Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

Szerda, 1987. június 3. 5l KÖNYVEK AZ NSZK-BÓL. Déri Tibor. Krúdy Gyula, Illyés Gyula, Eörsl István, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Lukács György könyvei sorozatban egymás mellett, imponáló kivitelben — többek között ilyesmiken akadhat meg a nézelődő szeme azon a nagyszabású könyvkiállitáson, ame­lyet tegnap, kedden délelőtt nyitott meg a könyvhét rendezvényeként a Somogyi Könyvtárban Miiller Józsefné, a városi ta­nács elnökhelyettese és Hans Altenhein, a darmstadti Lucterhand Kiadó igazgatója. A Könyvek a Német Szövetségi Köztársaság­ból című kiállításon több mint háromezer Nagy László felvétele kötetet — magyar szerzők német nyelvű fordításain kívül orvosi, társadalom- és természettudományi, valamint művészeti kiadványokat és lexikonokat — nézhetnek meg az érdeklődök, s miként a június 12­éig nyitva tartó kiállítás megnyitóján — ahol jelen volt Ulrike Tontsch-Becker, az NSZK magyarországi nagykövetségének kulturális attaséja is — elhangzott: ez a nem mindennapi, reprezentatív könyvbe­• mutató nemcsak könyveket mutat meg, egyik országról a másiknak... Képünkön: az NSZK-beli könyvkiállítás egy részlete. Uj magyar vérkészítmények Ujabb hazai vérkészítmé­nyeket hasznosíthat az egészségügy a betegségek di­agnosztizálásában és gyógyí­tásában. Miként Élődi Zsu­zsa professzor, az Országos Haematológiai és Vértransz­fúziós Intézet főigazgató­helyettese elmondta, hama­rosan megkezdik a hemofi­liás — vérzékeny — betegek kezeléséhez szükséges vér­fehérje, az úgynevezett VIII. faktor klinikai kipróbálását. Ezt a készítményt intézetük­ben állították elő, vírus­inaktiváltságát az Országos Közegészségügyi Intézettel közösen ellenőrzik. A hemo­f iliások véréből hiányzó VIII. faktor pótlásával a vér­zés megállítható. Egy másik vérkészítményt, az emberi fehérvérsejtekből előállított természetes alfa­interferont már törzsköny­vezik. Ezt az EG1S Vérké­szítmény Kutatási-Fejleszté­si Termelési Társulás állítja elő az intézet által szállított fehérvérsejtekből. Immuno­lógiai és antivirális, vala­mint daganat elleni hatását a h'aematológiai intézetben tanulmányozzák. Ugyancsak az EGIS-VKFT-vel együtt­működve folytatják a gam­mainterferon és az interleu­kin—2 előállításának kísérle­teit. E készítmények alkal­mazási területeit és az ezek­hez szükséges módszereket ugyancsak vizsgálják. Az in­terleukin—2 a szervezet vé­dekező reakcióiban fontos szerepet betöltő, úgynevezett gyilkos nyiroksejtek műkö­dését serkenti. Alkalmazásá­nak egyik lehetősége: a be­teg szervezetéből átmeneti Időre eltávolítják a fehérvér­sejteket, és ezeket interleu­kin—2-vel kezelve aktivál­ják. A beteg vérkeringésé­be visszajuttatott, aktivált nyiroksejtek fokozzák a szervezet védekezőképessé­gét a daganatok ellen. A diagnosztikai vérkészít­ményeik számát is gyarapít­ják az intézetben. A többi között ritka vércsoport-tu­lajdonságok kimutatására alkalmas savókat, a transz­plantációs antigének (HLA) meghatározására úgyneve­zett tipizáló savókat állíta­nak elő. Az átültetett szerv kilöködési reakciójának jel­zésére alkalmas diagnoszti­kai készletet is kidolgoztak. A véralvadási standard plazmát — amelynek hasz­nálatával megbízhatóbbak a véralvadási vizsgálatok — a REANAL Finomvegyszer­gyárral együttműködve ké­szíti az intézet. Ugyanezzel a gyárral állították elő azt a diagnosztikai készletet, amellyel ellenőrizhetik a szervezet szénhidrát-anyag­cseréjét, 2—3 hónapra visz­szamenöen. Ezzel a készlet­Hazai ÁlDS-diagnosztikumok tel — vérmintavizsgálattal — ítélhetik meg a szénhid­rát-anyagcserét. Jelenleg ezt a vizsgálati módszert alkal­massá akarják tenni arra, hogy a könnyen hozzáférhe­tő testszöveteket: a hajat, a bőrt, a körmöt vizsgálva — vérvétel nélkül — tájékozód­janak a szénhidrát-anyag­cseréről. Jelentős szellemi és anya­gi erőt összpontosítanak a szerzett immunhiány-tünet­csoport, korunk veszedelmes betegsége, az AIDS-diag­nosztikumok hazai előállítá­sára. Ezeknek a kutatásoly nak a központja a Magyar Tudományos Akadémia Izo­tóp Intézete, amely a holland Organon Technika céggel együttműködve állítja elő az AIDS-vírus- és a hepatitis­fertőzés kimutatásához hasz­nálatos diagnosztikai teszte­ket. Az akadémiai intézet a teszt mind több alkotórészét készíti el, ily módon lehető­vé válik, hogy hazánkban ál­lítsák elő e fontos diagnosz­tikai készleteket, amelyeket ez ideig a holland cégtől sze­reztünk be. Egyes alapanya­gait azonban továbbra is az Organon Technika szállítja majd. A teszt használata ré­vén a vérből kimutathatják azokat az antitesteket, ame­lyek az AIDS-vírussal fertő­zött szervezetben képződnek. A pozitív reakciót felülvizs­gáló, ellenőrző tesztek hazai kidolgozásában az Országos Haematológiai és Vértransz­fúziós Intézettel együtt részt vesz a Bőr- és Nemikórtani Intézet, az Országos Köz­egészségügyi Intézet, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai In­tézete, az ÉGIS Gyógyszer­gyár. Országunkban tavaly júli­us óta vizsgálják a donortól levett összes vért: nem tar­talmaz-e az AIDS-vírus el­len képződött antitesteket amelyek jelzik az AIDS-fer­tözést. Az AIDS-kutatások legfőbb célja: az ezekhez a szűrővizsgálatokhoz szüksé­ges készletek, valamint a vér- és vérkészítmények vi­rus-inaktiválási módszerei­nek kidolgozása. Az Országos Haematoló­giai és Vértranszfúziós Inté­zet, valamint más kutató és egészségügyi intézmények szakemberei azon munkál­kodnak, hogy a lehető leg­gazdaságosabban hasznosít­sák a Ámoroktól kapott vért, egy véradásból több beteg kezeléséhez szükséges termé­ket készítsenek. Ezáltal vál­hat lehetővé a korszerű he­moterápia: a vér számos összetevője közül a betegek azokat kaphassák meg, ame­lyek gyógyításukhoz szüksé­gesek. (MTI) Atom az élet szolgálatában Ha ma valaki azt hallja: atomenergia, alighanem elő­ször a hirosimai bomba égig nőtt füstgombája jut az eszébe. De friss még az ál­talunk is átélt ijedtség él­ménye: elevenen él bennünk a csernobili reaktor robba­násának döbbenete is. Csak azután merül föl tudatunk­ban, hogy az atom az em-­beriség javát is szolgálhatja: termelhet áramot, meghajt­hat berendezéseket, működ­tethet erőmüveket. Rajtunk múlik csupán, hogy a béke, a fejlődés, az élet. szekerét húzatjuk vele, vagy a pusz­tulásét. A nukleáris energia bevonult a gyógyászatba is, a nemzetközi menetrend sze­rint is időben érkezett meg ide. Szegedre, az orvostudo­mányi egyetemre. A mai, immár 25 esztendős közpon­ti izotópdiagnosztikai labo­ratórium életrajzi adatairól, fejlődésének egyés forduló­pontjairól az intézmény ve­zetőjét, (Csernay László egyetemi tanárt faggattam. Laboratórium születik A mai laboratórium jog­elődje 1962 őszén kezdett működni, mint az l-es szá­mú belgyógyászati klinika kísérletes izotóplaboratóriu­ma. Irányításával az eddig belgyógyászattal foglalkozó Csernay Lászlót bízta meg Julesz Miklós professzor. Az első években — főként izo­tópos módszerekkel — ál­latkísérleteket folytattak itt a kutatók. A kutyákon, pat­kányokon végzett vizsgála­tok már akkor sejtették, hogy az izotóptechnika em­beren való diagnosztikai al­kalmazásáé a jövő. Ezzel a módszerrel ugyanis megbíz­hatóan kimutathatók az egyes szervek működésének zavarai. Az elkövetkező 10 évben egyre inkább előtérbe kerültek a diagnosztika szempontjai, s egyre fejlő­dött a laboratórium is. Ujabb berendezésekkel gaz­dagodtak a kutatók, egyre több szakemberre lett szük­ség, így lassan „kinőtte" ko­rábbi területét is az intézet. Jelentős mérföldkő volt a laboratórium életében az 1972-es esztendő: akkor ke­rült ide — és vele egy idő­ben Budapestre — a korsze­rű izotópdiagnosztika alap­műszere, a gammakamera. Jelenlétével óriási szerephez jutott a laboratórium a kór­nyék egészségügyében: ettől kezdve nemcsak az l-es bel­klinika, a SZOTE, hanem a környező kórházak betegei­nek vizsgálatát is vállalták itt. Varró professzor egyet­értésével az eddigi belklini­kái laboratórium egyre in­kább központi feladatokat látott el, így 1976-ra meg­érett az idő arra, hogy — a külföldi példákat követve — önálló egyetemi intézménnyé váljék. Ettől kezdve, kisza­kadva a belklinika kötelé­keiből, mint központi izo­tópdiagnosztikai laborató­rium fogadta az egyre na­gyobb tömegben érkező be­tegeket. A függetlenné vált intézet vezetőjévé lett Cser­nay professzor fölhagyott a belgyógyászattal, és minden idejét, energiáját a nukleá­ris medicinának szentelte. Abbamaradtak az állatkí­sérletek, és munkatársaival kizárólag az emberi diag­nosztikai módszerekre kon­centrált. Rohamosan nőtt a vizsgálandó betegek száma: 1982-ben 16 ezer 200 ember fordult meg náluk. Ez volt a csúcs, amikor a laboratóri­um egy heringesdobozhoz lett hasonlatos. Egy négyzet­centiméternyi szabad térség nem maradt: mindenütt mű­szerek, az ott dolgozók — hely híján — szinte a drága berendezésekre ültek — a Köjál sugárvédelmi szakem­bereinek nem kis megrökö­nyödésére. A helyzet tart­hatatlanná vált, amikor a számítógépes rendszer is létrejött. Mese nincs, ki kellett mondani kerek perec: több területre van szükség. Es ezzel kezdetét vette egy többéves, vesztes csatákkal is tarkított harc. Harc az atomkorszakban egy új épü­letért, amely végül is a győ­zedelmes, döntő ütközetnek köszönhetően, mégiscsak fölépült. Építkezés az atomkorszakban Első nekifutásra úgy tűnt: majd az akkor tervezett 410 ágyas klinikai tömb otthont ad az izotópnak is. Az in­tézetnek szánt 300 négyzet­méter — amint a pénzügyi lehetőségek zsugorodtak — végül 70 négyzetméternyire ment össze, majd egyszer csak a nullával lett egyen­lő. Akkor az intézetvezető „harcos tigrisként" elment a rektorhoz, Petri Gáborhoz egy ötlettel: legalább a föl­vonulási épületen egy bara­kot alakíttassanak át izotóp laboratóriummá. Készítettek egy tervet: kiderült, az át­alakítás többe kerül, mint­ha újat építenének, így az­tán megszületett 1982-ben az új elképzelés, egy földszin­tes, 300 négyzetméter alap­területű laboratóriumról. Az akkor 3.8 millió forintra be­csült beruházást — taktikai okokból, nehogy veszélyez­tesse a 410 ágyas tömb vi­lágra jöttét — szemérmesen elhallgattak. A tervet fek­tették. mígnem az intézetért harcoló professzornak két. év múlva föltűnt: mintha a másik két, már folyamatban levő kisebb építkezéstől nem féltenék a dédelgetett na­Csak választható tárgy­ként került a tantervbe. Kevesen voksoltak mellet­te. Megbukott az Ember és környezete című tantárgy. Kudarcot vallott —, a tö­rekvések ellenére — a kör­nyezeti nevelés, mert a pe­dagógusok többsége felké­születlen e téma okítására, mert hiányzik a munká­jukhoz kellő szaktanács­adói támogatás, a szakmai kiadványok. Nemrégiben értesültem minderről pedagógusok és környezetvédők tanácsko­zásán. A fejtegetéseket hallgat­ván két kérdés vetődött fel bennem: Miért környezet­védelemről beszélünk — és ha már mindenáron tani­tatni akarjuk — miért a jelszavak szintjén okítják a természet óvását? Buktatók nélkül való és magától értetődőbb lenne, ha a természet szeretetéről, illetve ennek az érzésnek az életre hívásáról beszél­nénk, pontokba rögzített, erőltetett nevelési-oktatás' célok meghirdetése nélkül. Az oroszlán nem készül ugrani Nem a szavakon akarok lovagolni, hiszen lényegé­ben mindegy hogyan neve­zik azt a tantárgyat, avagy inkább nevelési célt, ami megvalósítatlan marad. Csak hogy itt a szavak iga­zi tartalmához való igazo­dás sokkal inkább szolgál­ná a pedagógiai óhajt, mi­szerint óvjuk a természet­adta környezet. Védeni vi­szont csak azt fogjuk, amit szeretünk, ami fontos szá­munkra. Nincs ez máskép­pen az élővilággal sem. Vé­delmére csak akkor szá­míthatunk, ha előbb meg­kedveltetjük a gyerekkel, és attól kezdve felesleges a természet óvásáról szóno­kolni. Egyelőre azonban az ok­tatásügy irányítói ragasz­kodnak ahhoz, hogy (pusz­tuló) környezetünk védel­met az iskolában szüksé­geltetik megtanítani, akár e témára szánt önálló órá­kon, akár az egyéb ismere­tek közé „csempészve". Ügy vélik, ha a tantervek­ben szerepel a természetvé­delmi oktatás az egészsé­ges életmódra, no meg / a családi életre nevelés, ak­kor természetszerető egész­séges és harmonikus csalá­di légkörre vágyó nemze­dék lép ki az iskolapadból. A tanárok pedig okíta­nak is —, hogy ismét ezt a kifejezést használjam: a jelszavak szintjén — eme életfontosságú ismeretek­re. Csak hát — maradva a természet vedel ménéi (sze­reteténél) — miközben a nebuló hangzatos tételmon­datokat hall a tanórán, a gyönyörűséges természet­ből neki annyi jut, hogy összetakaríthatja évente egyszer-kétszer avagy több­ször a varos szemetét, tüs­ténkedhet a lomtalanítási akcióban. De Fehér-tó élő­világ múzeumába már nem léphet, hiszen az előle el­zárt terület. Mint ahogyan elvették tőle a grundot, a teret, igaz helyette kapott fémh^ntát a betonra. El itt köbe zárva, miközben fá­ról, virágról, madárról pa­polnak neki. Hogyan is óvja, szeresse, ha jószerével azt sem tud­ja mi a védendő Kudarcba fullad a ter­mészetvédelmi oktatás, fgy igaz, kivált, mert az oktató és az ő munkálkodá­sát segíteni hivatottak oly sokszor elmennek az élet nyújtotta lehetőségek mel­lett. Mint ahogyan tették-tet­tük ezt a minap, amikor ­is egy igazán nemes cél ér­dekében, szégyenszemre alig ezer embert voltak­voltunk képesek kerékpár­ra ültetni. Egy igazi állat­kertért cselekvésre buzdí­tani gyermekeinket többet ért volna egy egész tanévi természetvédelmi oktatás­nál. Kalocsai Katalin gyot. Ujabb tárgyalás a rek­torral Az eredmény: föl ­terjesztettek a beruházási kérelmet a minisztériumba. Húzódott, egyre húzódott a döntés, majd kiderült, ver­senytárgyaláson kell eldön­teni, melyik vállalat legyen a kivitelező. Megrendeztek a versenytárgyalást, s az ered­mény: a hajdan 3,8 millióra tervezett beruházást a Dé­lép akkor már 9, az építő­ipari szövetkezet 5,8 millió forintért vállalta. A labor dolgozói, ha elfáradtak, to­vábbra is a műszereken csücsültek, alkalmasabb hely híján Az egyetem is várf, várt a minisztérium vála­szára. Teltek a hónapok, mígnem Csernay professzor — akkor már 1985-öt írtak — szeptemberben, egy vé­letlen folytán, részt vett a minisztériumban az egyetem költségvetési tárgyalásán. Ott bátorkodott föltenni a kér­dést: ..Mi lesz az izotópla­borral?" És ez volt a csata ama bizonyos döntő pillana­ta; amikor is minden apró részhadmüvelet győzelemmel végződött. Az év novembe­rében elkezdődött az épület alapozása, tavaly folyt az építkezés, december 19-én megtörtént a műszaki át­adás — és ez idén januártól működik az intézet új egy­sége. Azóta már a fű is ki­zöldült ... Európai konferencia — Budapesten A SZOTB izotópdiagnosz­tikai laboratóriuma tehát már két tészleggel működik Az új épület három gamma­kamerának ad otthont, ezek­kel együtt tehát öt műkö­dik Szegeden. E za szám megfelel a nyugat-európai átlagnak. Büszkesége a labo­ratóriumnak az emissziós komputertomográf, amely az intézet kutatóinak, a JATE matematikusainak és a Gam­ma műveknek közös gyer­meke. Míg a gammakamera vetületi képet ad különbö­ző szervekről, e'z rétegfölvé­tel készítésére alkalmas. Egyebek közöli például hasznos információval szol­gál az idegsebésznek, hiszen bemutatja, hogy uz agy szürkeállományában hol csökken a vérátfolyás. A nyugat-európai színvonalú készüléket majd sorozatban gyártja a Gamma, és máris nagy iránta az érdeklődés a szocialista országokban. S miközben a szelíd atomot az élet szekere elé kötötték a szegedi izotópdiagnosztikai laboratórium kutatói, föl­becsülhetellen szolgálatot te­ve a gyógyulásra váró bete­geknek, elismerést vívtak ki munkajukkal is a nemzetkö­zi tudományos életben is. Csernay professzort 1985­ben elnökévé választotta az Európai Nukleáris Medicina Társaság, és ebben a tiszt­ségében augusztus 24. és 28. között Budapesten rendezi meg az idei európai tudo­mányos konferenciát, több mint 2 ezer résztvevővel. Chikán Ágnes Elfogták a pumát A Tolna megyei I reg­szemcse határában kedden délután sikerült elfogni azt a pumát, amely múlt pen­teken szökött meg egy sze­mélygépkocsi csomagtartó­jából. Elsőként az ¡regszem­cséi szövetkezet mezőőre pillantotta meg a szöke­vényt a falu határában le­gelésző birkanyáj kozele­ben. Segitsegül hívta Sebők Gézát, a tsz föállattenyesz­tőjét, aki a megvadult ál­latok megfékezésére haszná­lati*» kábító lovedekkei tet­te ártalmatlanná a pumát A hírre a helyszínre sietett, az áltat tulajdonosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom