Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
2 Hétfő, 1987. augusztus 17. -isi tzeqedi ünnepi hetek Schönberg—Boublil— Kretzmer: Nyomorultak. A rockopera előadása a Dóm téren, este fél 9-kor. A harmadik szegedi táblaképfestészeti biennálé n képtárban és az ifjúsági házban, augusztus 20-ig. Dér István. Lóránt János, Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László közös kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. Wieber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20igPapp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubesi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31-ig. Szabó Erzsébet üvegtárgyai a Képcsarnok Gulácsi Termében, augusztus 22-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba; a Feketeházban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 181)7—1945; Buday György élete és munkássága; magyar katonai egyenruhák; a vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, mini- és maxikönyvek Kass János műhelyéből. Varga Mátyás kiállítóháza (Bécsi körút 11 A) Nemzeti Történeti Emlékpark (ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szentmihálytelek). Egy lélek emelkedik A Nyomorultak a Dóm téren Az alkotók - a bemutatóról (Hogy ezúttal nem egyszerűen az egyik szabadtéribemutatón vagyunk, hanem egy nemzetközi karriert be. futott musical magyarországi premierjén — külsőségek is mutatták, „A szerzők!" — suttogták izgatottan a nézőtéren, amikor a helyükre vezették Claude-Michel Schönberg, Alain Boublil, Herbert Kretzmer urakat. . Valami szakmai ártalom miatt magam inkább azt figyeltem. „jó helyet" kapott-e Cameron Mackintosh, a producer, aki elindította a franciák művét az angolszász színházi világban a siker felé. és Sheridan Moreley újságíró, aki nyilvánvalóan azért jött ide, hogy beszámoljon majd lapjában a kelet-európai bemutatóról. Ez az előadás tudniillik a fönti, hátsó széksorokból élvezhető igazán, tapasztaltuk a próbákon, a nyugati színházi szakma embereit hát oda kéne ültetni...) Tetszett-e? Mi a véleményük? Természetesen leginkább erre volt kíváncsi mindenki a premiert követó. rögtönzött sajtótájékoztatón. Alain Boublil fontosnak találta hangsúlyozni, hogy ez volt a Nyomorultak legelső szabadtéri színházi előadása. s mint ilyen, számára érdekes és tanulságos. „Bebizonyosődott, hogy ezen a szokatlanul hatalmas színpadon is. szabadtéren is előadható. Jóllehet, bizonyos változtatásokra szükség lesz majd, hiszem, hogy ezzel a bemutatóval a szabadtéri változatok sorozata indult el" — mondta Boublil, aki annak idején egész Franciaországot meghökkentette a merész vállalkozással: musicalszövegkönyvet irt az iskolaj kötelező olvasmányból, a nemzet nagy romantikusának regényéből. Nos, válaszától magam is meghökkentem kissé, vajon milyen változtatásokra gondol? Gyorsan kiderült, úgy érti, ha innen majd köszínházba. Budapestre költözik a produkció, természetszerűen változtatni kell a színpadi megformálás tekintetében. hiszen az előadás mindenkori helyszíne, közege meghatározza annak a módját Ugyanez volt a helyzet, amikor Párizs után a londoni bemutatóra készüllünk" — vette át a szót Herbert Kretzmer, a Mackintosh-produkció szövegváltozatának írója. „Ugyancsak solcat dolgoztunk a művön, amikor a New York-i. majd a washingtoni verziót készítettük. Szerintem éppen az a világsiker egyik titka, hogy ez egy állandóan fejlődésben levő darab, mindenütt a hely szelleme szerint alakítandó. Az eredetitói sokszor markánsan eltérő, helyi változatok születnek — és élnek." „Természetesen a kottán is örökösen van javitgatnivaló" — fűzte hozzá rokonszenves szerénységgel és humorral Schönberg, a zeneszerző, aki a következőképpen fejezte ki véleményét a szegedi bemutatóról: — Nagyon boldog vagyok. Babits Mihály Az európai irodalom történetében fura párhuzamot von Victor Hu* go — és Balzac között. Azt mondja, ők ketten „szinte mindent látszanak tudni", de „semmiféle önkritika nem fegyelmezte őket. Múzsájuk gyakran a mohó akarat, csillaguk a siker." Igen ám, de vajon hogyan lehet másmilyen egy nagy formátumú múlt századi szerző anélkül, hogy a hatásosságról lemondana? Babits ügy értékeli a dolgot, hogy Hugónál még egy kislány esti imájára is óriási kórus felel, „változatos hangszerelésben, helyenként egzotikus színekkel és meglepő antitézisekkel." „De épp ez az ömlés", teszi hozzá a poéta doctus, „ez a kifogyhatatlan hatás imponál." Igen, Victor Hugó volt az a szerző, aki szociális tendenciákkal átszőtt, hatalmas kalandregényt írt. esszéisztikus és detektívtörténetekre jellemző elemekkel egyaránt dúsított, óriási freskót, amelynek impozáns mivolta igazi kolosszust tükrözött. Tágasság, nagy levegő, végtelenbe vesző, monumentális hegyláncolat jellemzi írói világának tájképét, és szinte a világ legtermészetesebb kijelentésének tűnik Alfréd Hitchocknak a. műsorfüzetben idézett mondata, miszerint ebből a könyvből egy csodálatos musicalt lehetne csinálni. Amit pedig meg lehet(ne) csinálni, jól tudjuk, azt előbb-utóbb valaki meg is csinálja: megszületett a Mű, Claude-Michel Schönberg, Alain Boublil, továbbá Herbert Kretzmer, no meg a producer Cameron Mackintosh tett is arról, hogy Hugó müvének briliáns átirataként a Nyomorultak világsikerként hódítson Londontól Tokióig olyan, a lelkesültségtől szinte dadogó sajtóvisszhanggal, melyből szintén a műsorfüzetben kaphatunk egy csokorra valót. Az a tény pedig, hogy az idei szabadtéri játékok műsorára került magyarországi ősbemutatóként, legalább annyira különleges fénytörésbe helyezi a darabot. az eredeti regény nyomán írt zenés színpadi alkotásból áradó szellemiséget, mint a Dóm téri színpadra állított produkció megvalósításának részleteit. A Nyomorultakról teljes joggal állapította meg a Financial Times, hogy áthidalja a szakadékot a musical és az opera között. Végső soron egészen különleges műfajjal van dolgunk, melynek megjelölése is vita tárgya lehetne. Könnyen operának is nevezhető lenne a darab, áriákkal, duettekkel, triókkal, harsány indulókkal és lírától szinte dagadozó himnuszokkal. Musicalnak vagy rockoperának viszont a feszesebb recitativók, a hangszerelés, jó néhány eleme, no meg a több „kuplésított", fiatalosan kikacsintó, ironizálóan firttorgó betétszám minősíthetné a művet. Miklós Tibor magyár szövege érthető módon ez utóbbi „vonal" felé igyekszik elvinni a librettót, hiszen a maga keménységében népszerűsítendő, végső fokon, mégiscsak populáris hatásmechanizmusokra alapozó alkotásról van szó. A magyar dalszövegek nagy része ekképpen „keményitett", a slágerszöveges líra hol nyelvi' leleményekkel, hol puritánabbnaturálisabb stirális megoldásokkal érdesített. Az a speciális szellemiség pedig, ami a zeneműből a hugói regénnyel harmonizálva árad, mondjuk csak ki: a felvállalt, teljes mellszélességben alkalrnazott romantika; a szenvedély monumentális pátosza. Szinetár Miklós, attól tartok, kifejezettén „nyugodalmas"' produkciót rendezett most a Dóm téren. Az áradó Boublil és Schönberg — Nagy Anikóval, Szinetár Dórával, dinamizmust, a roppant az öltözőben energikus, pergő ritmusú, a mert csodálatos volt a zenekar. Az előadás zenei irányítása tökéletesnek mond-, ható. gratuláltam Makiári ' Lászlónak. Már azt is kezdem érteni, hogyan dolgoznak a magyar énekesex a színpadon ... Aligha véletlenül, úgy éreztem, nagyon jól érzékelik, értik a zenémet, arra gondolok, azért is, mert én magyar származású vagyok, s ez valahogy benne van a muzsikámban is . .. Külön öröm és boldogság, hogy magyar nyelven hallhattam a Nyomorultakat. Herbert Kretzmer azt mondta, hogy a nyugati előadásokhoz viszonyítva itt jóval szolidabbak a technikai lehetőségek. Am a tér adottságainak felhasználása ellensúlyozta ezt. sőt, olyan többletet adott, amely egyedivé tette a premiert. Például a nemzeti érzések kifejezését, a forradalom természetének bemutatását itt hangsúlyosabbnak érezte, nagyon megragadta a forradalom érlelődésének, a harcra készülésnek a jelenete, s ezenkívül is sok izgalmas színpadi részletet látott. A romantika és a 20. század viszonyát, magyarán: a darab korszerűségét firtató kérdésre Schönberg kérdésekkel válaszolt, mondván, vajon eszünkbe jut-e Verdi muzsikájának, Aida „történetének korszerűségét kérdőjelezni, avagy gondolkodjunk csak: nincs a környezetünkben egy Javért felügyelő? az ismerőseink között egy Thenardier? és vajon sosem találkoztunk még egyetlen Cosette-szerű lánynyal sem? „Victor Hugó regénye ma is időszerű, s minden korban az volt — és lesz." A mű zenei „szövetéről" beszélve Schönberg ismét szarkazmusát. öniróniáját, humorát csillogtatta: ,,Ez van, ilyet tudok irni" — mondta, és elmesélte, hogy amióta az első zongorakivonatot megmutatta Boublilnak. bizony sokat változott a Nyomorultak muzsikája. — A 19. századi romantikus zenékhez semmiképpen nem vegyíthettem, mondjuk roijk and roll-muzsíkát, de a mai modern zenének, az én korom muzsikájának hatása alól sem vonhattam ki magam. Nem azért használtam fel mai, eleven hatású zenei stílusokat, hogy mindenáron divatosat, tehát sikereset alkothassak, hanem azért — mert ez az én stílusom. Természetesen jó lenne, ha minél tovább maradhatna a színházak műsorán a Nyomomltak — és minél többen szeretnék. Erre azérfr is van remény, mert a mai közönség nyitott; minden korosztálya egyszerre kedveli és élvezi — mondjuk — Rod Stewartot és Placido Dclmingót... Végül legutóbbi tapasztalataikról, a Tel Avivban bemutatott Nyomorultakról kaptak kérdést az alkotók — hiszen Izraelből érkeztek Szegedre. Lehetetlen az öszszehasonlítás, morvdták, hiszen ott egy kicsi' színházépületben, szorosan az angol változathoz tapadó felfogásban játszották. Megtudtuk még, -hogy a következő premier Ausztráliában, Sydneyben lesz, november 27-én. Decemberben Izland fővárosa, Reykjavík az újabb állomás, a jövő évben pedig nyolc további országban tartanak Nyomorultak-bemutatót, köztük a skandináv államokban, Ausztriában ... A tengerentúl márciusra már három verzió lesz. az eddigi mellé felsorakozik a bostoni, majd a Los Angeles-i produkció. * (A sajtóértekezlet után mégsem ültek azonnal autóba a vendégek; a Fesztiválban, a szokásos, premiert követő fogadáson feltűnt, hogy Cameron Mackintosh, aki eladdig meglehetősén komornak tetsző visszahúzódektságban távol tartotta magát mindenkitől, milyen élénken s melegen gratulált — Szombathy Gyulának ...) S. E. Marius és Enjolras, a forradalmárok mű rendkívüli hosszúságát föloldani képes, gyorsított történéshalmazt egy higgadt, nagy tapasztalatmennyiségre alapozó rendezői koncepció ölelésében állította szinre. A konvencionális, de igen nagy szakmai hozzáértéssel alkalmazott szcenikai megoldások közepette hiányolhattuk az eredetibb, meglepőbb ötleteket, következésképpen néhol az elementárisabb, szívbe jobban markoló hatást, —, csakhogy ez a felfogás mintegy ki is zárta ily tényezők érvényesülését. A szegedi Nyomorultak úgy pergett, mint az ujjunkkal ügyesen „meglapozott", vaskos könyv oldalai: arányosan gyorsulva, hogy közben egyszer-egyszer, egy véletlenszerűnek tűnő részletnél váratlanul megállják, mintegy kimerevedjen a sebesen egymásra pergő képek. lapok sora. 1 gy „állt be" több szép szóló- és tömegjelenet. Például a Fanti ne-t méltóságteljes egyszerűséggel, tiszta szépségben játszó Kútvölgyi Erzsébet dalánál („Álmodtam egy álmot rég ..."), vagy a kellőképpen kötelességőrült, igen kiegyensúlyozott ellenpontként funkcionáló Javért (Makrai Pál) nagyjeleneténél, a felügyelő öngyilkosságának ábrázolásakor: „Ez a világ nem kell már, mely a tiéd, Jean Valjean." Am említhetnénk az ilyesféle szólóteljesítmények között a Mariust nagy átéléssel, stílusosan, bársonyos finomsággal játszó Sasvári Sándornak a barikádon elesett barátokat sirató, csodaszép „Ez a seb nem gyógyul már" kezdetű dalát is. Ugyanakkor az első részt lezáró óriás tabló igézően, hajszálpontosan megkomponált, nem is beszélve az elsöprő lendületű kocsmajelenetről, avagy a forradalomba indulók daláról, vagy éppen magáról a fináléról. Fehér Miklós stilizáltnak, egyszerűségében a tér praktikus kihasználtságára törekvőnek és „funkcionálisnak" egyaránt nevezhető díszletei között pedig — egy lélek emelkedik, ö az, aki a Digne püspökét nagy súllyal alakító Gyimesi Kálmán ölelő karja előtt hátrahőköl, ö az az istenadta tehetségű fiatalember, a Dinamit- és a P. Boa:-együttes néhai zenésze, Koppány és Pilátus: Vikidál Gyula. El lehetne most itt borongani azon, mennyi érzelem, erő, az ösztönös tisziasag es az autodidakta bölcsesség energiáinak micsoda dinamizmusa árad minden porcikájából — de azon is, nogy vajon a magasabb hangfekvéseknél mintna el-eioizonytalanodott volna olykor, s a híres Le Chanois-uim öregedő. Jean Gabinjét a második rész színészi játékában miért „merevítette ki" néha túlzottan. Ehelyett viszont inkaDb azt kell sürgősen leszögezni: vaioszinuieg nem lenptett volna alkalmasabb, megfelelőbb, tökéletesebb „Valjeanosabb'' Jean Valjean senki nálánál. Es rögvest melle állítandó a közönségnek a szenzációs • Thenardier-t ajándékozó Szombathy Gyuta, akinek az est Jegonfeiedtebb pillanatai voltak köszönhetők. S általában: a szereposztás pontossága figyelemre méltó akár Nagy Anikó érett. láthatóan komoly gonddal kimunkált tponinjáról, Hámori Ildikó igen eredeti színűvé varázsolt Thenardier-néjéröl Csarnóy Zsuzsa Cosette-jéről vagy Kaszas Attila Enjolrasjáról van szó. A Makiári László által dirigált zenekart külön dicséret illeti: olyan .biztos gerincét jelentették a meglehetősen bonyolult zenei elemekoól építkező előadásnak, amelyre bizton minden épülhetett. Invenciózus vezénylés, s a hagyományos Karmesteri feladatokon túl sokféle stílust vegyítő zenei szövet pontos kibontása: ekképpen összegezhető kollektív teljesítményük. Az a különleges szellem pedig, ami ebből a távolról sem hibátlan, de rendkívüli igényeknek megfelelni képes produkcióból áradt, nem volt igazán egyéb, mint a romantika örök erkölcsi természetű vonzatainak leplezetlen látványossággal fölvállalt érvényesítése. Ennek tükrében Babits fura párhuzama Hugó és Balzac között alighanem úgy is értelmezhető: a „romantikus" és a „realista" azért látszanak mindent tudni, mert parttalan „ömlésük" hatását az etikai szemléletmód egységben tartja. Ha ügy tetszik: a lélek emelkedésének egyöntetű átélése. A romantika ekképpen — realizmus; mint a forradalmak kibontott zászlaja a dóm két tornya alatt. Domonkos László t