Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 175. szám 1987. július 27., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint II bokréta rajta... E

lső nemzetkarakteriológiai leckéimet nagyapámék nyári konyhájában kaptam, ahol igen sok vendég fordult meg. Kisiskolás voltam, s úgy tűnik, fogékony, mert az alsóvárosi polgárok mélybe merülő gondolatait képes voltam megőrizni. Így szólt a tanitás: az orosz tudja a táncot, a német tiszta, az olasz szépen énekel, a cigány lop, a bosnyák meg jó katona. Hogy mért pont a bosnyák? Mert nagy a keze! Túl azon, hogy a bosnyákot sehogysem tudtam elhelyezni pislákoló tudatom mesetérképén, zavart, hogy meg kell vele osztani a jó katona címet. Hisz a magyar is jó katona, meg nagyon tud dolgozni, ez tény, csak külön fejezetcím alatt. Mert először kerültek sorra a környező és távolabbi nemzetek, majd a magyar. Eme konkrét példa hűvösit azóta, ha ehhez hasonló, általánosító sztereotípiát hallva fölhevülnék. Tény, hogy ma is tartja magát sok ehhez hasonló gondolat, s elegendő feladat lenne, ha önmagunkról, magyarokról reálisabb képet festenénk. Igaz, a mi történelmünk és a politikai gyakorlat szinte sohasem kedvezett a mértéktartó nemzettudat kialakításának, de ez nem lehet akadálya annak, hogy néhányan felnőttnek tekintve magunkat, túllépjünk a gyermeki túlzásokon. Itt van például a jó katona címke. Ráragasztották arra az üvegre, amely alatt ötszáz év elveszített háborúinak emlékeit hozta ősszé a múzeumszervező utókor. A mi, vereségeket halmozó történelmünk olyan „kiállítási tárgy", amelyre sehogy sem illik ez a felirat És mégis. Mert mindig voltak álmaink, melyekhez jobban ragaszkodtunk, mint a megmásíthatatlan valósághoz. Ezek a ködképek, illúziók pedig minden olyan korban a hatalmi Ideológia részévé lettek, melyekben a politika már fölfogta, mi az a tudati felépítmény. A jó katona helyére nem kell a rossz katona feliratot odagépelni. Ugyanolyan hiba lenne, mint amilyen vétek volt ennek a népnek először azt bemagyarázni, hogy hazánk Isten kalapján a bokréta, majd pedig arról meggyőzni, hogy mint az utolsó csatlós, bűnös, és csakis egy sztálinista államgépezet purgatóriumában tisztulhat meg. A magyar katona volt jó és rossz, gonosz és hősies, önfeláldozó és áruló, de alighanem mindenekelőtt ember. Látni kellene végre, hogy Mohácsnál számtalan jó katona küzdött, mégis elbuktunk, és a hideg napok alatt a leggaládabbak tűntek győzteseknek. A sztereotípia azért haszontalan, mert nem tartalmaz semmiféle dialektikát. Itt áll — talán éppen egy görbe tükörben — a dolgos magyar képe. Ha akarom, mellé állítom a szorgos németet, vagy a kuporgató svájcit, és képtelen lennék megmagyarázni az életminőségek közötti különbségeket. Vagy ha teljesen össze akarom zavarni a tudatom, akkor ide cibálom a sírva vigadó, méregerős pálinkát nyakaló, demográfiai tudatában elrongyolódott, szűrő nélküli cigarettát füstölő honpolgármodellt, erre ráaggatom a válási és öngyilkossági statisztikákat, és csak bámulok, hogy miként is van ez. Tudni kell, hogy nem lehet — illetve, olykor nem szabad — a régi mondatokkal gondolkozni. Nem állítom — mert nem állithatom —, hogy ma nem élünk az önpusztítás különféle rafinált módszerével, de ez már nem a hárommillió koldus népének nyavalyája. Nem örökölt és fátumos delej az, hogy őseink is megitták a pocokmérget, s mi is hajlandóak vagyunk hasonló választ adni a mai kor feloldhatatlannak tűnő kérdéseire. Hasonlóképp nem lehet demagóg jelszavakkal fölkapaszkodni ebből a súlyos gazdasági válságból. Túl nagy nehezék az a ml hátizsákunkhoz. Éppen hogy könnyítésre van szükségünk, tehát alkotó döntésekre, szabaddá tett közgondolkodásra. A régi formulákkal nem lehet már értelmezni ezt a világot. Ezekkel már csak az egy helyben maradást szolgálhatjuk, amely egyenlő a vereséggel. Apropó, gazdasági bűncselekmények. Ez is a nemzettudat sajátos fordulatára világít rá. Volt egyszer a felelőssé tett nép, a fasiszták fegyverhordozója, „aki" egyik bűnből a másikba esett: Rákosi alatt — ha nem vigyázott — jugoszláv kém lett vagy párton belüli ellenség. És mára? Adott esetekben éveken át reflektorokkal pásztáznak a felelősök után és mégsem találnak rájuk. Mivel a döntési folyamatok túlszervezett intézmények labirintusaiban zajlanak, a felelősségi viszony kiderítése is csak a fal mellett haladva történhet. Csak hát a falakat időnként odébbrakják. H

ányszor, de hányszor fordul elő, hogy évtizedekig folyik a huzavona bíróságok és egyéb társadalmi szervek előtt — mondjuk, egy beázott tető ügyében. A kivitelező a háttériparra és a működtetőre mutogat, a fenntartó a tetőre mászkáló lakóra és az építőiparban meghonosodott technológiai fegyelemre, a tetőfedő az anyagfáradásra hivatkozik, a kiszolgálóipar képviselője pedig a szakszerűtlen szerelésre. Csak éppen a lakó ázik be, és megy tönkre anyagilag, idegileg egyaránt. így és hasonló módon számtalan minta születik a felelőtlenségre. Mi pedig tömeges követők vagyunk. És most mondjuk ki, hogy felelőtlen a magyar? Ha mondandóm után valaki erre a következtetésre jutna, akkor arra kérem, tegye hozzá: a bosnyáknak meg nagy a keze. Dlusztus Imre Rolád, uborka, borsó... Harminc évvel ezelőtt indult el az épitötábori mozgalom. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség diáktagjai azóta több ezren minden évben szünidejük egy részét, gazdasági épitőmunkára fordítják. Éppen akkor, amikor júliusban-augusztusban több a munka és kevesebb a dolgos kéz. A Szegedi Konzervgyárban az idén, a szezonális munkák kezdete óta, harmadik turnusban dolgoznak diákok. Borsod megyéből két hétre érkeztek. Százan, tíz középiskolából, egy-egy brigádot alkotva. A munkahelyekre Szabó Lajos né és Gilicze Eva, a gyár „építőtábor-felelősei" kísértek el. Az üzemnek ebben az időszakban még nagyobb szüksége van a munkaerőre, mint egyébként. A norma a felnőtt dolgozók teljesítményéhez hasonlóan állapíttatott meg, természetesen a hat és fél órás munkaidővel arányosan osztva. A fiatalok folyamatosan végzik a kiadott feladatokat, szakemberek irányításával és az ott. dolgozó munkások segítségével. Ha egy munkafázis leáll, átirányítják őket a másikra. A csapatok 103, 105, 107 százalékot teljesítenek. Hat éve fogadnak Borsod megyeiket, a kapcsolat jó. A KISZ megyei bizottsága szervezi az ideérkezőket, és azt is megtudtam, hogy az idén ez a turnus talán a legjobb. Fegyelmezetten dolgoznak, hamar beilleszkedtek a gondosságot igénylő szalagmunkába, és a közösségi szellem is kifogástalan. És a fizetség? 160 forint a napi átlagkereset, ebből levonják az 50 forint ellátási és a 3 forint kulturális költségeket, így 100 forint körül kereshetnek tisztán naponta a gyerekek. Ez 25 forintos órabért jelent. Egy műszak alatt 1 vagonnyi készterméket állítanak elő. Lipáné Gergely Katalin az építőtábor nevelési felelőse, férjével — aki a tábor vezetője — hat éve több üzemben megfordult. Most először Szegeden. Mindketten pedagógusok, vélemé nyük szerint fontos a munkára nevelés. A konzervgyárban jó munkaszervezést, előkészítést találtak és láthatnak példaként, itt nincsenek könyvből megtanítható feladatok, kapaszkodók. Távol a családtól, felnőttek között, új környezetben, egy hatalmas üzem rendszerében keményen kell dolgozni. Nincs panasz rájuk. A húsüzemben a gusztusosán előkészített színmarhahús-lapocskákba füstölt szalonna és uborkacsík kerül, Felgöngyölve, mártást öntenek rá. Ez a marharolád NSZK-exportra készül. A fogyasztó nem tudja, hogy talán azt eszi jóízűen, amit \/arga Edit ós Fancsalszki Rita, az edelényi Izsó Miklós gimnázium negyedéves tanulói készítettek. Rita már második éve jött Szegedre, és nagyon tetszik neki a város. Bőrdíszműves vagy optikus szeretne lenni. Edit államigazgatási főiskolára készül, és először bizony az otthoni konyhához szokva furcsa volt számára a húsok púposodó hegye. MásodnapxExportra dolgoznak a borsodi diákok ra belejött, és kedvvel végzi munkáját, akár a többiek. Bolyácz Róbert, a konzervgyár „hivatásos" dolgozója mellett Nikházi György mezőgazdasági szakközépiskolás már rutinosan rakja szalagra a folyamatosan érkező, zöldborsóval töltött dobozokat. Tegnap, nem sikerült az eddigi teljesítményt túlszárnyalni, gépállás miatt. „No, majd ma ráverünk", mondja férfiasan. Társaival már felfedezte Szegedet és a Tiszát, hisz a munka utáni szabadidővel maguk rendelkeznek. Esténként a koleszban pedig együtt vesznek részt valamennyi szervezett táncesten, vetélkedőn. No és, fiúk lévén, a foci sem maradhat el. Szeretnének győzni a konzervgyár KISZ-esei ellen, persze, barátságos mérkőzésen ! Czakó János ff DM 12 óra Az emberi teljesítőképesség nagyságát, az akaraterő diadalát csodálhatnák meg szombaton a nézők a Móraparkban, ahol déli 12-kor nekivágott a 41 tagú mezőny a „véget nem érő", 12 órás futásnak. Lapunk — úgy hisszük — jó ügyet vállalt fel, amikor Szegedre toborozta a legjobb magyar szupermaratonistákat. Nagy érdeklődéssel kísérve, szenzációs hangulatban rótták a köröket a versenyzők, köztük négy nő... Küzdelem volt ez a javából, sportszerű harc a kilométerekért. Hatalmas tömeg ünnepelt a győztesekkel éjfélkor a múzeum lépcsőjén, ahol pezsgőfürdőt kaptak a szurkolók, hiszen Forma 1. volt ez a javából! A győzelmet Kiskirály Ernő szerezte meg, két csehszlovák. Peter Polák és Milán Furin előtt. A két szegedi közül Sipos István a negyedik, Simon László az ötödik lett. A nőknél első Fehér Enikő, második Zsilák Ilona, harmadik Oláh Anikó. (Képünk a rajt előtt készült. Részletes tudósításunk a 6. oldalon olvasható.) 5 v Szél, vihar, jég Négy hét és egy nap telt el június 26. és július 25. között. Az idei esztendő legszárazabb szakasza után felüdülést ígért, esővel kecsegtetett a meteorológiai előrejelzés: szombaton már mindenütt mérséklődik a meleg, zápor, zivatar várható. S lön... Este hat óra tájban megjött a szele, s röviddel utóbb a csapadéka is. Sok helyütt -jéggel. Volt, ahol borsószemű, volt, ahol cseres znyényi. másutt dió nagyságú jegek potyogtak — szerencsére rövid ideig. S amennyire a városi kerteket szemlélve megállapítható: Szegeden nem okozott számottevő kárt a jégverés. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nem használt a hirtelen jött vihar. A Szőregi Tisza—Maros Szög Termelőszövetkezetben a gabonát, a napraforgót, a lóbabot érte jégverés. A 125 hektáros háztáji paprikaföldön is okozott kárt. A hét végén megindult felmérések szerint a gazdaság istállóiban, épületeiben is kárt tett a szombat esti vihar, több helyen beszakította a tetőt. A száraz jéggel jövő csapadék ellenére sok helyen ezután is vízhiánnyal küzdenek. Szöregen 7-8 milliméteres csapadékot mértek. Ojszentiván, Tiszasziget is kapott még az esőből. Kübekháza azonban most szinte teljesen kimaradt az „égi áldásból". A kevés eső miatt várhatóan locsolni kell a hét elején az egyre jobban száradó kukoricát is. Hasonló helyzet alakult ki a hét végén a többi Szeged környéki téeszfóldón is. A szegedi meteorológiai állomás munkatársai szombaton este 18 óra 37 perckor száz kilométeres széllökéseket is észleltek, cseresznye nagyságú jég kíséretében. A lehullott csapadék azonban az állomás közvetlen környékén reggelig is csak 1,2 milliméter volt. Ami persze nem jelenti, azt, hogy távolabb, a város más részein is ugyanennyi lett volna az eső vízhozama, Csongrád megye úthálózatára kisebb ágakat, gallyakat hordott ugyan a szél, de fennakadást ezek nem okoztak. Egyetlen úton, Zákányszék, és Bordány között dőlt rá a fa a burkolatra, azt az éjszaka eltávolították. A vihar okozta épületkárokról még nincs végleges információk, hiszen sokan nem is otthonukban töltötték a hét végét, így nyilván még ezután jelentkeznek a biztosítónál. Az AB ügyeleténél egyébként tegnap délig csupán néhányan jelentették be, hogy házuk tetőszerkezete megrongálódott A mentők ügyeletén elmondták, hogy mozgalmas délutánja, éjszakája volt a szolgálatnak — szinte megállás nélkül hívták a 04-et a rászorulók. A tűzoltóknak vasárnap reggel Dorozsmán akadt dolguk: egy vikendházat szabadítottak meg a rádőlt iától. Az áramszolgáltató vállalat diszpécserszolgálatának munkatársait gyakran hívták az áramfogyasztók — elsősorban a fák gallyazata szakított vezetékeket, tört szigetelőket. A legtöbb műszaki hibát a város déli részén, Alsóvároson és Dorozsmán kellett elhárítani. Először a 20 kilovoltos vezetékeket, aztán a kisfeszültségű hálózat üzemzavarait hárították el — még vasárnap is dolgoztak a Démász szerelői; a Szeged környéki községekben ugyancsak akadt tennivalójuk. Ahová tegnap estig nem jutottak el, ott ma állítják helyre az áramszolgáltatást t