Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

2 Vasárnap. 1987. augusztus 23, Ünnepség ((pusztaszeren Szűrös Mátyás megszegi az újkenyeret, a kép bal oldalán Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára (Folytatás az 1. oldalról.) nek, gyengeségeinek és hi­báinak is. Ennek következ­tében kiaknázatlan maradt a magyar gazdaságban egyéb­ként benne rejlő lehetősé­gek számottevő hányada. Gyakran nem éltünk azok­kal a tapasztalatokkal sem, amelyeket a kisebb-nagyobb megtorpanásokon, visszaesé­seken nálunknál sikereseb­ben túljutóktól eltanulhat­tunk volna. A körülmények által szükségessé tett vál­toztatásokkal előreláthatólag együttjáró társadalmi-politi­kai problémák elkerülésé­nek őszinte igénye, illetve az esetleges konfliktusok miat­ti félelemből eredő görcsök, a társadalmi csoportok és az egyének zavartalan lét­biztonságának szavatolására való egyoldalú törekvés tár­sadalmunknak éveken át nyugalmat, de törékeny üvegházi védettséget adott. Napjainkra azonban egyér­telműen bebizonyosodott, hogy ennek fenntartásával óriási károkat okoznánk ön­magunknak. A 80-as évek második felére mind sür­getőbbé vált a határozott változtatások igénye. Első-' sorban hazai közvélemé­nyünk, de szocialista szö­vetségeseink, külföldi part­nereink is céltudatos, fordu­latot hozó program kimun­kálását, s annak határozott, bátor végrehajtását várják tőlünk. Több hónapos elő­készítő munka, széles körű, eleven, sokszor szenvedé­lyes, de mindig jobbító szándékú társadalmi viták után fogadta el a Központi Bizottság július 2-ai ülésén a gazdasági és társadalmi kibontakozás programját. — A társadalmi viták ta­pasztalatai is azt mutatták, hogy az ország vezetése csak akkor várhat el a néptől cselekvő támogatást, , áldo­zatot, ha képes pontos hely­zetképet adni, az okokat őszintén feltárni, a célokat világosan megjelölni, ha nem kerüli meg,a felelős­ség kérdését sem, egyszóval, ha nyíltan politizál. Tud­juk, hogy a fogyasztás to­vábbi korlátozása mellett népünk csak akkor mozgó­sítható újabb tettekre, ha a kibontakozási program vég­rehajtása során meggyőző­dik a vezetés megújulási ké­pességéről, cselekvési egysé­géről. Az embereknek lát­niuk kell a jövőbeli elő­nyöket és azokat a biztosíté­kokat, amelyek szavatolják, hogy a becsületes, szorgal­mas emberek önhibájukon kívül nem sodródhatnak a társadalom peremére. A párt programja józanul mérlegeli a körülményeket, szembenéz nehézségeinkkel, megjelöli a kibontakozás fő irányát, a termelési szerkezetváltást, ugyanakkor számba veszi és vállalja az elkerülhetetlen politikai, társadalmi, gaz­dasági feszültségeket, konf­liktusokat, felkéssül azok enyhítésére, kezelésére, és gondoskodik a végrehajtás eszközeiről, biztosítékairól is. A megvalósítás, a na­gyobb megrázkódtatások el­kerülésének eszköze csak munkánk eredményességé­nek növelése lehet. — A mai ünnep jó alka­lom arra, hogy gondoljunk azokra a magyarokra is, akik a történelem Viharai­ban határainkon kívülre ke­rültek. István király örök­ségének, az elmúlt 1100 esz­tendő küzdelmeinek, a di­csőséges felemelkedéseknek és nemzetpróbáló kudarcok­nak ők is részesei. Kívánjuk nekik — akárcsak nem ma­gyar nemzetiségű honfitár­sainknak —, hogy ők is fog­lalhassanak helyet jelenlegi hazájukban az egyéni és kollektív emberi, nemzetisé­gi jogok asztalánál; őrizhes­sék meg magyarságukat, ápolhassák nyelvüket, gaz­dagíthassák közös kultúrán­kat, s országuk felelős ál­lampolgáraiként gyarapítsák a Duna-völgyi népek közöt­ti megbékélés, szóértés és barátság szálait, öregbítsék hírnevünket szerte a világ­ban, ott, ahol élnek. Ami minket illet, ebben a szel­lemben következetesen fel­lépünk a népek barátságá­ért, a nemzetek és nemze­tiségek egyenjogúságáért, és mélységesen elítéljük az erőszakos asszimilációt, bár­hol is történjék a vilá­gon. — Mostani helyzetünkben a mai naphoz kötődő leg­fontosabb tanulság: csak az a nemzet lehet sikeres, ame­lyik tiszta nemzettudattal és a népek közötti barátság je­gyében emelt fővel, bátran száll síkra, és vesz részt a világ nemzeteinek versenyé­ben. * Az ünnepi beszéd elhang­zása után az új lisztből sü­tött kenyeret Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke adta át Szűrös Má­tyásnak. Molnár Lajos, a Teszöv elnöke vándorserleggel ju­talmazta az idén a búzater­mesztésben legjobb ered­ményt elért gazdaságot, a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag 63,1 mázsás hektá­ronkénti átlagterméssel di­csekedhet. Az ünnepség után az em­lékmű előtt felépített sza­badtéri színpadon néptánc­bemutató szórakoztatta a közönséget. Fellépett a Sze­ged Táncegyüttes, a csong­rádi Alföld Táncegyüttes és a gyomaendródi Körös men­ti Táncegyüttes. Délután két színpadon, és az emlékpark teljes terüle­tén folytatódott a program. Megrendezték a veterán autók nemzetközi találkozó­ját, volt ökölvívó- és kick­box bemutató, divatbemuta­tó, sokszínű népzenei mű­sor, fogatverseny és lovas­bemutató is. Messzitől Az idei találkozó min­den bizonnyal legtávo­labbról jött vendége, Joachim Zimmer NDK-be­li veterán autós volt. Plau­enből 900 kilométert tett meg 18 óra alatt az 1937­ben készült nyitott tetős DKW-jával. — Csak egyszer kellett megállnunk, mert megla­zult egy csavar az öreg ma­sinában. A 2 éve vásárolt öreg autó mellett, egy régi NSU motorkerékpár is szinesiti a gyűjteményét. Igaz, ott­hon leginkább a kevésbé patinás, de gyorsabb Wart­burggal jár a család. Most is itt vannak mindnyájan. — Nagyon jól érezzük magunkat itt, Öpusztasze­ren. Megragadó a talál­kozó hangulata, frissessége — mondja végül, majd megnyomja az öreg autó dallamkürtjét, hogy utat vágjon magának a csodál­kozok tömegében a plaueni vízi rendőr. Akiknek van idejük, hosszan mustrálgatják az öreg Tátra taxit, vagy az éppen 40 esztendős, 32 ló­erős FIAT-ot és a nyitott, karcsú BNW-t. A piros Morgannak is akadnak csodálói, akárcsak a közép­korú Mercedes-Benznek. Kérdések és válaszok Az idei politikai fórum há­zigazdája a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója volt. A korábban írásban összegyűj­tött -és a helyszínen feltett kérdésekre Bartha László, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Petrik István, a Csongrád Megyei Tanács általános elnökhe­lyettese, Oláh Miklós, az MSZMP Szeged Városi Bi­zottságának titkára, Ger­mánná Vastag Györgyi a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottságának első titkára, Müller Józsefné, a Szeged Megyei Városi Tanács elnök­helyettese és Modróczky Edit, a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság Csongrád megyei igazgatóhelyettese válaszolt. Az első percek a történel­mi emlékpark születésére va­ló emlékezéssel teltek, de ter­mészetesen gyorsan szóba ke­rültek napjaink problémái is. Természetes, hogy az embe­rek többségét a következő hónapokban illetve a jövő év elejétől a saját életükben, életszínvonalukban bekövet­kező változások érdekelték elsősorban. Az ország egészét érintő döntéseken túl többen érdeklődtek a szűkebb kör­nyezetünket érintő tervekről. Kint az emlékparkban jó né­hány kérdés — idő hiányá­ban — megválaszolatlanul maradt. Ezekre a következő napokban lapunkban vissza­térünk. Koreográfusoké-háttérben // A jól pergő, változatos programok láttán vajon ki­nek jutott eszébe, hányan, mióta készültek arra, hogy minden a helyén legyen, mindenki jól érezze magat? — Februárban állítottuk össze az idei találkozó kultu­rális programjait — mondja Fodor István, a Csongrád Megyei Művelődési Központ igazgatója, a rendezvény gaz­dája. — Hányan dolgoznak most itt? — Háromszázötven közre­működő szolgáltatja a mű­sorokat, négyszáz-négyszáz­ötven rendőr, munkásőr, ka­tona, szervező, rendfenntartó biztosítja a zavartalan szóra­kozást. Kétszáz veterán au­tós is itt van — Hogyan állt össze a program? — Elsősorban a hagyomá­nyos műsorokból válogat­tunk. A népzenét, a néptán­cot eddig is sokan kedvel­ték, most is erre építettünk. A fiatalok hiányolják a disz­kót, de erre itt nincs megfe­lelő hely. Az idén kicsit rö­vidítettük a programokat. Az a tapasztalatunk, hogy este 5 óra után már nem nagy az érdeklődés, így most csak ed­dig adunk műsort. — Milyen újdonságokkal rukkoltak elő az idén? — Az egyik a Hóra együt­tes produkciója. Körbejár­nak az emlékparkban, s ahol igénylik a vendégek, ott meg­állnak és „műsort adnak". A másik, sokak által várt lát­ványosság a veterán autók nemzetközi találkozója. — Akaiit ma valami gond? — Szerencsére minden együttes megérkezett, az ap­róbb gondokat is sikerült megoldanunk. Jól előkészí­tett nap volt a mai, több mint egy hétig dolgoztunk itt kint, hogy minden a helyére kerüljön. Hiszen most egyet­len nap annyi programot kell levezetnünk, mint egy ki­sebb városban egész évben. Ái akác az igazi... Az idei esztendő legelső újkenyeret Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke adta át a dísztribü­nön. — Hogyan lehet kiérde­melni ezt a megtisztelte­tést? — Minden évben az a té­esz süti, aki a legjobb bú­zatermést érte el. — Hányaiik alkalommal adja most át az újkenye­ret? — Két éve is mi voltunk a „sorosak". Akkor pár ki­ló híján 70 mázsás termést értünk el hektáronként. Az idei búzatermés kicsit sze­rényebb. A kenyérátadó — Lesz elég kenyerünk? — Közepes esztendőt tud­hatunk magunk mögött, de biztosítva van az ország kenyere. Évtizedek óta nem aggódtunk ennyit a gabo­náért. Kikel-e? — féltettük először, aztán a fagy miatt aggódtunk. Tavasszal a jó idő még a rekord termést is megcsillantotta, de aratás előtt az aszály sok-sok má­zsát elrabolt. — Hogyan készült az ün­nepi kenyér? — Természetesen külön­leges figyelemmel sütötték. — Mekkora? — Vgy négy kiló körü­li ... — Jut belőle kóstoló min­den vendégnek. De mit je­lent a téesz elnökének az a szó: kenyér? — En még abból a gene­rációból származom, akinek úgy vésődött be a tudatába, hogy az életet, a legfonto­sabb táplálékot jelenti. És tiszteletet azok iránt, akik kemény munkával járultak hozzá ahhoz, hogy minden család asztalára jusson be­lőle elég. Az újkenyér ad­jon erőt jobb életünk meg­teremtéséhez. Jobb helyet keresve se ta­lálhatott volna magának Gé­mes Ferenc és Gémes János. A baksi testvérek ugyanis nyolc bogrács társaságában ünnepelték augusztus 20-át. A finom illatok mellett is hamar alább hagy „irigysé­günk": — Hajnali háromkor kezd­tük a napot a baksi vendég­lőben. Megtisztítottuk, kizsí­roztuk a bográcsokat, aztán irány Öpusztaszer. — Kinek főznek? — A Tisza vendéglőnek. Harminc kiló marha- és ki­lencven kiló birkahúst dara­boltunk össze előre. — Hány bográcsba fér eny­nyi hús? — Nyolcnak gyújtottunk alá. — Látom fával melegíte­nek ... — Az akác áz igazi. Édes­apánktól tanultuk így. Mi gázzal sose főzzük, pedig akad, hogy ezerszemélyes la­kodalomba is hívnak ben­nünket. — Elárulná a receptet? — Nincs ebbe semmi bo­szorkányosság. Bő zsírral megkenjük a bográcsot. Vö­röshagyma, só, b.ors, kö­ménymag kerül bele, a hús mellé. Lassú tűzön rotyogtat­juk. Végül, mikor már pö­zsög, belerakjuk a paprikát is. így lesz igazán vastag a leve, — Melyiket szereti job­ban? — A marhapörköltet, vas­tagabb, markánsabb. — Evett ma már belőle? — Nincs nekünk arra időnk. Majd estére. Az összeállítást készítette: Bőle István, Nagy László. Rafai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom