Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

4M VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZA 77. évfolyam, 181. szám 1987. augusztus 3., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Nyarak (árny)képe F öltehetően sosem felejtem el néhány élményemet. Dubrovnik, az ősi Raguza estéit, amikor elült már a nappali forróság, s éjféli tömeg höm­pölygött a fesztiválváros sok évszázadot látott utcáin. Vagy Salzburgot, ahol fényes délben éppúgy szinte le­hetetlen végigmenni egy-egy utcán a tömegtől, mint hajnali kettőkor. Vagy Velence nyarát, ahol a Ponté di Poglia hídjának ívét csak az embertömegből ki­emelkedő fejelt jelezték. És a Szent Márk tér kávéhá­zaiban éppúgy, mint a dubrovniki Piaca vendéglői­nek teraszain, a sejtelmesen szép mediterrán éjszaka éjféli csillagai alatt nyüzsgött a tömeg, sőt inkább, mint napközben. Hogy miért is jut mindez eszembe? Most, a sze­gedi nyárban? Talán azért, mert mi sem vagyunk kezdő fesztiválváros. Akkor sem, ha egyelőre nem is árasztják él utcáinkat, tereinket Európa színházat, nyarat, vizeket kereső utazói. Hisz mifelénk még parkolóhelyek is akadnak olykor, s nyári napjaink közepette sokszor félig-meddig akár üresnek is tűnhet a város. Akárcsak az estékben, amikor csak némi álsággal lehetne úgy kommentálnunk a Kárász utca éjszakáját, mint amelyen folyamatosan hömpölyög a tömeg. Mint Salzburgban, Dubrovnikban, vagy éppen Velencében. Mégis, mintha mi ezt is sokallnánk. Leveleket olvasok, telefonokat hallgatok és baráti beszélgetése­ket. Főleg a Belváros lakosai írogatják sokfelé pana­szaikat: hangos az utca, a vendéglő, a cukrászda te­rasza ... Hogyne lenne hangos, ha fesztiválváros sze­retnénk lenni. Ha a különben szürke alföldi nyárban fel akarjuk csillantani az esti színpad fényeit. Ha emlékezetes, kellemes nyáréjszakák visszatérő vendé­geire is számítani szeretnénk... Ellentmondásos természet az ember. Szeretne is valamit., meg nem is. Akarunk fesztivált és fiestát — és egyben csöndes éjszakákat és nappalokat. Nyári nyüzsgést és békességet is. Pedig hát a kettő együtt nem megy. Választanunk kell. A csönd és a nyüzsgés, a szürkeség és a csillogás között... H a rajtam múlna, annak örülnék leginkább, ha hajnali három-négyig hömpölyögne a tömeg nyaranta a Belvárosban; ha vendéglők, cuk­rászdák szinte egymásba érő teraszain csillantanák meg reflexeiket a higanygőzlámpák; ha Szeged is föl­zárkózna éjjel-nappali nyüzsgésével Dubrovnikhoz vagy Salzburghoz, fölvállalva érte a zajt is az éjsza­kai csendért cserébe. Ha igazi fesztiválváros lenne, amelynek vannak azért csendes részei is. Ahol min­denki szabadon dönthet, hogy a lüktető-zajos belvá­rosi, vagy a csendes lakótelepi életformát választja. Csak választhasson ... Sz. I. Vendégjárás, ellátás, halárforgalom Félidőben n Bőven akad munka a vendégváróknak az ünnepi he­tek alatt. Most érkezett a félidejéhez a nyári csúcsforga­lom a városban. Mérleget nem vont senki még. statisztika sem készült; kíváncsiságunk mégis azt diktálta, tudako­zódjunk a forgalomról. Varga Józsefet, a Szeged Tourist vezetőjét faggattam előbb. Boldog, mert akad munkájuk bőven, örül an­nak is. hogy „szélszórhatják" a városban a Fesztivál ma­gazint. — Az ifjúsági napokra tízezrek jöttek. Milyen ne­hézség adódott az elszálláso­lással? — Semmilyen. A kempin­günk megtelt ugyan, de nem kellett senkit elküldeni, összesen ezerszázan pihen­hetnek az Izabella-híd lábá­nál a különféle szállásokon. A Napfény Szállóban a sz-.I bák kielégítenek minden igényt, kellemesen tölthetik Idejüket vendégeink a fahá­zakban is. — Mennyibe kerül egy éj­szaka? Mi a legolcsóbb? — Ha valaki saját sátor­ral jön, szinte korlátlanul tudunk helyet adni. Akik ezt a lehetőséget választják, egy éjszakán 50 forintért pi­henhetnek. Ezért a valóban szerény összegért kapnak: villamos energiát főzhetnek, süthetnek, fürödhetnek. — Ez tényleg olcsó: és akik a kempingjüket választ­ják, biztonságban is érezhe­tik magukat. — Ez természetes, de en­gedtessék elmondani azt is, hogy sokkal többen is laki­hatnának nálunk, ha betar­tanák az utazók az előíráso­kat — Arra gondol, hogy ren­getegen vadkempingeznek az országutak mentén? — Pontosan. Sajnálatos, hogy nem tartják be az ille­tékesek. az előírásokat. Je­lesen azt, hogy az úton, a parkokban, a város szélén nem szabad sátrat verni, lakókocsiban vagy autóban szundikálni. — Beszéltünk már a pénz­ről. A külföldiek hol tudnak beváltani valutát? — A Klauzál téri irodái­ban, a Victor Hugó utcai központunkban mindennap reggel 9-től este 7-ig és a Napfény Szállóban éjjel­nappal. — Milyen programot aján­lanak a vándornak? — Autóbusszal, konflissal, sétahajóval városnézést, de kérhetik a Tempó taxi vá­rosbemutató programját! amelyen idegen nyelven is tájékoztatják a vendégeket. A magnószalagos idegenve­zetőkkel az irodánknak szer­ződése van, ők bármikor rendelkezésre állnak. — Semmivel nem több a forgalmunk. mint tavaly ilyenkor volt — mondta Dé­kánv László, a megyei ven­déglátó vállalat igazgatója, és hozzátette: — Az árnöve­kedések ellenére, értékben azonos az elmúlt év hasonló időszakával. — Több vendéglátóhelyet felújítottak, korszerűsítettek. Mennyibe került önöknek felkészülni a vendéglátásra? — Hozzávetőleg 3 millió­ba. Ebbe tartozik' a Hági felújítása, a Boszorkány­konyha új bútorzata, a könyvtár mögötti sörkert te­raszának szépítése, kényel­mesebbé tétele. * A röszket határátkelő he­lyen magam mértem, meny<­nyi ideig tart az átutazás. Általában 15-20 perc telik el a vámkezeléssel, az okmá­nyok ellenőrzésével. Itti csökkent a forgalom. Az 1986. év hasonló időszaká­ban 150 ezernél többen for­dultak meg Röszkén, mint az idén. Nagylaknál zömé­ben az NDK turistái lépik át a határt, azok, akik a Feke­te-tengerhez utaznak. Érdo­kes. hogy egyre többen mennek! Jugoszláviába a Tiszán, és sokan jönnek mo­torcsónakkal deli szomszé­dainktól. Roszkénél, köz­úton, hétköznapokon átlago­san 8-10 ezren kelnek át a határon, a hét végeken en­nél többen: 14v 15 ezren. * — Jólesik? — kérdeztem egy fiatalt a sörkertben. — Jól bizony! Most ér­tem biciklivel Kecskemétről. — Ott lakik? — Nem, Vácott, de Kecs­keméten éjszakáztam. — Megmondja a nevét, leírhatom? — Pálfy Gábor vagyok, a szakmám autószerelő. — Miért nem kocsival jött? i— Imádom a kerékpárt. Évek óta így nyaranta egy­szer letekerek a Balatonhoz, és ide Szegedre, az ifjúsági napokra. — Hol alszik? A Móra­parkban? — Sziksóson, a kemping­ben. * Tájékoztatást kértem nz ügyeletekről. Megnyugtattak a rendőrük és a mentősök is: vasárnap délig nem volt kü­lönösebb dolguk; az ideseV reglett fiatalok közül sem ittasság, sem narjiománia miatt nem kellett senkit kórházba szállítani. Nagyjából ennyi háti a nyári félidő nem hivatalos mérlege, az összegezést ké­sőbb tud iák megcsinálni az illetékesek. Acs S. Sándor Adatgyűjtő rendszerek a Szovjetuniónak Megkezdte az orvosi adat- vába, egy orvosi műszerek gyűjtő rendszerek szállítá- kutatásával foglalkozó inté­t e rgomban^aíakutt*'"magyar— »tneK küldtek 1.5 mi,hó szovjet közös vállalat, a forint értékben adatgyűjtő Mikromed. Elsőként Moszk- egységeket. Színház és karnevál Szombaton ünnepélyesen felavatták Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező kiállítóházát (értékeiről ked­den számolunk be); vasár­nap bemutatták a tanácsudt­varon Rossini Házassági szerződés című egyfelvoná­sos operáját; ma este lesz a Rigoletto búcsúelőadása a Dóm téren; kifejezetten a fiataloknak szervezett prog­ramok tették karneváli, meg nagyon komoly hangulatúvá is az elmúlt hét vége nap­jait. Képosszeállitásunkkal, Nagy László felvételeivel ezeket a hangulatokat idéz­zük. fmm-sim Éfe Mm má ÈÊ: ./ « Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom