Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

Péntek,' 1987. augusztus 14. 3 Új bútorüzlet Szegeden Schmidt Andrea felvétele Tegnap délelőtt Szegeden, a Szatymazi utcában megnyílt a Kanizsa Bútorgyár mintaterme, amelynek létrehozásában segítséget nyújtott, partnerként, a Delta Kereskedelmi Vállalat. A mintateremben kiállított árut. fizetés után, házhoz szállítja a cég. Néhány újdonságot is ajánlottak nyitáskor: a Donna garnitúrát és a Konvoj szekrénysort Egymillió munkaóra ötvenkétmillíó forintra taksálják annak az egymilliónál is több, társadalmi munkával töltött órának az értékét, amelyet az' elmúlt három évben teljesítettek a Magyar Honvédelmi Szövetség szocialista versenymozgalmában résztvevők. A szövetség klubjában, kirendeltségeiben és iskoláiban javult az oktató- és a nevelómunka, élénkebbé vált a sportélet, hasznosabbá és eredményesebbé a felkészítés és az irányítás a katonai pályára. Gyarapodott a klubok, a tagok száma is. a tömegrendezvényeken, filmvetítéseken, előadásokon, lakati'Tiya-látogatasokon és élménybeszámolókon egymillióval többen vettek részt, mint a megelőző években. A legtöbb klub ebben az időszakban is rendezett lövész- és járőrversenyeket, kiállításokat és szakági bemutatókat, a mozgalmi élet a fiatalok, újabb rétegeit vonta be a tevékeny szervezeti munkába. Népfrontbizottság véleményezte A közlekedésfejlesztés programja A közúti személy- és teherforgalommal, a vasúti és vízi közlekedéssel, s az ezeket kiszolgáló létesítmények fejlesztésével foglalkozó Csongrád megyei szakemberek két és fél éves munkája összegződik abban a közel félezer oldal terjedelmű anyagban, amelynek jelentősen lerövidített, programtervvé sűrített változatát a közelmúltban társadalmi és szakmai-vitára bocsátották. Csongrád megye hoszszú távú közlekedésfejlesztési terve — ezzel a cimmel kerül majd a program a megyej tanács közeijövőbeli ülésének napirendjére. Az utolsó simítások előtt, de a vita lezárultával a koordinációs feladatokat ellátó megyej tanácsi közlekedési osztály kikérte a Hazafias Népfront Csongrád megyej településpolitikai bizottságának véleményét is. A bizottság tegnapi ülésén hallottakat a következőkben foglaljuk össze. (A tervet — mely az ezredfordulóig dolgozza fel a várható tendenciákat, s az ezekhez igazítandó fejlesztéseket — a megyei tanács ülése után ismertetjük majd részletesebben.) A koncepció kidolgozói számba vették az elmúlt 15 évben létrejött, jórészt a gazdasági helyzet motiválta feszültségeket (utak állapota. a járműpark öregedése. az utazási szokások és a menetrendek miatti többletutak összefüggése, az áruszállítás aránytalanságai stb.), s ezekre figyelemmel — s ezek feloldására — adtak prognózist a várható és szükséges fejlesztésekről. Beleértve ebbe a tervezett M5-ös és M43-as autópályát éppúgy, mint a Szeged és a többi (főleg dunántúli) megyeszékhely közti vasúti és távolsági buszforgalmi kapcsolatokat, az üzemanyagtöltő hálózatot, vagy a szervizek szükséges kapacitásbővítését. Mindezt természetesen az országos közlekedésfejlesztési koncepcióval összhangban kellett tenniük. A településpolitika! bizottság megállapításai szerint a tervezet — noha ütemezésre, s a megvalósítás anyagi hátterének létérc nem adhatott előrejelzést — olyan keretprogram, amely minden alágazat számára fogódzót ad, s egységes szemléletű magatartást diktál a jövőbeni fejlesztésekkor. A vegyes vállalatok tapasztalatai A százhoz közelít már hazánkban a külföldi cégek részvételével tevékenykedő vegyes vállalatok száma. Működésük tapasztalatai összességében kedvezőek: döntő többségük nyereséges, és növekvő mértékben járulnak hozzá az export bővítéséhez, külföldi technológiák, fejlett munkaszervezési módszerek magyarországi meghonosításához. Hazánkban 1972 óta van lehetőség vegyes vállalatok létrehozására, de a vállalkozási kedv csak az utóbbi néhány esztendőben növekedett meg jelentősen. 1980ban még csupán 10 vegyes vállalatot tartottak számon az országban, tavaly és az idén viszont több mint 50 új vállalkozás kezdte meg működését. Többségük viszonylag kis tőkével alakult. Ezek azonban — rugalmas szervezetek lévén — gyorsabban alkalmazkodnak a változó külpiaci igényekhez. Ebben többnyire támaszkodhatnak az alapítók anyagi, technikai eszközeire, igénybe vehetik a külföldi partner külpiaci hálózatát is. A magyarországi vegyes vállalatok létrehozásában — hasonlóan a kooperációs kapcsolatok fejlesztéséhez — a legaktívabbak az osztrák, svéd és az NSZK-beli cégek. A közös vállalkozások többsége ugyanis korábban jól működő kooperáció, termelési együttműködés továbbfejlesztéseként jött létre. Függetlenül a jelentós földrajzi távolságtól, újabban mind aktívabbak a magyar piacon a japán és az amerikai vállalatok is. De működnek már közös vállalkozások portugál. görög, sőt indiai cég részvételével is. Bár még nem tűi jelentós a vegyes vállalatok révén bevont külföldi működőtöké, szerepe a gazdasági életben növekvő. Ennek elősegítése érdekében a múlt esztendőben egyszerűbbé vált az engedélyezési eljárás, és azóta jelentős adókedvezményt is igénybe vehetnek a vállalkozások. A magyar gazdaság számára kiemelkedően fontos ágazatokban működő vegyes vállalatok például az első öt évben mentesek a nyereséget terhelő adó fizetése alól, s az alapításukat követő hatodik évtől kezdve pedig kedvezményes adót fizethetnek. A tőkés cégekkel létrehozott vállalkozások mellett — kis számban — már néhány szocialista partnerrel alakított vegyes vállalat is megalakult. Az első magyar— szovjet vegyes vállalat, a Mikromed már termel, több más vállalkozásnál pedig jól haladnak a gyártási feltételek kialakításában. (MTI) Nehéz az aratás vége Szerdáig a kalászos gabonák aratását az egész országban a vetett terület több mint 90 százalékán befejezték a gazdaságok. Mostanra csak mintegy 135-140 ezer hektáron áll lábon a gabona. Tizenegy megyébe i végeztek a búza aratásával. Egyes térségekben, bár változatlanul van elegendő munkaerő és gép, a növényzet és a talaj állapotát óráról-órára figyelve tudják csak a kombájnokat a táblára küldeni. Az egyébként hasznos eső ugyanis a földeket anynyira eláztatta, hogy a süppedős talajra csak óvatosan hajthatnak rá a gépekkel. Emiatt például Vas és Zala megyében várhatóan augusztus 20-a utánra is marad aratnivaló Hasonlóképpen nehéz az aratás befejező szakasza Nógrád és Veszprém megyében, ahol az éghajlati viszonyok miatt jobban elhúzódott a kései fajták érése. Néhány gazdaságban a terményszárító hiánya okoz most gondot, mivel a kombájnokból kikerülő gabonát csak a nedvesség egy részétől megszabadítva lehet tárolóba vinni. így a gazdaságok inkább kivárják az alkalmas időt, amikor a gabona lábon annyira megszárad, hogy betakarítás után egyenesen a magtárba vihetik. Arra is van példa, hogy a szomszédos nagyüzemben szárítják a frissen tisztított búzát, rozsot. (MTI) Párlerköfcs is anyagi érvényesülés E

gy átszervezés kapcsán új vezetőséget kellett választania ket, korábban különálló üzemrész egységessé lett pártszervezetének. Egyenlő esélylyel indult a taggyűlésre mindkét „régi" titkár, a felsőbb szervek — igen helyesen — távol tartották magukat a befolyásolásnak még a látszatátótl is. Ügy gondolták: döntse el a részben megváltozott összetételű tagság, hogy a két titkár közül melyik vezesse tovább az alapszervezetet. Mielőtt a választásra került a sor, felállt az egyik „öreg harcos", 45-ös párttag, annak a korábbi pártszervezetnek tagja, amelyet — az egyszerűség kedvéért — nevezzünk l-esnek. Kijelentette, hogy semmi kifogása nem volt mindeddig saját párttitkára ellen, most sincs ilyesmi az eszében, de mégis azt javasolja, hogy a 2-es pártszervezet eddigi titkára legyen az egyesített alapszervezet első számű vezetője: Indoka: biztosan tudja, hogy április negyedike alkalmából néhányan kaptak jutalmat a volt gyáregységben, a lista rövidebb volt a szokásosnál, s a párttitkár nevével kezdődőit. A titkár azonban — arra hivatkozva, hogy most kevesebb embernek jutott, mert csökkent a keret — lemondott a jutalomról. — így volt, igaz — helyeseltek többen is a taggyűlésen azok közül, akiknek eddig a szóhan forgó, szerény ember volt a vezetőjük. A másik titkárnak pedig becsületére legyen mondva, hogy csatlakozott az előtte szólóhoz, s minden rossz szájíz nélkül szavazta meg „riválisa" megválasztását. Ne térjünk ki ezúttal a megválasztott titkár anyagi viszonyaira, amelyek — enyhén szólva — nem voltak éppen rózsásak, lett volna helye nála is a jutalompénznek. Az sem kizárt, hogy családtagjai részéről néhány rosszalló szó is elhangzott, ha beszámolt otthon a jutalmazás körül történtekről. Persze — ha beszámolt. Mert az ilyenfajta ember jobban szereti a dolgokat csupán saját lelkiismerete szerint intézni. Ilyennek ismerik. Lehet, hogy voltak, akik megmosolyogták, hiszen manapság túl gyakran hangzik el, hogy „ő is a piacról él." Kár tagadni, valóban vékonyan csörgedezik mostanában a pénz a legtöbb (csaknem minden) munkahelyen, miközben az árak — ez is tagadhatatlan — szinte megállás nélkül kúsznak felfelé,, Mégsem áll egyedül azzal, hogy a kommunista példamutatást többre becsüli néhány bankjegynél. Tévedés ne legyen: régen elmúltak azok az idők, amelyekben szégyen volt és megbélyegzés járt azért, hogy ha valaki az anyagiakra is gondolt, s nem csupán lelkesedésből végezte munkáját. Keményebb éveket élünk, olyanokat, amelyekben nagyon is számít -a pénz. De mégsem olyanokat — s ne is jussunk el odáig! —, amikor „a pénznek nincs szaga" (mint a régi rómaiak mondták, az illemhelyek megadóztatásakor). Igaz, kevesebb szó esik napjainkban az erkölcsiekről, mint korábban, még néhány évvel ezelőtt. Ez pedig többeket arrafelé taszít, hogy csak az anyagi érvényesülést nézzék. Nem is áll ennek útjában semmi; törvénv, rendelet nem tiltja, hogy munkával bárki többet keressen, sőt — helyesen — a kiemelkedő munkát pénzjutalommal szokták honorálni. Mondhatják azt is e sorok olvasói, hogy a fenti eset meglehetősen szélsőséges, sőt kivételes. Többen vannak azok, akik inkább minden alkalmat megragadnak, hogy észrevétessék magukat, minden kis érdemet nagyra fújnak fel, és szinte kikövetelik maguknak az anyagi elismerést. Ajn egyáltalán nem biztos, hogy ók vannak többen. Csupán ők a hangosabbak, a feltűnőbbek. E éppen ezért róluk ítélik rneg — felületesen — a többieket, is. Igaz, hogy az élet sokszor őket látszik igazolni, hiszen a mindenütt ott levők, a munkáért utolsóként, de az elismerésért elsőként jelentkezők — mi tagadás — hamarabb tudják teljesíteni magánelképzeléseiket. Többnyire a köz rovására. Az ilyen dicsőség azonban általában igen rövid életű. Számos példa bizonyítja, hogv a dolgozó és munkájuk után megélni akaró emberek hamar elfordulnak azoktól, akik tisztségüket meggazdagodásra, egyéni haszonszerzésre akarják felhasználni. S mert ha lassan is, de haladunk a közélet demokratizálása útján, mind több lehetőség adódik arra, hogv a köz nevében szónokló, de saját zsebüket tömő emberek kihulljanak a közvélemény rostáján. Természetesen nem álszerénységre gondolunk. Korántsem arról van szó, hogy a kommunisták, vezetők, párttisztséget viselők ne fogadják el azt, ami megilleti őket. De csak azt, és annyit! Hátrány semmiképpen nem érheti azt, aki becsületesen dolgozik, csupán azért, mert vezető tisztséget tölt be « maga területén, vagy mert régi, kipróbált kommunista harcos. Fogalmazhatjuk úgy is: első legyen a munkában, a kötelességteljesítésben — és egyenlő a többiekkel akkor, amikor jutalomról, kitüntetésekről, előléptetésekről van szó. Többre csak anynyival tarthat igényt, amennyire képzettsége, rátermettsége alkalmassá teszi. Minden éremnek két oldala van. ennek is. Vannak munkahelyek — sajnos, nem is kevés —ahol szívesen mennek a könnyebb ellenállás irányába, s előnyben részesítik a nagyhangúakat, az önmagukat adminisztrálókat, a szerényekkel, a becsületesen dolgozókkal szemben. Ott viszont éppen a kommunistáknak kell felemelni szavukat, és — mint a bevezetőben említett esetben — állást foglalni a köztiszteletre érdemesebb személy mellett. Nincsenek, nem is lehetnek külön törvények, jogszabályok a kommunisták számára. És — mégis vannak! Gyakran megtörténik, hogy egy-egy munkahelyen valóságos harc indul a jobb beosztásért, előléptetésért, a következő ünnepen várható kitüntetésért. Semmilyen jogszabály nem tiltja, az ilyen versengést, még azt sem, hogy. egyesek a maguk érdekében minden eszközt felhasználnak, az elvtelen hízelgéstől a mások befek'etitéséig. A törvény tehát nem tiltja mindezt — a párt normái igen. N

ehéz időkben kétszeresen nehéz kommunistának lenni. Azért is, mert sok a kísértés az emlegetett pártnormák áthágására, meg — legalább annyira — azért is, mert a kommunistákat ma is éberen figyelik, sokszoros kritika nagyitója alatt vizsgálják a többiek. Ha nehéz is, meg kell felelni a követelményeknek, amit ki-ki önmaga elé állított, amikor kommunistának vallva magát, a párt tagja lett. Várkonyi Endre Három díj Svájcból A festői svájci városkában, Neuchatelben tartott magas színvonalú zenei vetélkedőn kimagaslóan szép eredményeket könyvelhetett el magának a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának vegyes kara. A 2. nemzetközi kórusfesztiválon a magyar színeket a szegedi fiatalok mellett a budapesti Vándor-kórus képviselte. Ezenkívül még nyolc ország tizenegy kórusa lépett fel az egyhetes zenei rendezvényen. A szegedi vegyes kart harmadik díjjal, a női kari kategóriában pedig második díjjal tüntették ki. A megkapó muzikalitással, kifejezőerővel éneklő együttes — első nemzetközi versenye alkalmából — a vetélkedő minden napján szerepelt, és Berényi Bogáta karvezető irányításával végig színvonalas teljesítményt nyújtott. Népszerűségüket jellemezte, hogy elnyerték a Közönség Diját is, ami a verseny egyik fődíjának számít. A publikum minden fellépésük alkalmával viharos ünneplésben részesítette az együttest és karnagyát. A helyezések értékét az is növeli, hogy az erős mezőnyben a jelentós énekes hagyományokkal rendelkező országok, mint Anglia, Spanyolország, az angol zsűrielnök irányításával műStekovics János felvétele ködő nemzetközi zsűritől — nem kaptak díjat. A szegedi zeneművészeti főiskola vegyes kara a svájci sajtóban meleghangú méltatásokat kapott.