Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

Szerda, 1987. július 22. 29 ézeqedi ünnepi hetek Rossa—Nóvák—Polner: Boszorkányok, varázslatok. A táncjáték bemutatója a Dóm téren, este fél 9-kor. A művclődésclméleti nyári egyetem előadásai a Szegedi Biológiai Központban. A harmadik szegedi táblakép-festészeti biennálé a Képtárban és áz Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wiebcr Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20íB. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31is. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtemény; Móra-emlékszoba; A Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, miniés maxikönyvek Kass János műhelyéből. Nemzeti Történeti Emlékpark (Öpusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). " Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szentmihálytelek). }} Ma: bemutató a szabadtérin Boszorkányok, varázslatok Az idei szezon második bemutatójaként különleges, „szegedi" produkciót látunk: a Boszorkányok, varázslatok című kétrészes táncjáték táncai, versei, zenéi tudniillik a dél-alföldi. Szeged-környéki hagyományra épülnek. Rossa László zeneszerző is felhasználta ennek a néprajzi tájnak (és Erdélynek) a dal- és dallamkincsét, Polner Zoltán szegedi költő húszesztendős gyűjtőmunka anyagának, babonáknak és varázslatoknak ihletésére irt verseket, Nóvák Ferenc — és koreográfustársai: Diószegi László, Foltm Jolán, Stoller Antal, Szögi Csaba — dél-alföldi táncokat is feldolgoztak. A táncjáték szereplői a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál kilenc országából érkezett táncosai, és a fesztiválon ugyancsak részt vett négy magyar együtes — köztük a Délép Napsugár — tagjai, mintegy 500 táncos. Közreműködik két zenei együttes, a Hegedős• és a Kamarás zenekar. A fesztivál idei gálaestjének három színészfőszereplője: Ráckevei Anna (Harmatszedő Anna). Bubik István (Ördögűző István) és Juhász Róza (Boszorkány). A díszleteket Fehér Miklós, a jelmezeket Imrik Zsuzsa tervezte, játékmester: Bor József rendező, a Kisfaludy Feladat van, könnyű vagy nehéz" Ráckevei Anna biciklin, hátizsákkal Színház igazgatója. Rendezőkoreográfus: Novak Ferenc. A fesztiválgálának, a Boszorkányok, varázslatok című táncjátéknak még egy előadása lesz. szombaton. Azzal zárul az idei nemzetközi néptáncfesztivál. Még a gálaműsor bemutatója előtt, ma délután 3 órakor, a Nemzeti nap elnevezésű programban utcai előadásokon lépnek fel a külföldi együttesek — a múzeumnál és a Dugonics téren. Ez utóbbi helyszínen, és szombaton délután 4-kor a múzeumnál bemutatkozik a Szegeden vendégeskedő nizzai néptáncegyüttes is. Valami szépet szerettem volna írni róla. Ahhoz foghatót. amilyennel ő ajándékozott meg, ismeretlenül, nemrég Gyulán Háy Gyula Mohács című darabjának Mária királynéjaként, vagy amilyen szép a szegedi „neve" ezen a héten a szabadtérin: Harmatszedő. Vagy akárcsak mint a sajátja: Ráckevei Anna. Sejtettem, figyelmeztettek, nem lesz könnvű dolgom, „nem az a nyilatkozós típus". akiből ömlene a szó. Mi tagadás ... Színész, s nem szeret beszélni? Gyanakvó a magamfajta: mondanivalója soványka lenne tán? Esetleg elszajkózta volna elégszer, amit róla tudni illik? Ráckevei Anna két éve végzett csupán. Utóbbira tehát aligha telt eleddig kurta, ám merész, felfelé törő pályáján. A főiskola harmadik osztályától kezdve szerepel rendszeresen. Szirtes Tamás tanitványaként a Madách Színházba került, s maradt színésznőként is a Jutalomjáték, a Béla király, a Salemi boszorkányok szerepeiben. (Nincs kis vagy nagy szerep — mondja — feladat van, könnyű vagy nehéz.) Ragyogó, emlékezetes a Kean Anna Dambyjeként. meg a Szeget szeggel című Shakespeare-drámaban, de igazán feltűnést, csodálkozást, igen, a Várj míg sötét lesz vak Suzyjaként keltett. (Hogyan bírod az estéről estére ismétlődő lelki terhelést, 'kérdem, honnan van hozzá erőd . . . Edzés kérdése, válaszol, tréningben tartani az érzelmeket, olyanformán, mint az izmokat. (A nyári munka sem szokatlan számára, főiskolásként két szezonban Egerben, tavaly Gyulán az Attila éjszakáiban Háy-hősnőt játszott. Közben filmez is. Malom a pokolban Garas Dezsővel, Maár Gyulával; Eviani küldetés Ruttkai Évával, akinek ez utolsó filmje volt, Kósa Ferenc alkotása A másik ember, s