Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

Péntek, 1987. augusztus 14. 5 szegedi ünnepi hetek Nyomorultak-premier Schönbcrg—Boublil— Krctzmer: Nyomorultak. A rockopera bemutatója a Dóm téren este fél 9-kor. A harmadik szegedi táblakép-festészeti bi­ennálé a Képtárban és az Ijúsági Házban, au­gusztus 20-áig. Dér István, Lóránt János. Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László közös kiállítása a Juhász Gyula Művelő­dési Központban. Wieber Mariann jel­meztervező művész ki­állítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, augusztus 20-áig. Papp György grafikus­művész tűzzománcai a Paletta Galériában, au­gusztus 20-áig. Gubcsi Attila festő­művész kiállítása az If­júsági Házban, augusz­tus 31-éig. Szabó Erzsébet üveg­tárgyai a Képcsarnok Gulácsy-termében, au­gusztus 22-éig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Csongrád megyei pa­rasztbútorok és népvi­seletek Lucs-képgyújte­mény; Móra-emlékszo­ba; a Fekete-házban: Vihart aratva — Csong­rád megye munkásságá­nak élete és harcai 1867 —1945: Buday György­élete és munkássága; Magyar katonai egyen­ruhák; a Vármúzeum­ban: Szeged múltja, je­lene, jövője: a Kass Ga­lériában: Bélyegek, bé­lyegtervek, mtni- és ma­xikönyvek Kass János műhelyéből. Varga Mátyás kiállí­tóháza (Bécsi körút 11/A). Nemzeti Történeti Em­lékpark (öpusztaszer). Ifj. Lele József nép­rajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártör­téneti kiállítás (Rigó üt­eg. 5—7.). Paprikamúzeum (Szent­mihálytelek). Ma, pénteken este színre kerül az idei szabadteri játékok legnagyobb érdeklő­déssel várt darabja: Claude-MicJiel Schön­berg, Alain Boublil, Herbert Kretzmer Victor Hugó regénye nyomán írott rock­operája, a Nyomorultak. A magyarorszá­gi bemutatót Szinetár Miklós rendezi, s a mától nyolc egymást követő alkalommal közönség elé kerülő mű főbb szerepeiben Vikiddl Gyulát (Jean Valjean), Makrai Pált (Javért), Nagy Anikót (Eponine), Sasvári Sándort (Marius) láthatjuk a Rock Színház művészei közül; fellép Szombathy Gyula (Thenardier), Hámori Ildikó (Thenardier-né) és Kútvölgyi Er­zsébet (Fantine) is. A Nyomorultak díszé leteit Fehér Miklós, jelmezeit Horváth Kata tervezte. koreográfus:, Krámer György; vezényel: Makiári László. A ren­dezők a mai premierre várják a szerzőket is — a jó idővel együtt... Képünkön. Nagy László felvételén: Thenardier-ék kocsmája. Minden eladó „Szeretnék még táncolni is... f> Krámer György nevét ta­lán ak-kor emlegették leg­többet, mikor — három év­vel ezelőtt —, nem kis fel­tűnést keltve lépésével, meg­vált a Győri Balettől. Még azon az őszön Szegeden buk­kant fel a Sándor János-ren­dezte West Side Story ko­reográfusaként. Azóta is sza­badúszó, legutóbb a Nyomo­rultak mozgásterveit készí­tette el. — Valóban helyesebb a „tömegmozgás" kifejezés, hisz _ táncnak igazából nem nevezhető a Nyomorultak— belj feladatom. Inkább a rendező által felvetett prob­léma megoldása, finomítása, mintsem önálló koreográfia. A szerzők ragaszkodnak az eredeti formához, abban pe­dig nincs túlságosan nagy szerepe a táncnak. Termé­szetesen jobban szeretem, ha igazi alkotómunkát végezhe­tek, mint például tavaly a Krámer György Jézus Krisztus szupersztár­ban. — Mitől függ. hogy mi­lyen feladatot vállal el? — Elsősorban attól, hová Az utcalányok nem viselnek kalapot Horváth Kata Hogyan változzék át ut­calányok rikító csapatává a szürke tömeg, két jelenet közt, a rendelkezésre álló pár perc alatt? Hogyan váljék meg Fantine hajfürt­jeitől, hogy azok a másna­pi előadásra ismét kinője­nek? S vajon összehozható-e a bőrruhás-farmeres, mar­káns Vikidál Gyula-image a sétapálcás, frakkos, ősz Jean Valjeanéval? Hasonló kérdések sora okozott fejtörést a Nyomo­rultak jelmeztervezőjének a próbaidőszakban. Horváth Kata nagyon kedvesen, pil­lanatok alatt bevezet u szín­padi ruhofortélyok birodal­mába. A Rock Színház megalakulása, 1080 óta ter­vezi a társulat jelmezeit A képzőművészeti főiskola textil szakán végzett, három szezon kötöttdivatját ál­modta meg — egy évvel előre — a Magyar Divat­intézetben. Első bemutató­jára, az Evitára készült a Rock Színház, amikor volt díszlettervező évfolyamtár­sai csalogatták, álljon kö­zéjük. — Egy darabig szeretet­ből, azaz ingyen dolgoztunk. Majd, mikor rendeződtek a „Rock" dolgai, státust kap­tam, fizetéssel. Azóta, ha jól emlékszem, a Krónikás és a Jézus Krisztus szuper­sztár kivételével az összes darabban részt vettem. — Jícflyan születtek a Nyomorultak ruhái? — Nagyon élveztem ezt a munkát. A Londonban lá­tottakra sokat tudtam tá­maszkodni, mint utóbb ki­derült, jól is jött, mert a szerzők alaposan utánanéz­tek ki kellett küldenem a tervrajzokat. — Gondolom, több nehéz­séggel járt ez a musical a többinél — Már csak azért is. mert rendkívül sok a szereplő. No és hagyományaink sin­csenek a történelmi kosztü­mök terén, nincs mit kiven­ni a raktárból. kölcsön­kérni pedig nehéz, így az utolsó abroncsszoknyáig mindent újonnan kellett ké­szíteni — Mindent sikerüli úgy megoldani, alway elképzel­ted? — Nagyjából igen Sze­rencsére a pénzből is ki tudtunk jönni. Talán egy apróság: a szajhák fejére kis fantáziadíszes, tollas ka­lapokat szerettem volna, ez már nem ment. A rajzokat elkészíteni élvezet, valójá­ban csak utána következik a munka, a megvalósítás. Először is megfelelő anya­gokat nehéz találni. Jet­meztárunk, varrodánk nin­csen, ennek a darabnak a női öltözékei például az Operettszínházban készül­tek. Hosszú ideig dolgoz­tunk, rengeteget segítettek a ruhafelelősök, az öltözte­tők. — Melyik a legkedvesebb terved? — A férfiak közül The­nardier-é; Szombathy Gyu­la nagyszerűen tudja is vi­selni. A nőj „szakaszból" pedig Cosette-éi, hiszen végre igazi szép ruhákat ta­lálhattam ki, tobzódhattam, főleg a báli jelenetben sze­replő krinolinokban. Ehhez egyébként még festménye­ket is tanulmányoztunk, hogy ugyanúgv nézzen ki. megálljon a fodor a lányok vállán. Remélem, messziről is észrevehetők Cosette es­küvői toalettjén a legyező­szerűen kiterített oliszék. betétek, ezekkel rengeteget foglalatoskodtam, mire be­álltak. — Következő leiadataid? — Az Evita jelmezeinek felújítása az őszi, NSZK­beli turnéin. Maid pedig, U|ev táján, hatéves Máté és kétes/tendős Adám fiam kapnak kistestvért, remél­hetőleg Franciskát... V. E. hívnak ... A munkáim ön­álló szigetekkent tünedeznek fel a nagy vízben ... Pécsett egy balettest létrehozásában közreműködtem, önálló be­mutatót készíthettem a Vi­gadóban, s negyvenperces filmet, Ütszéli istenek cím­mel a televízióban. Ügy alakult, hogy többnyire még­is musicalekhez volt sze­rencsém: West Side Story, Carousel, Bábjátékos, Kép­zelt riport Veszprémben, két zenés játékban segédkeztem Szolnokon. Bevallom, eleinte idegenkedtem ettől a műfaj­tól, mára viszont elmondha­tom, hogy valamelyest értek hozzá. Most már szinte sok is belőle, elhatároztam, újabbal nem vállalok, egy­szerűen mert nem akarom ismételni magam. — Annak idején nagy ter­vekkel „rontott" a világnak: önálló balett-társulat létre­hozásán fáradozott. — ... És ezen mesterke­dem ma is, három éve egy­folytában. Mindeddig siker­telenül. Nem tudom, sok-e vagy kevés — ha azt vesz­szük, hogy rengeteget tanul­tam, s még mindig van mit, rövidnek tűnik. Am ahhoz, hogy még most sem tudom csinálni, amit szeretnék, re­ménytelenül hosszú. Elkép­zelhető. hogy a közeljövő­ben belső táncegységet ala­kítunk a Rock Színház ke­belén, amely más művésze­ti törekvésekhez is kapcso­lódna, de magában is meg­állná a helyét. — Kizárólag a Rock Szín­ház tagjaiból? — Igen, elegendő köztük a kiváló képességű táncos. Meggyőződésem, hogy több­ségük tudása nem derül ki valójában, hisz a műfajnak kötöttségei vannak, hiánvzik például a szóló. Akiket egyébként a Dóm téri kö­zönség lát, nem csupán „Rockosok", sok a „segéd­erő"; az összhatást kell szem előtt tartani. — Táncművészként másfél éve. ia vigadóbeli estén lé­pett fel utoljára. Abbahagy­ta? — Szégyellem, de az el­múlt időszakban elhanyagol­tam magam. Most újból fo­kozatosan step by step, el­kedtem gyakorolni. Hiány­zik persze a szoros időbe­osztás, az állandó tréning, de a felszabaduló időm sem haszontalan: olvasok, zene­művekkel ismerkedem, min­dig akadnak kidolgozandó ötleteim. Jó lenne vissza­nyerni a régi formámat, sze­retnek meg táncolni es fo­gok is. De azt hiszem, még­is inkább koreográfusnak tartom magam Varjú Erika « „Nem a mienk villa" — ez a felirat díszelgett gyerekko­rom balatoni nyarajnak szín­helyén. Mivégre is találták ki a ház gazdái, az arra sé­tálókat megállásra, némi ta­lálgatásra késztető iro­mányt? Senki sem tudta. Így öröklődött nemzedékről nem­zedékre a házikó felirattal együtt és ahogyan gyarapo­dott a család, a rokonság, a barátok köre, úgy tódozták­fódozták, alakítgatták a sze­rény kis vityillót. Szoba lett a nyári konyhából, lakhatóra pofozták a szerszámos kam­rát, s a telken még futotta hely a ház falához toldani még egy kis szobát. Így az­tán" három helyiséggel bővült a hajdan szoba-konyhás csa­ládi házikó. Bár vendég sok jött ide, de fizetség nélkül talált mind hétvégi, balatoni szállást. Családias volt, ott­honos. Éppen olyan meghitt és takaros, mint a szomszéd­ságában sorakozó nyaraló^: az Anna-lak, a Mária-villa, az Aranyfácán avagy a Sze­retlek-lak. Mindegyiknek volt neve, amit jól láthatóan pingáltak az eresz alá. A fal­feliratok valami fontosat, jel­lemzőt tettek közzé az itt lakókról, a ház gazdáiról. A takaros kis nyaralók las­san-lassan eltűnnek a Bala­ton partjáról. Utcahosszban sorakoznak az egy-kétszintes panziók. Vakító fehérre má­zolva, négerbarna ablak-aj­tókeretekkel, az újra felfe­dezett boltívekkel. A gazda legfeljebb ha az udvaron fel­állított sátorban, netán a ga­rázsban szorít magának he­lyet, de leginkább otthon marad egész nyáron, mond­ván kár akár négyzetmétert is kivonni a márka-forga­lomból. Az új házakhoz, új feliratok illenek. Egyforma mind, lényegretörő: zimmer frei — szabad szoba. Mellet­tük stílusos lenne az emlé­kezetemben őrzött nyaraló­kiírás: „Nem a mienk villa". Hajdanán az egész Bala­ton-part zsír- és olajszagtól büzölgött. ötven méteren­ként sült a nyári napok leg­olcsóbb nemzeti eledele: a lángos. A meggazdagodás vi­szonylag gyors lehetőségét kínálta sütödét nyitni. Iz­zadságos munka. A nyeresé­get — még ha tetemes ösz­szeg is volt — igazán meg kellett szenvedni. Tünedez­nek a lángossütök. Szaksze­rűen szólva profilt váltanak. Hiszen bolond a jámbor, aki a hőgutát hozó forróságban, émelyítően tömény zsirszag­ban vállalkozik még a Bala­ton. exslágerének gyártására akkor, amikor megérkezett az amerikai palacsinta. A kenyérpirító nagyságú sütő elvégez mindent, bűz és hő­ség nélkül, mint ahogyan a mélyhűtött hamburgerrel és az előregyártott pizzával sincs szenvedést hozó dolog. Az árak pedig? Az újdonság varázsával megszorozva emelhetők a csillagos égig. Hiába keresed hát a jó öreg lángost, hiszen ha vé­gigsétálsz a pavilonsoron, már-már az az érzésed, hogy külhonban nyaralsz. PIZZA, HAMBURGER, WAFFEL, GOFRI, TUBORG. EGGER, HOLSTEIN, RACKELLER — mi hasba • való étel-ital, mind-mind idegen. Az ere­detitől csupán annyiban tér el, hogy egészen más. De ez kit zavar az önfeledt nyara­lás sajátos lelkiállapotábah? Ki veszi észre, hogy a ham­burger ízesítő- és zöldség­mentes, hogy a pizza desz­kakemény s a tetejéről csak a lényeg hiányzik, hogy a to­roköblitő langymeleg, netán döglött? * A kisfiú sokat hallott már a Balatonról. A szülők igye­keztek az utazás előtt fel­csigázni érdeklődését, hogy aztán minél nagyobb legyen a várakozásszülte rácsodál­kozás. Volt is öröm, ámulás. A fürdőkádi pancsolás után a magyar tenger látványa újabb csodákra nyitotta a kisgyerek szemét. Aztán jött a rossz idő, és az ilyenkor szokásos Balaton-parti prog­ram, a kirándulás. — az eső­től óvó — műemlék-megte­kintés. A kápolnába lépve idegen szózuhatag fogadja az ifjú látogatót. A külhoni csoport távozásit után a hölgy az utóbb érkezetteket is néme­tül, angolul köszönti. Látván a rezzenéstelen arcokat, a kisfiúhoz fordul, immáron a Balaton-part bennszülöttjei­nek nyelvén kérdezi: Hon­nan jöttél? A hirtelen váltástól a k'ls ember zavarba Jön. Az el­múlt percekben átélt nyelvi zűrzavartól elbizonytalanod­va válaszolja : Magyarország­ról. Kalocsai Katalin Agykutatók világkongresszusa Az idegtudományok máso­dik világkongresszusát au­gusztus 16. és 21. között Bu­dapesten rendezi meg az UNESCO védnökségével a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Budapest Kong­resszusi Központ. A konferencia programjá­ról Adám György akadémi­kus és Vízi E. Szilveszter akadémikus, a világkong­resszus elnöke, illetve fótit­kara tájékoztatta csütörtö­kön a sajtó képviselőit. Egyebek közt elmondották: a világ hatvan országából csaknem négyezer agykutató, pszichiáter, neurológus — közöttük három Nóbel-díjas tudós — vesz részt a tanács­kozáson. A magyar agykuta­tókat, ideggyógyászokat több mint háromszázan képvise­lik majd. A Budapest Kong­resszusi Központ, a MOM és a Testnevelési Főiskola elő­adótermében 60 munkaérte­kezletet, 23 kerekasztal-meg­beszélést és 21 szimpóziumot rendeznek. Ezeken több mint hatszáz tudományos előadás hangzik el. A világ­kongresszus idején kétezer pusztért mutatnak be a há­rom helyszínen, s az érdek­lődők a plakátok alkotóival is találkozhatnak A konfe­rencia témái szerteágazóak: az agymodellezéstöl az ideg­rendszeri kutatás új módsze­rein át a tanulás és emléke­zés neurológiai kérdéseiig terjednek. A Testnevelési Főiskola tornacsarnokában 21 kiállító — 24 tőkés or­szágbeli és négy magyar cég — mutatja be termékeit: korszerű orvosj műszerekkel, berendezésekkel ismerked­hetnek meg a tanácskozás résztvevői. A 27 esztendővel ezelőtt Moszkvában megalakult ISKO (Nemzetközi Agykuta­tás Szervezet) ma már több mint hatezer tagot számláb kormányzótanácsa a nyolc­vanas években határozta el. hogy nemzetközi konferenci­át szervez. Az első ilyen esz­mecsere! 1982-ben Svájcban tartották. A második világ­kongresszus rendezésének jogát egyebek között Nyu­gat-Berlinnel, Szingapúrral, Nizzával, Hamburggal ver­senyezve nyerte el a magyar főváros A világkonferenciát va­sárnap 18 órakor Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyitja meg, ina/d Adám György akadé­mikus, illetve Szentagothai János akadémikus tart rövid előadást az idegtűdományok fejlődésének jelentőségéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom