Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

Szombat, 1987. augusztus 3. 3 Kern történt kolerás megbetegedés Miskolcon Mint már jelentettük, öt magyar állampolgár került pénteken koleragyanúval a Miskolci Városi Kórházba Az ilyen esetekre előirt szigorú szabályoknak megfelelő vizsgálatuk nyomban megkezdődött. A Borsod Megyei Köjálnál elvégzett időigényes laboratóriumi vizsgálatok szombaton délelőtt fejeződtek be. Mint Takács Sándor, a megyei Köjál főigazgató főorvosa elmondta, nem találtak kolera-kórokozóra jellemző baktériumot, kolerás megbetegedés tehát nem történt. Kimutatták viszont olyan egyéb baktériumokat, amelyek indokolttá teszik az öt önként jelentkezett beteg gyomor- és bélpanaszait Minden valószínűség szerint szalmonellás fertőzés történt. Ennek további vizsgálatát folytatják A végleges eredmény mára várható. A betegek állapota egyébként gyorsan javul a hangulatuk, közérzetük megfelelő, az eset végleges tisztázásáig azonban további kórházi megfigyelés alatt tartják őket. (MTI) Nemzetközi tanácskozás A szombati záróüléssel befejezte munkáját az a nemzetközi konferencia, amely a Nemzetközi Kulturális Intézet és a Magyar Gyógypedagógusok Szövetsége rendezésében foglalkozott a szociális gondozás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen megtartott egyhetes tanácskozáson 30 ország 400 szakértője vett részt és hallgatott meg számos előadást, köztük Hutás Imre egészségügyi miniszté riumi államtitkárét, aki áttekintést nyújtott a magyar egészségügy és szociálpolitika helyzetéről. A program ban szakmai szemináriumok és intézménylátogatások is szerepeltek. Cégtábla nélkül Az irodában köpcös, igazi „vasmunkás" kinézetű férfi fogad, Ambrus János, a kisszövetkezet elnöke. A tőle kapott ízléses írólapról aztán pontosan lemásolhatom a cég nevét: .Metallprodukt" Gép- és Fémtermékgyártó Kisszövetkezet. Nehezen indult a beszélgetés, úgymond nincs szükségük hírverésre. Munkájuk akad bőven. Minek írnék róluk, szeretnek csendben, „fű alatt" dolgozni. Dicsekedni nem akarnak, hisz a kisszövetkezeti formában még tanulók, nyereségről, sikerről előre beszélni szerintük hebehurgya dolog. Arról azonban szó sincs, hogy a tönk szélén állnának, hisz az eszközök zöme saját, ha nem találják meg a számításukat azonnal abbahagyhatják, csőd és adósság nélkül. A hallottak alapján ettől messze járnak, hisz csupa olyan terméket gyártanak, amire nagy szükség van. A tagok és alkalmazottak száma húsz fö. Két bérelt és két saját telephelyen dolgoznak, mindegyik családi ház portája, igy nem kellett az indulást nagy beruházással, építkezéssel kezdeni. A cég kialakulását a vezetőjük életpályájával tudjuk legjobban követni. Autószerelő szakmunkásként kezdett 1966-ban, gépjavító állomáson dízeladagoló műszerészként. Azután az egyik helyi téesz műhelyvezetője lett. Ott leginkább a pénzhiány miatti, szakmailag nehezen emészthető spórolás zavarta. Hiába voltak ötleteik, mindig az volt rá a válasz, erre most nincs lehetőség. Ügy döntött, ha másképp nem megy, a saját erejéből valósítja meg elképzeléseit. Két évig a téeszben volt bedolgozó, majd 1983-ban géemkát szervezett. Aztán ahogy fejlődött az özem. szűknek érezték ezt a keretet is, no meg az időközben bevezetett 20 százalékos különadóval sem tudtak megbarátkozni. Tavaly úgy látták a számukra legmegfelelőbb keret a kisszövetkezet. Hogy ez-e a végleges forma, nem tudni. Az őszi „jogszabályhullás" adhat támpontot. Egyelőre csak hallomásból értesültek róla, hogy esetleg rájuk is szorosabb zakót erőltetnek. Az esetleges, vállalatokéhoz hasonló, megnövekedett adminisztrációtól, a keresetek szigorúbb szabályozásától veszélyeztetni látják a vállalkozói szabadságot. Hisz most azért vannak itt a legjobb szakemberek, mert a teljesítményüket minden teketória nélkül meg tudják fizetni. Épp e bizonytalanság miatt a jövő évre konkrét szerződéseket egyáltalán nem kötnek. A másik „fekete ló" az alapanyag. Az általános forgalmi adó bevezetése az előzetes tervek szerint az alapanyagárak csökkenéséhez veKisteleki ismerősöm ajánlotta, ha precíz, szép munkát akarok látni. nézzem meg az idén született új kisszövetkezetet. Enélkül az ajánlás nélkül soha nem találtam volna rájuk. Még cégtábla sincs a temető melletti családi házon. Egy valami árulkodik csupán, az utca beépítetlen oldalán hatalmas tömör vashengerek várnak sorsukra. zet. No, de mihez képest? Sok szállító már az idén olyan árpozíciót igyekszik elérni, amiből szívfájdalom nélkül tud majd engedni. Hogy a valóságban milyen egyenleg alakul ki, a jövő titka. Többször foglalkoztatta már a feladás gondolata, de született makacssága ellenszegült. Mire a kilátástalanság a végzetes döntést megérlelné, épp akkor jön meg a küszködés eredménye. Mindig van kiút, csak az a kérdés, sikerül-e megtalálni. A fennmaradás két biztos pontjának, az exportra termelést és az importkiváltást tartják. Mostani tevékenységük is ebben a mederben halad. Tavaly nyáron közvetlen megbízást kaptak a Taurus Gumigyártól, a tengeri mélyfúrótömlőhöz gyártanak alkatrészt. Az anyagot a gyár adja, rajtuk a pontos megmunkálás múlik. Olyannyira, hogy anyagi felelősséget is vállalnak érte, nagy értékű exportcikk jó hírnevét kockázatos volna egy alválalkozónak veszélyeztetni. A ceglédi tszker, az orosházi mezőgép, a Szevafém és az állami gazdaságok szakszolgálati állomása is jelentős megrendelő. Importgépek hiányzó alkatrészeit készítik itt, így hidraulikus munkahengert, fogaskereket, de egyedi termékük is van, a polietilénhulladék-feldolgózó gép. A speciális anyagok jó részét a Ferroglobustól szerzik be negyedéves megrendelés alapján. Ha valami hirtelen kell, s nehéz hozzájutni, a partner nagyvállalat is besegít. A saját érdekében is, hisz itt gyakran nagyon rövidek a határidők, sokszor ezen múlik az exportszállítás. A kisszervezet épp e rövid vállalási idejével tudja lekörözni vetélytársait. Így a termelés lökésszerű, olykor a szombat-vasárnap is munkával telik. A vezető ta bent van ilyenkor a műhelyben, nem a beosztás a fontos, hanem a betartott határidő. A főnök, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból a gépeik bonyolultabb javításait maga végzi. A szakértelme megvan hozzá, s az sem mellékes, hogy így kevesebb a termelésből kiesett idő. A saját munkának van még egy előnye, elkészít egy alkatrészt, a beosztott nem magyarázkodhat, hogy ezt ilyen minőségben, ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni. 'Így nincs is szükség a sok egyedi termékre munkanormát készíteni. A dolgozók óradíjasok, de a vezető mindig fel tudja mérni, hogy amit megcsináltak mekkora teljesítmény. A havonkénti jövedelemelőleget az év végi elszámoláskor mindenkinek az elvégzett teljesítménye alapján egészítik ki. Valószínű, hogy mindenki megelégedésére, hisz innen eddig csak az ment el, tikit behívtak katonának. Eleinte Ambrus János felesége is gépen dolgozott, most inkább a termelés napi szervezőmunkájában vesz részt. Utánpótlás is ígérkezik a szakmában, két gyerekük van, az egyik esztergályostanuló. Egész évben nagy a hajtás, de pár év óta nem engednek abból, hogy két hetet nyaraljanak. Ennyi kikapcsolódás kell az átdolgozott hétvégek után. A termeléshez szükséges eszközök szüntelenül gyarapodnak, ahogy összejön a rávaló. A fejlesztésben megállni nem lehet. A jobb és több terméknek ára van. A cél: egy feladatot minél nagyobb részben házon belül tudjanak megoldani. Érzékeltetésül annyit, 150 centiméteres átmérőjű tömör fémhengerből is tudnak dolgozni, ezt sok helyen még az udvarba sem engednék be, nemhogy megmunkálják. Az udvaron már egy új hőkezelő berendezés vart a sorára, hogy beépítsék. A műhelyben pedig lízingbe vett számítógépes esztergán épp acélgömböt készítettek. Ha a kisszövetkezet nevének hallatán úgy gondoljuk valami mütyürkészítő kóceráj, hát alaposan tévedünk. Tóth Szeles István Látni lehet a fényképen is, hogy régen volt, haj, de régen, amikor a pelenkából kibontották. Betöltötte már nyolcvannyolcadik évét, benne jár a nyolcvankilencedikben, de úgy fut a dinnyeföldön, akár a nyúl. Könnyű rámondanunk, ha igy viseli továbbra js az életet, megéri a százat. Akkor pedig, mivel ebből a századból már csak egy év marad vissza, érdemes lenne engedni, hogy az ezred fordulójába is beleláthasson még. Alkuszunk az élettel, amíg hagyja. Ha kirúg a hámból Luxusnak mondanánk, ha nem tőle tudnánk, hogy időnként be-bejön Szegedre a balástyai határból, és lubickol egy kicsit a fürdőben. Fölölti ilyenkor ünneplőjét, kezébe veszi a botját, elmegy az állomásra, és mire kiszuszogja magát a vonaton, már le is szállhat Szegeden. Kiáztatja bütykeit, visszakocog az állomásra, de előbb benéz egy kicsit a Sárkányba. Rendel egy üveg sört, egy forintért cigarettát, és nagyot mulat. — Többre nem telik? — Telhetne, ha merném. Merhetném is, mert az én feleségem olyan jó asszony, amióta együtt élünk, még rossz szót se szóltunk egymásnak, de nagyobb helyről jött az intelem. Azt mondta nekem a kicsi zsidó orvos, amikor 1918-ban megoperálta a szememet, se egy csöpp szeszt, se dohányt! Ha nem tartom be, megvakulok. — Egy forintért cigarettát? Mennyit adnak azért? — Egy szálat. Van, amikor meg is gyújtják. — Mi volt a baja? — Az, hogy behívtak katonának. Sátoraljaújhelyről küldtek el a pécsi tábori kórházba, hogy operáljanak meg. Trachomám volt, meg talán más is, de én úgy fogom föl, ennek köszönhetem, hogy megmaradtam. A háborúban úgy pusztul az ember, mint a legyek ősszel, hol van az előírva, hogy engem nem talál el valami? Ha az a zsidó orvos élne még, és úgy adódna, hogy összetalálkoznánk, még most is kezet csókolnék neki, pedig nem mondhatom, hogy jaj, de szép ember volt! — A lakodalmak is szárazon telnek? — Csak annyit iszom ott is, hogy a nóta kitaláljon belőlem. Országos műemléki konferencia Az országos műemléki konferencia szombaton befejezte munkáját Pécsett. A tanácskozáson, mintegy 400 szakember vett részt; a műemlékvédelem hivatásos és társadalmi dolgozói mellett ott voltak a városvédő egyesületek vezetői is. A szekcióléseken három témacsoporttól vitattak meg: a műemlékvédelem és a településfejlesztés kapcsolatát, a történeti települések XX. századi építészetét, valamint a műemléki helyreállítás eredményeit és gondjait. A záró plenáris ülésen a szekcióelnökök beszámoltak a végzett munkáról, s ennek során javaslatokat, ajánlásokat is megfogalmaztak. A konferencia állásfoglalása kiemelte: a történeti települések arculata különösen fontos érték, ezért a műemlékek védelme mellett fokozott gondot szükséges fordítani az ott megjelenő új építészeti elemekre. Ezek harmonizáljanak a környezetükkel, de ne legyenek hivalkodók, ne hódoljanak divattúlzásoknak. Építészeti örökségünk fokozott védelmére hívták fel a műemléki albizottságokat, a városvédő egyesületeket és a többi érdekelt szervezetet, egyebek között az „egy üzem — egy műemlék"-mozgalom népszerűsítésére és terjesztésére. Uri cipész Töredelmes vallomás következik ezután. Minden lakodalomban megcsalta egy kicsit a feleségét. Nem úgy, hogy akárkivel is kikezdett volna, csak annyira, hogy előtte egy kis pénzt mindig eltett a farzsebbe. — Nem szerettem én soha úgy parancsolgatni a zenészeknek, hogy ne fizettem volna érte. Mert ha én kinyitottam a számat, eltátották a zenészek is, és meg is kérdezték: hol tanultam én ezeket? Hol tanultam volna? A háborúban,'meg a fogságban. Egyik se nótaiskola. Nem hát, de nekem szerencsém volt. mert együtt szolgáltam egy vásárhelyi űri cipésszel. Nekik Szovátán lett vége az első háborúnak. Szakácsok mellett szolgált ő, és Pista bácsi, az úri cipész volt az orgazdája. Egy kis cukor, egy kis ez, egy kis az, nincs az a konyha, amelyikből ki ne kerülne, ha szemfüles a katona. Disznókat is hizlaltak, éppen akkor vágtak le egy kétmázsásat, amikor jött haza az úri cipész, és azt mondja, vége a háborúnak. Egészen biztos, hogy vége van, mert látta, egy főhadnagynak bicskával vágták le a rangját. Ha vége, akkor gyerünk haza! Mindenki vágott egy darabot a disznóból, és el is indultak. Mi a második osztályra kaptunk helyet, de tele volt ott a vonat teteje is. Kisküküliő előtt egy borzasztó megrázkódtatás ért bennünket, szóródtak be az ablaküvegek is. Hát itt meg mi történt? Fölpattant a sín, az első kocsi oldalra dűlt, egy katonát agyon is nyomott, de mi, szerencsénkre nem az elsőben, hanem a másodikban voltunk. Jó este volt, amire gyalog Kisküküllőre beértünk, azt mondta a szolgálattevő vasutas, indul nemsokára egy tehervonat, avval elmehetünk. Egy alacsony szeneskocsiba fértünk csak be. Jött velünk egy tiszt is, az feküdt, merL ágya is, dunnája is volt, de mi csak állni tudtunk benne. Álmos voltam, belekapaszkodtam az úri cipészbe, és el is aludtam. Arra ébredtem, hogy kiestem a vonatból. Semmi bajom nem lett, csak a sapkám veszett el. Visszamentem Tói isre, azt mondja a vasutas, hogy hívják magát? Csanyi István, Balástyáról. Várjon csak! Akkor magát elvágta a vonat. Nem vágott el, mert itt vagyok. Rozika Ugorjunk most nagyot, mert nincs helyünk, hogy mindent apróra meséljünk. Itthon azt mondja az anyja, nősülj meg fiam, mert nincs egy ingod se, amit fölvehetsz. Még legény se voltam, nem nősülök — mondta rá. Itt van a Rozika, az lenne jó neked. — Rozikát ismertem, egy iskolába jártunk. Látom egyszer, megy be a faluba: hoznál-e nekem egy tucat cigarettát? Hoznék. Amikor meghozta, megsimogattam érte, és meg is csókoltam. Szeretnék beszélni veled! Gyere el estére! Elmentem, megmutatta a fényképet az elesett' ura sírjáról. Annak a ruhájában esküdtünk meg, mert mind jó volt rám. Harminckettőben meghalt szegény, csak egy kislányunk maradt. Annak a lánynak asszonykézre van szüksége, de ki akar olyan özvegyemberhez menni, akinek lánya is van, és adóssága is? Akkor kommendálták a mostani feleségemet. Azóta együtt vannak jóban-rosszban. A kulákságba nem ért bele, bár a hajdani béres szépen gyarapodott. Kitanulta, vagy inkább eltanulta a gyümölcstermesztést. Torontáli Jánostól indult a tudomány, úgy csorgott szét a tanyák között. — Hogyne, ismertem én a Koródy doktor urat, nyugodjék szegény, mert hallottam, most halt meg ő is. .Igen jó orvos volt. A Buknicz Ferkó vitte egyszer a tanyájába, az én feleségem meg a csikót vezette. Kirántotta a csikó a karját. Ferkó! Doktor úr! Jöjjenek be. Bejöttek, megfogták a feleségemet, roppant egy nagyot a válla, amikor helyre tették, de meggyógyult. Az én őseim mind fejbajban haltak meg, nyolcvanban engem is elfogott a szédülés. Deszken. Bevittek mindjárt, megvizsgáltak, és azt mondták, ha kibírom, nemcsak ne igyak, nemcsak ne dohányozzak, de húst se egyek. Azóta húst se eszik, mégis megvan. Horváth Dezső