Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

Vasárnap, 1987. augusztus 23. 5 Bemutató a Dóm téren, ma este fél 9-kor. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31-ig. A Móra Ferenc Múzc..... . . . um állandó kiállításai: szeged! ünnep! hetek Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemcny; Móra-emlékszoba; a Feketeházban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete cs harcai 1867—1945; Buday György élete cs munkássága; maA. L. Webber: Requiem; Tolcsvay László—Tolcsvay Béla: Magyar mise. gyar katonai egyenruhák; a vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, belyegtervek, mini- és maxikönyvek Kass János műhelyéből. Varga Mátyás kiállítóháza (Bécsi körút 11/A). Nemzeti Történeti Emlékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténcti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szcntmihálytelek). Halápiék, a tizediken Útban a fény felé Zeneszerző, szövegíró, énekes; több mint húsz éve jelen van a könnyűzenei eletben. Igazából a hetvenes évek elején — még mint a Bergendy-zenekar frontembere — vált ismertté es népszerűvé. Majd onnan kivalva. tehetséges muzsikusokból megalakította a V'Moto-Rock együttest, amely a mai napig is ötletes, igényes muzsikájával kiemelkedik a hazai rockzene szürke átlagából. — Korábban nem szerepelt ilyen produkcióban, most került bele a show businessbe. Hogyan történt? — Tolcsvay Laci keresett meg annak idején. Gyorsan leszögezte, nem rockopera, nem koncert, hanem egy sajátságos forma; a mise segítségével szeretnének szólni a hit kérdéseiről. Szívesen vállalkoztam a részvételre, mert a téma hozzám is közel áll. és az is izgalmassá tette a dolgot, hogy ez eddig nem kerülf (nem kerülhetett) — különböző okok miatt — még szóba. Tulajdonképpen az egész művet csak stúdiófelvételek elkészülte után ismertem meg és nagyon megnyerte a tetszésemet Azt. hogy milyen nagy hatású, súlyú ez az alkotás, a próbák során értettem meg. — Nekem már a szólisták névsora is különleges élményt ígért. Ritkán hallani egy előadásban operistákat, rockénekeseket, népzenével foglalkozó muzsikusokat. Milyen volt a munka ezzel a csapattal? — Bár az előadói gárdát több műfaj területéről váloÁ Magyar mise egyik szólistája: Demjén Ferenc gatták, van, ami mindnyájunkat összeköt; a zene szeretete. Nemes ügyért szerveződtünk csapattá, ennek megfelelően tette mindenki a dolgát, nem volt semmiféle ütközés vagy megkülönböztetés. A mű sikeréért is egyformán izgultunk, hogy eljussanak az emberekhez ezek a gondolatok, és megérintsék őket. — Hogyan tudott azonosulni ezzel a szereppel? — Ezt nagyban elősegítette. hogy a szerző a szólamomat — mivel tudta, ki fogja énekelni, —» az én személyemre. hangomra komponálta. A versek pedig olyan erkölcsi, társadalmi problémákról szólnak, amelyek engem is foglalkoztatnak. A mise fontos kérdésekre irányítja rá a figyelmet és — ha választ nem is ad — önvizsgálatra, állásfoglalásra késztet. A hitről — vallástól függetlenül —, arról, hogy egymásra jobban oda kell figyelnünk — még ha közhelyszerűen hangzik is, nem lehet eleget beszélni. A saját dalszövegeimben is utaltam már ezekre — ha nem is ilyen direkt módon —. és a jövőben is ezt igyekszem tenni. — Ügy tűnik, mostanában megjött a sikere: tavaly megkapta — a szakma szavazatai alapján — az év énekese címet, az ugyancsak tavaly megjelent album egyik dala, a Fekszem az agyon, hónapokig a toplista elején tanyázott, nemkülönben a nagyszerű filmdal, a Szerelem első vérig; most éppen a Moziklip cimü szám a sláger, és a felsorolás korántsem teljes . .. — Hangsúlyozni szeretném, csapatember vagyok, akinek első az együttes érdeke. Az elmúlt év valóban sikeres volt, de az én személyes elismerésemnél fontosabb a V'Moto-Rock igazi, megérdemelt sikere, ami meg nem jött el. Ebben a zenekarban még nagyon sok tartalék van, amit bizonyítani is fogunk az ősszel megjelenő hatodik albumunkon. Szerintem minden eddiginél jobb. A címe is — A fény felé — azt sugallja, ha jelkepesen is, valóban szeretnénk vele a reflektorfénybe kerülni. — A Dóm téri két előadás után mi következik? — Néhány nap múlva, 31én az együttessel egyhónapos vendégszereplésre Kanadába utazunk. Mire viszszaérkezünk valószínűleg már a boltokban lesz az új lemezünk. Ennek dalaival pedig itthon indulunk országos turnéra, aminek remélem az is külön „fényt" ad, hogy jubileumi; az idén lettünk tízévesek. Juhász Ilona Üvegek, fadúcok A TÖRÉKENY SZÉPSÉG művésze Szabó Erzsébet üvegtervezö iparművész. Egy ösi anyagnak megújítója, egy régi technikának reformálója, egy hagyományosan dekoratív művészetnek korunk színvonalába emelője. Mert egyedi, jórészt kézi gyártású finomüvegeinek lényege éppen a tudományos eredmények asszimilálása, a manufakturális módszerek ötvözése a legkorszerűbb technológiákkal és a műfaj szolgálata. Aligha lehet több művészeti ág, mely annyira meghatározott anyagától, mint az üveg. Formáihatósága, csillogása, ridegsége, törékenysége szinte merev határok közé szorítja munkását. Hinné a laikus! Szabó Erzsébet bebizonyítja, hogy az üveg: költészet. Csak poéta szükségeltetik hozzá. Jórészt funkcionális tárgyakat — vázákat, tálakat, edényeket, poharakat, lámpákat — állított ki a Képcsarnok Gulácsy Termében, szinte keresztmetszetet nyújtva pályájának utóbbi évtizedeböl. Azokból az eredményekből, melyek kísérleti műtermében születtek. A fúvás mellett préselt, ragasztott, húzott, öntött technikával készíti elegáns tárgyait: repedezett felületű, opálos csillogású, sejtelmesen áttetsző világítótesteit, csigavonalfutású, bordázott falú edényeit fémoxiddal színezett intarziás üveg-kerámia dísztárgyait, rétegközi gyöngyözéssel, jégvirágokkal, fátyolszerü vagy rusztikus repesztésekkel díszített tálait, poharait Egyszerre van jelen a használhatóság eleganciája, a forma nemessége, az anyag sejtelmes szépsége és a díszítés tartózkodó pompája. Üvegbe zárt költészetet lop Szabó Erzsébet minden tárgya lakásainkba. A SZÍNES FAMETSZETEK különleges képességű, nagy formátumú művésszel ismertetnek meg bennünket a József Attila Tudományegyetem aulájában. Egy kalandos sorsú, fiatalon külföldre került 63 éves művész keresi a visszavezető szálakat, s ez még inkább izgalmas fénytörést kölcsönöz Esteban Fekete, azaz Fekete István első magyarországi bemutatkozásának. A névjegy roppant érdekes, újszerű és példamutató. A művész — ha nem utalna rá az elegáns katalógus, akkor is kiderülne — meghatározó élményei a vizekhez kötődnek, a nagy utazásokhoz, Joyce Ulisseséhez. Isztambul zsúfolt kikötőjének színes forgataga, az argentin tengerpart végtelenje, és az ír öblök titokzatossága ott van grafikából festményt varázsoló képein. Mert Fekete István egyik leglényegesebb újítása technikai jellegű, mely azonban nagyon is belső meggyőződésből, filozofikus gondolkodásmódból született: demokratizálni kell a művészetet, s mivel a festészet ma a legnépszerűbb műfaj a világon, meg kell találni a grafikai sokszorosítás és a festmény színélményének lehetséges találkozási pontját. A művész egy kép elkészítéséhez öt-hat dúcot farag, ezek öthat szín hordozói — legszí vesebben violát, zöldet, a kék és a sárga pompás árnyalatait használja. Olajfestékkel keni meg a dúcokat, s az egymásra kerülő szinfelületek — készüljön 50—100 vagy 200 példány — minden esetben más módon elegyednek, keverednek, így a sorozatjelleg ellenére is minden egyes mű más, egyedi. A grafika és festészet egyesítése egyúttal a művészet demokratizálásának valóban óriási lehetőségé. A természeti élmények és emberi hangulatok Fekete István leginkább visszatérő témái. A vizeken megérkező (?) vagy éppen indulni készülő (?) csónakok, bárkák, mintha egy álmodozó gyermek papírhajói lennének. Csak földgolyónyi dimenzióban s egy gazdag élet hatalmas tapasztalataival átitatva. De egyforma szeretettel és a felfedezés örömével mutatja meg az ír kisváros házait, az asztalon felejtett teáskannát, a hegyek mögé lebukó vörös napkorongot, a törött lábú padot és a szép aktot. Mint egy montázs, szerveződik képein újra a világ, egy magasabb régióban, amit úgy hívunk: művészet. „Felismerése — írja a katalógusban az alkotót bemutató Losonci Miklós —, hogy a világ állapota a szüntelen metamorfózis ... Vállalkozásainak bátorságával, szigorú önismerettel és önfegyelemmel, egyenletes szemlélettel, fogalmazással, minőséggel. Van múltja, megküzdött értékei révén jövője még nagyobb." Tandi Lajos Amikor még a gyári számítás uralkodott, a rókusi lakótelepen ez a ház kapta a 303. sorszámot. Később a Csongrádi sugárút 102. nevet kapta a tanácsi keresztségben. Az évtizedes házból sok panaszt hallani. Gondoltam, a tizediken csöngetek be egy lakásba, onnan messzire ellátni, s lefelé is minden szintre betekintést lehet nyerni. Hallom, hogy kérdezik: a liftből? Hát éppen ez a gondok egyik okozója. Hosszú hónapok óta félelemben tartja a lift a lakókat. Vagy' két emelet között áll meg — ilyenkor egy óra, mire kiér a szerelő — vagy leszalad az aknába. Onnan bűvészmutatványba illő trükkökkel lehet följutni. — Van, amikor a kettest kell megnyomni, akkor fölmegy az első emeletre, és akkor kiszabadultunk — részletezi motorszerelés közben egy fiú. — Ma volt már kint a szerelő? — Persze, majdnem mindennap beszorul valaki. Gyalog indulok a tizedikre, összefirkált falak, orrfacsaró bűz. Minderre fölkészítettek, mégis meglep a tapasztalát. A tizediken az egyik egy plusz kettes lakói Halápi Sándor és nejeAz asszony nyit ajtót, jobb lábán fásli. — Ideggyulladást kaptam, mert gyalog kell közlekednem. Így ezerszer meggondolom, hogy mikor ' indulok útnak. De jöjjön beljebb. nézze meg a konyhámat! A beázás térképet rajzolt a mennyezetre. Tűnődöm, hogy melyik országra emlékeztet, de ez leginkább a „mindig változó kontinens". Jön az eső, és újabb határok lesznek érvényesek. — Néhány napja jöttek a festők, hogy pakoljunk öszsze, mázolás lesz. Mondtam: fiúk, előbb a tetőt szigeteljék rendesen, azután viszszajöhetnek. Azért ne legyen itt minden csupa festék, hogy utána az első esővel beázzunk. Ha már itt vagyunk. a konyhában ülünk le. Halápiné rágyújt, én a Vértót méregetem az ablakból. Lakótelephez képest egész vonzó a kilátás. — Azt kell mondjam, hogy a tanácsi lakásnak nincs gazdája. Itt, kérem, semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Április másodikától nem volt fűtés, a télen meg csak úgy sikerült húsz fokot csinálni, ' hogy égett a gáz. Amíg azon morfondírozunk, hogy az életveszélyes nyílt láng vagy a vacogás a választhatóbb dolog, az orthopédiákon látható betegvezető alkalmatossággal kibotorkál hozzánk a férj. Halápi úr egyik lábát nemrég amputáltak. Hosszú kálváriája végén sem nyugodhat meg, hiszen a kezelésekre a mentősök olykor a lépcsőn vitték le. Mert a lift senkire sincs tekintettel — Az egészségügyben akárhová fordultunk — mondja az asszony —, mindenütt fizetni" kellett. Három hónapig jártunk kezelésre, teljesen elszegényedtünk. Nekem háromezerhétszáz a nyugdíjam, a férjem négyezret kap. Csak a lakás rezsije két és fél ezer. A tanácshoz mentem segélyt kérni, de azt mondták, a segélyhez túl magas a nyugdijunk. A liftet, ha műkö'dik, egyedül használom, mégis két ember után fizetem a liftpénzt. A férjem, ugye, ittnon fekszik. •Volt száznyolcvan forint elmaradásom, kértem az IKV-t, engedjék el. Azt válaszolták, hogy ilyet csak halotti bizonyítvány ellenében tesznek. — Nézze uram — szól közbe a megszólalásra alig váró férfi —, mi kétszer segítettük az országot talpra állítani. Negyvennégyben meg ötvenhatban. Mégis, mit kapok én? A rádió a rokkantak évéről hadovázik, de nekem senki nem segít abban, hogy földszinti lakáshoz jussunk. Beázunk, nem működik a lift, a szellőzés, és nincsenek felelősök. Nem ezért dolgoztam én egész életemben. Egyre nagyobb a füst. Mindketten a gyakori rágyújtással igyekeznek megszabadulni indulataiktól. Kinyitják az ablakot, a füst kiszáll, de a letörtség egyre inkább rátelepedik a kis konyhára. Az asszony töri meg a csendet: — Én már tizennégy évesen tizenkét órát dolgoztam a szöregi téglagyárban, azután cseléd voltam. Harminc évig dolgoztam három műszakban a textiliparban. Odaadtam az erőmet, de most se nyugalmunk, se pénzünk. Érzem, egyre jobban átragad rám Halápiék keserűsége. Elbúcsúzom, s amíg lefelé lépdelek, SoósMihálynénak, a lakóbizottság tagjának szavai jutnak eszembe: „Kinek jó az, ha valakivel egyszer úgy szalad le a lift, hogy súlyos balesetet okoz?" D. I. 0 Tiszatáj Bálint Sándor emlékszáma Méltóképpen emlékezik meg a Tiszatáj Szeged szülöttéről, a szakrális néprajz legnagyobb magyar alakjáról, Bálint Sándorról. S mert a „legszögedibb szögedi" szelleméhez méltó az irodalmi folyóirat, ezért az is állítható, hogy a Tiszatáj „új folyamának" ez az eddig legsikerültebb száma. Bevezető, sok új elemet is tartalmazó tanulmányában Péter László, értőn, tapintattal és kritikusan ír Bálint Sándor pályájáról. Szól a gyermekévekről, a családi környezetről, első iskoláiról, a munkanélküliség éveiről, majd egyetemi tanárkodásáról. Olvashatunk házasságáról és meghurcoltatásáról is, valamint rövid értékelést kapunk a nagy életműről. A további tanulmányok szerzői: Juhász Antal, Erdélyi Zsuzsanna, Dömötör Tekla, Balázs Géza és Apró Ferenc. Trogmafter Ottó „Iparkodtam mindig önmagamhoz hű lenni ..." címmel közöl nagyon érdekes interjút, mely a Bálint Sándorról készített televíziós portréfilm kapcsán folytatott beszélgetés szerkesztett szövege. Lengyel András a hagyatékból közöl leveleket. „A folyó végtelenbe vágtat / nincs vége-hossza / átszel téres, tornyos hazákat / hogy sokszorozza" — így szól Weöres Sándor emlékverse. Polner Zoltán De profundisa is Bálint Sándor emlékére íródott. A vallomások között Ördögh Szilveszter, Sötét István, Tóth Béla, és Horváth Dezső írása olvashalo. Utóbbi szavait idézzük: talán azért született, hogy a mai Szegednek is legyen' egy nagy fia. Óriási fia. Aki nélkül a magamfajta ki se tudja mondani a város nevét! összeforrott vele, mint a Tiszával vagy az alsóvárosi temlommal. Ezt a kettőt tartotta ő a város két abszolút dolgának." Tudományos tanácskozás Szegeden Budapesten befejeződött az idegtudományok világkongresszusa. Az agykutatással foglalkozó szakemberek második világtalálxozóján mintegy 3500-an vette* részt, közöttük háromszázan magyarok. A világkongreszszust tizenöt utótanácskozás követi, s közülük kettőre hazánkban kerül sor. Egyiket, ahol a látásmechanizmus kapcsolatrendszeréről és annak hatásairól lesz szó, Szegeden, az MTESZ székházában rendezik meg. A tegnap, szombaton elkezdődött és ma, vasárnap folytatódó tanácskozáson 35 előadásra kerül sor: a látásmechanizmus fejlődéséről, a szem mozgásérzékenységéről végzett elméleti és gyakorlati tapasztalatokat összegezik. A szegedi utótanácskozáson Ottó Creutzfeldt göttingeni (NSZK) professzor elnököl. Befejeződött a hidivásár Szombaton befejeződött a hortobágyi hidivásár. A rendezők szerint az üdén különösen nagy volt az érdeklődés a rendezvény iránt, az ország különböző részeiből jött látogatók mellett megannyi külföldi vendégük is volt; a debreceni virágkarneválra érkezettek közül nagyon sokan , kiruccantak a Hortobágyra. A közönséget számos szórakoztató program várta: a vízi színpadon magyar és külföldi népi együttesek adtak műsort három napon át, a mátai lovaspályán pedig versenyek és bemutatók zajlottak Diákok tárlata A Csongrád megyei Mártélyon rendezett Országos Diák Képző- és Iparművészeti tábor befejezéseként a résztvevők legjobb munkáiból nyitottak kiállítást szombaton Hódmezővásárhelyen, a Medgyessy-teremben. Az egyhetes táborozáson az ország minden megyéjéből és a fővárosból száz középiskolás fiatal kapott lehetőséget képzettségének fejlesztésére. Szakmai előadásokat hallgattak, ismerkedtek a festészetben, a szobrászatban, a grafikában, a textilművészetben alkalmazott különböző technikákat. A programot a zene és a képzőművészet kapcsolatát érzékeltető műsorok gazdagították. Kitüntetések Az Elnöki Tanács eredményes oktató-nevelő munkájának elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából Ketskeméty Istvánnak, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának az Április Negyedike Érdemrendet, Keserű Bálintnak, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanárának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta