Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

^ si VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DEIMA6YAR0RSZAG 77. évfolyam, 163. szám 1987. július 13., hétfő Ki a gyerekpárti? N

yakig ülünk a nyárban. Nem nehéz hát elhárítani a vádat, történeteim légbőlkapottak, kitalációk lennének. Félrefordítom a fejem az u£ cán, kiemelem az uszoda vizéből, lenézek a kilátóból, vagy letszem az újságot e&|y pillanatra a társasüdülő halljában, s még fülelnem sem kell: születnek, élnek s elhalnak a történetek A tanulságuk azonban megmarad. íme néhány, csupán ízelítőül: a strandon Gyurika pontosan ötödszár esik hasra a már nem éppen húszéves Juli néni kinyújtott lábát kerülgetve. Valahányszor elbukik, sírva fakad. Anyukája szomszédja együttérzően néz haraggal az öregasszonyra, elvégre ő gyerekpártinak vallja magát... a tzú.a'e méretezett boltban egymás hegyén-hátán, rendezetlenül, áttekinthetetlen össze-visszaságban várakoznak a ve/yk. Öregek, középkorúak, fiatalok. Utóbbiak lehetnek ciym tíz-tizenkét év körüliek. Egyszer csak a boltvezető szava harsan: a gyerekek jöjjenek előre, hadd mertjenek a dolgukra. Ezek szerint ó is gyerekpárti. Vendégek ülnek az ünnepi asztalnál, beszélgetnek, várják az ebédet. Amikor aztán a háziasszony leteszi a gőzölgő levest, a gimnazista korú Viktor magához ragadja a kezdeményezést, vagyis a merőkanalat, szed magának, s már nyeli is a jobbnál-jobb falatokat. A felnőttek zavartan összenéznek, s hallgatnak. Vajon ők is gyerek pártiak? Tulajdonképpen ki a gyerekpárti? Pofonegyszerű kérdés. Gyerekpárti az, aki a gyerek javát akarja. És mi a gyerek java? Természetesen az, ami hasznára van, ami gazdagítja személyiségét, erősíti akaratát, kitartásra neveli, edzi testét-lelkét, szóval amitől emberebb ember lesz. Lám, milyen körtynyű is válaszolni egy valójában nagyon is komoly kérdésre. Könnyű, hisz nincs igazi tétje, a kérdés tisztán elméleti, a válaszadás után tovább lehet értelmezni a szavakat, sőt még a bennük megbúvó fogalmakat is. Ki-ki szájize szerint magyarázhatja, mit jelent a „haszon", a „személyiség", az „akarat", nem is beszélve magáról az „ember"-ről. De ha azt kérdezem, hány forint zsebpénzt kellene adpl egy fiúgyereknek havonta, hogy annak beosztása, felhasználása a maga javára váljék, bizony irgalmatlan nehéz lenne megadni az őszinte és hiteles választ. Jóllehet a kérdés nailyon is egyszerűnek látszik. Tényleg, mennyi zsebpénz jár (?) ma egy gyereknek úgy tizennégy-tizennyolc éves korában a középiskolai tanulóévek alatt, mondjuk nyári vakáció idején? Kár lenne a szürkeállományt feleslegesen erőltetni azzal a céllal, hogy valamiféle abszolút számot préseljen ki magából. Valószínű, nincs ember széles a hazában, aki ezt mindenki megelégedésére megmondaná. Különben is: a helyzet gyerekenként, családonként más és más. Van azonban e furcsa helyzetnek minden családban mégis egy közös vonása. Nevezetesen: a megállapított összeghez való viszony. A gyerek viszonya egyfelől és a szülőké másfelől. Egészséges körülmények között ugyanis a gyerek kevesli, a szülő sokallja a kialkudott vagy felajánlott összeget. S a banálisnak tűnő kérdésre — Ki a gyerekpárti? — ennek a viszonynak a minőségétől függően születik a valódi válasz. Az, aki az anyagilag tehetősebb szomszéd fiára való tekintettel enged a követelésnek, s megemeli a kvótát, vagy az, aki csemetéje költekezésének korlátait a családi költségvetés arányaihoz köti, s nem enged a huszonegyből? Vagylagos kérdésfeltevésemből is látja az olvasó, hogy én az utóbbi pártján állok. Ki-ki tanulja meg fiatal korában, hogy miféle közösséghez tartozik, s igényeit aszerint alakítsa! Ez persze nem megy egyik napról a másikra, évek szívós munkájával kell kialakítani. Mondhatnám, állandó edzésben tartással. Egy olyan életforma kialakításáról van ugyanis szó, amelyben nem a parttalanság, a hamisan értelmezett szabadság képe fénylik, hanem annak a tudata, hogy az ember élete során állandó nehézségekkel találkozik, akadályokba ütközik, s ezeket le kell győzni, ki kell kerülni, át kell ugrani, csak egyet nem tehetünk, nem vesszük őket tudomásul. Sajnos elég sok rossz példa van már ezzel kapcsolatiban. Tizennyolc-húsz éves fiúk a zsebpénzükből (!) éjszakánként versenyt furikáznak egyik kisváros diszkójából a másikba. Az a győztes, aki többször is tankol ez idő alatt. Más: a főiskolai és egyetemi tanulmányait követhetetlenül változtató „nagyreményű" már érettségi vizsgáját is gépkocsi-tulajdonosként tette le, s az ellátásában elmaradni nem akaró szülők továbbra is biztosították az elegendő pénzt a bor- és sörmámor szakadatlanságához. Mígnem tragédiába torkolt a valóságos és jelképes ámokfutás. Az alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett közlekedési vétség egy ember halálát, s több utas életveszélyes sérülését eredményezte. E

zekhez képest sokkal inkább gyerekpárti az a szülő, aki három gyermeke mellett nem vállalkozott arra. hogy negyedik — immár — nagyfiának külföldi útját finanszírozza. Pedig erején felül vállalt többletmunkával éppenséggel megtehette volna ő is Ehelyett ti fiú vállalt nehez fizikai munkát, s az érte kapott pénzből biztosította szlovákiai biciklitúrájának kiadásait. Bizony, vallom, az az igazi gyerekpárti, aki szigorú követelményekhez, feltételekhez, alkalmasint nagyon komoly feltételekhez köti lánya vagy fia kérésének, óhajának teljesítését. Hiszen így kívánja gyermeke jövője, és ez objektív érdeke is. Csertői Károly A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vasutasnap Szegeden Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Joggal mondjuk; a vasút hálózata az ország érrendszere. A vasút összeköt embereket, városokat, országokat. összekapcsolja a termelés egyes ágazatait, eljuttatja a mások által létrehozott javakat a lakossághoz, külföldi partnereinkhez. Ma már hagyomány, hogy az év egy-egy napján a népgazdaság számára fontos szakmák dolgozóit köszönti az ország. A vasutasok munkája iránti megbecsülés Jelenként július második vasárnapján társadalmunk fiyo'me a vasút, a vasutasok százé" vts táborára irányul. A MÁV gedi Igazgatósága immár 37. alkalommal rendezte meg a vasutasnapot szombaton, az 33VSE sporttelepén. A rendezők színes műsorral és sportrendezvényekkel várták a vasutas dolgozókat és családtagjaikat. Külföldről is érkeztek vendégek. Lengyelországból, a kielcei aligazgatóság 30 fős kulturális és sportküldöttsége vett részt az ünnepségen. Mihály bácsi táncol. Na, nem a szegedi vasutas fúvószenekar pattogós zenéjére, hanem a „jó zamatú" Canada Dry együttes (ez valami reklám lenne?) beatfolk-disz.kó egyvelegére. Csongrádi Kata nádszál vékony derekával forgolódik körülötte. Itt vannak a pesti művészek. Mennyiért? Ki tudja. Egykét ezerért biztosan, mert legalább ennyien nézik és hallgatják a műsort. Szilágyi János játékának egyszerű a képlete (nem szabad igent, vagy nemet mondani, az általa feltett kérdésekre), mégis sokan belebuknak. — Maga vasutas? — kérdezi az agyatúrt Szilágyi. — Nem. — dönti el további sorsát is a középkorú úr. A játékmester ismét megdicsőül. A legtovább kitartó hölgy azért kap egy csokoládészeletet. A salakpályán már áll a húsz hosszú asztal, s mellettük készül a hatszáz személyre tervezett bngrácsos marhapörkölt. A szél olykor nekünk is juttat az illatából. Pillantásom a könyvespultra téved. „Válóperek krónikája", „A láthatatlan hatalom"... — Vasutaskönyv nincsen? — kérdezem az elárusító nőt. — Kértem olyanokat is, de azt mondták, majd az év második felében lesznek — válaszolja. Hm. Mellettünk idegen nyelven beszélnek. A legilletékesebbtől, Lugosi Józseftől, a vasutasszakszervezet szegedi területi intézőbizottságának titkárától tudom meg: hároméves ¡r.t'.'tra tekint vissza a lengyel vasutas-szakszervezettel való kapcsolatuk. Tavaly a Szegedi Petőfi Sándor Művelődési Ház fúvószenekara és citerazenekara vett részt a kielcei vasúti csomópont ünnepségén. Mindkét fél igen hasznosnak tartja, az együttműködés ezen formáját. Közben véget ér az ünnepi műsor. A hallgatóság 46 perc ráadást követelt a művészektől. Már hosszú sorok állnak az ételkiosztók előtt. Az egyik helyen némi bonyodalom támad, a nehézsúlyú szakács és a cérnavékony, ám annál éhesebb vendég hangos szóváltásba keveredik egymással — de azért mindenki megkapja a magáét. Egy óra múlva már feleannyi ember sem ül az asztaloknál. Fekete Miklós és neje, a kétéves Robival töri meg egy hosszú asztal magányosságát. Tetszett nekik a műsor, különösen Dobos Attila, Csongrádi Kata és Heller Tamás. Aztán komolyabb témára váltunk. ElVasutasnapi könyvszemle mondják, kevesebben vannak itt, mint tavaly. A vasútról is beszélgetünk egy kicsit. Sok a dolgozó, kevés a pénz — összegez Fekete Miklós. — Bár az ingyen utazás lehetősége még mindig sokakat csábit a MÁVhoz. Mi is utazunk tovább. Látjuk ám, amott hét deli legény. mint az agár, fut a tűző napon. De ők még nem szaladnak ki a stadionból. Meg is jutalmazzák őket érte, csakúgy, mint az utánuk következő három amazont. Mondanunk sem kell, csokoládéval. Aztán leheverednek a fűre, s heccelni kezdenek egy — az egyenruhájában diszelgő — idős vasutast: „Nándi bácsi, fényképezzen le minket is!" — ugratják az öreget. Bogdán Nándor hűségesen kitart az utolsó percig. Fényképezőgéppel a nyakában járja a könyves-, zsibárus* és kürtöskalácsos bódék által határolt területet, s közben meg-megáll egy sörre. De módjával fogyasztja, felvételt sem készit már annyit, mint régebben. A vasútnál 35 éve dolgozik, három hete van a nyugdíjig. — Megérte a MÁV-nál maradni? — kérdezem. —Megmondom őszintén, megszel v' rettem a vasutat — mondja kissé zavartan. Van. aki kiábrándul belőle, de én jobban szeretek utazni, mint azelőtt. Kézfogás után hirtelen összecsapja a bokáját, és feszesen szalutál. Belémnyllall valami. Egy letűnt világ utolsó mohikánjával hozott össze netán a sors? Aztán eszembe jut a pénteki vasutasünnepség szónokának egy gondolata: ha ünnepre van okunk, akkor ez az áldozatos helytállást kívánó vasutasmunka ünneplése. Dányi László 11 középpontban az önállóság Pedagógusok nyári egyeteme Szegeden Holnap, kedden kezdődik a TIT XXIV. pedagógiai nyári egyeteme városunkban, az MTA Biológiai Központjában. A foglalkozások középpontjában az oktatási törvény oktatásirányítási és pedagógiai kulcskérdései állnak, tehát az iskola és a pedagógus önállóságának problémái. Azért időszerű ez a téma, mert az l!)85-bcn elfogadott oktatási törvény tavaly, a tanév kezdetén lépett hatályba, így egy év tapasztalatairól lesz szó. A törvény kétség kívül fokozott önállóságot biztosít az iskolák számára az eddigi . közvetlen irányításos rendszerhez képest. Mindenképpen üdvözlendő az önállóság megadása, mert ebben az a demokratikus alapelv fogalmazódik meg. hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol ahhoz a legtöbb információ és a legnagyobb helyi tapasztalat adott. Ugyanakkor számtalan problémát vetett föl ez a hirtelen jött szabadság. Sokan úgy fogalmaztak, hogy az önállóságot akkor kapták meg az intézmények, amikor már megoldhatatlan vagy nagyon súlyos problémák vetődtek föl az iskolák falain belül — a társadalmi gondok folytatásaként. Mások abban látták a nehézséget, hogy túl sok feladat hárult az iskolák vezetésére a helyi szabályzatok elkészítésében. Annál is inkább, mert a működési szabályzat foimálásához alig-alig kaptak segítséget az igazgatók és az iskolai fórumok. További probléma, hogy az oktatási segédanyagok oly mértékben hiányoznak, hogy eleve kétségbe vonhjtó a hatékonyság, s így az önálló, kreatív alkotómunka lehetősége is. A fokozott önállóság ugyanis csak akkor biztosítható, ha az oktatási és nevelési tevékenység minden eszköze rendelkezésre áll. Sok esetben azonban alapvető segédanyagok gyártására kényszerül előbb a tanár, s csak azután gondolhat arra, hogy a saját útját járja. Az önállóság tehát a demokrácia gyermeke, de • gyarapodásához szükség van a sokféleségre: a segédanyagok, oktatási eszközök gazdagságara. Lálni kell' kétféle önállóságról beszélhetünk a mai oktatásügy taglalásakor. Az egyik az iskoláé, mely függetlenebb ma, mint volt korábban. az önigazgatás útjára tért. A másik a pedagógusé. akinek egyre kevésbé kötik meg a kezét a módszerek, az eszközök megválasztásában. E két önállóság lesz teritéken Szegeden július 14. és 21. kokott. A nyári egyetem iránt Változatlan az érdeklődés, pedig a megszigorodott gazdasági körülmények miatt a pedagógus résztvevőknek egyre mélyebben kell a pénztárcájukba nyúlniuk. Az érdeklődés minden bizonynyal annak köszönhető, hogy rendkívül érdekes témákat vetnek fö) az előadók. Szó lesz a szaktanácsadói rendszerről, bemutatkoznak a kísérleti iskolák és programok, elemzik a pedagógiai intézetek működését, kutatási eredményekről számolnak be, és nem utolsósorben megismerkednek városunkkal a messziről érkezeit tanáruk.. U. I. Elutazott a koreai küldöttség A Hazafias Népfront meghívására a KNDK-ból a koreai néppel vállalt nemzetközi szolidaritási hónap alkalmából hazánkban tartózkodott koreai népfrontküldöttség szombaton elutazott Budapestről. A Haza Újraegyesítéséért Küzdő Demokratikus Front Rju Ho Dzun főtitkár, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tagja vezette küldöttség a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt Pozsgay Imrével, a HNF OT főtitkáréval. az MSZMP KB tagjával es Garamvölgyi József titkárral. A küldöttséget fogadta Cserven ka Ferenc né, az Országgyűlés alelnöke es Kovács Jenő. az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Látogatást tettek a nagykő tai Magyar—Koreai Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben A küldöttség veztöje Budapesten az MMG Automatika Müvek párt- es szakszervezeti aktivistáinak ismertette a KNDK szocialista epitesben leiért eredmenyeit. a párt és a kormány kezdeményezéseit a haza békés ujiaegyesitésére (MTI)