Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

Péntek, 1987. június 12. 5 Diákterror Jövőre lesz 20 éve, hogy a Thátia Szín­házban bemutatták Görgey Gábor Komám­asszony, hol a stukker? című*darabját. Itt­hon Miskolcon és a Játékszínben, külföldön Erlangenben és Klaagenfurtban. valamint Sepsiszentgyörgyön játszották eddig — nagy sikerrel. Á Szegedi Nemzeti Színház irodal­mi vezetője a szerző, aki ezúttal saját szín­müvének megrendezésére vállalkozott (nem először, az NSZK-ban is ö állította színre a „Stukkert"). Ma, pénteken este 7-kor Nagy Lá.sZló felvételei nyilvános főpróba lesz a Kisszínházban. s az előadást a jövő szezonban „játsszák ki", ezzel kezd szeptemberben a prózai tagozat. Az ötszereplős Görgey-darab ironikus-gro­teszk hangvételű, s mint a szerző más mü­veiben, ebben is találni krimi izgalmásságú fordulatokat. Molnár Zsuzsa színpadán és jelmezeiben Király Levente (Méltóságos), Kovács Zsolt (K. Müller), Kaszás Géza (Cu­ki), Bácskai János (Márton) és Jakab Ta­más (Kiss) játssza a szerepeket. Bethlen István politikai pályájáról Nem szabad, hogy meg­lepje az olvasót a tény. Homsics Ignác újra kitűnő könyvet irt. A nagyszerű könyvélményhez minden adott ugyanis: az alaposan fölkészült, láthatóan nagy munkabírású szerző, a mo­nográfia választott témáját szolgáltató érdekes történel­mi időszak (a XX. századi magyar história első két év­tizede) és a vizsgálódás nagy figyelmet érdemlő központi alakja, gróf Bethlen István, akiről nem túlzás állítani: nagy formátumú politikus volt. Romsics könyve (Gróf Bethlen István politikai pá­lyája, 1901—1921) nem szű­kölködik politikatörténeti ér­dekességekben, szemelyek­hez köthető, látszólag jelen­dés igenlését, valamint a társadalmi és felekezeti el­lentétek jelentőségének ta­gadását, illetve bagatellizá­lását sugallták. A jogi és a gazdasági akadémiai tanul­mányok befejeztével 26 éve­sen, átlagon felüli tudás és képességek birtokában visz­szatért Erdélybe. Szülőföldjén rövidesen ha­tározott gazdaként és a ka­pitalista viszonyokhoz való alkalmazkodást sürgető ag­rárius politikusként lépett föl a közösségi fórumokon. Gaz­dapárti politikáját később kiegészítette erdélyi prog­ramja. amelyben következe­tes védelmét hirdette meg a székelységnek. Ugy ítélte meg, a románság célja az, hogy „az ország keleti ré­szén először társadalmilag, téktelen, ám fontossá váló azután kultúrailag és ha le­döntések ismertetésében. A központi személy, a későbbi miniszterelnök politikusi pá­lyáját úgy mutatja be a szer­ző, hogy minden olyan számba vehető adalékot fi­gyelembe vesz, amely hatás­sal lehetett Bethlen kimon­dott vagy leírt szavaira. Ezért a könyv első feje­zete az erdélyi nemesi fa­milia több évszázados poli­tikusi pályáját irja le. meg­említve többek között azt a Bethlen Miklóst is. akit a legnagyobb: emlékiratírók között tart számon a ma­gyar irodalomtörténet. Sorra jönnek az iskolák: a bécsi tereziánum. a pesti jogi egyetem, az angliai tanul­mányok és a mosonmagyar­óvári mezőgazdasági képzés. Nem jelentéktelen elem. hogy a bécsi gimnáziumban németül, latinul és görögül kötelező volt tanulni, és emellé választhattak a diá­kok annyi nyelvet, ahányat elbírtak. Az itteni iskolai szellem, a könyvek — bár­mily hihetetlen — a törté­nelmi haladás gondolatának elismerését, az egyén politi­kai sza bads. "a" •" a i» han­goztatását, a liberális-parla­mentáris államberendezke­het, nyelvileg is egységes te­rületet alkosson, hogy erről a területről minden más elemet, főleg a magyart, ki­szorítson, kipusztítson, ho'gy ezen terület azután, egy kedvező alkalomkor, a füg­getlen román királysággal veszéJy nélkül egyesíthető legyen." A háború alatt is az er­délyi magyar szupremáciáért folytatott politikai küzdel­met. Az elmenekült lakos­ság visszatelepítésenek és a szétzilált gazdasági élet helyreállításának irányítá­sára 1916 szeptemberében a kormány Kolozsvárott bi­zottságot hozott létre. Mint ellenzéki politikus, Bethlen elháríthatta volna a kor­mánymegbízatást, mégis vállalta, hogy „szolgálaton kívüli viszonylatba helye­zett" katonaként ide osz­szák be. A béketapogatózások ide­jén politikai programjában két döntő elem figyelhető meg. Az egyik az Erdély megmentéséért folytatott küzdelem úgy. hogy a pártok félretették eddigi ellenté­teiket.- A másik a birodalom megőrzését célozza. Amiként mondotta „Ausztria és Ma­gyarország nem egyéb mint kis nemzetek vétója a na­gyokkal szemben, amelynek szétszakadása, illetve felbom­lása azzal a következménnyel járna, hogy az itt élő népek oroszokká vagy németekké válnának". Az 1918 és 1921 közötti időszakot az erdélyi poli'i­kusból vezető magyar politi­kussá válás időszakaként jellemezhetjük. Ebben a korszakban lett a jobboldal vezetője, de miközben a magyar társadalom kis- és középtulajdonosi rétegeinek körében — a proletárdik­tatúrára való visszahatásként — a konzervatív és jobbol­dali radikális törekvések erősödtek, addig Bethlen neokonzervativizmusa — a győztes államokhoz belpoli­tikai lag |is hasonulná kí­vánván —• mérséklődött, li­beralizmusa pedig erősödött. Ez a konzervatív-liberális reálpolitika — amely az erős kormány és a kiegyen­súlyozott kormányzás alap­elvein nyugodott — elveze­tett a nagykoalíció, tehát ez érdekegyeztető párt létreho­zásához. Innen pedig csak egy lépés volt a miniszter­elnökség. 1921. április 14-én állt a kormány élére, majd egy évtized elteltével az európai miniszterelnökök doyenjeként távozott. Ezt az időszakot Romsics Ignác következő könyvében fogja bemutatni. D. I. Történelemórán ülünk. A hátsó padsorokban hospitáló követelményein. Többségük tanárjelöltek, előttük a cipőfelsőrész készítését tanuló szakmunkásképzősök. Szokásos mederben hömpölyög az óra, a többség beszélget, néhányan azonban figyelnek. A tanárnő a lovagkorról beszél, ha valami érdekes, ez min­denképpen számot tart a figyelemre. Mégis, kikerülhetet­len zátony magasodik. — Ki veszi meg egy ron- világát vesztette el. A gye­gyért? — kérdi egy punk- rekek nem ismerik a Him- hetetlen az összetűzés. Ha­frizurás fiú, aki széles moz- nusz és a Szózat teljes szö- zánkban 16 éves korig köte­nem tud írni, lassan és ren­geteg hibával olvas, kifeje­zéskultúrája a nyolcéves gyerekek szintjén áll. Ta­nulni vágyó alig van közöt­tük, ám ezeket is visszahúz­za a közösség elszürkítő ere­je. Mivel a pedagógus — hi­vatásánál fogva — a tudás eszményét hirdeti, elkerül­dulatokk.il táskájából a pad lapjára emel egy pár diva­— Nam tudjátok, mit akar ez a ribanc? A tanárnő arca lángba bo­rul, megdöbbennek és kissé vegét sem, a szerelmesver- lező iskolába járni. Ha az sekkel meg az a baj, hogy általános iskola időben meg­tos vonalú, narancssárga nincs bennük semmi szex. A szabadul a rossz tanulójától, félcipőt. A duruzsolás