Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

m I'énlck, 1987. május I. DMI magazin ® ¿V W Hazánk és a harmadik világ Változó feladatok A Magyar Népköztársaság elvi külpolitikájával, politikai és gazdasági érdekeivel összhangban az elmúlt évtizedekben tudatosan törekedett kapcsolatainak szélesítésére cs fejlesztésére a fejlődő világ országaival. Külkapcsolati rendszerünkben a fejlődő országok súlya és szerepe növekszik, bár együttműködésünk történelmileg rövid távra nyúlik vissza. Számos tényező indokolja, hogy napjainkban kellő figyelmet fordítsunk a fejlődő világra. Politikai elveinkből eredően szolidárisak vágyunk a politikai-gazdasági függetlenségünk megszilárdításáért küzdő fiatal fejlődő országokkal, erőnkhoz mérten támogattuk és támogatjuk a társadalmi fejlődes haladó útját, választó államokát. Minden fórumon határozottan kiállunk az arab országok, a palesztin nép igazságos ügy.e mellett. Szolidárisak vágyünk az afrikai frontállamok harcával, az apartheid politika ellen, valamint a Namíbia függetlenségéért küzdő erőkkel, nemzeti felszabadjtási (mozgalmakkal, A kapcsolatok fejlesztése mellett szól az is, hogy az ENSZ tagállamainak mintegy hávommegyedét a 121 fejlődő ország alkotja, és ezekben a világ népességének több mint fele él. A fejlődő világ — a fejlődő országok döntö többségét tömörítő el nem kötelezett mozgalom — a nemzetközi élet fontos es befolyásos tényezője, amely hatással van a nemzetközi erőviszonyok alakulására. Korunk legégetőbb kérdéseinek — így a világbéke megőrzésének, a nukleáris katasztrófa elhárításának, a leszerelés előmozdításának — megoldásában a szocialista országok bekepoli ti kajához nélkülözhetetlen hozzájárulás a fejlődő országok támogatása. Külgazdasági érdekeink szempontjából is lényeges kérdés, miképpen tudjuk a fejlődő államok mind szélesebb körével bővíteni együttműködésünket. Hazánk támogatja ezen országok törekvéseit egv új. igazságosabb nemzetközi gazdasági rend meg- • teremtésére, amely valamennyi állam egyenlőségén és egyenjogú együttműködésén alapul. A harmadik világ országaival kialakult politikai kapcsolataink rendezettek, ezek jól szolgálják külpolitikai céljainkat. A dinamikus fejlődést mutatja, hogy amíg 1960-ban 20. 1970-ben 53. úgy jelenleg hazánknak már 89 fejlődő országgal van diplomáciai kapcsolata. Lehetőségeinkkel és adottságainkkal, konkrét érdekeinkkel összefüggésben, a kapcsolatok tartalma és mélysége természetszerűleg országonként és országcsoportonként eltérő. A kapcsolatok fejlesztésében alapelvünk, hogy az a kölcsönös előnyök és érdekeltség elve alapján történjen. Készek vagyunk együttműködésünk erősítésére minden fejlődő országgal, amely erre érdeklődést mutat. Tudatában vagyunk annak, hogy több fejlődő országgal a történelmi hagyományok, a jelentős távolságok és nem kis mértékben az anyagi lehetőségek mindkét oldalon meglévő korlátozottsága miatt a kölcsönösen előnyös együttműködési területek feltárása csak hosszabb folyamat eredménye lehet. Tapasztalataink szerint a Magyar Népköztársaság nemzetközi megbecsülése és tekintélye, politikai és gazdasági gyakorlatunk miatt a fejlődő országok széles köre kívánja a hazáijkhoz fűződő kapcsolatok fejlesztését és bővítését. Jelentősebb partnereinkkel az államközi együttműködés különböző területeit • gazdasági-kereskedelmi, pénzügyi, műszaki-tudományos, kulturális, konzuli és más jellegű egyezmények szabályozzák. Politikai, gazdasági és egyéb területeken megvalósuló együttműködésünk fejlesztését, a különböző nemzetközi kérdésekben történő véleménycserét jól szolgálják a különböző találkozók. Tavaly például . Nigéria, Zimbabwe é.s Szíria elnökével került sor jillarpfői szintű találkozóra hazánkban fogadtuk Irán miniszterelnökét. Kapcsolataink szélesítésére irányuló szándékunkat jelzi, hogv 1983-ban 5 afrikai, 4 azsiai, 5 arab és 4 latinamerikai ország vezetőivel folytattunk miniszterelnök-helyettesi, illetve miniszteri szintű tárgyalásokat. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata szellemében megkülönböztetett figyelemmel építjük kapcsolatainkat a haladó, elsősorban az úgynevezett szocialista orientációjú államokkal. Társadalmi-gazdasági fejlődésük megszilárdítását, függetlenségük megőrzését tapasztalataink megosztásával, és mindinkább a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok fejlesztésével segítjük. Angolával, Etiópiával, Mozambikkal és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolataink megkülönböztetett jellegét Barátsági és Együttműködési Egyezmények is kifejezik. Nagy fontosságúak azok a kapcsolatok, amelyekot az MSZMP a fejlődő országokban működő pártokkal, nemzeti demokratikus szervezetekkel alakított ki. Ezek serkentőleg hatnak az államközi együttműködés elmélyítésére is. Ugyancsak örvendetesen fejlődnek társadalmi és tömegszervezeti kapcsolataink is. Jelentékeny szerepet játszanak a fejlődő országok hazánk külgazdasági kapcsolataiban. Az elmúlt évek során a velük folytatott külkereskedelemben elért tobb száz millió dollár aktívum nélkülözhetetlen volt az ország külkereskedelmi egyenlegének javítása szempontjából. Algéria, Egyiptom, Irak, Kuvait Líbia, Nigéria, Brazília, India, Indonézia, Irán, Pakisztán hazánk fontos gazdasági partnere, jelentós felvevőpiacai a magyar gépipari és élelmiszeripari termékeknek. Népgazdaságunk számára fontos nyersanyagokat, mezőgazdasági termékeket a fejlődő országokból szerzünk be. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokban elért eredmények mellett fel kell figyelnünk arra is, hogy 1982 óta a fejlődő világgal folytatott kereskedelmi forgalmunk volumene csökken. Amig 1982-ben összkivitelünkböl a fejlődő országok még 12,8 százalékkal részesedtek, úgy ez az arány 1986-ban 7,3 százalék volt. A tőlük származó importunk részaránya összbehozatalunkból ebben az időszakban 11,4 százalékról 5.6 százalékra csökkent. Ennek oka elsősorban a fejlődő világ gazdasági nehézségeire, legfontosabb partnereink, az olajtermelő fejlődő országok fizetőképességének romlására vezethető vissza. Nem kis mértékben szerepet játszik ebben ugyanakkor az is, hogy egyre fokozódik a verseny a fejlődő országok piacain. Mindez arra figyelmeztet, hogy gazdasági kapcsolatainkban még hiányoznak azok a kölcsönös, tartós munkamegosztási együttműködési formák amelyek nehezebb körülmények, között is biztosítani tudják az együttműködésben jelentkező gondok áthidalását. Külgazdasági céljaink érdekében mind sürgetőbb exporttermékeink piacainak szélesítése, versenyképes áruk kivitelének fokozása, hatékony együttműködési formák, amelyek neheEnnek érdekében például fokozott figyelmet fordítunk a délkelet-ázsiai térség újonnan iparosodott országaival kibontakozó gazdasági kapcsolataink fejlesztésére. Hazánk szerény erejéhez mérten nyújt segítséget a fejlődő országoknak. A részükre biztosított támogatásban a Magyar Népköztársaság kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját, bár lehetőségeink — különösen a jelen gazdasági helyzetben — meglehetősen korlátozottak. Mi azt a nézetet valljuk, hogy a segítségnyújtásnak a fejlődő országok hosszú távú társadalmigazdasági érdekeit kell szolgálnia, melynek leghatékonyabb formája a kölcsönösen előnyös együttműködés. Támogatásunk egyik legfontosabb területe a fejlődő országok fiataljainak magyarországi képzése. Eddig összesen 2600 diák végzett különböző magyarországi egyetemeken, és jelenleg is 2300-an folytatják tanulmányaikat -hazánkban. Az egyetemi képzés mellett középfokú szakképzésre is lehetőséget biztosítunk, mintegy 700 fiatul vesz ilyen irányú tanulmányokban részt. A végzett diákok hazájukba visszatérve tóbbségeben nemcsak országuk égető szakképzett munkaerőhiányát enyhítik, de egyúttal öregbítik a Magyar Népköztársaság jó hírnevét, növelik a hazánk iránti bizalmat és együttműködési készséget. Megbecsülésnek örvend az a közel 800 magyar szakértő, akik a fejlődő országokban dolgoznak. Munkájukkal eredményesen járulnak hozzá a kétoldalú kapcsolatok erősítéséhez is. Együttműködésünk a fejlődő országokkal kiterjed az 'ENSZre és más nemzetközi szervezetekre is. Álláspontjaink számos fontos világpolitikai és világgazdasági kérdésben találkoznak és ez alapot nyújt a közös fellépésre. A nemzetközi fórumokon történő sokoldalú együttműködésre az el nem kötelezett országok állam, és kormányfőinek tavalyi hararei értekezletének határozatai nyújtanak további lehetőséget. NAGY GÁBOR külügyminiszter-helyettes T

örténelmi korszakváltás zajlik hazánkban, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a kelet-európai országok szocializmust építő gyakorlatában egyaránt. Átépítésnek, megújulásnak, a gazdaságirányítás, a gazdasági rendszer reformjának, a politikai rendszer átalakításának nevezik-nevezzük azokat a törekvéseket, amelyek tudatosítják a korszakváltás alakuló körülményeit, meghatározzák és különböző formákban és módon körvonalazzák a korszakváltásból fakadó feladatokat. (Természetesen ez az egyes országokban különböző módon vagy sok közös vonással jelentkező korszakváltás ott is alakítja a szocialista épitömunka objektív körülményeit, ahol kimondottan nem szorgalmazzak a politikai-gazdasági-társadalmi változásokat.) Rendkívül fontos hangsúlyoznunk, hogy a korszakváltás nem a reformszándékokból, az innovációs készségből és felkészültségből vagy az új gondolkodásból, alkalmasint az új politikai kurzusból ered, hanem mindezek tudatosítják az objektív társadalmi feltételek történelmi változásait, strukturális átrendeződését, a korábbi fejlődési szakasz történelmi lezárulását, a társadalmi változások új tendenciáit és a belőlük sarjadó, új típusú társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai feladatokat. Ezek a törekvések annak felismerései, hogy meghatározott, objektív feltételrendszerre, történelmi feladatokra kidolgozott korábbi megoldások és módszerek a strukturális átrendeződés sodrában már elvesztik hatékonyságukat, megtermékenyítő erejüket, s a szubjektív tényezőtőt új megoldásokat, új módszereket és a változó objektiv helyzettel adekvát új elgondolásokat igényelnek. Nincs sürgetőbb elméleti feladat ma a marxista társadalomkutatók számára, mint a megváltozott konkrét helyzet új. konkrét elemzése, a korszakváltás mibenlétének, tartalmának, jellegének vizsgálata, az objektiv és szubjektív tényezők új kölcsönhatásrendszere optimalizálásának kutatása. Halaszthatatlan ideológiai feladatunkká vált a változó társadalmi mozgástér tudományos feltérképezése, a történelmileg szükséges és lehetséges alternatívák felderítése, súlypontozása, a közös cselekvés elméleti előfeltételeinek kidolgozása. A korszakváltás mérlegén kell differenciálnunk a karakterisztikus jegyekkel tagolódó korábbi és a jelentkező új korszak történelmi sajátszerűségeit. Beidegződéseinkről kíméletlen ítéletet mond az idő. Tisztáznunk kell tehát, hogy elméleti megfogalmazásainkból mit igazolt az elmúlt történelmi periódus, relevánsak-e a társadalomépítés új szakaszában avagy, mind a múltban, mind a jelenben illúziónak bizonyultak, illetve bizonyulnak. Ezeket — melléfogásainkkal, hibáinkkal együtt — őszintén be kell vallanunk, mert hitelrontóan gátolják az egyének és közösségek azonosulását soros és halaszthatatlan társadalmi tennivalóinkkal. Az új körülmények, új mozgástendenciák, új követelmények, új feladatok kritikus, elemző tisztázásában — a megújulás kényszerében — nem vethetjük el a korábbi korszak eredményeit és termékeny felismeréseit sem, ha másképpen is kell a megváltozott helyzetben cselekednünk A tegnapi viszonyok kiindulási feltételekké, küszöbbé váltak ma már az új kihívásokkal és a változó követelményekkel szembenéző mai és íiölnapi tselekvések számára. A folytonosság és megújulás sodrában nem feledhetjük Marx figyelmeztetését, hogy a kommunista mozgalom feladatai mindenkor a meglévő előfeltételekből adódnak és a jelentkező ellentmondások végigharcolásának történelmi mércéje az emberhez legméltóbb megoldások megtalálása és kimunkálása. A szocializmusépités új feladataiban konkrétizálódnak a természetszerűleg kontúros előzetes társadalmi elképzeléseink. A változó társadalmi előfeltételekkel kölcsönhatásban a különböző történelmi szakaszokban változik e feladatok természete is. Szocializmusfelfogásunk nem vesztheti el egyenértékűségét a kor követelményeivel. Szó sincs azonban itt széljórastól függő relativizmusról. A „szocializmusképek" szubjektív véltoztatgatásáról elmélkedök rendre megfeledkeznek erről a váltózó történeti konkrétságról, s a belőle szükségképpen következő cselekvési és módszertani megújulási kényszerekről. Sokat beszélünk a változtatások szükségszerűségéről. Mégis — legtöbbünk számára — ez a szükségesség anonim módon, ügy általában, rendre mások teendőjeként jelentkezik. Csak. — úgymond — „tükör által homályosan" látjuk életkörülményeink szigorodásában. Gyakran kiszámíthatatlan, fatalisztikus jelleget öltenek számunkra az események és nem is marad más, mint az aggodalom, „csak roszszabb ne legyen!". M

ind nagyobb bennünk a várakozás a világos és egyértelmű helyzetértékelésre, a kihívásokkal szembenéző világos programra. a közösség és egyének tennivalóit érdekeltséggel serkentő, mérlegelő azonosulással felvállalható cselekvésre. BESENYI SÁNDOR KISS BENEDEK: Tavaszi lázban Két fa között harkály hullamlik át, tavaszi lázban üzemel a világ, csattog a metszőolló, kapák nyele fényesedik tenyerektől, nyéltől tenyér kérgesedik, tavalyi vöröshagyma nyuszifül-szárat tol föl, puha szőnyeget sző a tyúkhúr, venyigerakás füstöl, asszonyi nevetés szikrája csap fölé, telten az adomázó vadász basszusa beledörren, kerékpárjára dől, úgy ugratja a menyecskét: elhúz egy asztmás Trabant; szeretnéd nyugtatni sajgó tagjaid, leülsz a padra, rágyújtasz s nagyot tüsszentesz a képedbe cirmoló napba. KELEMEN KAROLY: FÁRADT VÁNDOR