Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-04 / 130. szám

a Csütörtök, 1987. június 4. Színháztechnikai napok Szegeden A7. MTESZ tagegyesülete, az Optikai,. Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület színháztechnikai szakosztálya Szegeden rendezi meg a 8. színháztechnikai napokat. Az újjáépített színházban ma, csütörtökön délelőtt 11 órakor lesz a háromnapos rendezvénysorozat megnyitása: Hajagos Árpád, a színháztechnikai szakosztály elnöke A színháztechnika helyzetének elemzése és várható fejlődése az ezredfordulóig címmel tart előadást. .Ezután Maár Márton építésztervező, a Csomiterv igazgatója és Kocsis József, a Szegedi Nemzeti Színház műszaki vezetője mutatja be az új épületet, és annak technikai berendezéseit. Délután 3 órakor „Lehetőségek, elvárások. feladatok az elektronika alkalmazásának területén" címmel Helmut Grosser, a Müncheni Állami Operaház műszaki igazgatója tart előadást. Este 6 órakor az ifjúsági házban nyílik meg a színháztechnikai berendezéseket bemutató szakkiállítás. A háromnapos rendezvényen színházak, művelődési létesítmények műszaki vezetői és dolgozói, a berendezéseket tervező, gyártó és szerelő vállalatok, szövetkezetek munkatársai, valamint az érdekelt államigazgatási szervek, tanácsok, beruházási vállalatok képviselői vesznek részt. Az. első hasonló találkozót 1973-ban Sopronban tartották, az ottani, színház felújítása után. A későbbiekben is mindig olyan város adott otthont a rendezvényeknek. ahol éppen friss szakmai látnivaló volt (Szegeden, Gyulán, Győrött, Nyíregyházán. Debrecenben és Budapesten találkoztak eddig a szakemberek). Az 1968-ban megalakított színháztechnikai szakosztálynak az a célja a rendezvénysorozattal, hogy alkalmat adjon a színházak műszaki szakembereinek egymás munkájának megismerésére, az aktuális szakmai, munkaszervezési, fejlesztési kérdések megvitatására, s a szakterület legújabb eredményeinek fölmutatására. A színháztechnikai napok iránt egyre nagyobb a nemzetközi érdeklődés is (1969-től nemzetközi szervezet is létezik, melynek Magyarország is tagja). A tanácskozás szervezői — mint a föntebb leirt első napi program is jelzi — olyan témákat válogattak a három na'pra, melyek nemcsak a szakmai közvélemény figyelmére érdemesek, hanem a színházszeretők népesebb táborát is érdekelhetik. Holnap például szó lesz a színházak jelenlegi műszaki állapotáról, a szakmai utánpótlás kérdéseiről, a fejlesztési lehetőségekről, különös tekintettel az ezredfordulóig esedékes tennivalókra. Az ifjúsági házban rendezett kiállításon 14 hazai szakvállalat vonultatja fel színháztechnikai berendezéseit, hat cég szocialista, négy pedig nyugat-európai országokból állit ki. Azzal, hogy a szakmai tájékozódás mellett a gyártók kölcsönösen megismerhetik egymás termékeit, azok műszaki szinvonalat, reális lehetőség teremtődik kooperációk kialakítására is. Uj film Színes, amerikai film. frta: Arnold Schulman. Fényképezte: Ronnie Taylor. Zene: Marvin Hamliseh. Rendezte: Richárd Attenborough. Főbb szereplők: Miehael Douglas, Tcrrence Mann, Alyson Recd, Cameron English, Vicki Frederick. Régi meggyőződésem, hogy a Nyugat nemcsak küllemben, gazdaságban különbözik tőlünk annyira. Sőt, tán nem is fentiekben a legjobban. A nyugati ember gondolkodása jellegzetesen „késöcivilizációs" produktum: kicsit infantilizált, kicsit — éppen a szabadság fejlettebb technikájából eredően — az ember belső világának parttalanabbul szélesebb távlatokat nyitó. A nyugati lélek a művészettől elsősorban nem belső megerősítést vár már: éppen hogy a már meglevő erők reprezentálását, új és még újabb fölmutatását inkább. A karriertörténetek és a szabványosra amerikanizált „színház a