föl- pályáról elmenekült ismerő- akkor a továbbiakban a erősödik, a vagányabb fiúk som mondja: „Szakmunkás- szakmunkásképzőben ver­villámgyorsan zsibvásárt képzőben esztétikai, tárgyat gődnek vele. Ott az első két rendeznek, a lányok érdek- oktatni annyi, mint süket- évben kirúgni képtelenség, lődve figyelik az eseménye- némákból álló szimfonikus harmadévben pedig fölkerül ket. A tanárnő néhány gyen- zenekart vezényelni." a korongra az a lemez, me­gédebb próbálkozás után ha- ^ lyen a következő szöveg hú­tározott kísérletet tesz a zódik a barázdák mélyén: rend helyreállítására, mire a — Ha a tanárnő meg mer „Ha már idáig kibírtuk, ezt punkfrizurás: buktatni, akkor megölöm — az egy évet akar fél lábon mondja a táblát támasztó, is." S ha mégis akad egy tizennégy éves fiú. A tanár- bátor tanerő, ki buktatni nő meg sem tud szólalni a merészel, az jól megnézheti megrökönyödéstől és a fé- magát: kiderül róla, hogy leiemtől. Reszket az, egész nem oktatott eléggé színesen, megszeppennek az egyete- teste, mintha kitört volna kevés módszertani változa­misták is. A zsibvásár foly- rajta a láz. Eszébe jut a tosságot épített be óráiba, tatódik Képtelenül hosszú, testnevelő tanár, akit az ut- nem bizonyult érdekesnek ^ kínos percek után kiesőn- cán leparasztoztak a tanít- szemléltetés, valamivel több getnek. ványai; kolléganője, akire korrepetálást kellett volna * az egész osztály üvölt/itt; beiktatnia számtalan ráérő Több, szakmunkásképző- idős, . munkatársa, akinek ben oktató pedagógustól az orf->an m-nden kerdesre érdeklődtem, milyen útja az yolt a valasz, hogv fog­ja be a száját, venember . Nagy találmány volt a bu­kásmentes iskola. Fölnőtt élünk Az aulóbó] egy generáció, amely az igénytelenséget és a ciniz­must tűzte zászlajára, s e lobogó alatt bemasírozott a sok csak azt tudják, hogy selejtgyártók társadalmába, nagyon bonyolult, időigényes Ma ennek a korosztálynak a eljárásról van szó. írásban gyermekei ülnek a szak­ki kell értesíteni a szülőt az munkásképzők padjaiban, esetről, meg kell felelni egy fenyegetve és megalázva nap szorgalmast. Nem tudok kérdőív minden pontjának, nap után azokat az embere- olyan foglalkozást mondani, részletezni a fegyelmezetlen- ketj akik mar egyre kevéssé amelyet önmagáért tisztelne séget. A gyerek is leírja az merjk önmagukat érteimisé- a magyar. Az orvos pénz­esetet, ezt is meg kell szer- ginek nevezni. Fizikai és hajhász, a pincér csal, a kö­vezni. Azután összeülnek a nyelvi terror uralkodik ezek- műves lop, az újságíró ha­fegyelmi tárgyalás szereplői: ben az intézményekben. A zudik, a tanár pedig senki­az elnök, az osztályban ta- legdurvább trágárság annyi- házi mitugrász alak. nító nevelők, a KISZ-titkár, ra mindennapos, hogy kikel- Az értékVesztés mögöu a diaktanacs kepviseloje, az ni sjncs ¡dő ellene. A mun- félelmétes mértékű részvét­osztálytitkár és a gyerek, ka és a teljesítmény iránti lenség húzódik meg. Nagyon annak szülője vagy gyámja, igénytelenség szellemében kevesen törődnek azzal, ami végül a sértett fél, aki már fölnőtt generációt követik rajtuk klvull: a társsal a , luuiuiL geueidtioi. «.oveuK. hagyományos emberi érte­belefaradt az egeszbe, es az az újak: ők már agresszíven kek'kel, a jövővel, a hazával. odacitált nevelök előtt is követelik jussukat, a szelle- önmagukba mind jobban szégyelli magát. mi és erkölcsi nincstelensé- bezárkózó