Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

41 Csütörtök, 1987. július 9. Guruló reklám Hallgatom a tévé Hír­háttér cirnü műsorában a Magyar Atlétikai Szövetség vezető tisztségviselőjének a fejtegetését arról, hogy milyen hatásos reklámhor­dozó a pálya szélén vagy éppen a rajtszámon elhe­lyezett felirat. Könnyű párhuzamot vonni: nem lehet rossz hírverés egv­egy (nem multinacionális) helyi gazdálkodó egy.ég számára, ha a Szegeden körbe-körbe járó buszokra, villamosokra, trolikra fes­teti fel a nevét. Csakhogy ezen reklámhordozók kö­rül mintha nem a legna­gyobb szervezettség ural­kodna ... A telefonhoz ülök. tár­csázok hirdetőt es hirdet­tetöt: a gyanúm igazolva látszik. Abban több beszél­getőtársammal is egyetér­tünk. hogy nem rossz ezek­nek a feliratoknak a vá­sárlóija, a fogyasztóra' gya­korolt pszichikai hatása. Hiszen a város központi, nagyforgalmú utcáin, te­rein fordulnak meg. Egy­egy menetben ezrek sze­mei előtt viszik el a hir­detőtáblájukat. Persze egy­általán nem mindegy, hogy mit hirdetnek. A rápillan­tásra nem „emészthető" irományok ugyebár nem javallhatók, hiszen az ok vasúik nem csak a gyalo­gosok lehetnek. A gépko­csi vezet ok pedig a túlrész­letezett hasznos informáci­ók vezetés közbeni gvűjtö­getese alatt esetleg nagy haszon talanságnt is elkö­vethetnek. Akinek még mindig sok szabad, hirdetésre alkal­mas felülete van. úgy érzi; az igazán hirdetni ;lkarók ma nincsenek kint a pia­con. A dolog másik oldala, hogy nehezén árulják el vásárlási szándékukat a.zok' akiket már a kitett ár is meghökkent Ugyanis egy buszoldal évi 3(1—35 ezer forintos dija az emelkedő tarifákat figyelembe véve sem tűnik olcsóságnak. Az árak nem normatívak (szabottak). Meghatározá­suk attól is függ. hogyep­pen kinek a részére szab­ják ki őket. A tradicio­nálisan jó kapcsolatok, esetleges érdekeg.vezések jó okai lehelnek a tarifa­mérséklésnek. Hallottam olyat is. hogy a feli"at ellenértékenek átutalása tulajdonképpen nem más. mint sporttámogatás. Ugye­bár ez utóbbj esetben som lehet szó a tisztán piaci hatások érvényre jutásá­ról. Tudom, hogy az egyik közi ekedes i vállalatainknál hamarosan szolgáltató iro­da alakul. Ennek a felada­tává teszik a „táblás ügyek" rendezései is. Per­sze. nagy hasznot később sem remélnek. Egy meg­rendelő képviselőjétől arról értesültem, hogy a guruló reklámokat tómegesiteni kívánják. Sok-sok oldal­falat hereinek, ha a köz­lekedésiek szándékukat megfelelő árengedmé­nyekkel méltányolják. Bizonyára nem csak ne­kem tűnt fe] a dadogó« reklám" a trolik oldalán. Arra gondolok, amikor két iroda is egv oldalon há­romszor egymás után ugyanazzal a kis méretű táblával hirdeti magát. Az egyik irodában megtud­tam. hogy nekik sem tet­szik a mostani megoldásuk. Remélhetően még ebben ez évben a központjuktól megkapják azt a mosható, eső- és hőálló négyméteres matricát, amivel mostani apróságaikat kicserélhetik. Volt időszak, amikor a pesti villamosok tetőteréért sorban állták a hirdeltelök. Jó néhány hét eltolt, amíg táblájukat első útjára in­díthatták. A szegedi villa­mosokon alig mulatóban van néhány tábla. Azok ötlettelensége pedig . .. Ha lehet még jobban hiányoznak a fogantyúk mellől a belső „üzenő cé­dulák". Pedig ezek meg a közlekedésbiztonságot sem veszélyeztetik. Az álldogáló utasoknak még a bonyo­lultabb szövegek böngé­szésele is jutna elegendő idejük. A piacgazdaságnak szer­ves része az áru kínálása, röviden: a reklám. Ez ¡le­dig nemcsak a tévés 15­20 másodpercekből áll... Böle István Klubkávéházak Örményországban Sokan szkeptikusan fogad­ták az első ifjúsági klub­kávéházak megnyitását Ör­ményországban. Nem volt igazuk, hiszen a fiatalok itt kultúráltan tölthetik el sza­badidejüket. A klubkávéházakban a 1 egvá 1 ti>za11isabb érdeklődési körű fiatalok is találnak maguknak megfelelő prog­ramot. Az Internacional klub a közelmúltban estét rendezett Titográdtól, Jere­ván testvérvárosáról. A Zej­tum kávéházban egy panto­mimegyüttes szokott fellép­ni, a Krunkéban iljú zene­szerzők alkotóműhelyét be­mutató sorozat hallható, a Poiszk klubban a nyugati festészet és zene fejlődési tendenciáról tartanak vita­délutánokat. míg a Rosszi­jában irodalmi esteket ren­deznek. Az ifjúsági klubkávéházak egyesülete lehetőséget bizto­sit a fiatal zeneszerzőknek, költőknek, képzőművészek­nek, hogy közel kerülhesse­nek közönségükhöz. Azegye­sülés mind társadalmi, mind gazdasági szempontból jól működik. A közeljövőben olvan kávéház megnyitását tervezik, ahol a fiatal háza­sok szórakozhatnak. s ez alatt a gyermekszobában kisgyermekükre gondozónő felügyel. Díszhalaink utódai Mást olvas az ember, ha jól érzi magát, és megint mást olvas mcneküléskep­pen. En például, ha . rend­ben mennek a dolgok, min­denfélét össze tudok olvas­ni. Még kifejezetten etikus írókat, költőket is. pedig tőlük kiújul a lelkiismeret­furdalásom. a gyomnr.süly­1,védésem, nem tudok nyel­ni. valamint félek. Minél jobban érzem magam, an­nál nagyobb a mübefogadó képességem: viszont rend­kívüli mértékű vidámság esetén az olvasást teljesen szükségtelennek tartom. Egészen más akkor a hely­zet. ha úgy érzem, bajok vannak; ha az emberek egy része hipotetikus idea kö­vetkeztében ügy gondolja, hogy engem valamibon meg kell akadályozni; ha bizo­nyos okok miatt eszembe jut. hogy két csapat ősem­ber dulakodása és a Hiro­simára ledobott atombom­ba közötti különbség csak a keletkezett hullák számá­ban mérhető, következés­képpen a világ nem előre halad, hanem visszafelé, hiszen a hullatermelés ug­rásszerű növekedését min­dennek lehet nevezni, csak éppen fejlődésnek nem. — Erre azonban hosszú- távon gondolni nem szabad (két­ségbeejtő, mikor az ember éppen lényege, a gondolko­Palehi kiállítások Tizennégy országban állít­ják ki idén a világhírű pa­lehi művészet alkotásait. Megtekinthetik a többi kö­zött Franciaországban, Ka­nadában, Finnországban. Norvégiában, Venezuelában, Belgiumban, Angliában és az NSZK-ban. A lakkroiniatűr festészet, mesterei egyedülálló vándor­kiállítási anyagot állították össze, amelyet tíz hónapon át láthat majd az amerikai közönség. A palehiek kiál­lítása része lesz a ...Szov­jetunió — ember, család, társadalom" elnevezésű, nagyszabású kulturális se­regszemlének, amelynek megnyitására augusztusban kerül sor Ney Orleansban. Ez a hagyományiis orosz mi­niatűr festészet eddigi leg­részletesebb tárlata, mélyet az utóbbi tizenöt év alatt Amerikában bemutattak. Felöleli a palehi művészet fejlődésének valamennyi korszakát — születésétől egészén napjainkig. Mindezt harminc, különböző nemze­dékekhez tartozó mester hat­van kiváló munkája repre­zentálja. A kiállítást megtekinthe­tik Washingtonban, Mem­phisben. Cincinnatiban (Ohio). Atlantában és Kan­sas-Cityben. a Szovjetunióba való visszaérkezés után pe­dig ez lesz a palehi művé­szeti termékeket bemutató vándorkiállítás alapgyújte­ménye. — Minket is tessék lefényképezni? — kiabálták ne­vetve a gyerekek, akik öten ültek a négyszemélyes ke­nuban. A melléjük kanyarodó Volvo rendőrmotoros köze­ledtére sem ijedtek meg — nem is tudták, hogy sza­bálytalanul csónakáznak. — Ártatlannak tűnő dolog ez — mondja Savanya Im­re főhadna;^/ —, de ilyen eset miatt halt meg már az idén is két ember. Sokan ülnek, sokszor apró gyerekekkel is, túlterhelik a csónakot Somogyi Károlytné felvételei A télikikötő bejáratánál népes fürdősereg lubickolt, pontosan a hajók útvonalában. Simon Sándor főtörzsőr­mester figyelmeztetésére világbajnoki idővel úsztak partra a „tettesek", és ott is maradták — míg csak a rendörök el nem tűntek a láthatárról. Naponta többször is útnak indulnak, a vízi rendészeti őrs járőrei, és — mint mond­ják — sohasem hiaba. Sajnos, mindig találnak veszélyes vizeken csónakázó, fürdőző' embereket, akik nem félnek a veszélytől. Felvételeink egy szép nyári napon készültek, Szeged mellett, a Tiszán dás útján nem oldhat meg valamit, csak az ellenkező­jét teheti: nem gondol Iá). Ilyenkot' aztán betáblázom időmet: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra satöbbi: de hogy miért, ki­ért?. maximális cél egy má­sik szerencsétlen, meg né­hányan rajta kívül; hiszen attól, hogy a világ tenden­ciájában egyre hátrál, ne­künk nem szükséges egy­másnak okvetlenül betarta­ni. De kanyarodjunk vissza a könyvekhez. Nem tudom, ki hogy van vele, én külön­léle ügyek-bajok esetén szívesen veszem elő gyerek­kori olvasmányaimat Ilye­nek például Fekete István könyvei, főként a Lutra, mert a vizeket nagyon sze­retem; meg a Kole, mert jó ideig az itt leírthoz hason­ló környezetben éltem, s egyébként is; Fekete István csodálatos író. Tízéves ko­romban többször is elolvas­tam összegyűjtött cikkeit, melyeket a Nimród cimü vadászlapba irt mondjuk 1919-ben az ölyvek védel­méről. a szürke varjak kár­tékonyságáról. valamint ar­ról, hogyan lehet meglelni, nyomon követni, majd pe­dig „kilőni" a hibás agan­csű .szarvasbikát, ami — életben maradása esetén — nem kívánt tulajdonságokat örökítene utódaira. Tizen­egy éves koromban megle­hetős fogalmaim voltak, milyen követelményeket támaszthat „a terület tu­lajdonosa" a ..jó pagony­erdésszel" szemben (1944­ben), és jól tudtam: a visz­szacsatolt helységekből a megmaradt • Magyarország­ba étkező vadőröket az. ál­lástalanság réme fenyegeti. — S hogy közben elvégez­tem az általános iskola al­sóbb osztályait, valamint ötszáz gyerek járt velem egy iskolába, különösképpen nem izgatott. Szintén ez idő tájt olvas­tam el Hom-Zsilinszky Ak­varisztika cimu alkotását huszonharmadszor. és Wie­singer Márton ugyané cí­mű müvet otvennvolcad­sáor. Ujabban azon kapom magam, hogy szívesen föl­lapoznám őket. ha annak idején nem olvastam volna mindkettőt „szél", örömest elbújnék bennük a jövő fe­nyegető kérdései elöl, de­hát nem lehet. Emlékszem például e könyvek azon fe­jezeteire, melyek a követke­zőket tárgyalják: ha dísz­halainkat nem tápláljuk minél változatosabb, komp­lexebb modon. akkor utó­daik korcsok és a fejlődés­ben visszamaradni lak lesz­nek. — Nos. erről rögtön az jut eszembe. hogy nagy­apám. nagyanyám. déd­apám. dédanyám, valamint azoknak az apja. anyja, ál­talában pedig minden fisom roppant egyoldalúan táplál­kozott a/, egykori társadal­mi igazságtalanságok követ­keztében; en pedig már tudj" isten mióta élek pari­zeren, málnaszörpön «'s ke­nyéren. Ezek utan el sem tudom képzelni, hogy ne­kem vajon milyen utódaim lesznek. — Ugv tűnik, már semmi nem alkalmas arra, hogy allala feledkezzem meg a valóságról. Farkas Csaba Árulás és megtorlás Színes, szinkronizált kí­nai film. Irta: Vang Ce­hszin, Vang Csin-pao. Fényképezte: Cou Scng­tung. Zene: Si Fu, Jin Csc­zsung. Rendezte: Csou Kang-jü. A cím pontosan fedi a tár­taimat, ennyi a film történe­te: árulás és megtorlás. A két szóból egyenes a következte­tés is, történelmi időkről van szó. Kína lHHO-as éveiről, mikor is a Mandzsu császári csapatok — részint'az. árulás, részint a túlerő okán — le­verték a Tajping felkelést. Ennél több történelem nem is fér azután bele a műalko­tásba. melyet — ha föltétle­nül fontos lenne a műfaja szerint meghatározni — szi­vem szeri r/t sportfilmnek mondanék. Az. a helyzet tud­niillik. hogy ami kevés me­séje — fordulata adódik is. úgy tetszik, csakis azért van, hogy az ősi kinai harci tech­nika. a kung-fu újabb és újabb fortélyait legyen ürügy bemutatni. Alighanem eleg edzettnek mondhatjuk magunkat a ke­leti küzdelmek filmi látvá­nyának moz.izsöllyeben tör­ténő feldolgozása tekinteté­ben. Bár inkább a japan harci technikákon volt mó­dunkban tréningezni, ennél­fogva lehetséges, hogy az. el­ső pillanatokban meghökke­nünk. s némi idegenségérze­tünk támad, ám tessék elhin­ni: bele lehet jönni. Az ilyen tömény adagolásnak egy az átka; félő, hogy az unalom elhatalmasodik az emberen, s a végén már csak ül, ul. ke­leties beletörődéssel és türe­lemmel várva, hogy a bal­végzet utolérje végre a — meg kell hagyni — kemény­kötésű ellenfélnek mutatko­zó mandzsukat. Mi persze a tajpingnkkal vagyunk, miként a víziló­I Uj film vakkal is ... Csak meg ne tudja egy kung-fu harcos, hogy Bud Spenrcrre és az ö pofonjaira gondoltam a mo­ziban. Félek, fölkutatna eme értetlen Közepkelet-Euró­pában és megkérdezné. Hogy jövök ahhoz, hogy egy lapon említsem öt, test és lélek egyesített erejével szent cé­lokért küzdőt, ami pofozóro­botlal és zsírbúfévél. Es re­meghetnek, mert alighanem jogos lenne, s legföljebb a Hsz.iaohsziang Filmstúdió nyugatias hangtechnika ja szolgálna mentségemúl, ott ugyanis minden kung-fu­csapás alá hajszálra olyan zörejeket tettek, mint a háj­pacni pofonjai alá tesznek a szupermodern filmstúdiók­ban a világ nyugati felen Az ütések monoton zajától bó­dult néző fejében meg erőt­lenül mocorog némely, ha­sonlitáskénysz.erböl fakadó gondolat, hogy például e ke­leti kúzdelemmód-népszerü­sitéshez nem ártott volna ki­csit kifinomultabb körítés, például humor, amivel a zsirbüfé is etet bennünket, mert tudja, hogy erre hara­punk es elviseljük erte a nagy marha pofonjait. Am a teljes kábulat határán el kell ismernünk: mégiscsak tisz­tességesebb ez a keleti mód­szer: öldöklés közben nem humorizál. Egy. csak egy dolog, miben — majdnem — egyformának látszunk, ott, a távol Kele­ten, a virgonc Nyugaton meg itt. a bús Középen: moralizá­lunk. Altálaban ók meg­mondják. kivel vannak — mi meg utánuk.' Ezért van. hogy en a múltkor a vízilo­vakkal voltam, most meg a tájpingokkal vagyok. Sulyok Erzsébet ...>„•>.. ifitilHi' -.-.télM«***

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom