Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 151. szám 1987. június 29., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Miért dicsekszünk? A

férfikora delén elhunyt középiskolai tanár élete utolsó éveiben egyre gyakrabban hirdette magáról diákjai, vagy ismerősei körében, hogy ezt vagy "azt a műszaki tudományos kérdést Magyarországon ő ismeri a legjobban. Hasonló kiszólásai régebben is voltak, de kellően kihegyezve, úgy, hogy társasága tagjai közül senki sem kételkedhetett a meglepő ítélet önironikus, humoros voltában. Üjabban azonban egyre önhittebben és határozottabban állította magáról, hogy fejjel kimagaslik a látszólag hozzá hasonlók közül. A különös az volt, hogy a tények ezt igazolták is. Publikációinak száma,i tanítványai „nem középiskolás fokon" elért tudományos sikerei, hozzáértők szakvéleménye egybehangzóan bizonyították, hogy több annál, mint aminek látszik. Tudniillik annak látszott, ami volt: középiskolai tanárnak. Márpedig a hazai közvélemény — bizonyára a külhoni is — úgy értékeli az oktatásban dolgozókat, hogy a főiskolai tanár — nem beszélve az egyetemiről — azért főiskolai, mert minden tekintetben többet tud, sót, többet is ér, mint az, aki beosztásának hivatalos megnevezésében is viseli a „közép" minősítő jelzőt. Szóban forgó barátunk) tehát nyugodtan kerülhetett volna a „legkülönbek" közé, de az irigykedők, az ügyeletes „betartok" és a rendre mindig felelősen ügyelök miatt erre életében nem volt lehetősége. A legszigorúbban vett hozzáértő társakon kívül tehát a közvélemény alig vett tudomást értékeiről. De nem fogadta nagy ovációval a szűkebb munkahelyi közösség sem sikereit. Nem csoda hát, ha évek múltán az el nem ismertség valóságos személyiségzavarhoz vezetett. Az ismételt öndicsérgetést kétes alvilági egzisztenciák vitatható értékű dicshimnuszai váltották föl, s csupán a sírja mellett hangzott el néhány, a tehetségéhez méltó értékelés. Ha jól körülnézünk — szinte bármely munkahelyen — mintha nőne az öndicsérgetők száma, főleg értelmiségi körökben. Külső elismerés híján szükség is van mértéktartó önértékelésre, ami azonban könnyen túllephet a tárgyilagosság határán. „Jó . hírem van szakmai körökben" — mondogatja fiatal barátom, akinek a diplomáján még alig száradt meg a tinta. De hogy mi jó hírének az alapja, arról már nincs híre... Nem valószínű, hogy szerénységből hallgat róla, nyilván sokkal inkább azért mert maga költötte. Bizonyára néhány ügyes megoldását munkájában elért sikerét szó nélkül hagyta közvetlen környezete, s ez elkedvetlenítette. Hogy biztosabban álljon a lábán, megdicsérte maga magát Szándékosan emelem ki a közvetlen környezet figyelmetlenségét. Az emberek ugyanis nem elsősorban a nagyfőnök dicséretét várják. Nem elsősorban ünnepi kitüntetésre áhítoznak. Ellenben az idősebb kolléga, a tapasztaltabb szaki, a sokszor csak testhosszal vezető, egyébként velem egyívású dolgozó jó szava, mosolya, vállveregetése, elismerő esettinté/é annál kívánatosabb lenne. De mintha elmarad nárAk. ezek a kis udvariasságok. Csak rohanunk, rohanunk, s nem vesszük észre a társunkat, aki velünk együtt él, dolgozik, törekszik. S főleg akkor nem vesszük észre, ha többet tesz, mint mi magunk. Amikor meg kellene süvegelnünk, s* aztán joggal elvárnunk, hogy ő is ezt tegye, ha azt mi érdemeltük ki. Mindenki tudja, hogy a gyereket meg kell dicsérni, ha megérdemli, mert ez a nevelés elengedhetetlen eszköze. De rosszul hisszük, ha éppen ezért azt gondoljuk, hogy a dicséret gyerekes dolog. Nyolc-tíz éve kutatóként serénykedő ismerősöm még nem szerzett tudományos fokozatot. Népes családja eltartásáért sokat kell „melléküzemágban" dolgoznia. Már előre tudom, hogy a menzai asztalnál mellém telepszik, miként fogja felsorolni vége-hossza nincs cikkeinek címét és azok exkluzív megjelenési helyét. Az ő dicsekvése az élet igazságtalanságát kompenzálja. A nála jobban indult társak, akiknek lakást, autót vettek a szülők, s 30-40 éves korukban is tovább támogatják őket, elegendő tálentumukkal könnyebben sáfárkodhatnak, mipt ebédelőtársam. Megvethetem-e Vajon dicsekvése miatt? Vagy jogosan dohogok-e eredményeit, sikereit ugyancsak könnyen közreadó gyerekkori pajtásom önfeledt kitárulkozásán, miközben tudom, olyan intézetben dolgozik, ahol a vezető ahelyett, hogy meggyőződne beosztottjai munkájának eredményéről, arra sarkallja őket, hogy maguk mondják el azt, tegyék munkahelyi közkinccsé, ha kell, maguk csináljanak propagandát tevékenységüknek. Ezzel maga szoktatja őket harsányságra, szerénytelenségre, eltúlzott önbizalomra. S még ideológiát is gyárt furcsa gyakorlatához: ilyen a világ, ilyen a korszerű emberi magatartás. P

ersze azért mindenre még sincs mentség! No, nem a született dicsekvőkre gondolok. Rajtuk különben sem lehet segíteni, ehhez a génjeiket kellene kicserélni. Azokna a már nem pályakezdő fiatalokra gondolok, akik a gyors karrier érdekében, a mindenáron való sikerhajhászás jegyében árulják magukat. Akik nyíltan vallják, hogy nem akarják ott kezdeni sem életvitelüket, sem a szakmájukat, ahol „őseik" kezdték. Töltetesüket még azzal a demagógiával is tetézik, hogy vallják, ők a forradalmi kezdeményezői az elöregedett vezetés megújításának. No nem! Ók nem forradalmárok, ők karrieristák. Beképzeltségükre, öntömjénezésükre, az álsikereikkel a környezetüket is manipulálókra joggal mondja a köznyelv: öndicséret büdös. Csertői Károly Szociális gondoskodás Segítség a társadalmi beilleszkedéshez Az elmúlt hét végén tartott megyei tanács ülésén a testület megvitatta és elfogadta szűkebb pátriánk szociálpolitikai programját. Olyan jelentést kaptak a tanácstagok, ami komoly szociológiai tanulmánynak is beillik. A több mint harmincoldalas beszámoló tartalmazza Csongrád megye demográfiai helyzetét, a lakosság foglalkoztatottsági és jövedelmi viszonyait, egészségi állapotát és hadd ne folytassam a sort, hiszen a napirend részletes ismertetése meghaladja egy újságcikk keretét. Am ,fc legfontosabb következtetéseket azért is publikáljuk, mert sok ezer ember sorskérdését érinti. örömmel lehet tudomásul venni, hogy a megyében nincsenek foglalkoztatottsági gondok. Évekkel ezelőtt ez a jelenség természetesnek tűnt, ma pedig egyre többet hallunk arról, például Észak-Magyarországon üzemek csukják be kapuikat. Itt, helyben a férfiak 88 százaléka, a nők 74 százaléka aktív kereső. Újabb munkahelyeket Csongrádon lehetne teremteni, ám a nők elhelyezkedési lehetősége a növekvő társadalmi igények ellenére sem bővült. A megváltozott munkaképességű dolgozók rehabilitációját a vállalatok, intézmények, üzemek saját maguk oldják meg. Néhány nagyobb cég rehabilitációs munkahelyeket létesített, így dicséret illeti a Volánt, a KSZV-t,_a konzervgyárat, a textilműveket. Azonban az át- és továbbképzés feltételei nem javultak. A megváltozott munkaképességű és fogyatékosok foglalkoztatásának speciális helye a fonalfeldolgozó vállalat szegedi és szentesi telepe. Az ott dolgozó 800 ember fele értelmi fogyatékos, hallás- és mozgássérült, gyengén látó, illetve rokkant. Új formát honosított meg, és így segíti a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését a Rehab vegyes javító ipari kisszövetkezet, ahol 1985 óta negyven fő tud munkát találni. A közelmúltban kezdte meg tevékenységét a mozgáskorlátozottak egyesületeinek országos szövetsége Alfa vállalatának szegedi részlege, ahol csomagolójellegű munkát végeznek. Ám a közeljövőben megkezdi működését a varrórészleg és a számítógépes csoport is. Ha a kereseti viszonyokat nézzük, az egy főre jutó jövedelem alapján Csongrád a megyék között a második helyet foglalja el. (A fizetésekben nem ilyen jó a helyezésünk.) A kedvező színvonal az országos átlagnál jobb kereső—eltartott arány, valamint a jelentős háztáji, illetve kisegítő gazdasági tevékenység eredménye. Az aktív keresők közel egyötöde dolgozik a második gazdaságban. Ennek ellenére a három- és többgyermekes családoknál 21 ezerre becsülik az alacsony Újszegeden, a SZOT gyógyszállóját novemberben adják át, ahol évente közel kilencezren üdülhetnek, pihenhetnek jövedelemmel rendelkezők táborát. Többszörösen hátrányos helyzetűek azok a nagycsaládosok, akik lakásgondokkal, illetve valamelyik családtag rossz egészségi állapotával küszködne. A gyermeknevelést számos gondoskodási formában segítik a tanácsok. A nyugdíjasok és járadékosok száma megközelíti a százezret. Ennek a nagy tábornak egyharmada 2500 forint, vagy annál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik. Közülük 3200-nak a havi bevétéle nem éri el a kétezer forintot, amely a minimális létfeltételek biztosításához sem elegendő. A megyei társadalombiztosítási tanács tavaly 1514 idős embernek kétszázhatvan forintos átlagban növelte havi pénzét a rendelkezésre álló kivételes nyugdíjemelési keretből. A társadalombiztosítási tanács segélykeretéből elsősorban az alacsony jövedelmű betegek részesülnek. A helyi tanácsok rendkívüli segélyezési keretei is emelkedtek, például 1985ben 25 millió forintot osztottak szét. Az egyedülálló kispénzű nyugdíjasok állapotuktól és körülményeiktől függően házi szociális gondozásban, szociális étkeztetésben vagy napközi otthoni ellátásban részesülnek. Ez a támogatás 2200 forint alatti jövedelem esetén ingyenes. A rászorultság megítélése miatt a megye lakosságának mintegy tizedére terjedő szociológiai vizsgálatot végeztek. Megállapították, hogy a kisjövedelműek több mint fele 75 éven felüli. Nem közömbös, hogy a lakosság egészségi állapota rosszabb az egyébként kedvezőtlen országos átlagnál is. A halálozási arányszám — főként a munkaképes korú férfiak körében — gyorsuló ütemben emelkedett. A magas aranyú mortalitás elsősorban a szív- és érrendszeri. a daganatos megbetegedésekkel, valamint a balesetekkel és az öngyilkossággal függ össze. Külön figyelmet érdemelnek a tartós beteget ellátó családok, illetve az ápolásra szoruló egyedülállók gondjai. Egy reprezentatív felmérés szerint megközelíti a 12 ezret azon családok száma, ahol három hónapnál hosszabb ideig ápolják a beteg hozzátartozókat. Az ápolásra szoruló egyedülállók aránya meghaladja a hatezret, többségük városi lakos. A megye népességének 3 százaléka olyan fogyatékos, aki veleszületett vagy szerzett súlyos egészségkárosodás so-> rán nagyon nehéz életkörülmények között él. Többségüknél a munkaképesség csökkenése eléri vagy meghaladja a 67 százalékot. Létfenntartásukhoz, képzésükhöz, s munkába állításukhoz sajátos feltételek szükségesek. A család működési zavarai jelentős társadalmi problémákat okoznak. Ebben közrejátszik egyebek között a sok válás, amelynek aránya meghaladja az országos átlagot. A beilleszkedést az is nehezíti, hogy Csongrád megye az alkoholizmus országos ranglistáján előkelő helyet foglal el. A rendszeresen szeszes italt fogyasztók tábora 25 ezerre becsülhető. A veszélyeztetett kiskorúak nagy részénél a szülők alkoholizmusa idézi elő a kétségbeejtő állapotokat. A megyei tanács egy széles körű szociálpolitikai programot fogadott el a VII. ötéves tervre. A társadalmi gondoskodás elsősorban már a működő intézményhálózatra épít. Am a jövőben nagyobb szerepet kapnak azok a támogatási formák, amelyek egyes rétegek, családok sajátos helyzetét veszik figyelembe. Jó szándékban nincs hiány, a kérdés csak az, hogy gazdaságunk produktivitásával mennyire biztosítja majd az anyagiakat a rendkívül humánus tervhez. H. M. Befejeződött a Pannónia Vásár A szabadkai Pannónia Vásár tegnap, vasárnap este bezárta kapuit. A kiállítók egyértelműen eredményesnek minősítették a XIII. Pannónia Vásárt, bár ezt a véleményüket nem az üzletkötések adataira alapozták. A vásáron 54 magyarországi cég jelent meg a szegedi vásárigazgatóság szervezésében. A harmadik napon tartották meg a magyar kiállítók bemutatkozó programját: amikor Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb-titkára, a szegedi vásárigazgatóság elnöke tartott sajtótájékoztatót és megemlékezett arról, hogy éppen 20 esztendeje kezdődött el a két testvérváros kölcsönös részvétele egymás vásárain. A jugoszláv partnerek és a gazdasági szakemberek elEredményeket érlelt - lövőre Szegeden találkoznak ismerően szóltak a magyar kiállítók bemutatkozásáról, dicsérték a környezetvédelemmel kapcsolatos termékeket, rendszereket, valamint a számítástechnikai berendezéseket. Természetesen a hagyományos magyar cikkek, közöttük a szegedi konzervek, a paprikafeldolgozó termékei, az Universal Isz kozmetikumai, az alföldi termelőszövetkezetek és állami gazdaságok bemutatott italai, a jeles budapesti vállalatok néhány újdonsága elnyerte a kereskedők, s természetesen a nagyközönség tetszését is. A határ menti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban nagy szerepet játszó szegedi és szabadkai vásárok úgy tűnik betöltik a hozzájuk fűzött reményeket. Nagy és látványos üzletkötések nem történtek ugyan, de a vásároknak nem is az az elsődleges szerepük: a részvétel a fontos, a jelenlét később gyümölcsözik. A XIII. Pannónia Vásár tegnap esti zárásakor megpördült a szerencsekerék is, valaki — a szerencsés látogatók közül — 1 meggypiros színű Renault—4-es tulajdonosa lett. Lehet, hogy szegedi? A búcsúzáskor úgy köszöntek el egymástól a kiállítók, hogy jövő nyáron találkoznak a Szegedi Ipari Vásáron