Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

Hétfő, 1987. augusztus 24. 3 Bányabiztosító berendezés Kínában, a pindinshani bányában összeszerelték a Veszpremi Szénbányák Vállalat várpalotai üzemében gyártott biztosító berendezést, és megkezdték a próbaüzemeltetését is. Minderről táviratbán küldtek értesítést azok a magyar szakemberek, akik a helyszínen vesznek részt az üzembe helyezésben. A vastag szénrétegek fejtésére alkalmas pajzsbiztosító berendezés a veszprémiek saját konstrukciója. Itthon már sikeresen működik az ajkai szénmedencében. A referencia üzemet már számos külföldi szakember tekintette meg. A kínai delegáció tavaly tanulmányozta az új berendezés teljesítményét, és ezt követően rendelték meg a 80 darabból álló — egy teljes front biztosítására alkalmas — egységet. Az ezzel felszerelt kínai bányát bemutató üzemnek szánják, s abban bízva, hogy a berendezés sikert arat, »újabb megrendelésre számítanak. Temesvárról Hazaérkezett a pártdelegáció Hazaérkezett Temesvárról a Románia nemzeti ünnepén o'ttjárt Csongrád megyei pártdelegáció, amelyet Koncz János, a megyei pártbizottság titkára vezetett. A küldöttség tagja volt Rákos Sándorné, a megyei pártbizottság tagja és Schmidt József, a szegedi városi pártbizottság titkára. — Most egy pillanatra megakadt beszélgetésünk, a Déléptől telefonáltak: annyi a hulladék, hogy nem férnek tőle a lakatosok. Holnap reggelre ígérte az anyagok elszállítását. Mindig ilyen gyorsan megy? — Az utóbbi időben a begyűjtött hulladék mennyisége — a partnervállalatok számával arányosan — növekedett, így a tárolás valamelyest nehézkesebbé vált. A gazdaságtalanul üzemelő Martin-kemencék leállításával ráadásul kevesebb vashulladékra van szüksége a kohászatnak. Értékesítési nehézségeinket exporttal kívánjuk enyhíteni. Az elmúlt időszakban több vagon anyagot szállítottunk külföldre, elsősorban Olaszországba, és kisebb menynyiségben — Jugoszláviába. Arra is volt már példa, hogy vissza kellett utasítanunk a külföldi partner ajánlatát — egy NSZK-beli cég túlságosan keveset fizetett volna az ónozott lemezért. — Mi alapján határozzák meg a vashulladék értékét? — A minőséget az acélhulladékra és vasontvénytöredékre vonatkozó MSZ 2592—74-es utasítás szerint, az árat pedig ennek megfelelően az Országos Anyag- és Arhivatal vaskohászati termékek hatósági irányárait módosító 1983. (AT 40) számú rendelkezése alapján. Korábban tonnaérdekeltségben dolgoztunk, s a szerződéskötéskor meg kellett határozni a vállalat „vashulladékteljesítő képességét". — Innen hová küldik a vashulladékot? — A begyűjtött vas- és acélhulladék, illetve öntvény a vállalat rákosi és miskolci feldolgozó gyáregységébe kerül. Ott bálázzák, így kevesebb hő kell a beolvasztásukhoz. — Folytatnak-e a telepen más jellegű gazdasági tevékenységet? — Vállalatunk fizetőképes, s így a partnervállalatok rövid átfutási időt követően megkapják az átutalt pénzt — de nemcsak vesszük a vasat, haszonvaseladással is foglalkozunk. Ezek új anyagok, közvetlenül a kohászati üzemekből kerülnek ki. Vállalatok és magánszemélyek egyaránt beszerezhetik nálunk betonacél-, zártszelvény-, sima- és durvalemez-, valamint különböző hengereltáru-szükségletüket. A jövőben az építkezéseken használatos Metalog-termékeket is értékesítjük. — A kohászatban zajló folyamatok mennyiben hatottak ki a Koköv működésére? — A nehéz gazdasági helyzet megkönnyítette különválásunkat korábbi társainktól, a Diósgyőri Lenin Kohászati Müvektől, az Ózdi Kohászati Üzemtől és a Borsodi Ércelőkészítő Vállalattól. 1987. január elsejével önállósodtunk, nevünk Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat (KAV) lett. Dányi László Postastatisztika A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Postai és Távközlési Évkönyve szerint tavaly összesen 870 millió levelet adtunk postára, 2 millióval kevesebbet, mint a megelőző évben. A csomagforgalom is csökkent a korábbiakhoz képest; valamivel több mint 8 milliót küldtünk el, ebből 38 ezret külföldre. A határokon túlra címzett csomagok jelentős hányadát — megközelítően hat és fél ezret — az NSZKba továbbította a posta. A célországok sorában a második az NDK 3400 csomaggal, ezt követi Ausztria, ahová 2700 csomagot küldtünk tavaly. 1986-ban több mint 12 millió táviratot továbbított a posta, s 1,3 milliárd hírlapot adott el, illetve kézbesített házhoz. Számottevően — több mint félmillióval nőtt a külföldre irányuló telefonhívások száma: távhívással 8,7 millió, kézi kapcsolással 577 ezer alkalommal telefonáltunk más országba. A legtöbb hívás az NSZK-ba és Ausztriába ment. Az elmúlt évben 524 570 lakástelefon volt az országban, 25 ezerrel több, mint a megelőző évben. A nyilvános telefonok száma 600-al nőtt, elérte a 20 és fél ezret. Kissé javult a beszélőhely-sűrűség mutatója; 1986-ban száz lakosra megközelítően 15 telefon jutott. így is meglehetősen hátul áll hazánk az európai országok sorában, ugyanis Dániában 75, Hollandiában, Franciaországban és Finnországban 60 ez az arány. Továbbra is folyamatosan növekszik a telefonra várakozók ¿zárna. Tavaly összesen 478 ezer igénylőt tartottak nyilván, 13 ezerrel többet, mint egy évvel korábban Lejtő után emelkedő? A Buksi Magyar—Bolgár Barátsag Tsz az 1985-ös évet 12 millió forintos veszteséggel és 1 millió forintos alaphiánnyal zárta. Ez volt a mélypont, de nem előzmények nélküli a zuhanás. Tizenöt évre visszamenőleg nem sikerült az ingatag gazdálkodást megváltoztatni. Vezetők jöttek, vezetők mentek, csak a tagság maradt. A fejlesztésre felvett hitelek egyre szaporodtak, s ez 23 milliós tételt jelentett akkor. E terhek szinte elviselhetetlennek tűntek ebben a kétezer hektáros kis téeszben, annál is inkább, mert termelőeszközöknek is igen szűkében voltak. A más szövetkezettel való egyesülés a sok adósság miatt nem tűnt járható útnak, a nagyüzem felszámolása senkinek sem volt érdeke. Űj megoldással. vagyis a közös vezetéssel próbálkoztak, tavaly április óta Keresztúri István, a Sándorfalvi Magyar— Lengyel Barátság Tsz elnöke vezeti ezt a közösséget is. munkatársai segítségével. A tét nem kicsi, évek során át felzárkózni a tisztes középmezőnybe. Az eszköz nem lehet más, mint a fegyelmezett munka, a közös vagyon védelme, és a következetes, számonkérésre alkalmas vezetés. A vezetők kétlakiságával járó számtalan utazás mérséklésére szeptember óta Kálmán Péter sándorfalvi főmezőgazdász-helyettes itt az állandó „helytartó". Van már gyakorlata a „gazdaságszilárditás" napi feladataiban. hisz a dóci téesznek a sándorfalviba való beolvadása előtt az átmeneti állapot idején ott is vele találkozhattunk, mint hatósági megbízottal. Az embert próbáló időszakokat szemlátomást jól viseli, úgy mondja, nem olyan különös feladat ez, csak ugyanolyan fegyelmezetten kell dolgozni, mint az eredeti munkahelyén, Sándorfalván. Már megismerte a környéket, az embereket. Kollégája egy térképet böngészve nehezen tudott eligazodni, hol az a keresett, számmal jelölt tábla. Ránézett, s már mondta is: a Rókusi bácsi földjénél. Így már mindjárt világos. Az első látható eredmények korát még csak most élik. A tavalyi 8 és fél milliós veszteség, még a múlt öröksége. Az idén a több mint másfél millió forint nyereségtervük időarányos részét sikerült teljesíteni. Hatalmas lélektani küszöb, átlendülni a nullponton. Egyben hitet is adhat, van remény az önálló létre. Tavaly a veszteségforrások felszámolásával kezdték. Megszüntették a tehenészetet és a nagyüzemi libatartást. A közösről áttértek a háztáji művelésű fűszerpaprika termesztésére. A baromfitelepen a férőhelyeket a háromszorosára, 120 ezerre növelik még az idén. A szarvasmarha-istálló baromfióllá építésére, technológiai korszerűsítésekre 17 millió forintot fektetnek be, igénybe véve az ehhez adott támogatásokat. A más területeken feleslegessé vált dolgozókból építőbrigádot szerveztek, így a házilagos kivitelezéssel időt és pénzt tudnak megtakarítani. A korábban a kertészetben használt termálkút energiáját a baromfitelep fűtésére is igénybe veszik. Emellett a juhászattal is megpróbálkoznak, a legelő és az épület megvan hozzá, nemrégiben ezer anyajuhot vásároltak. A személyes érdekeltség megteremtésére a kertészetben palántanevelő szakcsoportot hoztak létre. így az itt dolgozók saját érdekükben is igyekeznek vállalkozásukat nyereségesen folytatni. A növénytermesztés gépesítettsége még nem kielégítő, egy Rába-traktort azonban sikerült megvenni. A búza aratásával maguk is megbirkóztak, de a szántásba bérmunkában besegítettek a sándorfalviak. Kis téesznél nem szégyen a kooperáció, s ez az út nem is egyirányú. A tehergépkocsijaik jobb kihasználása érdekében viszont ők tudnak másutt munkát vállalni. A korábbi vezetőség 500 hektár földet bérbeadott/ a Csengelei Aranyhomok Tsznek. A mostaniak úgy látják, szükségük van erre a területre is. Felét már viszszakapták, a másik felén még a csengeleiek törik le a kukoricájukat, s azután azt is visszaadják. A két év alatt többen itthagyták a szövetkezetet, egyrészt azok, akik. nem tudtak, vagy nem akartak azonosulni az új vezetőség törekvéseivel, másrészt azok, akik máshol jobb megélhetési forrást reméltek. Az utóbbiak jó része a hagyományokkal rendelkező házkörüli árutermelő zöldségkertészkedést választották, immár főállásban is. Való igaz, a szövetkezetben a 61 ezer forintos átlagkereset túllépésére nincs mód. Az elmúlt évek lemaradását évekbe telhet bepótolni. Az ittmaradottak — száznegyven körüli a dolgozó létszám — számára létkérdés a szövetkezet stabilizálódása, a felzárkózás. Egy hosszú út első lépéseinél tartanak most. Az adósságok mértéke jelenleg is 20 millió forint felett van. A MÉM adósságmérséklő pályázatán bekerültek az első, a legsürgősebb változtatást igénylők körébe. Ha teljesítik a kiírás követelményeit, melynek alapja a fokozatosan javuló teljesítmény és a körültekintő, észszerű gazdálkodás, a terhek egy részét „letörli a csárdás lánya", a többi visszafizetésénél kedvezőbb ütemezésben reménykedhetnek. A saját erőfeszítés, a központi segítség külön-külön kevés lenne a boldoguláshoz, így együtt talán reális az esély. T. Sz. I. Kölyök Hálózat A Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesület megalakulásáról, terveiről és első nagyszabású rendezvényéről tartottak vasárnap tájékoztatót a Palace Szállóban az egyesület vezetői. A „Kölyök Hálózat" augusztus 13-án tartotta alakuló közgyűlését. A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére 1985-ben jött létre a „Fiatalok az alkoholizmus ellen" társadalmi egyesület, amely tevékenységi körét jelentősen bővítve alakult át Koiyok Hálózat Országos Egyesületté. Nemcsak az al koholizmus, hanem minden, a gyerekekre veszélyes környezeti ártalom ellen kívánnak küzdeni. Az augusztus 29-i családi nap rendezvényét követően legközelebb az Interplay Expón mutatkozik be a Kölyök Hálózat. Hamarosan befejeződik a Bányász mozi átalakítása, ahol — a 'Fővárosi Moziüzemi Vállalattal együttműködve — az előtérben kialakított Kölyökházban a KISZ KB Ifjúsági Műszaki Központjában Topgrillje kínalja majd olcsó ételeit. A Kölyök-butik divatos, de elérhető áru gyerekholmikat árul itt üi élet kikényszeríti H

a azt mondjuk, hogy az építési piacon a kereslet és $ kínálat lassan egyensúlyba kerül, hajlamosak vagyunk a beruházási igények és anyagi források apadásában látni az egyetlen magyarázatot. Ez azért természetes, mert jelei közvetlenül érzékelhetők. Gondoljunk csak arra, hogy 1986-ban nem indult új állami nagyberuházás, a metróépítés, az utak korszerűsítése is csak lassúbb ütemben folytatható. De legalább ennyire izgalmas az is, hogyan alakult a kínálati oldal? Milyen feltételekkel, lehetőségekkel rendelkeznek a kivitelező építőipari vállalatok, amelyek egyre inkább vállalkozási rendszerben, versenypályázat útján nyerik el a megbízásokat? Ha a keresletre azt mondanánk, hogy hanyatlik, a kínálatra, az építők technikai színvonalára nehezebben találnánk pontos jelzőt ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen sokan dolgoznak áldatlan állapotok közepette. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagy adóelvonások miatt kevés pénz marad a műszaki megújulásra, a felzárkózásra a világ élvonalához — hiszen akik kevés eredménnyel gazdálkodnak, azoknál ez szóba sem kerül, azok annak is örülnek, hogy szinten tudják tartani például a gépparkjukat. Hanem a jelenlegi körülmények között kettős teher nyomja a kivitelező vállalatokat: részben a kihasználatlan, nehezen eladható állóeszközöké, máshol pedig az elavult, nulla értékűvé amortizálódott berendezéseké, amelyeket sok ügyesség és pénz ráfordítása árán lehet csak életben tartani. Az csak bonyolítja a helyzetet, ha a kettő egv helyen található meg: olyan állóeszközök értékesítésével kellene csökkenteni a vállalati veszteségeket, amelyek már régen elhasználódtak. Tavaly a kivitelező építőipari vállalatok összesen 38 milliárdos állományából több mint l milliárd forint értékű állóeszközt tudtak más célra hasznosítani, de arról csak közvetett adatok találhatók, hogy mekkora értékűtől nem sikerült megszabadulniuk. A készlet nagyságát sejtetik azok a veszteséges vállalatok, amelyek reménytelenül oróbálnak ezek eladásával egy kis bevételhez jutni, az öles hirdetések az újságokban, a szemlátomást elárvult nagy telepek, ipari csarnokok, a szabad ég alatt veszteglő daruk, konténerek. A vállalatok állóeszköz-állományának majdnem a felét a különféle gépek, berendezések teszik ki, amelyek elhasználtsága átlag majdnem 50 százalékos, ám vannak olyan géptípusok, amelyeknél ez az arány jóval nagyobb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gépek, berendezések zöme elavult, korszerűtlen, folyamatos karbantartásuk nagyon sok pénzt emészt fel, sokkal többet, mintha új, értékes berendezések működését kellene szinten tartani. Csakhogy ezek megvásárlására ma az építőipari vállalatok legtöbbjének nincsen pénze. A helyzetet jól szemlélteti, hogy azok a gépek, berendezések, amelyek közvetlenül az építés-szerelésben nyújtanak pótolhatatlan segítséget, azoknak az állománya 1983 óta fokozatosan csókken. Ilyen műszaki háttérrel érthetőbbé és értékeihetőbbé válik az a statisztikai adat is, amelyik azt mutatja, hogy tavaly az egy építőipari foglalkoztatottra jutó termelési érték 4,5 százalékkal emelkedett, miközben a tervezettnél többen (2,3 százalék helyett 3,4 százalékkal, összesen 9 ezer 300-an) hagyták el az ágazat vállalatait. A fizikai dolgozók termelékenysége tavaly 2,8 százalékkal nőtt, vagyis többet és hatékonyabban termeltek, mint az előző esztendőkben. E

zek az adatok nem tartalmaznak kritikai megállapításokat, pusztán a tényeket rögzítik. Am ami mögöttük van, azt is látni kell. Azt, hogy az építőiparban megnehezíti az oly nagyon várt struktúraváltást a gépek leromlott állapota, a maradék állóeszközállomány összetétele — ami még egy korábbi piaci igény szerinti állapotot tükröz —, és az, hogy az ágazatban maradók szakmai felkészültsége nem mindig felel meg annak, amire .ma szükség van. Hogy ez az ellentmondás meddig fokozható, azt nem tudni pontosan, de az biztos, hogy véges az emberek teljesítőképessége, azt növelni egy határon túl nem lehet. Mint ahogyan az elavult, elértéktelenedett gépekkel, berendezesekkel sem lehet építeni ma olyan házakat, épületeket, amelyeket a jövőnek szánunk. Ezért előbb-utóbb új gépekre lesz szükség. Az élet ki fogja kényszeríteni a gépvásárlásokat, még akkor is, ha erre ma alig-alig van pénz. Sz. K. El KA Varod funk Csongrád és Bács-Kiskun megyében több mint 25 éve működik a Kohászati Alapanyag Előkészítő Közös Vállalat — ismertebb nevén Koköv — szegedi begyűjtőtelepe. Feladata elsősorban a kohászati üzemek és öntödék alapanyagokkal, vashulladékkal való ellátása. — Félreeső helyen van a Koköv itt a Cserje soron, meg aztán az átlagpolgár mindjárt a MEH-re gondol, ha a vashulladék kerül szóba. Mennyiben hatnak ki ezen tényezők gazdálkodásukra? — kérdeztem Kozma Györgyöt, a telep vezetőjét. — Tény, hogy a szakmabelieken kívül nem sokan tudnak vállalatunk létezéséről, de elmondhatom: az utóbbi években a vállalatokkal, a vashulladékra megkötött szerződéseink száma megduplázódott — jelenleg 75 céggel vagyunk üzleti kapcsolatban. A MÉH is foglalkozik vashulladékszállítással, azonban többféle kötelezettségnek kell eleget tennie, így nem tudja kielégíteni a vállalatok igényeit. — Hogyan érték el tevékenységi körük kiszélesítését? — A szállítást igyekszünk gazdaságosan megszervezni, ennek tudható be elsősorban — mind a vállalat, mind a telep vonatkozásában — az első félévi pozitív mérleg. Velünk tartja a kapcsolatot 20 olyan vállalat is, amelynél kisebb mennyiségű vashulladék keletkezik, s 15 magánkereskedővel kötöttünk szerződést