a legújabb Sára Sándor készülő mozidarabja. A Dóm téren pedig Bubik István karján hajladoz. táncol s énekel magától értetődő, szívenütő tehetséggel Mindössze annyit fűz hozzá: rég mozgott ilyen sokat... („Mindehhez jól kell értenie a színésznek. Ez nem plusz — egyszerűen követelmény. Az a baj, ha valamire nem képes...") Furcsállom bizony, mikor elárulja búcsúzófélben: három esztendeig stúdiósként próbálkozott, nem vették fel a főiskolára. („Istenem, háromszor nem voltam jó ... Amikor öt perc alatt döntik el, alkalmas-e az illető vagy sem. — előfordul... Roszszabb fordítva: ha valaki a felvételin megnyerő, mégsem tehetséges.") Megjegyzi még. nem szeret a színházról, magáról, alakításaitól beszélni, ezt csinálni kell, nem pedig magyarazni. Ha látnak a városban egy biciklis lányt, piros hátizsákkal, hosszú barna varkoccsal, ugye tudják, nem más ö: Harmatszedő Anna, álruhaban Varjú Erika A zene nem áll meg... Bubik István, két tánclépés között RO" «« Egy boszorkány fogalmai Juhász Róza újra szegedi színpádon Hiába reggeli még az óra, ájult a forróság itt Felsővároson a lila iskola udvarán is. Egy rövid nadrágos fiatalember okít nagy bőszen egy másikat a betonon. Amint közelebbről szemügyre vehetem őket, hihető-e vagy sem, smeg kell látni, hogy az okított bizony maga Bubik István, a pesti Nemzeti Színházból, az okítón meg, tán a rövid nadrágot ellensúlyozandó, nagy fekete kalap található. tán azért is, hogy néptáncos mivolta s ekképpen profizmusa jobban előtűnjék. Bubik igyekvőn fordul kettőt, lépeget erre-arra, pár szót beszél az oktatóhoz, az hasonló lakonikussággal válaszol, aztán újrakezdik. Igy megy ez vagy tizszer egymás után. Közben az udvaron zajlik a forgalom, jönnek, mennek, odabentről, a teremből mindenféle kollektív zajok kúsznak kifelé. Mikor Bubik István végre leülhet mellém a padra, fejéről, egész testéről sugaras ívben záporoznak szét a veri tékcseppek. — Pár hónapja Budapesten még arról beszélgethettünk, mikor és hogyan is merítkezhetett meg eddig Bubik István a néptáncban. Most itt látható a „merülés" kellős közepén. Hogyan fest a dolog a gyakorlatban? — Hát, így... Az az igazság. hogy a szívemben évek óta melengetem én a néptáncot, csak a lábamba nem ment át igazán eddig. Most viszont nagyon remélem, hogy igen... Sőt: érzem is ... Vannak nehézségek, minek tagadjam: először vesszük át a teljes koreográfiát a helyszínen, nagyonnagyon kevés a rendelkezésünkre álló idő, igy a tempó rendkívül feszitett, rengeteg a próba. — Az előbb itt az udvaron iizvrl ügy tals-olt, lói/is olyan nugu unitit — Ahogy vesszük Remélhetőleg minél többet sikerül elsajátítanunk a közös táncokból. de őszintén szólva, ezek nekem így hirtelen igen komoly nehézségi fokot jelentenek. Igaz, a fináléban lévő dél-alföldi lassút és frisset teljes egészében mi ropjuk majd, s az elején is van Ráckevei Annával egy forgatósunk. Most minden esetre tényleg a kellős közepében vagyok... — ördögűző Istvánt alakítja. Nem szokatlan az ilyesféle főszerep? — A figura önmagában még rendben lenne: nekem véle, benne az az egyedüli dolgom, hogy a lehető legnagyobb szenvedelemmel, s a tőlem telhető legkomolyabb igyekezettel előírás szerint keressem a páromat, a lányt. Ugyanakkor egészen másfajta követelményeknek kell a megformálás technikai részleteiben megfelelnem, s noha a téma, az alak ismerős, de gyakran a tané t-.s az eltek Jlyelven kell megfogalmaznom az örökkévalói. az egymásra nehezen, különfele akadályok után találó szerelmespár sorsát, benne a férfi szerepét. — Ha jól értem, döntő mértékben mégiscsak táncolva „keresgél" majd. Menynyire tart ettől a színpadon? — Tény, hogy elég gyorsan kell követni a mozgásokat, és bizony nem könnyű memorizálni a lépések, figurák egymásutánját. És ami a leginkább elképesztő, hogy közben a zene persze nem áll meg! Partneremnek, Ráckevei Annának könnyebb a dolga: jóval ügyesebb nálam, kilenc évig balettozott... Viszont itt is a férfi a kezdeményező, én forgatom őt, — és így nem hibázhatok. Erről egy másodpercig sem szabad megfeledkeznem. — Kicsit szokatlan, újszerű az idei néptáncgála. Milyennek látja az előadás esélyeit? — Izgalmas lesz. Nem is akármennyire. Egészen másként dramatizált, mint a megszokott gálaműsorok. Ahogyan elnézem, csöppet sem lesz unalmas, roppant érdekes dolgok várhatók, nemcsak „táncolgatás". Ja, és közben a zene sem áll meg... D. L. Juhász Róza: őszinte, lendületes gyöngédség. Tehetséges színművész, mondják róla mindenütt, de már ennél is fénylőbb jelzőt érdemel. A különféle szerepekben megnyilvánuló hajlékonyságát a szegedi közönség is megcsodálhatta, és a hét végén bemutatandó táncjáték — hosszú idő után — az újratalálkozást ígéri. A művésznő lesz a Boszorkányok. varázslatok című produkció címszereplője, már amennyiben többféle boszorkányosságot és varázslatot fog bemutatni a dóm színpadán. A továbbiakban áz övé a szó. Megkértem, legyen számunkra fogalommagyarázattal, ekként nyíljon meg az olvasó előtt. öntudat. „A főiskolán tízen végeztünk, erös öntudat tartotta össze az osztályunkat. Másodév végétől a közösség összetartó ereje olyan burkot vont körénk, melyben erősnek, tehetségesnek és szépnek gondolhattuk magunkat. Mondhatom azt, hogy közös világnézetünk is volt, mégpedig a munka és egymás szeretete. A főiskola után megszűnt ez a burok, helyébe lépett a hiány. Ma már bizonytalanabb vagyok, sőt néha egészen kétFiatalok Amiens-ből A szegedi Ságvári gimnázium az Unesco segítségével csereakciót bonyolít le a francia Amiens városának egyik gimnáziumával. A ságváristák két hetet töltöttek Franciaországban, i majd 12 ottani gimnazistával tértek haza. A szegediek hagyományosan jó kapcsolatot építettek ki a franciákkal, elsősorban a nyelvtanulás, az idegen kultúra megismerése és a barátkozás érdekében Az. Amiens-ből érkezettek a/, ottani fconimúntSiá ifjúsági szövetség tagjai. Somme megyében ötezer ifjúkommunista dolgozik, akik ségbe esett. De ha összejön valamelyik színházban egy jó csoport, az mindig képes arra, hogy öntudatot, önbizalmat kölcsönözzön az embernek." Szerep. „Ügy dolgozom, hogy előbb a darabot olvasom. és utána a szerepet. Először mindig az érzelmi kapcsolatot keresem, és utána az értelmi viszonyokat. Tudom, hogy meg lehet és meg is kell tanulni, hogyan lehet a lényeges momentumokra koncentrálni a szerep tanulása közben. Mindig eljön az a pillanat, amikor az értelem elkezdi követelni a magáét. Ezt a percet kellene tudatosabban fogadni, ugyanis ilyenkor minden megkérdőjeleződik bennem. Es hiába tudom, hogy ezek ésszerűen elhelyezett kérdőjelek . . ilyenkor, persze, őrjöngök." Sokféleség. ,,Ha Végzek valamilyen munkát, akkor kizárólag arra figyelek, de mindenképpen szükségem van a sokféleségre." Tehetség. „Azt hiszem, ez olyan dolog, hogy vagy van, vagy nincs. Ha nekem van, és az a kérdés, hogy van-e tere a tehetségemnek, akkor azt kell • mondanom, hogy igen. De ez nem rajtam múlik, hanem a körülményeken, és egy olyan emberen. aki mindig, mindenütt segít nekem. Kerényi Imre, a főiskolai osztályfőnököm, természetesen nincs mindig mellettem, viszont igényességével. tartásával állandóan jelen van bennem, ha elevön=íi'nék, határozatlanná lennék." Boszorkányság. ..Ha egy nőben csak egy kicsi szufla van. akkor már boszorkány. Ezzel, gondolom, minden férfi egyetért." Igen, kedves Róza. Dlusztus Imre értelmes tevékenységet keresnek a munkanélküliség miatt veszélyeztetett fiatataloknak. Ez azért különösen fontos, mert Franciaországban a 18—25 évesek körében a legnagyobb a munkanélküliség. Tegnap a József Attila Tudományegyetem klubjában a francia tanszék és a gimnázium oktatói jelenlétében Csákány Béla rektor mutatta be az intézményt, majd válaszolt a francia diákok kérdéseire A vendégek kei hetet töfféíu>k hazánktön, megismerkednek Szeged és a környék nevezetességeivel. Anna-napi búcsú Forog a ringlispíl, fazekasok, bőrdíszművesek, népművészek árulják majd portékájukat 26-án, vasárnap reggel 8 órától az algyői Búcsú téren. Délután l-kor a kisbíró hirdeti ki a nap további programját: 2 órakor népi együttesek bemutatója kezdődik a boldogi, az ecsédi, az egyházaskozári (csángó), az algyői és a madocsai hagyományőrző együttesek, valamint a Dél-Tisza Menti Afész —SZOTE táncegyüttes, a Délép Napsugár táncegyüttes, a Szegeden vendégeskedő nizzai és ciprusi tánccsoportok részvételével Délután 4 ómkor menettánc lesz az algyői főutcán, odaítélik, közönségszavazatuk alayjan, a legjobb együttesnek járó díjat is. A búcsú 5-kor gálával zárul a művelődési ház szabadtéri színpadán. se: