Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
Negyedszázad — előzményekkel Szeged kornyékének energiaszegénysége már a századforduló táján arra késztette a város vezetőit, hogy fontolóra vegyék azokat a bejelentéseket, javaslatokat, melyek az egyes ivóvizkutakban észlelhető, felszivárgó gázokkal foglalkoztak. Anyagi és technikai eszközök hiányában komoly kutatásra nem gondolhattak. de a zalai olaj- és gázszivárgások nyomán megindult ottani eredményes kutatás okán neves szakemberektől kértek véleményt a Szeged környékéhez fűződő reményekről. Csongrád megye mélyföldtani megismerésének kezdete a századforduló. Eötvös Loránd 1909ben torziós ingájával Szeged környékén kezdte meg gravitációs méréseit. Ezek azonban csak kísérleti mérések voltak, gyakorlati eredményt akkor még nem adtak. A tudományos célú mérések a második világháború idején terelődtek gyakorlati irányba. A MANAT 1941—1942-ben Eötvös-ingával és gravi méterrel méréseket végeztetett. A kimutatott ferencszállási gravitációs maximum területén szeizmikus mérésre is sor került. A mérésekre alapozva 1942—1943-ban végezték a sándorfalvi és ferencszállási mélyfúrást. Ezek a fúrások a gáznyomok ellenéré meddőnek bizonyultak. A háború után a kutatás hosszú évekre megszakadt. Előzetes geofizikai mérések alapján a Kőolajkutató Vállalat — régi nevén Alföldi Kőolajfúrási Üzem — 1962. május 25én az Üllés—1. sz. fúrás mélyítésével kezdte meg a Dél-Alföld szénhidrogénkincsének feltárását... A kút még abban az évben olajterrrtelőriek Bizonyult, vele Csongrád megye első olajat adó kútja mélyült le. Az igazi nagy fordulat 1965ben kezdődött. Ettől kezdve Algyö az ország közvéleménye számára már nem egy kis Tiszaparti települést jelent, hanem a hazai kőolaj- és földgázbányászatot szimbolizálja. A kutatási eredmények sorban jöttek innen. Addig nem tapasztalt nagyarányú berendezés- és dolgozói átcsoportosításra került sor az algyői kutatási területre, a Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemegységében. Ez az üzemegység 1965-ben beköltözött Ül lésről Kiskundorozsmára, ahol az összesen 11 megyéből ideérkezett dolgozók szállását, elhelyezését 157 kiskundorozsmai magánházban sikerült megoldani. Ez volt az algyői szénhidrogén-bányászat hőskora. Megjelent a mezőben az első tankállomás. Ma már legendaszámba megy, de igaz, hogy az NKFV szegedi üzemének vezetője, jobb híján, egy fa alatt kezdte meg hivatali teendőinek intézését. A bányásznapot 1965-ben még Üllésen, de 1966-ban már a Vigadóban tartották. Ez volt Szeged történetének első bányásznapja. 1966-ban az Algyőn lemélyített kutak száma már 21 volt. A mezőben 1967-ben dolgozott a legtöbb fúróberendezés, egyszerre tizenkettő. Fúrástechnológiai szempontból az algyői mező feltárása a problémák sokaságát hozta magával. Például gyakori volt a béléscső megszorulása, egészen addig, amíg az olajemulziós iszap alkalmazásával kialakult a felső szakasz speciális átfúrási és béléscsövezési technológiája. Több 3000 méter körüli fúrás is volt. Már 1966-ban 8 olyan, ahol az alsópannon rétegekben jelentkező túlnyomással kellett megküzdeni. Amíg a hőmérséklet világátlagban 33 méterenként emelkedik 1 C-fnkot, addig Algyőn 21 méterenként. Még 1968-ban befejeződött a kiskundorozsmai telephelyen 20 modulbarakk beépítése, ahol 625 dolgozó jutott a korábbinál lényegesen kulturáltabb körülmenyek közötti szálláshoz. Megkezdődött az ide irányított dol- • gozók letelepítése is. Később az átadott lakások számának nö vekedésével fokozatosan javult a helyzet. Az 1969-es év lényeges műszaki újdonsága volt a szelektív kútkiképzés. Ez a módszer a kutak fúrásánál rendkívül hatékony, jóval gazdaságosabb a régebben alkalmazott eljárásoknál. A műszaki vezetés és a fúrómunkások egyaránt új eszközökkel, szerszámokkal és technológiával ismerkedtek meg. Ebben az évben az üzem berendezései 172 ezer métert fúrtak le. 1970 hozta az üzem fennállásának legnagyobb méterteljesítését, amely 193 ezer méter volt. Ebben az időszakban már az üzem az algyői munkákkal párhuzamosan más területeken is végez kutatásokat. Ásotthalmon 7, Kelebián 8, Dorozsmán 2, Ferencszálláson 2, Maroslelén 1. Öttömösön 4 kutat mélyített le. Az 1971-es évben az üzem már túl volt a csúcson, csökkent a berendezésszám, így a lefúrt méterek és a kivizsgált rétegek száma is. Az üzem műszaki vezetése és a fúrómunkások egyre gyakorlottabban végezték a ferde kutak mélyítését. 1972 viszszaesést hozott az algyői mező feltárásában. Az üzem tevékenységének egy része a környező mezőkre tevődött át. Az 1970-es évek elejétől a szegedi üzem kapacitásának nagy részét az új termelöfúrások létesítése mellett* a meglevő kutak karbantartása kötötte le. Az algyői mező művelési tervének megfelelően, a rétegenergia fenntartására vízvisszanyomó kutakat is mélyítettek. Algyő mellett népgazdaságilag is jelentős készletet találtak Fe- T. Egy kép a múltból rencszállás, Ásotthalom. Kelebia, Kiskundorozsma, Üllés és Szeged-Móraváros térségében. Jelenleg is reményteljes kutatás folyik Forráskút, Rúzsa környékén. A kezdeti időszakhoz viszonyítva az üzem feladata az algyői mezőben lényegesen megváltozott. Megnövekedett — és ez a jövőben is tendencia lesz — a kútjavítás szerepe és jelentősége. Segédgázos kutak kiképzésével, rétegkezelési eljárások alkalmazásával segítik a kutak hozamának fenntartását. Az 1972-es fúrási méterszám mélypontja után a terv évről évre változó volt. Az 1977-es évben némileg felfutott, de így is 40 ezer méterrel a csúcsnak számító 1970-es évi teljesítés alatt maradt. Az üzem 1967-es évtől kezdődően minden esetben teljesíti, illetve túlteljesíti éves tervét. "A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének működési területén 1987. május 31-ig összesen ezerkettőszázkilenc kutat fúrtak le, amelyből 880 Algyőn van,217 az irányított ferde fúrás. A lefúrt kutak átlagmélysége — természetesen nagy szóródással — 2196 méter. Az 1965-től 1987-ig terjedő időszakban Kőolajkutató Vállalat által lefúrt összméterek 53,1 százalékát a szegedi üzem fúrta le. Az üzem műszaki vezetői és dolgozói az algyői mező feltárása során sok új techtíolpgiai műszaki ismereteket szereztek, elsősorban az üzem specifikumának számító ferde kutak mélyítésénél és a kettős kútképzéseknél. Itt vezették be és alkalmazták elsőként az országban az egyösszegű utalványozási rendszert, amely mint teljesítménybérezési forma, nagymértékben segítette a berendezéseknél folyó munka hatékonyságának növelését. A mezőben a legmélyebb fúrás, az RD—71 . berendezés és brigádja által 1977-ben fúrt 3693 talpmélységű Algyő—Kelet —1. Az egy berendezés által elért. legtöbb fúrt méterrel az RD—60-as berendezés Brigádja büszkélkedhet: 1983-ban 38 ezer 800 métert fúrtak le az algyői mezőben. Algyőn 1967-ben 68,3 nap, míg 1970-ben 49 nap volta 2500 méterig mélyített kutak átlagos fúrási ideje. Napjainkra ez az átlag 22 napra csökkent. Az eredmények bizonyítják, hogy az üzem műszaki és munkásgárdája nemcsak jól elsajátította, hanem tovább is fejlesztette és fejleszti napjainkban is azt a technológiát, amely az algyői mezőben a legalkalmasabb. Ugvanez' a megállapítás vonatko/ik a kútkiképzési, kútjavítási technológiákra, ahol ma még több a tennivaló, de a lehetőség is az új eljárások bevezetésére. CSONTOS SZABOLCS Egy kép a jelenből Harmadiknak érkeztem55 55 Vad János nevét a Szeged környéki fúrótornyok tövében mindenki ismeri. Nem az állami díja miatt. Az már „csak" következmény volt. Az általa vezetett csapat olyan módszert dolgozott ki, amellyel sok-sok. nappal előbb végeztek egy-egy kút lefúrásával. János bácsi a 70-es évek vége óta nyugdíjas. A hétköznapokon a szabadtérin dolgozgat. Ott kerestük fel egy kis emlékezésre. — Mikor érkezett Szegedre, János bácsi? — Még 1962-ben. Tóth Gyula és Szabó János után én voltam a harmadik főfúrómester, aki itt dolgozni kezdettj •— Előtte bőven volt módja tapasztalatokat gyűjteni az olajkutatásban. — Hát, igen. Még a Béregböszörményben, 1943-ban szegődtem el fúrótorony mellé dolgozni. Bevallom: elsősorban a jó fizetés vonzott. Míg akkoriban egy napszámos keresett naponta 2 pengőt, addig az olajosoknál 60 fillér volt az órabér. Házasságkötésemkor, 1948-ban Biharnagybajomban kaptunk elhelyezést. Azután — amig Szegedig eljutottam — a három kislányommal együtt tizennégyszer költöztünk. A Dunántúlon kívül, ahol. Magyarországon olajért kutattak, mindenütt dolgoztam. Az összqgyűlt tapasztalatokkal, no meg egy kis iskolával, a főfúrómesterségig vittem. „Egy írót is el kell tudni tartania5' — önnek 1970-ben — a Magyarország felfedezése sorozat induló köteteként — jelent meg az Egö arany című szociográfiája a magyar olajbányászairól, többek közt az alföldi olajbányászokról is ír ebben. — Nem új sorozat volt, ez, elődjében — a régi „Magyarország felfedezése" sorozatban — 1937-ben megjelent Féja Géza Viharsarok-ja, Erdei Ferenc Futóhomok-ja és 1938-ban Szabó Zoltán Cifra nyomorúság-ja. Márkus Istvánnal csak szorgalmaztuk. felújítását Darvas Józsefnél, az írószövetség akkori elnökénél. — Honnan jött az ötlet a téma megírására? Hogyan került kapcsolatba az algyői olajosokkal? — A sorozat megkezdésekor Darvas rám gondolt: Kezdd el te, mutasd meg, mire gondolsz! — mondta. És én az olajra gondoltam, az All'öld új kincsére, erre az új jelenségre. Akkoriban az Április 4 útján laktam, s az ablakom alatt sűrűn dübörögtek az algyői olajbányászok jármüvei. — Az Egö arany előszavában azt írja: ..A lH8-as kút tiizé messzire világított és fénye — legalábbis számomra — sok mindent megvilágított." BESZÉLGETÉS MOCSÁR GÁBORRAL • — Ha legfontosabb könyveim közül hármat kellene felsorolnom, az Égő arany biztosan benne lenne. Az anyag feltárására valóságos országjárásra indultam. Teherautóval utaztam falusi házakban, munkásszállár sokon aludtam, kutattam az MTA Szociológiai Kutatóintézetében. s jártam Jugoszláviában is. Körülbelül egy évbe tellett, míg otthon éreztem magam a témában. Az Egö arany fogadtatása a MAORT-perről írott sorok miatt azonban nem volt kedvező. Az első prekoncepciós per volt ez ugyanis Magyarországon. Következményeiről később Galgóczi Erzsébet írt, á Vidravas című regényében. Eredetileg egyébként magam is fémipari szakmunkásként dolgoztam, s mivel szegényparaszti származású vagyok. Erdei Ferenc egy ízben megkérdezte: „Mi vagy te. Gábor? Szegényparaszt, munkás, vagy értelmiségi?" — „A Hazafias Népfront egv szemelvben" — válaszoltam. — Erdei Ferenc írja — szintén a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent — Város és vidéke című szociográfiájában, hogy bár az olaj Szegedhez kötötte Algyő sorsát, névleges az olajbányászat szegedi szerepe. ön szerint pedig Szegedet hullámvasútra ültette az olaj. — Az algyői szénhidrogénmedence Szegedre .gyakorolt hatását kétségkívül mérsékli az is, hogy az alföldi olajbányászat központja Szolnokon van. De sokféle bajjal, szívós akarattal, kemény munkával mégiscsak kibontakozott Algyőn egy dinamikus iparág, amely Szeged ipari és lakossági energiaellátáisát, lakásépítését gyökeresen megváltoztatta. Közte az én életemet is. 1964-ben kerültem Szegedre Debrecenből, ahol 1962— 63-ban az Alföld című irodalmi folyóirat főszerkesztője voltam. Szegeden 1968-ig a Tiszatáj Magvető kiskönyvtár szerkesztőjeként dolgoztam. 1968-ban állás nélkül maradtam, s akkor segített rajtam Siklós János, az algyői olajosok akkori vezetőije. Azt mondta, egy irót is el kell tudni tartania a Szeolnak. így lettem 1969. szeptember l-jétől egészen nyugdíjazásomig. 1981 februárjáig a Szeol „futballistája". • DÁNYILÁSZLÓ — Érdeklödött-e a költözés előtt arról, hogy Szeged környékén milyen jövöje látszik a szénhidrogén-kutatásnak? — Somfai Attila geológust és Hingl Jóskát kérdeztem. Mind a ketten azt mondták;: Jancsi! Legalább 20 évig lesz itt munka. — Szánkról, épp egy hírhedt kitörés után érkeztek ide? — Az egy igen nagy kudarc volt. Utána a brigád egy ideig nem találta a munka ütemét. Aztán egyszer csak kezdett megint minden rendben menni. Az első hónapokban egy 2 ezer 600-2 ezer 800 méter mély kutat 30-35 nap alatt fúrtunk le. Aztán ez az idő 18-20 napra zsugorodott. Megint eltelt egy kis idő, és ólzután már csak 16 nap kellett az asztal megpördülésétől addig, míg elértük a talppontot. Ezért a gyorsításért kaptam az álIaVKi díjat is. — Hány kút fúrását vezette, amig nyugdíjba ment? — Nem tudnám megmondani, írtam egy darabig, aztán valahogy abbamaradt a magánnaplóm vezetése. — Nehéz mező volt az algyői? — Nem mondanám. Ha esett az eső, három traktor cibálta az erőgépeket, ősszel és tavasszal sokat birkóztunk a sárral. A fúrásokkal nem volt túl sok gondunk. Túlnyomásos réteg nem akadt ebben a térségben. Az 1,25-1,26 fajsúlyú iszap megtartotta a mélység erőit. — Hogyan toborozta az embereket a berendezéshez? — Soha nem mentém a munkaügyhöz, hogy vegyenek fel hozzám valakit. Egy csapatban hatan voltunk akkoriban, és még a motoros rajtunk kívül. Ha közülünk elment valaki, akkor a saját falujukból hoztak helyette mást. Mindenki, akit ajánlott, azért felelt is a többiek előtt. — Mikor kapott lakást? — Még 1963-ban. Igaz, csák másfél szobás volt, és 52 négyzetméteres, de nagyon örültünk neki. A nagy szoba lett a gyerekeké, a kis szobába meg mi költüztünk be az asszonnyal. Amikor az Égő arany presszó feletti lakások elkészültek, ott nekünk is új lakást ajánlottak. Egy plusz két szobásat. Ügy döntöttünk, azért nem változtatunk. Később Juratovics Aladár azt mondta: miért nem szóltál, te szobásat is kaphattál volna. Amikor már költözhettünk volna, a lányaim mind férjhez mentek, így hát maradtunk. Ma is az első szegedi lakásunkban élünk. Közben az anyósom is hozzánk költözött. — Mi köti ma a városhoz? — Hát már nem annyira a fúrás. Kilencedik éve vagyok nyugdija* A lányaim mind itt telepedtek le. Mostanra már hat unokám van. BÖLE ISTVÁN