Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

Szombat, 1987. július 57. ff DM1 [magazin ® ® Az emberiség gondja INTERJÚ ÁBRAHÁM KÁLMÁN ÁLLAMTITKÁRRAL Az ökológia az élőlények és a környezet viszonyának tudományos kutatásával fogla'kozó tüdőmányág. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezel- cs Természetvédelmi Hivatal elnöke szerint az ökológiai közgondolkodásnak a politika cs a társadalom minden szféráját át kell hatnia ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon. — Hazánkban a politika kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a környezetvédelmi program megvalósítását. Miért ilyen fontos, s miért politikai ügy a környezet- és természetvédelem? — Ebben a kérdésben az, emberiség egészp érintve van. Az emberiség történetében még nem volt arra példa, hogy ennyire közös gond legyen valami, ami a politikai rendszerek határain innen és túl egyaránt közös cselekvésre kényszerit. Az ember megteremtette önmaga elpusztításának eszközeit. Mindenütt a világon fel kell ismerni, hogy a természet határazza meg az ember sorsát, hiszen része a természetnek, de mert egyúttal társadalmi lény, meg is mentheti a természetet — s így önmagát — a pusztulástól. S ebben a politikának elsődleges szerepe van. — Véleménye szerint mi a legnagyobb politikai probléma a Földön, ami a természetvédelemnek is akadálya? — Az aránytalanság, az egyenlőtlenség. Es mind több aránytalan helyzet adódik, amilyen például a szegénység is. Százmilliók élnek olyan szegényen, hogy legelemibb életfeltételeik megteremtése érdekében pusztítják az emberiség életfeltételeit. A legszegényebb országokban a növekvő energiaigény az erdőket irtja ki. A hetvenes években a Föld egyötödén volt erdő, most csak az egyhatodán van, s az ezredforduló utáni első évtizedben már csak az egyhetedén lesz. Márpedig ez a folyamat az élővilágot sodorja végveszélybe, ha nem sikerül megállítani. — A környezetvédelem mely területén tartja a legszükségesebbnek a nemzetközi összefogást? — Miden területen szükséges, de ahol a legkevésbé lehet a védekezést egyedileg, ország- vagy akár földrészhatórokon belül megoldani, az a levegő védelme. A levegőbe kerülő anyagokat sokáig nem kontrolláltuk, s rengeteg olyan új anyag kerül a légtérbe, ami korábban nem, s amelynek valamennyi hatása a légkörfizika művelői szerint még nincs feltárva. De tudjuk például, hogy a széndioxid felmelegíti a levegőt. Kezdetben mintegy fél Celsius-fokkal. De a számítások szerint kétezerharmincra ez a melegedés megközelítheti a négy fokot, aminek a következményei végzetesek lehetnek. Ilyen a jégolvadás, ami másfél méteres vízszintemelkedést eredményezhet, s egész városok kerülhetnek víz alá. De ilyen a légtömegek mozgásának megváltozása, amit az erdőcsökkentés is motivál, s nincs kizárva, hogy ez a változás hatalmas, korábban csapadékos teruleteketvgivataggá szárítson. Még veszélyesebb azonban az ózonréteg úgynevezett meglyukadása, melynek következtében az ibolyántúli sugarak védőhatása megszűnik, pedig ez tudományos felmérsek szerint már most is egyik oka a börrakos megbetegedések gyarapodásának. Mindezt olyan anyagok okozzák, amelyek semmilyen módon nem oldódnak, s a sztatoszférába jutva rombolnak. Magyarországon korábban hétnyolc ilyen anyag levegőbe kerülését tiltottuk, ebbe a tilalmi körbe azonban január elsejétől már háromszáz anyag tartozik. Nyilvánvaló, hogy a levegővédelem csakis nemzetközi szinten lehet eredményes. A levegőbe kerülő szennyező anyagok nem ismernek országhatárokat, s hogy már most •mennyire veszélyeztetik az embert, az megfigyelhető például a havon, ami főleg a városokban gyorsan megfeketedik. Ez a szennyeződés a tüdőt károsítja, de az élelmiszerláncba kerülve is sújt minket, s a vizeinkbe jutva is károsít. En magam sem akartam elhinni eleinte, amiről később megbizonyosodtam, hogy évente nyolcszáz tonna nitrogén a levegőből kerül bele a Balatonba. Ez a/l is mutatja, ltogy a környezetvédelemnek nincsenek egymástól szigorúan elhatárolható területei, igy minden természetvédelmi probléma egyúttal nemzetközi is. — Milyen gondolkodásbeli változást tart