színházban" jellegű, meg hasonló sztorik, az „önmagát megcsináló ember", a self-made man eszményének sorozatban látható, különböző változatai egytől egyig ezt bizonyítják. A tematika pedig e téren legalább annyira meghatározó, és a nyugati gondolkodásmód és lélek effajta igényeihez pontosan igazított, mint a dramaturgiai építkezés rutinos részletei, maga a látvány, a főszereplők karaktere, egymáshoz való viszonya, meg minden egyéb. A Tánckar. a hires-neves Chorus Line 1975 óta egyfolytában „fut" a Broadwayn: ez még arrafelé sem akármilyen szenzáció. Ez a páratlan széria aztán két esztendővel ezelőtt arra indítja a Gandhi rendezőjét, hogy filmet "készítsen az óriási sikerű musicalből. Apait-anyait bebobva: a Kabaré filmváltozatát annak idején tető alá hozó veterán producerkettős, a Kabaré zenei rendezője, a Flashdance koreográfusa — no meg még az amerikai mezőnyben is az osztályon felüli kategóriában található énekes-táncos színészek keserege. a főszerepben pedig egy világsztár, maga Miehael Douglas. Adatik még mindehhez Richárd Attenborough-nak p Gandhival megalapozott világhire, no meg a jókora pénzügyi és technikai „apparát" — kész. Illetve: dehogvis kész. Hogy a fentiek tükrében milyennek hat a Tánckar, tulajdonképpen nehéz lenne megmondani. Ez pontosan az az eset, amikor igazán attól függ, honnan, milyen aspektusból minősítünk. Hogy egyetlen tánckari próbajáték „történésébe" sűrítve mi minden hogyan mutatható föl, egyelőre hagyjuk. Hogy a Nyugaton tánckart, kórust párhuzamosan énekelő-táncoló kart jelentő, gyakran egyenes vonalban fölsorakozó együttes tizenhat tagja micsoda karaktereket villant föl, szintén tegyük most félre. Hogy a „fölvezetés", no meg a tehetségek kiválasztásának feltehetően általánosítható, most látott nyugati gyakorlata miféle összehasonlításokra adna alkalmat — szintúgy. Mert egyvalami azért mindezek fölött eléggé zavar. Az, hogy ilyen elképesztő szakmai fölkészültséget — színházvezetésen. koreográfián, játéktechnikán át a közvetlen rendezői teljesítményig — ennyire olcsón, a nyugati lélek létező legközhélyesebb ínyencterü létén hasznosítanak. Hiszen a Tánckar dramaturgiailag nagy nulla, lélektanilag majdnem az — viszont látványban-technikában elsőrangú. Mondandó semmi, viszont igéző, lenyűgöző forma. Ez a Broadwayizleshez méretezett Broadway-tema a maga módján tökéletes l'art pour l'art. Legalábbis a mi keleti szemünkkel nézvést. Persze „életsorsok táncban", „Amerika kicsiben egy tánckarban", vagy hasontó szlogenekkel lehetne még kísérletnek is minősíteni a láncosrosta procedúráját — a ¡lényeg viszont a mód, ahogyan ezt a felszíni semmit (vagy alig valamit) prezentálják: ezért csak (isz.telges járhat. Csodás felvételek, elbűvölő, szédületes táncjelenetek, a tokely szintjére vilt tánctudás, elképesztő könnyedséggel fölmutatva, a létező legpontosabb kollektív produkciók sorozata . . . Amj a tehetségszelekció látott módszereit illeti, a filmbéli koreográfus-rendező főszereplőt, a Zach nevű urat mindenesetre elképzelem mifelénk, a kontraszelekció önmagát szívósan újratermelő, keményen kitartó birodalmában, amint kétségbeesett fintorral villámgyorsan kilibegne táncosaival a színről, tapasztalatalt összegzendő — s azt -kell mondjam: bizonyára minden úgy jó ezen a világon, ahogyan van, hiszen már Voltaire megmondta, világunk mennyire az élképzelhető világok legjobbika. Az is igaz persze, hogy Zach úrnak a 16-os gárdából a nyolc legeslegkiválóbb mégiscsak megmaradt. Lehet, hogy ennyi, ami esélyeinkről elmondható? Domonkos László Ötszáz gyerek táncolt A Szeged Táncegyüttes hagyományos évadzáró műsorán. kedden este, teltház volt a nagyszínházban. Az utánpótlás csoportok kétrészes programjának záróképe: felejthetetlen. A tapsrend szabályai szerint, fegyelmezetten kivonuló gyerekek lassan megtöltötték a nagy színpadot: elöl a legkisebbek, a 8-10 évesek, mögöttük a nagyobbacska iskolások — körülbelül 500 gyermektáncos, színes, habos, pompázatos kosztümökben. A látvány hatása alól egyszerűen nem vonhatja, ki magát a néző; fölemelő érzést kelt: a néptánckultúra fenntartására, ápolására, fejlesztésére — seregnyi az utánpótlás Szegeden. A kiemelés — Szegeden — jogosnak tetszik, hiszen koránt sincs így az egész országban. minden nagyvárosban. Akár az amatör művészetek más ágai. a néptáncmozgalom sincs a legrózsásabb helyzetben manapság; a 6-700 körüli, évek óta egyenletes létszámmal a Szeged Táncegyüttes kiemelkedő „sziget", s ha számba vesszük a városban működő, többi amatör tánccsoportot, okkal mondjuk, Szeged: fellegvár. A magyarázat? Sokéves, lankadatlan. koncepciózus, szisztematikus munka. Nagy Albert művészeti vezető és mindenkori segitöi amolyan Játék megszállott emberek; szenvedélyesen szeretik, értik, ismerik a hagyományvilágot, s megvan a képességük, akaratuk és tehetségük, hogy a maguk szenvedélyét, ügyszeretetét— átadják. Generációkra testálódott már eddig a folklórkincs ismerete és interpretálásának vágya-képessége. A keddi évadzárón szép példákat láttunk arra, hogyan működik ez az örökítési rendszer, hiszen egykori gyermektáncosok a mostani kisgyerekek csoportjainak vezetőiként és táncalkotókként debütáltak. A bemutatkozásuk nagyjában-egészében sikeresnek minősült. A koreográfiák ifjú készítői közé. Tanács István (a/ Népművészét Iljú Mestere. Örökös Aranysarkantyús táncos) mellé „besorolt" Juhász Zsolt, az együttes Aranysarkantyús táncosa, a legutóbbi szolnoki fesztivál szólótáncosi dijának nyertese, akinek dél-alföldi kompozíciója az eredeti anyaghoz való hűség alkotói útját mutatta, s bár a térszervezés, formai tisztaság dolgában még hagyott kívánnivalókat, bö ismeretanyagra és rokonszenves alkotói alázatra is utalt. Betlehemes című munkájával mutatkozott be Tóth László. a Napsugár Táncegyüttes tagja. A tánc Iskolák és telepek A gyerekek pedig szaporodnak, legalábbis a lakótelepeken. Szinte sugallják: nincs itt semmi baj a népesedéssel, a nemzet látványos fogyatkozása csupán elnyomott írástudók elmemüve. Az országos statisztikák persze mást mutatnak, legföljebb a fogyatkozás mértéke változik az évekkel. De mit mondathat a személyes tapasztalat azzal a szülővel,. kinek kisgyermeke zsúfolásig telt paneliskola konténerosztályában barátkozik a tudással? Valószínűleg jobban meghallja saját gyereke panaszát, mint Fekete Gyula vészharangkondításait. Ilyenkor, a beiskolázás idején sok családban játszanak az iskolaügy! dobókockával. Az egyes -azt jelenti, hogy iskolát szabad választani. A két pötty azt mondjameg kellene nézni a gyerek érdekét. A hármas a gondoskodó szülői szándék szimbóluma. Négy kis pont utal arra, hogy az iskolák esetében is érvényesül a kereslet törvénye. Magas pontszám az ötös: a tanács művelődésügyi osztálya is beleszólhat az események alakításába. De leginkább a hatost dobják: a lakótelepeken túlkínálat mutatkozik gyerekekben, de a falusias külvárosban előKépzelhető, mit élt át az a tanácsi alkalmazott. akinek feladata az volt, hogy megmagyarázz?. száznál is több fölháborodott szülőnek: gyermekeik a legközelebbi lakótelepi iskolába egyszerűen nem férnek be. Következésképp másik iskolába írassák be őket. Az öngerjesztő harag kellős közepén az előadó hiába érvelt azzal, hogy nem ö tervezte és építette közösségi épületek nélkül a várost övező lakótelepeket. fordulhat ennek szöges ellentéte. Idén például Ságváritelepen került veszélybe az első osztály. Az iskola körzetébe tartozó tizenhét gyermek közül nyolc belvárosi iskolát választott. Minden bizonynyal azért, mert egyest, kettest és hármast dobtak otthon a szülők. Kilenc kis elsős kedvéért pedig nem mindenütt indítanak osztályt. Igaz, a Ságvári gyakorló körzetébe csak hét elsős korú tartozik, de ott egészen más problémákkal kell megküzdenie az iskola vezetésének. Három beiskolázás sújtotta terület van tehát Szegedena lakótelepi, a belvárosi és a kültelki. Kirajzolódnak a nagy vonulások: kívülről befelé áramolnak a gyerekek. Különbség csupán az, hogy a lakótelepi iskolákban így is maradnak elegen, mig a kültelki intézményekben az elnéptelenedés következhet be. A kint maradni vágyó gyerekeknek az az érdekük, hogy még tiz alatti létszám esetén is induljon osztály. Számomra nem világos, hogy lehetne-e ezzel szemben ható, érvényes érdek. Hiszen — a ságváritelepi példánál maradva — egy kilencfős osztályban mind a tehetséggondozás, mind a fölzárkóztatás könnyebben haladhat, mint negyven kisdiák esetében. Ráadásul a kiscsoportos foglalkoztatás is adott. Es ha nagyon nem illik bele ez az osztály a szokványos képbe, hát neveztessék el kísérletinek. Az utóbbi hetekben sokat rázták azt a bizonyos dobókockát. Egy darabig úgy penderült, hogy kilenc gyerekért nem indul osztály. De a napokban azt dobták ki, hogy mégis lesz alacsony létszámú osztálya a magyar oktatásügynek. A kilenc kicsi mellé odaállok tizediknek, mert én is örülök. D. I. gondolati töltésének elsődleges jelentőséget tulajdonitó komponistát sejtetett a Betlehemes, akinek azonban még ezután kell megtanulnia: miféle patikamérlegen egyensúlyozandók stílusok és műfajok ahhoz, hogy új minőség, a keverekbói homogén mű álljon elő. Tanács István is újdonsággal lepte meg a munkáját figyelemmel kísérőket. Míg eddig jobbára mesterei, Nagv Albert, Tímár Sándor alkotói útját látszott követni koreográfiáiban (a most műsorba kerüli Rábaközi férfitáncokban is). ezúttal lépett egy merészet: részint jó ötletekkel. koreográfiai leleményekkel dúsította fel az eredetihez hü táncokat (Székelyföldi táncok). másrészt uj inspirátorokat keresett és talált: József Attila Bródy János által megzenésített verséhez komponált színpadi táncképet (Kertész leszek), mely egv kicsivel ökonomikusabb. dramaturgiailag pontosabb szerkesztéssel igen hatásos-hangulatos darabja lehet koreográfiáinak. Ha az est legjobb előadóinak dijat kellene odaítélni, bizony zavarban lennék, mert nehezen választhatnánk Nagy Albert: Hajlikázó, verbunk~és csárdásának, Tímár Sándor Tardonai leánytáncának, s a műsort záró Nagy Albert-kompozíciók, a Somogyi leánylánc és a Széki gyermeklakodalmas előadói között. S, ha még hozzávesszük, hogy a legkisebbek, a mindössze egy éve táncolni tanulók, meg a sorban náluk 1-2 évvel idősebbek is micsoda bámulatra méltó fejlődest mutattak föl. s beszámítjuk, hogy az apró gyerekeknek még az esetlenségei is aranyosak, az igyekezetük megható — a legszakértöbb felnőtt sem szivesen tesz különbségeket. Az említettek mellett Juhász Edit, Csápenszki Katalin, Veress Katalin, Pipicz Krisztina táncosok 1-attak el az elmúlt szezonban együttesvezetői feladatokat. A műsorban Katona Gerda énekelt mezösegi népdalokat, melyek az övénél jóval nagyobb hangterjedelmü előadónak is nehez feladatot jelentettek volna A zenekarok megszokottan jó teljesítménye ezúttal megtört időnként Akkor is, akarhogy is miként Erdélyi Tibor, a műsort bevezető köszöntőre fölkért koreográfus mondta, a nézőtéren ülő szülök, nagyszülők, érdeklődő néptáncbarátok büszkesége, öröme — jogos. A színpadi zárókép. az. 5()0 táncoló gyerek látványanak „mögöttese" — önmagában is roppant érték. Z .,,/ Z SE- , II11 ' II III j|» II |) I III y