „kellő hetykeséggel" tolmácsolta a muzsikát Gondosan vigyázott, nehogy elnyomja az énekeseket. Szóval a Rossini-előadás remek mulatság volt. kár, hogy csak egyetlen előadást terveztek. Remélhetőleg az intim környezet, no meg a nyári esték mámorító levegője újabb és újabb, hasonlóan szellemes, könnyed előadásokat ihlpt"ek maid! Márok Tamás Hollay Keresztély orgonaestje A műsorválasztásból és a Bach-művek megvalósítására tette tisztes erőfeszítésekből arra kell következtetnünk, hogy orgonaművész vendégünk híve és tisztelője a nagy Johann Sebastiannak. Hogy erőfeszítései nem jártak mindig teljes sikerrel, az inkább a rendelkezésre álló hangszer, semmint az ő számlájára írható. Ez az orgona, melynek építésénél alkalmasint a rekorddöntögetés volt a legfőbb cél, diszpozíciójánál és a besugárzott hangzástér nagyságánál fogva kevésbé alkalmas arra, hogy barokk zenék barokk hangulatát, jelesül a bachi elképzeléseket idézze. Bachnak rendkívül határozott hangszín kívánalmai voltak, melyek a kisnyomású, bő levegővel működő orgonákra vonatkoztak; és aki végigjárta a templomokat, melyek valaha minden idők legnagyobb kántorának hangzataitól zengtek, észrevehette, hogy A rádió: a Nyomorultakról Már csak tíz nap, ós robban a bomba(siker): bemutatják Szegeden ClauderMichel Schönberg és Alain Boublil immáron világhíres musicaljét, a Nyomorultakat. Ennek apropóján készített összeállítást Osgyáni Csaba, melyet tegnap délután sugárzott a rádió. (A szerzőnek e témával kapcsolatos írása a júliusi Tiszatájban olvasható.) Tavasszal a Broadway-n nyolc Tony-díjat nyert a Nyomorultak, többek közt a zenéért, a forgatókönyvért, a díszletért, a rendezésért. Korántsem volt azonban mindig így... A hét esztendővel ezelőtt, hosszan tartó munka eredményeként született darab Párizsban, enyhén szólva, nem rengette meg a világot, három hónapig tudták műsoron tartani mindössze. Igaz, ha az'j vesszük, Puccini épp csak a próbálkozásig jutott el, majd lehetetlennek minősítette megzenésíteni Victor Hugó regényét... Ha Cameron Mackintosh producer két évvel később rá nem bukikan, s három dal meghallgatása után le nem csap rá, a rockopera talán örökre eltűnt volna a süllyesztőben... ... Ha csak, közben fel nem fedezik Budapesten. Néhány évvel ezelőtt ugyanis egy idős néni állított be a Rock Színház portájára, unokaöccse műveit kínálgatva. Miklós Tiborék társasága először vegyes érzelmekkel fogadta a Nyomorultakat, aztán egyre jobban megbarátkoztak az anyaggal. Am mire végre eldöntötték: bemutatják, a játszási jog nem volt eladó többé,' legalábbis amíg a londoni világpremier le nem zajlik. Ez varázsütésre, óriási sikert aratott, aztán a Broadway-n, majd Tokióban még nagyobbat. Átdolgozták, mélyebb, tartalmasabb lett, az idegennek is érthető — az eredeti változat ugyanis csupán a történet közepén kezdődött, hisz a franciák kívülről fújják az egészet. A következő év végéig újabb tizenhat helyen viszik" színre, ezek közül az első szocialista országbeli premier a szegedi lesz. Hogy miért épp Magyarországra esett Schönbergék választása? Itt látták megfelelőnek, „kulturáltnak" a feltételeket. Saját szemükkel győződhettek, meg róla méghozzá, tavaly itt jártak ugyanis, a Jézus Krisztus szupersztár margitszigeti előadásán. Claude-Michel Schönberg szülei egyébként magyarok, a húszas években kerültek: külföldre. Fiuk, aki már kint született, a mai napig büszkte származására: egyik sanzonjába magyar népdalt komponált; első musicaljébe, A francia forradalomba is csempészett magyar elemeklet. Állítólag a Nyomorultakban is ismerősnek tetszik majd néhány taktus... Varjú Erika ezek mindengyike kisebb, a hangzástér szempontjáoól tagoltabb, így nagyságrendekkel visszhangszegényebb épület. Különös gondot okoz (és ezt már régóta, és másoknál is megfigyeltem), hogy a basszus regisztereinek hangjai a megszólaláskor késnek, és így a darabok metrikájának világossága, a ritmus feszessége állandóan csorbát szenved. Pedig Hollay Keresztély korrekt ritmusokat és szépen rangatózó tizenhatodmeneteket játszott, a C-dúr preludium fénylő öröme is átjött, a fúga szólamai ritmikusan, plasztikusan születtek mindaddig, mlg a pedálsor meg nem szólalt: akkor a pzer kezet rajzosságát alámo6ta a határozatlanul és későn megszólaló síprendszer. A preludium és fúga közé iktatott korálelőjáték cantus firmusa egy lebegtetett regiszterre került, ez azonban még nincs kifogástalanul behangolva (az orgonát éppen mostanában javítják), ezért a lebegések egyenlőtlenek, a hangok pedig egyszerűen hamisak voltak. Tálán nem kellett volna a szóbanforgó regiszterhez ragaszkodni. A művész nyilván így kívánta a dallam emberi karakterét aláhúzni, ám lehet, hogy több agógikával, oldottsággal inkább eleget tehetett volna a bachi felszólításnak: hogy az orgonistának az eredeti szöveg „affektusát", érzelmi töltését is fel kell idéznie. A d-moll hegedűpartitához fogható nagyságrendű c-moll passacaglia összefogott teljesítmény volt, a hatalmas épület (20 variáció) elemeit fejlődés, feszültségnövekedés fűzte össze, a szorosra markolt kifejezés nyomán mindnyájan érezhettük, fellegeken túli, óriások számára fenntartott területen járunk. A Sweelinckvariációk korhű regisztrálása ügyében művészünk jeles igyekezetet tanúsított, tetszettek a fanyar, későreneszánszt idéző színek, az előadás levegős volt, könnyed, míg csak nem akarta megünnepelni saját diadalát Más szóval a befejezés pátoszát kissé sokalltam. Miként Ábrahám István, a műsor ismertetője -mondotta, ez a hangszer voltaképpen a francia zenékre készült, regisztereinek rendszere inkább a francia romantiKa megszólaltatására teszi alkalmassá. £s valóban, Cesar Franck A-dúr fantáziája igazolta a papírformát: a színek, átmenetek zökkenőmentesen 6imultak egymásba, Franck zenekarba bújtatott orgonahangja ellenpárjaként most orgonán megvalósított zenekari színeket kaptunk, és közben a tépelődő magány, egy-;gy csendes párbeszéd, a francia romantika önlelkét szárnyaltató lendülete, a diadal és végül újra az egyedüllét zenéje is megszólalt. Tréfás Györgynek szép, férfias és kiegyenlített hangja van —. kimondottan orgonához való. Am a hangszer az énekes társaként rendre túlteljesített: a hangzás ereje, az utáncsengő hangok bosszúsága még ezt a gazdag orgánumot is gyakran elfedte, csak 6ejteni engedte. így is élvezhettünk szép vonalvezetéseket, de közben óhatatlanul eszébe jut az embernek, miként ássa alá a „slágerréválás" egyes zeneművek eredeti jellegét -ízét-funkcióját. Mert ,a Sense-áriát (a Largót) eredetileg kasztrált énekelte variált ismétléssel, és a tartalomnak megfelelően nyilván a befejezés most hallott hősi pátoszának mellőzésével (a természetben való megbékélésről van ugyanis szó!). A 6chuberti Ave Maria pedig eredetileg egy szűz himnusza a Szűzhöz. A hangversenyt utójátékként Hollay „Postludium"-a zárta, mely első hallásra egészséges eklekticizmusról árulkodott s a szerző-előádónak alkalmat adott arra is, hogy búcsúzóul megszólaltassa a zengő „plénumot", a gerincremegtető sípsorok ármádiáját. A koncert „teltházas" volt, örömteli -módon sok fiatal hallgatóval. Meszlényi László