szükségesnek? — Meg kell szabadulni a tévhiteinktől. Korábban például úgy véltük, hogy az egy főre jutó ivóvízfogyasztás növekedése jelzi az adott ország fejlődését. Kiderült, hogy ez nem igaz: a fejlett országok ésszerűen korlátozzák a fogyasztást. Valaha úgy véltük, hogy a természet körforgása megtisztítja a vizeinket, de kiderült, hogy a legnagyobb vízfolyások sem képesek a jelenlegi szennyezést károsodás nélkül befogadni. Még az sem mindegy, hogy hova helyezzük el a hulladékot, mert a földbe szivárogva az is szenynyezi a vízfolyásokat, s Magyarországon az utóbbi tíz évben megduplázódott a hulladék mennyisége. Kiderült, hogy a felső vizadó réteg igénybevétele csökkenti a talajvízszinteket. És így tovább. Tévedés volt például élettelennek gondolni a talajt, amelynek állapotát élő szervezetek milliárdjai tartják fenn, s azokat pusztítva a föld termőképességét pusztítjuk el. Tudatlanul olyan föltáratlan folyamatokba avatkozunk be, amely megbontotta az élővilág egyensúlyát. Három-négyszáz évvel ezelőtt évente csak egy-két faj pusztult ki, mára ez a folyamat felgyorsult, és ezres nagyságrendben pusztulnak ki a fajok. Van olyan áHatv*amely egyetlen növéífffyW táplálkozik, s ha az kipusztul, beláthatatlan következményű láncreakció veszi kezdetét. Olyan élő szervezetek vannak veszélyeztetve. mint az algák, amelyeknek pedig fontos szerepe van az emberiség jövendő élelmiszergondjninek megoldásában. A levegő, a víz, a talaj, az élővilág sorsa a mi sorsunk, megmentésükhöz ökológiai gondolkodásmódnak kell meghonosodnia. Az ember a tudásával, tudatos munkájával diadalmaskodott a természet erői fölött, s a győzelem mámorában nem vette észre, hogy a természet úgy védekezik, hogy pusztul... és pusztít. Mérnök létemre vallom, hogy a technikai forradalom ilem élvezhet elsőbbséget többé, a tiszta levegő, a tiszta víz fontosabb. — Elegendö-e a gondolkodásmód megváltoztatásához, hogy az ember veszélyhelyzete növekszik? — Nem elegendő, s nem is anynyira a veszélyérzet tudatosítására kell törekedni, hanem inkább arra, hogy az emberi életfelfogás változzék cselekvőképes környezetvédelmi magatartássá. Ehhez a környezetvédelemnek át kell szőnie a politikát, a gazdaságot és a társadalmat. A politikának reális követelményrendszert kell kialakítania, amely nemcsak kimondja, hogy például szennyvíztisztítás nélkül tilos fejleszteni, hanem lehetőséget teremtve ehhez, egyúttal szabályozza a folyamatot. Esetleg úgy. hogy a bank kizárólag olyan beruházást finanszírozzon, amely nemcsak nyereségesnek, hanem környezetkímélőnek is ígérkezik, s ezt a beruházó előre igazolja. Egyébként, hogy a környezetvédelem előnyeit nemcsak a jövőben élvezheti az emberiség. hanem azonnali társadalmi haszna is van. arra éppen a gazdaság ad példát. Az exportképes berendezések közül a környezetkímélő térmékökneft a világpiacon* már-1 is'magasabb ára van, többet fizetnék értük. KAUAK marta S42AGHLSMU ot>rúvi«í + -Ab LHOP" NAH «.AB Biy PÁK0L1TZ ISTVÁN Sümegen A sümegi várfal tönében pedáloz egy suttyó serényen: váz alatt kalimpál a kölök, az abrincsban „nyolcas" lödörög. Hol a műút eltér Bazsinak s gágázik egy csapat vadliba, gyémantszikrás fénnyel elpereg a csámpás bicigll kereke. Simon Pista nyomja a pedált, végső hajlékára rátalált: hazaéri — és ncmc.safc fiaísiba, hanem a menny-égi lagziba; ahol napszállattól reggelig tücsök-citeráját pengeti, s a rozoga bringa külleje tüzet fog, mint Illés szekere. Színek és helyek SZÁJSZÉLZSIBBADÁS Amikor a régi közúti hídon átballagok Újszegedre és feltűnik a SZUE zöldnövényzettel vegyitett kerítése, akaratlanul is elmosolyodom. Nem csupán azok a rések, kisebb-nagyobb lyukak ötlenek rögvest eszembe, amelyeken át a női öltözők legrejtettebb titkaiba lehetett — ha csupán másodpercekre is — bepillantani. .. Hanem eszembe jut az én drága jó Sisák barátom is (a nevét, jól felfogott szeméremből, megváltoztattam e hasábokon), ez az aranyos bohém srác. az ötvenes évek első felének jogaszpalántája, aki — mint mondani szokás — mindenben benne volt (Így természetesen néha még „abban" is.) Sisák barátunk rendszeresen látogatta a szögedl kiskocsmákat (és kevésbé rendszeresen a tanórákat — az aránypár két tagja, noná!, okozati összefüggésben állt egymással). S ha az elfogyasztott nagyfröccsök elértek — benne — bizonyos szintet (ez Sisak esetében úgy a tizediket követően realizálódott), a kocsmában épp soros zenekar prímása már rá is zendített a nótára. Hogy aszongya: Nem ütik a jogászt agyon... Es Sisák már kántálta is a maga feledhetetlen — inkább maiigánfokban mérhető — baritonján: — Ságha higó hozmahingos galambom... — Mire mi: — Miért te?! — Mire ö: — Meht kiughik az ablakon, ságha higó hozmahingos galambom ., Amiből kiviláglik, amit eddig elfelejtettünk közölni: Sisak barátunk erőteljesen raccsolt Majdnem vagy inkább kábé úgy, mint á... — •• sV De ez a iaccsoíás csak .tovább, növelte — különben is meglett^ tősen karakterisztikus — charme-ját. Mondom egyszer neki: — Te Sisák, jo lesz elkotródni innen, mert holnap följelentenek bennünket a besúgók RámnézeU. így csak Sisák tudott nézni. Fölülről lefelé S valahogy mégis szemben. — Ugyan máh. Nem kell betojni. Majd letagadjuk. — De a szemünkbe fogják mondani ... — No és? — folytatja fennsöbbsegesen. — Ennél hövidebb és egyszehübb úton úgysem győződhetünk meg hóla, hogy kik Is sohainkban a besúgók ... Hát ilyen volt Sisák. Szerelte a bort, a sört, a pálinkát és a nemesebb likőröket. (Jobb híján.) Ha demizsont szorongatott a kezében, sose lehetett egyértelmű pontossággal eldönteni, vajon benne lötyög-e több rizling vagy a fonatosban? Egyszer azt mondja nekem: — öhegem, be kék kapni néhány kohsóval a Tóthnál. A Tóth vendéglő akkor is ott honolt, ahol m<»st. Csak akkor még hivatalosan is „Tóth"-nak hívták. „A SZUE-val shévizavé" ahogv Sisák mondta volna. S a nagytermen kívül üzemelt egy kis söntése is. Direkt az ilyen — és hozzánk hasonló — kispénzű nyughatatlanok számára célirán.vositva. Sisák aznap vette föl a bankban, akarom mondani .. . miket is beszélek... a tanulmányi osztályon... épp esedékes ösztöndiját. Jómagam ugyanezt cselekedtem otthoni vizeken a havi apanázzsal. Úgyhogy ez volt az a pillanat, amikor az ember — napóleoni babérok és múlt híján is — a világ urának képzeli magát. — Kél mathózfhöccsot — adla ki a parancsot Sisák a Tóthsönlés pultjánál. Nem tudom, tisztóban vannak-e önök a matrózfröccs mibenlétével? Ha netán mégsem, mindjárt közlöm, hogy ismereteim szerint a . matrózfröccs többféle elegy receptjét jelöli. A miénk: egy korsó frissen csapolt sör fél deci portorikó rummal. (Arakat nem közlök, mert nem szeretnék izgató hírébe keveredni.) — Noheimál. A csapos szerintem nem értette a szót. Ára a helyzet oly félreérthetetlen volt. hogy minden zökkenő nélkül megkaptuk a második matrózfröccsöt is. Mit is mondjak hirtelenjében? Kissé zavarban is vagyok. Elvégre dehogy is akarok én ebben a íenejózan világban alkoholdicsérővé torzulni Mindazonáltal tény. hogy a frissen habzó ser és a rubinpiros portorikó. összevegyültem sajátszerűségében is igen kellemetes aromát produkált. A rumtól a sör valahogv — jobb, ideillőbb kifejezést nem tudok rá — kezdett megbukesodni. Ennekelőlte nembelileg nem találkoztam a matrózfröccsel, sem mint fogalommal, sem mint folyadékkal. Ezért a vele kapcsolatos teendőkről sem volt fogalmam. Sisák az ötödik ..matróz" utón adta ki a jelszót, — Ihány a SZUE. Szép, tavaszváró délelőtt volt. A SZUE hivatálösan még nem nyitotta meg kapuit, (Mi azért bementünk.) A medencebői már kitakarítva a falevelek, elvégezve — klórral — a fertőtlenítés művelete. A betonteknő már csak arra várt, hogy teleeresszék vízzel. — Majd meglátod, milyen hemok lesz. Lépcsőn ereszkedtünk alá. A nap szépen sütött. E szélvédeít helyen a beton már egészen átmelegedett. Leültünk, nekivetettük a hátunkat. Felbámultunk a bárányfelhős ájerbe — Na, zsibbad-e mar a szádszéle? — kérdezte Sisák kisvártatva. Én még nem tudtam, amit ó ellenben már annál inkább, hogy a matrózfröccsböl úgy következik a zsibbadás, mint a fölbukásból a hasraesés. Egyszer aztán megszólaltam. — Most már zsibbad Am Sisák ekkor már aludt Közben meg ez a jo oreg SZUE. ez. a kivenhedt betonteknő árvízi hajósokkent ringatott bennünket R PAPP ZOLTÁN