emberek ideges ^ • terrorját éljük. Mintát is ge" ^ kapnak tehát a szakmunkás­Az irodalomtankönyvben tanulók, és e társadalmi pél­Petőfi, Arany, Ady, Juhász Az általános iskolából ki- dákat erősítik föl, mert te­Gyula és József Attila ké- kerülőknek több mint a fe- hetik, mert a fegyelmezés pe a fölismerhetetlenségig le szakmunkásképzőkben eszközét kicsavarták a peda­meggyalázva. Az egyik hor- folytatja tanulmányait. Az gógus kezéből, roralakká aljasul, a másik- ide jelentkezők túlnyomó nak homlokára horogkereszt többsége kegyelemkettessel került, a harmadik szeme evickélt át a nyolc osztály Dlusztus Imre van egy fegyelmi eljárásnak. Egyáltalán: hogyan lehet fe­lelősségre vonni azt a diá­kot, aki kihívóan megszegi az elemi emberi szabályo­kat. Pontos választ nem kap­tam, a gyakorló pedagógu­idejében. Ha valaki hibáz­hat, az csakis a pedagógus. * Tiszteletlen társadalomban szörnyű dolgokat kiabálnak egymás­nak az ingerült sofőrök, a boltban a vevők jelenlété­ben kapnak hajba az eláru­sítók, baromnak nevezik azt, aki hibázik, és güzünek a Erről kellene beszélgetni. Otott Béla köszöntése A Népszabadság olvasása közben találtuk Otott Bélát az újszegedi kertes házban. Körülötte könyvek, az in­farktus óta ezekkel múlatja az időt. A szegedi munkásmozga­lom ismert alakja a napok­ban ünnepli 75. születésnap­ját. Gyorsan előkerülnek éle­tének fontos dokumentumai. Az asztal megtelik iratok­kal, képekkel. Egy fotó, ami elárulja hogy Béla bácsj a Közleke­dési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének örökös tagja. Szervezett munkás ugyanis, 1926-tól. — Én már tizenegy éves koromban dolgoztam. A Volánnál. Életerőben romszor-négyszer h-észt hettem pártszervezetek rehozásában. Voltam há­ve­1 ét­párt­Megemlékezés A Hazafias Népfront új­szegedi bizottsága és a Ró­zsa Ferenc Sugárúti Általá­nos Iskola tanácsa koszorú­zási ünnepséget rendez Ró­zsa Ferenc halálának 45. év­fordulója alkalmából. Az ünnepségre ma, pénteken délután 4 órakor kerül sor. A kommunista újságíró élet­útját és munkásságát Bátyi Zoltán, lapunk munkatársa idézi föl az MSZMP!-székház melletti lakóházon elhelye­zett emléktáblánál (Újsze­ged. Rózsa Ferenc sugárút 5 ). Közreműködnek a Rózsa Ferenc Sugárúti Altalgjios Iskola tanulói. titkár, tanácstag, pártveze­tőségi tag. Nézegetjük tovább a do­kumentumokat. Az élre ke­rül a Szocialista Hazáért Érdemrend, melyet 1968-ban vett át Béla bácsi. Két év­vel később megkapta a Fel­szabadulási Jubileumi Em­lékérmet. A Munka Érdem­rend ezüst fokozatával 1972­ben tüntették ki. — Az az igazság, hogy most már fáradok. Azért még, erőm hoz mérten, dol­gozom az újszegedi I/A kör­zeti pártalapszervezetben. Béla bácsi nagy megtisz­teltetésként fogadta a sze­gedi városi pártbizottság mesterem révén, aki cipész meghívását. Tejnap, csütör­volt, hamar bekapcsolódtam tökön délután ugyanis Oláh a szociáldemokrata párt Miklós titkár és Horváth munkájába. Kezdetben rop- Károlyné, a megyei pártbi­cédulákat hordtam, plakáto- zottság titkára köszöntötte kat ragasztottam. Gyakran 75. születésnapja alkalmából, megfordultam a munkásott- Mindketten jó egészséget kí­honban. A pártnak 1930 óta vánva, kértek Otott Béla to­vagyok tagja. Dolgoztam a vábbi eszmei támogatását es rendőrségen, az autóközieke- tényleges munkáját, dési vállalatnál, a szegedi B. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom